Épp mint fent de már vakuval. A lényeg persze nem látszik a képen, hiszen a lényeg nem itt van. Már úgy értem, hogy a lényeg az, hogy holnap ha szareső esik, akkor is varrógépet fogok szerelni. Ha másért nem, hát csak azért, mert megígértem magamnak, hogy végre nekiállok.

   Pedig tegnap még egy szelet nápolyit is kitettem nekik. Hogy a cinkének hogyan sikerült így szétszedni, azt mondjuk nem értem. Már úgy értem azért, mert nekem nem sikerült, pedig amúgy kedvenc játékom volt a nápolyival, hogy leszedem a két borítólapját, miközben a csoki a belső lapokon marad, és akkor ugye a több töltelék miatt édesebb. Persze ez már nem nápolyi, hanem extra ropogós töltött ostya. Az igazi nápolyi ostyája ugyanis masszívabb, és nem holmi habos vajas krémmel van töltve, hanem csokival. Ilyen fajtát manapság sajnos már nem lehet kapni. Azért figyelitek, hogy húzom az időt? Mindegy mi van, csak ne kelljen nekiállnom annak a nyomorult varrógépnek.

Helyszín az ipari suli.
Ide aztán mindenkit felvettek, még engem is a kettes átlagommal.
Második év eleje, matek óra, alapok frissítése.
Szereplő az osztály, valamint a kicsit idegbetegül viselkedő matektanárnő.
Remák (sokkal erősebb, mint amennyire okos osztálytársam) áll a táblánál.
Feladat: 2x26
Remák tantárs teljesen elveszettül áll a táblára rótt feladat előtt.
Az osztály egésze lelke mélyéig átérezte a helyzet komolyságát.
Én például kémiából, történelemből (és még sorolhatnám) álltam volna így.
Na!
Remák!
Ne már?
Mennyi 26+26?
A tanárnő azt hitte, hogy Remák csak hülyéskedik, vagy elbambult.
De persze nem...
A helyzetet megoldandó Remák alig hallhatóan kimondta:
...súgjatok...
Vagy csak én emlékszem így, s csak az arcára volt írva?
Gondoltam segítek.
Jól hallhatóan benyögtem a megoldást.
76 (vagy valami hasonló éktelen sületlenség)
A tanárnő nem akart hinni a szemének. (jó, akkor a fülének)
Remák már épp felírta volna a számot a táblára, mikor Halasi Laci közbeszólt.
Hülye vagy?
Hát az páros!
A táblától elforduló Remák Halasi Lacinak jobban hitt, mint nekem.
Már csak azért is, hiszen Remák ha másra nem is,
de annyira azért még emlékezett, hogy a "páros"
az valami, vagy talán valami matematikai fogalom (is lehet).
Tehát Remák felírta a táblára:
37 (vagy valami ilyesmi blődli)
Tanárnő Remák padtársunkat a helyére zavarta, majd rezignáltan krétázta: 52
De nem ez a lényeg...
Szünetben odajön Remák.
De szemetek vagyok, hogy rosszat súgtatok!
Erre fel Halasi Laci:
Te teljesen hülye vagy?
Hát mi sem tudtuk!
Ebben az a slusszpoén (avagy az oktatás szégyene), hogy Remák ezt el is hitte.

   Tudtam én azt már jó előre, hogy ez nem lesz egyszerű. Szóval ez a project úgy kezdődött, hogy a varrógépből valami iszonyat kopogó hangok törtek elő. Én, mint ugye antigépész vénájú egyén, azonnal szóltam az asszonynak, hogy zörög a gép, de persze ő sem süket, hallotta jól, hogy valami baj van.
   Ilyenkor aki látott már beteg gépet belülről, az azonnal nekiáll megkeresni a kopogás okát. Én mondjuk már méterekről is láttam, hogy mi a baj. (a baj apróbb gondok összessége) A tű üti azt az izgő-mozgó izét ami alatta van. Nem bonyolult rájönni, hogy elmászott a vezérlés. Vagyis mikor megy le a tű, még ott van a bobin (meg ami forgatja) ahol már nem kéne legyen.
   Hogy így meglett a kopogás oka, engem már nem is érdekelt tovább. Az asszony sem zavartatta magát. Mivel a géppel a kopogástól és az időnkénti akadozástól eltekintve lehetett varrni, mindketten úgy gondoltuk, hogy majd lesz valami, ha egyszer tényleg, illetve végképp bedöglik. Persze tudom én azt, hogy nem így kéne, csak ugye a lustaság. Az mindennek az oka! Most meg bedöglött. Már egyáltalán nem viszi az anyagot. Nem varr. Szóval kénytelen leszek... Na, ezek aztán annyira szörnyű gondolatok... Még egy utolsó kép egyben, hogy lássam mi hol volt rajta eredetileg. Mert szét kell szedni rendesen, az már biztos. Jaj...

