Taxióra
(magam kukáztam)

	Az ember megy az úton, csak bambul bele a világba, majd lát valami érdekeset. Mondjuk egy szép nagy csokor gombát. Persze én nem gombát szoktam találni, hanem mindig valami olyat, amit szét lehet szedni.
	Vagy tegyük fel, meglocsolom a virágokat. Látok katicabogarat? Frászt! Lapozós órát találok a virágállványon.
	Az erkély küszöbén sem lepke pihen, hanem egy kimosott rádió elektronikája.
	No de elég mára a morgásból, rátérek inkább a tárgyra! Mai értekezésem tárgya, ez a nem különösebben szép taxióra. Nem kellett érte pénzt adnom, hanem csak úgy egyszerűen fel kellett vennem a földről. Öngyilkos tárgyak ezek ha mondom!
	Igen érdekesnek tűnik a felfüggesztő rendszere. Tisztára olyan benyomást kelt, mintha csak úgy egyszerűen fel lett volna akasztva valahova.
	Le van plombálva, mégpedig azért, hogy a taxisok ne tudjanak csalni az órával. Természetesen senki sem úgy csalt az órával, hogy belepiszkált. A taxióra egy jeladóval csatlakozik a kilométeróra spiráljához.
	Mégpedig nem mechanikusan, hanem elektromosan. Amennyiben az órától érkező jelek közé plusz impulzusokat keverünk, akkor pörögni fog a számláló. Van aki külön gombot használt a pörgetésre, van aki kombinációt. Például féklámpa, fénykürt, duda egyszerre, és már szaladnak is a számok.
	Mindig akad aki kikanyarodik az ember elé. Nézze már ezt a marhát! (mutatja a marhát a taxis az utasnak) Közben lassít, fénykürtöl, és odacsap a kormány közepére ami a duda. Miközben az utas épp kifelé néz, addig sem figyel a (gyorsan pörgő) számokra.
	Letéptem a matricát az elejéről, mondván biztos akad alatta néhány csavar. Erre fel nem volt.
	Már nyílik is kifelé a doboz. Néha elgondolkodom, hogy mi lenne, ha találnék belül valami érdekeset. Mit tudom én... Apró emberkék ülnek körbe egy kártyaasztalt, vagy egy riadt szemű manó hozzám vágja az uzsonnáját. De már azzal is meg lennék lepve, ha üres volna a doboz, s csak egy árva cetli lenne benne. Az állna rajta kaparós betűkkel: Megelőztelek!
	De nem! Mindig csak ezek a hülye panelek...
	Ez egy 7805-ös stabkocka. Arra jó, hogy amíg 7 volt felett van a feszültség az autóban, addig stabilan megkapják az 5 voltot a feszültségre érzékeny belső részek. Mégpedig éppen 5 voltot, se többet, se kevesebbet.
	A műanyag doboz hátára vágtak egy lyukat, azon átdugták a stabkockát, majd hozzácsavarozták a készülék hátulját borító vaslemezhez. Ezt hívták hűtésnek. Amit manapság hűtésnek hívnak, arról most inkább nem nyilatkozom.
	Ezzel a kis csillámból készült szigetelő lapocskával választották el elektromosan a stabilizátor hűtőzászlóját a fém hátlaptól. Elsőre értelmetlen, hiszen a 7805-ös hűtőzászlója egyben a negatív lába is, ami jelen esetben a test. Na most, hogy ne legyen egyszerű az élet, voltak pozitív testelésű autók is.
	Természetesen van olyan fiókom, melyen a "csillám" felirat díszeleg. Az ott balra pedig egy kutya. Mindig szoktam hozni az asszonynak valami szépet a piacról. Már persze ha találok valamit. A "szép" az mifelénk úgy nagy általánosságban véve egy maci. Aztán egyszer azt találtam mondani a páromnak, hogy a változatosság kedvéért elhozom a piacról a legrondább dolgot amit csak találok. Erre a kutyára esett a választásom. Eredetileg nem volt sapkája, valamint pulóvere sem, ezek nélkül pedig még ennél is sokkalta rondább volt!
	Ezek itt távtartók. Már igen szép gyűjteményem van belőlük.
