Kiégett izzó pótlása
(értelmetlen project, de ha egyszer csak ennyi telik tőlem)

Pedig úgy emlékszem, hogy valahol itt volt az a kiégett izzó...

Végül két méterrel arrébb, az előszobában találtam meg. Vajon mit keresett ott?
Csak nem akartam venni helyette másikat? Az sem egy gyors megoldás, hiszen
a konyhai vízcsap végére való vízsugár lágyító izé is hiába lett megvéve, ha
egyszer lusta vagyok feltekerni a cső végére. Szerintem úgy két éve is
megvan, hogy gyűjtöm az erőt ehhez a feladathoz. Ha ennyire
be vagyok lustulva, akkor hogy lesz LED-esre alakítva
az a kiégett varrógépizzó? Meglehet sehogy...

Itt ez a jó kis foglalat. Mi lenne, ha kicserélném a bajonettzárasat erre a sima
E14-es menetesre? Ezentúl bárhol kapnék izzót a varrógépbe.
Nem rossz terv, és még csak nem is valami bonyolult!

Azonban a foglalat sajnos nem fér be ide. Mondjuk amúgy sem volt kedvem
barkácsolni, így hagyjuk is mára ezt a dolgot. Mint az a fentebbi mondatból
is kiderült, ez nem egy olyan "Hűbele Balázs" mintájú project, hanem ez
a másik fajta, az elhúzódós, aminek már rég nem dereng
az eleje, mire a végére érek.

Addig addig tologatom, hogy a végén még leesik és eltörik.

Persze nem lenne kár érte, hiszen az izzószálnak már úgy is annyi. Én is csak azért
őrizgetem, mert azt találtam ki, hogy a hagyományos izzó helyére LED-eket
teszek. És ha hülye ötlet? Akkor mi van? Nem járhat mindenki kocsmába!

5 wattos, tehát szó sincs róla, hogy fényárba borította volna a szobát. Persze nem is ez
a dolga, hanem csak annyi, hogy az asszony lássa amit éppen varr. Mondom, csak
mondom, mikor nem dumálni kéne, hanem nekiállni. No de hová is tettem azt
a zseblámpa szerű izét, amit az utcán találtam. (szándékosan ebből a célból)

Lehet, hogy bevágtam ide, vagyis a bontani való lomok közé. A doboz alatt
az apukám építette labortáp látszik. Korábban párszor már megemlítettem, de
úgy gondoltam, hogy ez bizony már sosem fog előkerülni. Végül úgy hozta a sors,
valamint megkértem anyámat, ha bele találna akadni a telken, akkor ugyan ne
dobja már ki. Hát most itt van. Sajnos a szerszámos beázott, így az egyik
műszer is. Meg a fényezése is, hogy néz ki szegénykének? Majd egyszer
úgyis kipofozom. Ha másért nem, hát csak azért, mert emlék. Sokáig, míg
csak nem építettem egy sajátot, ez volt itthon a tápegység.
De erről majd egy későbbi alkalommal...

Nézzük most a lámpácskát. Nem, sajnos nem találtam el a rejtekét.

Esetleg voltam olyan rendes, hogy betettem a drágaságos dobozomba? No!
Mostanában (sajnos) ez sem szokásom. Már úgy értem, hogy a folyamatos
rendcsinálás. Valamikor réges-rég rájöttem, hogyha nem hagyom elharapózni
a dolgokat, vagyis mindig mindent szépen a helyére teszek, akkor
egészen egyszerűen nem keletkezik rendetlenség.

Mit is mondtam az előbb a rendről? Szerintem ezt a témát inkább hagyjuk.
Belegondoltam abba, hogy itt hogyan lehetne rendet tenni. Már a puszta
gondolatba is annyira belefáradtam, hogy le kellett feküdnöm az ágyra
pihenni. Ha meg már úgyis fekszem, rá is érek, szép sorjában végigvizslattam
a polcaimat. Mert ugye valahonnan biztosan kikandikál a lámpácska vége.
Illetve valamivel csak meg kell ideologizálnom, hogy miért heverek
bambán hanyatt, ahelyett, hogy csinálnám már azt a k*rva
lámpát. Hopp! Ott csillog valami kereknek a vége.