   Gondoltam legyen felülről is egy kép, nehogy ne tudjam mi hová való vissza. Persze ez nem igaz, csak inkább kattogtatok a masinával, minthogy nekiálljak végre a szerelésnek.
   No nem véletlenül vagyok én kicsit (még hogy kicsit) beszarva ettől a feladattól. Szóval az úgy volt, hogy megnéztem mi baja lett a gépnek. Lejöttek benne az egyik fogaskerékről a fogak. Megnéztem az Interneten, hogy lehet-e kapni ilyesmit. Lehet. Elmentem a boltba. A fogaskerék szerencsére nemcsak a neten volt, hanem fizikai valójában a boltban is. Gondoltam miért ne, illetve hátha tudja alapon egyből rákérdeztem az eladótól: Bonyolult kicserélni? Nem. (jött a megnyugtató válasz) Már épp leesett a kő a szívemről, mikor hozzátette: Szakembernek olyan 45 perc alatt megvan. Bassza meg... Akkor ez nekem lesz vagy egész napos meló!
   Gondoltam miért ne, s rákérdeztem: Hogyan kell csinálni? Ilyenkor általában azért nem kap választ az ember, mert vagy az eladó sem tudja, honnan is tudná, hiszen "csak" eladó, vagy ha szaki, akkor meg azért nem mond semmit, merthogy szakmai titok. Jelen esetben meglepő módon kaptam egy un. egypercest. Vagyis egyetlen percben fel lett sorolva, hogy mit szedjek ki, mit szedjek le, mit lazítsak meg, fordítsak el, akasszak ki, húzzak félre. Természetesen a szakszavakat nem értettem, hiszen nem vagyok varrógépszerelő.
   Az elmondottakból három dolog jött át. Egyrészt nem kell hegeszteni tudni a fogaskerék cseréjéhez, ami nagy előny, hiszen nincsen apparátom, valamint nem is tudok hegeszteni. Másodsorban semmi olyan nem hangzott el amit föl ne fogtam volna. Kihúzni, elfordítani, odébb tenni, leszedni, lazítani (főként ez utóbbit) én is tudok. A harmadik dologtól szottyant meg a lelkem igazán. Rá is kérdeztem: Van valami jelölés? Mármint ahhoz, hogy mégis hogyan kell betenni a fogaskereket a másikhoz képest. Na erre azt kaptam lelombozó válasznak, hogy nincs.
   Mivel a fogaskeréken az excenter rész három púppal is rendelkezik, ezért három olyan pont is akad, ahol éppen jól áll. Tisztán látom, hogy ebből orális szex lesz, és persze azt is látom, hogy nem a megszokott végén fogok állni a szerszámnak.

   Azt a fogaskereket kell benne kicserélnem, amelyikre a piros nyíl mutat. Magát a fogaskereket persze képtelenség onnan kiszerelni, merthogy csak és kizárólag a komplett tartószerkezetével együtt jön ki. Meg persze még ha sikerülne is kiszednem, az újat úgysem tudnám a szűk résen keresztül beszerelni.

   Csak most (hogy ezen sorokat rovom) jöttem rá, hogy közös problémám van a varrógéppel. Már úgy értem nekem is hiányoznak a fogaim. Mondjuk nekem több, de a jelen esetben nem boldogít, hogy én győztem.

   Meglazítottam a két tartócsavart, majd elhúztam oldalra. Ennek a fogaskeréknek az őt forgató tengelyhez képesti pozíciója határozza meg, hogy jókor mozog-e az éppen varrott anyag.
   Tulajdonképpen nem bonyolult, hiszen csak annyi a lényege, hogy mikor a tű éppen varr (mozog az anyagban ki és be), az anyagmozgató fűrészfogas izé álljon mint a cövek.
   Ez innen nézve most valahogy nagyon egyszerűnek látszik, pedig igazándiból csak ettől a részlettől féltem. Nem kell rakosgatni a fogaskereket ide vagy oda, hanem akkor, pontosabban szólva ott kell meghúzni a csavart, ahol éppen jól konstellálnak az alkatrészek.

