Fázisceruza

Ha az elejét a fázishoz érintjük, a másik végének pedig nekinyomjuk
az ujjunkat, akkor kigyúl a fény az apró ovális ablak mögött.

Ha nem is valami hű de nagy látványosság, de arra ennyi fény is bőven elég,
hogy meg tudjuk vele állapítani, hogy a szerszám elejével
megérintett ponton jelen van-e a fázis.

Bár mint említettem, illetve első ránézésre tisztára olyan, mint egy kutyaközönséges
csavarhúzó, azonban nem az. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy fázisceruza,
hanem azt, hogy ez nem csavarhúzó! Ahány fázisceruzám (mondjuk ezen
példány kivételével) eddig csak tönkrement, annak mind az lett a veszte,
hogy megpróbáltam be, vagy épp kitekerni vele egy csavart. Na most erre
az egyszerű feladatra a fázisceruza azért alkalmatlan, merthogy a nyelének
még véletlenül sem a masszívság a fő tulajdonsága, hanem az átlátszóság.
Magyarán szólva (általában legalábbis) valami ócska műanyagból van.
Ez annyira így van, hogy pusztult el belőle a fiókban már úgy is,
hogy nem én törtem össze, hanem a többi nekimenő szerszám.

Ez az a vége, melyet fáziskeresés közben meg kell érinteni. Bár úgy tűnik,
mintha passzolna a lyukba a szabványos banándugó, de nem passzol.

A működési elve azonos a glimmlámpás visszajelzőkével. Mint az ezen a képen
látható, az áramkör az egyik pólus, glimmlámpa, előtét ellenállás, másik pólus
nyomvonalon épül fel. A fázisceruza esetében az egyik pólus a fázis, a másik
pedig mi magunk, konkrétan a testünk földhöz képesti kapacitív ellenállása.
Ez így annyira egyszerű, hogy gyakorlatilag nincs is ami elromoljon benne.

Már ha csak szét nem törik apró darabokra, mint ez a bojlerünkből
egy korábbi vízkőmentesítés alkalmával kikerült példány.

A bojler bekapcsolt állapotának visszajelzésére
még ennyi fény is bőségesen elegendő.

Na ezért nem szabad bedugni a műszerzsinór banándugóját a konnektorba!
Mert ugye most is otthagytam, bedugva, ráadásul épp a fázisba,
hisz annak a meglétét mutattam be a glimmlámpákkal.

Hogy miért szedtem szét? Nos azért, mert az előző képen látható konnektor javítása,
illetve ellenőrzése közben, bár a fázis nyilvánvalóan ott volt a konnektorban,
a fázisceruzát ez mondhatni egyáltalán nem érdekelte. Engem viszont
egyre inkább, hogy egy ennyire egyszerű eszköz mégis hogy a
csudában képes elromlani. Már ha épp nincs összetörve.
Na most a válasz a rejtélyre a glimmlámpa (jelen esetben
biztosíték formájú izé) és az ellenállás (barna színű henger)
között látható kosz. Ez szigetelt, ezért nem világított a műszer.
Na most arra a kérdésre, hogy a kosz honnan a csudából kerülhetett
a fázisceruza nyelébe, arra viszont nem jöttem rá. Ráadásul nem
csak annyi volt a nyélben, mint amennyit ezen a képen látunk.

A nyelet az asztalhoz ütögetve, kiszóródott belőle egy újabb adag szmötyi. Ebben az
az érdekes, hogy nincsenek is ilyen színű és állagú anyagok a konstrukcióban!
Ez a fázisceruza ráadásul, mióta csak megvan, az asztalfiókban hever. Aztán
később, már a betűk írása közben eszembe jutott a megoldás. Mármint az,
hogy ezt a szerszámot még valamikor évekkel ezelőtt sikerült elhagynom,
miközben a fűnyírót javítottam. Vagyis ez a kosz az utcán történő porban
heveréskor került be a nyélbe. Ez persze még mindig nem magyarázza meg
a jelenséget, hiszen attól, hogy a fázisceruza végén található lyukon keresztül
bement a kosz, attól annak még oda is kellett tudni férkőzni az érintkezők közé.

Nézegettem, hogy akkor most ennyi volt az egész cikk,
vagy elmeséljek-e hozzá egy fázisceruzás történetet?