Ez egy Vidikon képfelvevő cső, régi FF kamerához. De hogyan lehet a polcon, mikor
a kamera (amiben lennie kéne) lent ül a pincében. Biztos vagyok benne, hogy
a kamerát még nem szedtem szét. Illetve most kicsit elbizonytalanodtam.
Az a lényeg, hogy megemlítettem, aminek az lett a következménye,
hogy mikor majd szétszedem azt a kamerát, na akkor majd jöhetek
vissza beszúrni a rá mutató linket. Egyszer persze úgyis elfogynak a
tárgyak. Vagyis egyszer csak nem lesz több beszúrandó link. Na akkor
lesz vége a szétszedtem projectnek. Ahogy a tempómat látom, illetve
a táblázatom nézem, lesz még néhány év mire kifut a szétszedtem.

Lényeg a lényeg, ott van elbújva a lámpácska, ahová a nyíl mutat.
Persze az ágyból fekve nem csoda, hogy nem láttam ide.

Három LED-es, kapcsolós, valamint öngyújtós. Mivel se kapcsoló, se öngyújtó
nem kell a varrógépbe, ezért szétszedem. No meg kényszeresen is.

Hát ez nem volt valami nehéz feladat...
Az eleje úgy ránézésre stimmel is az izzóhoz. Majd összeragasztom őket valahogy.
Érdekes, de nem látom az elemeket. Márpedig anélkül nem megy!
Na jó. Megy elemek nélkül is, de akkor kell egy kurbli.

Megvagytok!

Például úgy is csinálhatnám, hogy csak a három LED-et a kis panellel építem át.
Mikor nem cselekszem, hanem elkezdek lamentálni (ezen az egy hangszeren
játszom), olyankor szokott vége szakadni a munkának. No nem
mintha eddig bármit is csináltam volna...

Hagyjuk is...
Mára már annyira elfáradtam (de hogy mibe?), nem sülne ki a munkámból semmi jó.

Mondhatnók, hogy szemernyit sem haladtam előre, de ez nem igaz.
Szépen egymás mellé tettem a hozzávalókat. Ez is valami.
Majd később (üdvözletem Pató Pálnak) folytatom.

Hogy lencsék? Vagy tán Tesla lemezjátszókarok? Ki tudja már azt, hogy mik voltak
eredetileg ezekben a dobozokban. A lényeg az, hogy van belőlük egy csomó.
Szóval az úgy volt, hogy apukám hozta őket a gyárból. Attól, hogy valahol
valami már szemétnek minősül, az még másutt hasznosnak bizonyulhat.
Szóval az úgy volt, hogy mivel nem volt kedvem izzót LED-esíteni,
ezért nekiálltam inkább pakolászni. Ekkor derült ki (mióta tudtam
már róla), hogy a dobozaim meg vannak roggyanva. Valamikor a 80-as
években hozta őket az öregem, azóta épp eleget húzogattam őket ki-be a hátam
mögötti szekrényből. Valamikor régebben egyszer már kaptak egy szigetelőszalagos
megerősítést, de a szigszalag már rég elvált a papírtól. Először az összes dobozról
lefejtettem (leesett az magától) a ragasztást, majd szépen újraragasztottam őket
széles barna szalaggal. Ez jó tartós anyag. Legalábbis remélem, hogy kihúzza
a következő harminc évet. Mikor visszapakoltam a szekrénybe, kiderült,
hogy hiányzik két fa távtartó, meg pár doboz is. A hiányzó dobozok
a pincéből kerültek elő, mint ahogy a távtartók is ott készültek.

Nyomtattam címkéket. Celluxoztam. Majd az elér eredményt szemlélve
elégedetten megveregettem a vállam. Hogy még hiányzik a sorból
két doboz? Hogy még a varrógép sem világít? Hagyjál már...