   A legnagyobb baj az, hogy sehonnan sem lehet hozzáférni a feladathoz. Például innen alulról sem. Volt a varrógép aljáról egy vakuzott kép is, de szerintem ez a borongósabb árnyalatú fotó sokkal jobban tükrözi az aktuális hangulatomat.

   A motor ugyanis útban van a cserélendő fogaskereket tartó, a vasvázat rögzítő csavarok felé vezető rögös utamon. No de nézzük csak meg alaposabban, hogy hová is mutat az a két piros nyíl. Persze a csavarok fejére, de nem ez a lényeg, hanem a csavarok vázhoz képesti pozíciója. Felülről öt, alulról majdnem tíz centire a váz alagútjában végződnek a csavarok. Gondoltam biztosan volt annyi esze a konstruktőrnek, hogy nem egy-egy egyszerű anyát tett a csavarok végére.

   Ez a videó azért készült, hogy tudjam hogyan volt rajta eredetileg a gomb. Pontosabban szólva nem is ez érdekel, hanem az, hogy ne kelljen hallgatnom az asszonytól (már persze ha sikerül összeraknom a gépet, és persze működni is fog), hogy eddig valahogy nem így nézett ki.

   Miután már minden kötőelemet kilazítottam, nekiállt lötyögni. A lötyög jelen esetben egyáltalán nem azt jelenti, hogy majdnem kiesik a helyéről, hanem sajnos csak annyit, hogy egy kicsit már tudom mozgatni.

   Persze ahhoz, hogy a megfelelő szögben eltudjam fordítani a belső részeket, lekellett szedni a belül rögzített, amúgy kifelé lógó alkatrészeket. A karocskát nem én görbítettem el, az gyárilag ilyen.
   Amúgy nem is erről szól a kép, hanem arról, hogy az egyik korábbi videó végén hallottunk egy koppanást. A koppanó hangot a képen látható csavar adta, mikor beesett a varrógép aljába. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy addig-addig rázogattam a kiszedendő vasszörnyet, míg végül kiforgott belőle ez a csavar.
   Amúgy jó szar helyen van ez a csavar, vagy úgy 10 centi mélyen. Persze ha nem felejtem el visszatekerni, hogy csak meg kelljen húznom, akkor nem lesz gond. De persze elfelejtettem...

   Ez egy másik csapszeg. Szerencsére teljesen más a mérete és a formája, mint amit az előbb szedtem ki. Rendes dolog a konstruktőrtől, hogy egy varrógép alkatrészeiből leginkább egy varrógépet lehet összeállítani. Mekkora önbizalmam kerekedett, mi? Varrógép lesz belőle? Összerakom? Még szétszedni sem sikerült!

   Már majdnem ki volt szedve aminek ki kell szedve lennie, mikor is kimosott a mosógép. Ilyenkor van az, hogy az embernek illik tudni fontossági sorrendet felállítani. Szóval nem úgy kellene lennie, hogy le van szarva a varrógép, inkább kiteregetem a kimosott zoknikat. Ha a fürdőszobát fehérré tudtam varázsolni, a varrógép sem fog kifogni rajtam. Gondoltam kissé bátortalanul...

   Ugyan miért ne csavarnám ki ezt a csavart, és miért ne húznám odébb azt a gyűrűt? Ránézésre nem tart semmit. Nem ránézésre meg a tengelyt tartja a helyén oldalvást, hogy ne tudjon elmozdulni. A másik végén egy fél fogaskerék van, ami a bobint hajtja. Ha ez elmászik a helyéről... Jelentem elmászott.

   Na akkor ennyit mára a csereszabatos alkatrészekről. Az új fogaskereket beszerelve, a tartócsavart meghúzva, az új fogaskerék ugyanis meg sem mozdul! Szerencsére akad itthon alátétem rogyásig.

   Végül az lett a megoldás, hogy kiszedtem ezt az ellensúlyt. Na most az azért érdekes, hogy ez kifelé nem volt útban. Amúgy ez volt az az izé amiről a boltos ember azt mondta, hogy ezt ki kell venni. Nem kivettem? Nem kivettem?

   Nekiállhattam végre rendet tenni. Mikor már negyedszer húztam ki a szerszámos fiókom, mert még mindig találtam valami nyeles állatot a másik szobában, akkor hiába voltam papucsban, csak elkezdett megtelni a hócipőm.

   Hiába mutatsz ilyen jól a beszűrődő napfényben, most egy ideig akkor sem akarlak látni! Pedig nem úszom meg, mert kiégett benne az izzó, és nem kaptam másikat. Persze ahol a fogaskereket vettem, abban a boltban biztos van. No de engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy...