Régiféle telefonkonnektor
(mielőtt végképp eltűnik)

Mindig ideteszek valami kacatot, ami természetesen egyből felveti azt a kérdést,
miszerint vajon miért nem azt a sarokban útban lévő dobozt ürítem. Biztosan
valami bajom lehet azzal a dobozzal. Talán az, hogy útban van. De akkor
miért nem azt a dobozt ürítem? Már csak ebből a gondolatmenetből
is látszik, hogy még a magam számára is érthetetlen vagyok...

Na most az addig rendben van, hogy nemrég bemutattam a körmöskonnektort, most
pedig a rávaló jön. De ez már egyből ok kell legyen arra, hogy mindenféle újabb
kacatokat hozzak haza? Úgy látszik nekem igen. Mert ugye épp csak
beletúrtam a régi táskámba, s lám-lám mennyi kincs!

Itthon is csak halmozódik. Nyitottam is egy külön dobozt a telefonos dolgoknak.
Mondjuk itthon ritkán használom ezekre a holmikra a "kincs" megnevezést...

Ez van most. Tiszta műanyag az egész, és alig van benne anyag.

Az újmódi telefonzsinórban szinte már réz sincs.
Semmi módon nem lehet normálisan bekötni, csak ezzel a pluggal.

Bezzeg régen még vasból és bakelitből volt a konnektor!

Nem patent tartotta a tetejét, hanem két csavar.
Az a közös a régi és az újfajta telefon konnektorban, hogy mindkettő halála a festék.
Elég egy réteg olajfesték, és az új konnektor teteje már nem is annyira patentos.
A réginek meg azonnal telemegy a csavarslicce festékkel, lehet vakarászni.

Vajon ki találhatta ki ezt a fajta telefon konnektort? Ez ugyanis igencsak egyedi.
Már úgy értem, hogy még sosem láttam külföldi készüléket ehhez az aljzathoz
való idegen dugóval. Vagyis ez egy magyar sajátosság. Persze más országok
konnektorai sem voltak különbek a formátlanság terén. Valahol volt, vagy
az is lehet, hogy még ma is megvan belőlük a kisebb fajta gyűjteményem.
Valaha ugyanis eltettem azokat a szebb darabokat, melyeket az ügyfelek
készülékeiről szereltem, le mikor bekötöttem őket. Szóval már régen is
összeszedtem minden vackot, ha kellett, ha nem. Most így hírtelen persze
egyet sem találok. Még jó, hogy kaptam egy képet a Csehszlovák dugóról.

Mi lenne, ha bántaná a vezetéket a konnektor tetejének fém széle?
Akkor rögzítsünk oda két szegeccsel egy darabka bakelit lemezt.
Teljesen korrekt megoldás, illetve volt rá munkaerő bőven.

Ez a fülecske tartja a konnektor tetejét. Persze nem csak egyszerűen
odafogja a csavar, hanem ott van ugye a csavarnak az a válla is.

Az a váll illeszkedik bele ebbe a lyukba. Hiába lötyög a helyén a csavar, mert csak
akkor jön le a konnektorról a teteje, ha a csavarokat már eléggé kitekertük. Viszont
hiába is tekernénk ki a csavarokat teljesen, nem lehet, mert a végük ki van nyitva.
Vagyis még készakarva sem tudjuk őket elszórni. Jól ki volt ez kérem gondolva.

Szerintem ez a konnektor technikai szemmel nézve szép, és persze tartós is.

Az érintkezői ritkán lesznek kontakt hibásak, de ha mégis, akkor javítható.
Az újfajta konnektornak elég egy kis nedvesség, és máris kizöldül benne a réz.
Ennek bezzeg nem árt a víz. 30 év alatt egyetlen elrohadt példánnyal találkoztam.
Egy gyártelepen annyira masszívan ázott a fal, hogy végül elrohadt a konnektor.

Ez egy meglehetősen masszív kötés, minek okán kell erő a konnektor kihúzásához.
Ha mégis lötyögne, akkor az aljzat érintkezőit szét, a dugóét meg össze kell nyomni.
Ha az összes érintkező jól van beállítva, akkor szinte beszippantja az aljzat a dugót.

Le van kenve a csavar hátulról festékkel, nehogy szétessen a konnektor.
Mondjuk egy telefonkonnektor ritkán van rázásnak kitéve.

Legfeljebb gonosz csavarhúzós emberek tesznek benne kárt.

Ha mégis ki találna lazulni az érintkezőket hátulról tartó három csavar,
akkor pár perces szereléssel anyag nélkül könnyedén javítható.
Kevéske körömlakk a ház asszonyának készletéből, és
újabb rengeteg évekig semmi baj sem lesz vele.