Mi lenne, ha mondjuk több LED-et szeretnék mint három?
Már előre látom, ma sem lesz semmi munka elvégezve.
A CB35-ös készülékem is hiányos, és a hangszórós
szétszedtem cikkhez is csak az alanyok gyűlnek.

Hogy úgy érezzem, mégiscsak csinálok valamit, gyorsan kimostam a fél lakást.
Meg egy csomó jószágot. No persze ez csak egy amolyan pótcselekvés.

A kettővel fentebbi kép (a nyúllal meg a fél telefonnal) azért volt, mert ott kellett
volna megtalálnom ezt a fejlámpát, amiből rengeteg LED-et tudnék kitermelni.
Már persze csak akkor, ha hajlandó lennék végre csinálni valamit. Az a kis
fekete valami a kiégett izzó előtt, az pedig egy olyan LED, ami direkt erre
a feladatra való. Már úgy értem, hogy kell neki egy soros 2,4 kiloohmos
ellenállás, és már mehet is bele a 230 volt. Ha nem ezt használom fel, hanem
az elemlámpában található LED-ekből építkezek, akkor ahhoz kicsit több alkatrész
fog kelleni. Vagyis meg lehet oldani ezt a feladatot egyszerűen, kicsit, illetve
nagyon bonyolultan is. Nagyban írom ezt a cikket, éppen itt tartok,
mikor az történt, hogy egyszer csak elfogytak a képek.
Ne már... Ennyire nem hagyhattam félbe!
Pedig de!

Mi lenne, ha nem a fejlámpámat, de még csak nem is az utcán találtat verném szét,
hanem az amúgy teljesen feleslegesen világító öngyújtókat. Már úgy értem, nekem
is van itthon ilyen csodám. Szerintem egész jó fénye van az egy szem LED-nek.
Megyek is vele egy kört a sötét lakásban, s mindenre rávilágítok. Sok mindenre
fény derült, csak az nem derült ki, mikor lesz valami abból a k*rva lámpából!

Most lebuktatok!
Ebből a szerelemből vajon milyen állat lesz?

A lényegre visszatérve (még hogy van lényeg), itt ez a három óriás világítós öngyújtó.
Már majdnem kivettem belőlük a LED-eket, mikor rájöttem, hogyan tudnám még egy
kicsit elodázni a feladatot. Vagy nem elodázni, de egészen egyszerűen félbehagyni.
Mondjuk a "félbehagyni" jelen esetben igen erős kifejezés, mikor a keringésen
kívül eddig még nem is csináltam semmit. Mert ugye mi van akkor,
ha mondjuk nem tetszik az asszonynak a LED fénye?

És igen! Illetve nem. Nem tetszik neki a fénye. Igaza is van Andinak.
A hagyományos izzó sokkal jobb. Mekkora szerencse, hogy még
nem csináltam semmit! Így támasztom alá érvekkel
a mindennapi lustaságom...

Íme egy videó, melyben kiderül, hogy van itthon tartalék izzó.
Valamint Andi bevallja egy apróbb hiányosságát. Mindeközben
édesanyám úgy beszél a háttérben, mintha figyelne rá valaki...

Csak úgy magától nem történik meg semmi, s mint azt eddig láttuk, jelen (és még
sok más) esetben tőlem sem. Most akkor mi legyen? Mondjuk beteszem a döglött
izzót a dobozába, majd kidobom. Az öngyújtós elemlámpa továbbhasznosítható
része bizton belefér a LED-es dobozomba. No de akkor miféle szétszedtem
cikk ez? Se szét nem szedtem semmit, de még csak össze sem raktam.
Mit ne mondjak, ez így eddig elég se füle se farka. No nem mintha a
többi cikkemmel bármilyen szinten megváltottam volna a világot...

Úgy nyúlik ez a történet, mint a rétestészta!
Persze érthető, hiszen minek feltalálni azt, ami már létezik.
A varrógépbe való izzó pontosan megfelel arra a célra, amire őt kitalálták.
Vagy itt hagyom abba, vagy új irányba kell fordítsam a történetet.
Figyelted ezt a dumát? Mintha eddig történt volna valami!