   Szóval az úgy volt, hogy miközben egy úgynevezett udvariassági hívás keretében fixáltam az ügyféllel, hogy igen, tényleg délelőtt megyek beszerelni az Internetet, a csipogó hangú lány örömmel konstatálta, hogy az nagyon jó.
   Egyrészt azért, mert már nagyon várja, hogy végre legyen Internet (mert az ugye kell az egyetemhez), másrészt pedig a kihívott villanyszerelő is délelőttre ígérte, hogy megnézi a hűtőgépet, merthogy az a jelenleg még nem létező Internethez képest csíp.
   Én már nagyban szétszedtem a fél lakást, mire a villanyszerelő is megérkezett. Illetve ő igazándiból a házat bekábelező, néhai villanyszerelő brigád főnöke volt, csak miután a ház felépült, átment a közös képviselethez karbantartónak. Ezért a döntéséért amúgy folyton szidta magát. Már úgy értem, hogy akkor, mikor amúgy meglehetősen gyakran, a kifejezetten problémás eseteknél összefutottunk.
   Na most mikor ő (mármint a villanyszerelő) megérkezett, én már nagyban annál a résznél tartottam, amint épp a fal és a kanapé közé szorulva próbáltam leszerelni a telefonkonnektort, mert érzésem szerint (ami kisvártatva sajnos be is igazolódott) nem volt benne bekötve a vezeték.
   Ha olyan nagyon mondjuk nem is, mert részemről én azért inkább a saját problémámra, vagyis a szűk helyen történő konnektorszerelésre koncentráltam, de ettől azért még hallottam, amint a másik mester rácsodálkozik a hűtőre, merthogy tényleg ráz. Ezen persze nem volt mit csodálkozni, ugyanis a hűtő megérinthető fém részein a fázisceruza szerint ott volt a fázis.
   Ami még ezen felül is csodálatos volt, az az albérlő lányka szerencséje, hogy a fáziszárlatos eszköz kismilliószori érintését annak ellenére sikerült túlélnie, hogy a mosogató, vagyis egy földelt valami, mindössze egyetlen méterre, vagyis bőven megérinthető távolságra volt a hűtőtől.
   Miközben a villanyszerelő nagyon csúnyán morogva nekiállt kicibálni a helyéről a hűtőt (ezt azért kellett, mert a hűtő mögött volt a konnektor), a lány inkább átjött hozzám, s a kanapén térdelve kísérte figyelemmel, amint épp a telefonkonnektorral bénázom.
   A mindössze fél percig tartó vihar előtti csendet a villanyszerelő káromkodása törte meg, mégpedig a "gyere már ide Géza, mert ilyet b*zdmeg még nem láttál" (amúgy életem során meglepően sokszor hallott) szókombinációval. Mondom oké, de mivel nekem kényelmetlen innen kimászni, ezért előbb te gyere ide.
   Odajött. Mondom neki, na akkor ezt nézd meg! Majd egy könnyed mozdulattal kihúztam a leszerelt konnektor hatására immáron hozzáférhető telefonvezetéket a falban lévő csőből. Már úgy értem, hogy azt a negyven centit, ami összességében be volt építve. Vagyis a telefonvezeték a konnektortól nem ment sehova, illetve csak negyven centire ért.
   Na most a hűtő mögötti villanykonnektor, mint az a leszerelése után kiderült, még ennél is durvábban volt bekötve! A kék (vagyis a nulla) a helyén, a fekete (vagyis a fázis) a helyén, a sárga-zöld (vagyis a védőföld) is a helyén, csakhogy az utóbbiból van még egy szál, ami a konnektorban rá volt párhuzamosítva a feketére.
   A két elmenő sárga-zöldet, épp mint az én telefonvezetékemet, ki lehetett húzni a csőből, ahol egy mindössze tíz centis hurkot képzett. Vagyis a konnektorban a fázis át volt kötve a védőföldre.
   Én a részemről ott is hagytam az egész projectet. Illetve annyit azért megtettem, hogy az előszobai kötődobozig szerencsére ép telefonvezetékre rádrótoztam az ADSL modemet, hogy addig is legyen Internet, míg a kivitelező garanciában pótolja az apróbbnak épp nem nevezhető hiányosságokat.

Ami itt nálam hiányosság, hogy ezeket az idefentre már nem igazán kellő dolgokat
már hosszú hetek óta nem vagyok képes levinni a pincébe. Mindezt úgy, hogy nap
mint nap lejárok barkácsolni! Erre a trehányságra még az sem szolgálhat értelmes
magyarázatul, hogy a 220 / 110 voltos átalakítóhoz, a GE akkutöltőhöz, illetve
a hálózati szabványfordítókhoz jönni fog még néhány szintén a pincébe való
dolog, úgymint a mini szúrófűrész, az orosz autóóra, meg mondjuk a Harkov
villanyborotva. Ha az utóbbiakat letudom, újra üressé válik az asztalomra
szerelt pult legfelső polca. Már ha lesz annyi eszem, hogy nem tömöm
ki újra a kacatjaimmal, mint ahogyan azt meg szoktam tenni az összes
rendelkezésemre álló hellyel. A jobb alsó sarokban látható, amúgy
direkt a fázisceruza bemutatásáról szóló, vagyis ehhez cikkhez
őrizgetett piroska is már vagy fél éve hevert az asztalomon.

Konkrétan itt ült, mondhatni díszhelyen,
a hangfal előtt. No de mi van még ott?

A bagoly mondjuk még oké, de az a három rozsdás, illetve falas csavar...
Ezek amúgy a kerekded kapcsolók és konnektorok tartozékai.

Már úgy értem, hogy ezeké, melyekről az előző felsorolásban valahogy
teljesen elfelejtkeztem. Na ezek is itt laknak már vagy fél éve...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.