Ahogy ezt megláttam, menten fel is merült bennem a kérdés, miszerint
minek nekem egy ilyen lemezdarabka. Végül inkább összeraktam
a konnektort. No nem mintha egyben szükségem volna rá...

Ez a régiféle magyar szabványú telefon dugó.
Eredetileg ez is fémből és bakelitből volt, de olyat nem találtam.
Ebben az újfajtában a tehermentesítőt (hogy a drót ne szakadjon ki) a fedél tartja.
Egyszerűen csak bele kell nyomni a zsinór végét a fedélbe.
A régi fedélben zsinórral volt megoldva.
Majd mutatom...

Íme a régi és az új, bár mára már mindketten kimentek a divatból. Egyszerű őket
felrakni a falra. Vumm vumm, kész a két lyuk, tiplit bele, abba meg csavart.
Persze ez nem ment mindenkinek olyan egyszerűen, pláne nem egy ipari
tanulónak. Ez a konnektor felszerelés dolog egy amolyan tesztféle volt
az újonnan érkezetteknél. Mármint az, hogy melyik gyerek hogyan rakja
fel a konnektort. Volt aki hosszú hegyű ceruzát hozott másnapra, amivel aztán
szépen átjelölte a falra a kifúrandó lyukak helyét. Volt aki a konnektorhoz
adott csavarral jelölte be a lyukak helyét. (ő értelmesebbnek találtatott)
Részemről azt szerettem, ha valaki képes kifúrni két lyukat egymástól
2,5 centire, mégpedig egyszerűen csak úgy ránézésre. Sajnos ez utóbbi
sokaknak akkor sem ment, miután megmutattam hogyan kell. Meséljek?
Például ott a két lyuk, szépen be is vannak tiplizve, csak 10 centire vannak
egymástól. Ilyenkor azért csak rákérdez az ember, hogy mi volt az eredeti terv.
Erre az volt a szokásos válasz: Egy kicsit mellément. Ha még egy kicsit mellémegy,
akkor a másik lyuk már valahova a szomszéd szobába kerül. Aztán volt olyan is,
hogy ugyan 2,5 centire kerültek egymástól a lyukak, csakhogy nem egymás
mellett voltak, hanem egymás alatt. Erre azt volt szokás megemlíteni,
hogy majd valamikor délután, a kocsmázás végén, már az árokparti
oldalfekvésben, na csak akkor lesz az a k*rva horizont függőleges!

Az új konnektor tiszta műanyag, részben csavaros, részben patentos.
Nem volt ezzel semmi baj, hiszen egyszerű mint egy faék!

Mondjuk az az apró pöcök le tudott törni, de ez nem volt akkora baj,
hiszen a konnektort falhoz rögzítő csavar úgyis egyben tartja az egészet.

Az idő elszállt, az újabb készülékeknek már plug végű zsinórjaik voltak.
Vagy levágta az ember a plugot és átbarkácsolta a régi konnektort
az új zsinórra, vagy vett egy átalakítót a két csatlakozó közé.

Mert ugye ez egy átalakító.

Nincs benne semmi.

Kisvártatva a Mechanikai Művek is felébredt. Valaki rájött, hogy ők is tudnak
ilyet gyártani. Illetve ez egy a régi alapokra épített új konnektor. Alul
mára már hiányos, felül meg összetúrta valaki az érintkezőket.

Na így nézett ki a régiféle fém telefon konnektor dugó.

Illetve nem pontosan így, mert ez nem CB, hanem ez bizony LB készülékhez való.
Ennek öt lába van, mégpedig azért, mert az LB (local battery) vonalaknál nem
a telefonközpontban volt a telep, hanem kint az előfizetőnél volt elhelyezve
a telefonkészülék mellett. Még a csengető feszültséget sem a központ adta,
hanem az az induktor, amit maga az ügyfél hajtott a készülék oldalából
kiálló kurblival. Majd egyszer mutatok egy 24-es kurblis készüléket.

Öt szál drót, de ez már újmódi műanyag szigetelésű telefon zsinór. A régi kábel
vászon szigetelésű volt, és persze nem egy csomóval volt tehermentesítve.

Ez a csavar tartja a konnektor tetejét. A kerek anya biztosítja, hogy ne eshessen
ki belőle a csavar. Alatta a fekete ívelt közbetét pedig arra szolgál, hogy ehhez
kell kikötni (ide volt beakasztva) a pamutzsinór végére varrt tehermentesítőt.

Így oldották meg, hogy ne forogjon körbe a konnektor teteje.

A zsinór kivezetéséhez pedig beütöttek és szépen elperemeztek egy csőszegecset.
Régen valahogy olyan szépen megtudták oldani a részletkérdéseket.

Mivel egyáltalán nem kerestem, ezért rendrakás közben megtaláltam
a másik látjelzőt. Ez nemhogy bakelit, de ez tiszta fém tokban van!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.