És akkor kiégett a csillárban egy izzó. Illetve most már nem izzókat használok,
hanem környezettudatosan (valójában pénztárcatudatosan) energiatakarékos
un. kompakt fénycsöveket. Amit a képen látunk, az az izzófoglalat egyik
fele, aminek egyáltalán nem kellett volna kitekerednie az izzóval együtt.
Persze nem a kompaktfénycsőtől égett szét ennyire, hiszen az alig fűt, hanem
még a régi vad idők öröksége ez, mikor még 60 wattos hagyományos izzók voltak
betekerve. No de hol is láttam nem is oly rég egy ilyen foglalatot? Megvan!
A varrógépbe akartam egy ilyet beszerelni. Bármennyire is szétszórt ez
a cikk, csak van valami vezérfonal, ami csudamód egésszé fogja össze.

Ha nem az egész, de legalább a fele foglalatnak újra van munkája.
Már megérte kipreparálnom a szemetes konténerbe hajított állólámpából.
Egyszer el kéne jutnom oda, hogy a szemét nem jó semmire. Csakhogy
az eddigi tapasztalataim alapján biztosra mondhatom, hogy ez nem
így van! Például most is milyen jól jött a kukázott foglalat.

Újra fényárban úszik a szoba. Mi lenne, ha a középső izzót lecserélném LED-esre?
Mondjuk nem azért, hogy spóroljak, hanem azért, hogyha épp nem kell a fényár,
akkor legyen valami halovány háttérvilágításom. Ekkor belebotlottam kedvenc
hangszerembe. (lamenta) Van nekem egy bolti LED-es izzóm, csak annak
a foglalata E27-es, a csillárba meg E14-es való. Vagy foglalatot kéne
cserélni, vagy mondjuk kéne barkácsolni egy E27-E14 átalakítót.
Ez utóbbi akkora egy hülye ötlet, hogy azonnal el is kezdtem
keresni hozzá az alkatrészeket. Mondjuk kell E14 menet.

Ez nem lehet gond, hiszen akad itt egy egész fiókra való E14-es menetű kiégett
izzóm, csak össze kell párosítani az egyik végét egy E27-es
foglalattal. No de van-e itthon E27-es foglalat?

Itt egy pár (hó) napra ismét félretettem a feladatot. Úgy megszoktam, hogy itt ül
ez a kiégett izzó, hogyha eltenném innen, akkor már valósággal hiányozna!

Hogy szavam ne felejtsem (erre erős esélyem van), hol is tartottam a múltkor?
Balra lent a fiókban kellene lennie a foglalatnak. Van is!

Mindjárt háromféle alapanyagút is leltem. Úgymint: műanyag, porcelán + fém,
valamint bakelit. Azért igazán akadhatna végre valami nehézség, amire
ráfoghatnám, hogy miért hagyok fel ezzel az izzóépítős (vagy mifene)
marhasággal. És akkor megtörtént. Nem tudtam kihúzni az izzós dobozt.

Sajnos, mire észrevettem a lehetőséget a feladat újbóli elodázására, már le is kaptam
a polcról az egész IKEA fiókos szekrénykét. Ígérem, legközelebb jobban figyelek.

Ha épp nem adódik semmi felhasználható probléma, akkor mondjuk beszélek mellé.
Hát az meg mi? Illetve tudom, hogy mi, de miért van ott?
Van már ezeknek feliratozott fiókjuk.

Na most az úgy van, hogy ha ilyet látok kidobva, akkor azt (és persze még sok mást
is) begyűjtöm. Régi tervem, hogy a romokból összerakok egy működőt. Már persze
csak azért, hogy legyen a melóba egy un. melegtartalékom. Évek óta tervezem ezt
a dolgot, de még mindig sehol semmi. Illetve de. Már van egy fiókom PTS 200
jeladókkal. Aztán ha bedöglik amivel dolgozom, akkor hozhatom haza sürgős
javításra. Ez annyira így van, hogy mielőtt bemutatnám, hogy mire is való ez
az izé, már meg is van írva néhány javítási eset. Csak ugye valahogy az
a szétszedtem cikk sem akar egésszé kerekedni. Mondjuk ez se...

Megvagytok! Ez eddig rendben. Valóban megvannak a telefonos cuccaim.
Csak hirtelen felmerült bennem a kérdés: Hát kerestem én ezeket?

Ezeket kerestem. Valószínűleg az lesz, hogy a műanyag E27-es foglalatot fogom
bevetni. Sajnos nem sok esélyt látok rá, hogy ne leljek átmérőben hozzá illő
E14 véget. Mi lenne ha... És akkor itt annyira megharagudtam magamra,
hogy ennyire odázom / halogatom / halasztom, s elnapolom ezt
a projectet, hogy mérgemben beírtam jövő hétre.
Most aztán nincs mese, bele kell húzni!
Mondtam fennhangon, miközben
félretettem az asztalról e fiókot.

Betekertem az asztali lámpámba a LED-es izzót. Borzasztó kínzó egy fénye van!
Töcsök maci rögvest bevallotta, hogy ő Lenin, Lenin anyja, és bárki
más is akit szeretnék, csak kapcsoljam már le ezt a szart.

Szegény fotómasina nem érti, hogy mit szeretnék tőle, mikor közvetlenül belefotózok
a LED-ekbe. Keresni próbál valamit (kínjában), amire fókuszálhat.
Ha fentről (csillárból) világít, talán jobb lesz.
Hülye ötlet! Sosem lesz jobb...

Ez a csillár egy tákolmány. No nem volt mindig ilyen. Apukám jól kitalálta és szépen
ki is vitelezte. Aztán jöttem én, az energiatakarékos izzóimmal, amik nem
fértek bele a régi zárt burába. Ezek a mostani burák egyáltalán
nem is illenek ide. A középsőből még ki is lóg az izzó...

Ahogy így elnézem, amit kiötleteltem, az meg még hosszabb is lesz.

Nem lehetne, hogy átbarkácsolom az E14-es menetes véget az E27-es helyére?
Nem lehetne, hogy egyszerűen veszek egy E14-es végű LED-es izzót?
Nem lehetne valami úton módon befejezni végre ezt a cikket?

Ez a foglalat meg koszos. Az árcédula ragacsától (manapság persze vonalkód) ilyen.
Történt egyszer régen, mint ahogy akkoriban szinte mindenkivel megesett, hogy
álltuk a hosszú sort a közértben. Az előttem álló hölgy (vulgárisan vén banya)
rászólt a pénztárosra, hogy vegye le a bonbonról az árcédulát, mert ajándékba
lesz születésnapra. A pénztáros elkezdte körömmel kapirgálni a bonbonos doboz
kellős közepére ragasztott címkét. Persze egyrészt nem akart onnan lejönni, másrészt
mikor mégis, ragacs maradt a helyén. Mikor a ragacsot próbálta ledörgölni
a pénztáros, akkor meg jött vele a bonbonos doboz nejlon borítása is.
Ekkor szólt be a vevő, hogy ez neki így már nem kell, mert mégis
hogy néz már az ki, hogy egy doboz ajándékbonbon széttépve.

Hogy egy kicsit (kicsit?) húzzam az időt, lemostam róla a ragacsot benzinnel.

Ebbe is bele kéne kötni. Addig sem haladnék.

Na jó. Nem kötök bele, inkább kikötök belőle. Mármint az elektronika
immáron felesleges panelját. Vajon belefér-e ebbe a részbe
az E27-es foglalat hátsó része? Mert ugye hátha nem.

Ez kérem éppen ide lett kitalálva!

Még a drótok is éppen odaérnek!

De vajon hogy kell egy ilyet bekötni? Bárhogy is nézem, ezen nincsenek vezetéket
rögzítő csavarok. Rég szereltem villanyt. Mikor én voltam gyerek, akkor még
a csavar volt divatban. Ma meg úgy működik (már amikor működik),
hogy egészen egyszerűen csak beledugom a lecsupaszított
drótvéget, és már készen is van a kötés.