	Uncsi panel, és még csak nem is egy, de mindjárt kettő. Kezd unalmassá válni. Keresnem kell gyorsan valamit, amiről legalább néhány sort lehet írni.
	Ez egy lyuk a műanyag doboz hátulján, amin kilógott a stabkocka. Három említésre érdemes dolog látszik a képen. A szögletes lyuk eredetileg nem volt ott. Kihagyhatta volna a fröccsgép, de valószínűleg későn jött rá a konstruktőr, hogy a 7805-öt hűteni kell. A bal oldali távtartóból le van marva, mert nem lehetett tőle összecsukni a dobozt. A vezeték a dobozhoz érve, az évek hosszú sora alatt belesüllyedt annak anyagába.
	Ezeket söpröm is be a vödörbe. Régen mindent szépen eltettem, csak ez ma már nem megy, mert azóta már rég megteltek a dobozaim. Meg az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy minek tegyem el a kacatokat, ha egyszer nem csinálok belőlük semmit. Régebben azért még csináltam. Majd mindjárt kerítek valamit. Hopp! Meg is van. Holnap belenézünk az általam barkácsolt akkumulátortöltőbe.
	Két darab dupla, un. hétszegmenses kijelző. Azért hívják hétszegmensesnek, mert hét darab vonalkából rajzolja ki a számokat.
	A kvarcon "T/LK" felirat látható. Ráírhatták volna az értékét is, de persze nem...
	Ki tudja mely gyártó jele volt ez a szépen formázott "S" betű? Paulin Jocó tudta. Ez az un. Szalaiféle taxióra. Ecométer funkciója is volt. Az "EM8702" nem azt jelenti, hogy az Ezermester újság 1987/2 számában van az óra építési leírása, bár akár éppen lehetne is. Az Ezermester újság ugyanis néha meglepő építési cikkeket is leközölt.
	Ebben a szerkezetben ez a részlet az, amiről feltétlenül meg kell emlékeznem. Ez egy nyomógomb. Valószínűsítem, hogy egyedi darabok, legalábbis még sehol máshol sem láttam még csak hasonlókat sem!
	Lehúztam amit le lehetett róla húzni.
	Két darabból áll a lehúzható rész. A fényes gombóc vezeti az áramot. Ez zárja rövidre a lentebb látható két pici pöttyöt. Mivel a műanyag csövecske puha, így viszonylag könnyen összenyomható. Mindeközben megtartja a fényes gombócot, rászorul a lentebb látható érintkező tartóra, valamint egyben ő a rugó is, ami eltartja a fényes bigyót az érintkezőktől.
	Picinyke átlátszó műanyaghenger, két lyukkal. Két érintkező van átdugva a lyukakon, melyek mintha gombostűk lennének. Az utólag befutott információ szerint eltaláltam, mert ez valóban gombostű. Ezeket zárja rövidre a fent látható fémgombocska. Ez a nyomógomb alapterületre nézve kevesebb helyet foglal, mint amit manapság szoktak használni. Tulajdonképpen zseniális részlet!
	Ezt a hatalmas csavart egészen biztosan elteszem.
	A két panel közötti elektromos áthidalás is egyedi darab.
	Apró drótocskák egyenként beforrasztva, egyet jobbra egyet balra elhajlítva.
	Olyan masszívan tartotta magát, hogy alig bírtam legyőzni a sok kis drótdarabka ellenállását.
	Nem tudom mi ez az IC, mert neten nem találtam róla semmit. A nevéről valamiért a BOÁK, azaz a Berendezés Orientált Áramkör ugrik be. A MEV gyártott ilyeneket egyedi célokra.
	Ennek a 8 bites processzornak pedig itt az adatlapja.
	Azért csak becsúszott egy orosz IC is a sok kapitalista ármánykodás közé.
	Ez meg egy szép ablakos IC. Persze nem azért van ablaka, hogy legyen min belesnünk, hanem azért, mert a memóriájába írt tartalmat ezen keresztül lehet belőle kitörölni. De ez a része az elektronikának nekem már kimaradt.
	Ezt a műanyag lisztes dobozt használom szemetesvödörnek. Szerintem az eddigi bigyópusztítási akcióim hatására, már több köbméternyi anyagot sikerült rajta keresztül préselnem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.