Vagy (mint a mellékelt példa épp mutatja) egyszerűen kiesik valami a foglalatból.
Ez a fura forma lemezke szorítaná bele saját magába a drótvéget rugósan.
Legalábbis valószínűleg ez volt az elképzelés. Csak ugye a valóság...

Mi lenne, ha három oldalról csavarral? Vagy mondjuk melegtakony ragasztó?
Vagy (hogy el ne olvadjon) kétkomponenses ragasztó?

Meg a nagy l*faszt! (szűkült be mára a szókincsem) Jó ide a szigszalag is.

Csak reménykedni merek benne, hogy nem ez lett életem főműve.

Lekapcsoltam a csillár többi részét, csak a LED-es körte maradt. A fotómasina
oly ügyes, hogy bármi fényben képes egészen elfogadható képet készíteni.

Persze az azért látszik, hogy szerencsétlen nem tudja eldönteni,
mit is kezdjen a fehéregyensúly kérdésével.

Azért az érdekes, jobban mondva nem egy jó jel, hogy a monitoron a szokásos sötét
árnyalatú háttérképem vakító fehérre égett. Jobbra a fiókokon látszik, hogy
még a monitor (amúgy alig) fénye, hogy bevilágítja a fehér címkéket.

Kikapcsoltam a monitort. Jól látszik a különbség. Persze a LED-es körte
teljesítménye mindössze 5 watt, ezért természetes, hogy nem borul tőle
fényárba a szoba. No de lássuk, legalább háttérvilágításnak megfelel-e.

A billentyűzet gombjain jól látszik a fehér felirat. Gondoltam kipróbálom, hogy
milyen gépelni ennél a LED-es megvilágításnál. Mindössze néhány perc
elmúltával kanállal kellett összeszednem az ingemről a szemeimet!
Már az energiatakarékos izzó fénye is egyértelműen rosszabb
a hagyományos izzóénál, no de ez a LED-es izé, ez valami
borzalom! Persze biztos van már LED-esből is jó, csak
az még nem néhány száz forintba kerül a piacon...

Még azt próbálhatnám ki, hogy milyen a fénye, ennek a direkt 230-ra készült
LED-nek. Ó én marha! Az előző képnél már simán abba is hagyhattam
volna ezt a cikket. No mindegy. Ezt még megnézzük,
aztán kész. Vége. Befejeztem.

Ez és az előző kép készítése között konkrétan fél év telt el. Vagyis egyáltalán nem
jellemző rám, hogy elkapkodnám a dolgokat. Most is csak azért álltam neki, mert
azt találtam ki, hogy befejezem amit félbehagytam. Illetve amiket félbehagytam.
Aztán persze gyorsan rájöttem, hogy teljesen esélytelen vagyok záros határidőn
belül lezárni a nyitott projecteket. Akkor meg ugye mivégre lenne az egész?

Ezt a LED-et a Pioneer CT506-os magnóért cseréltem.
Négy évvel ezelőtt!

Szóval épp itt volt az ideje, hogy kivegyem a gyári csomagolásból. Ez egy olyan LED,
hogy direktbe rá lehet kötni a 230-at, egy 2,4 kiloohmos ellenálláson keresztül.
De ezt már írtam ebben a cikkben, csak oly rég, hogy már el is feledtem.

Legyen 2,7 kΩ Legfeljebb nem fog annyira világítani.

Nem egy életbiztosítás ez a konstrukció. Már persze csak azért
nem, mert a műszerzsinórok másik vége a 230-ban végződik.

Aszta k*rva életbe! Ez nem normális! Kiég a szenzor a gépemből! Arról már nem
is beszélve, hogy hosszú percekig akkor is egészen világos volt, ha lecsuktam a
szemem. Pedig ez nagy szó ám! Amilyen sötétség az én fejemben uralkodik...

Alámentem a fotómasinával az asztal lapjának. Nem! Az asztali
lámpa nincs bekapcsolva, hanem alulról belevilágít a LED.

Menjél szépen pajtáskodni a többiekhez.
Majd egyszer biztosan (hát persze) beszerellek valamibe...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.