Mikor a reggeli kávémat iszogatva az ágy alá óvatlanul benéztem, ahol is megláttam a párom által - pusztán játszásiból - összehúzott hatalmas porcicát, képtelen voltam eldönteni, hogy a fenti takarításnak, vagy a pincében tervezett pakolászásnak álljak neki. Végül - nem meglepő módon - nem csináltam semmit.

   Másnapra viszont sikerült leérnem a pincébe, ahol is nyitásképp ezt a hosszúkás rést tekintettem meg. Ez ha nem is teljesen, de legalább úgy nagyjából rendben van, kivéve persze a PDA-hoz való azt sem tudom mit (felül az a fényes téglalap), valamint a fidget spinner alkatrészeit tartalmazó zacskót. (lásd balra lent)

   Amint még nagyban az előző látványt bámultam, egyszer csak beugrott, hogy az N313-as oszcilloszkópról szóló cikkből hiányzik egy olyan kép, ami a még eredeti árnyékolóval ellátott katódsugárcsövet mutatja.

   Ha meg már úgyis átjöttem a lomos pincébe, megtekintettem a kosár maradék tartalmát. A rettenetes kavarodást mi sem mutatja jobban, hogy mire a jelen sorok megírásához odaértem, addigra az összecsukható fejhallgatós rádió már rég szét volt szedve. A légkürt és a Miniplex viszont még mindig nem. Miután a lomos pince több, ehhez kísértetiesen hasonlító gócpontját megtekintettem, de persze csinálni velük valamit semmi kedvem sem volt, inkább visszatértem a fáspincébe.

   Ahol is a csavaros polcra rámolt fűrészgépek már napok óta vártak rám. Hogy a szovjet változat már átesett a bemutatón, azt már csak a hiányzó kábele is mutatja. A szörnyű kavarodásra pedig az mutat rá, hogy míg a kék fűrészgépről szóló cikket épp most, vagyis 2022-ben publikálom, addig a korábban szétszedett szovjet gépről szólót majd csak valamikor 2026-ban fogom. Az ilyesmik hatására már többször is sikerült magamnak megígérnem, hogy ha egyszer kikeveredek a mindenféle cikkek között valamiféle értelmesnek tűnő okkal kihagyott hézagok feltöltéséből, akkor soha többet nem csinálok ilyet!

   Időnként arról álmodom, hogy már csak olyan kevés projektem van hátra, hogy azt a néhányat már semmi értelme sincs párhuzamosan futtatni. Ezek itt a sárgára festős 5 című projekt alanyai, melyek amúgy a fűrészgépre épített pengetámasztó fából készült alkatrészei. Hogy a dekopírfűrész bútorlap alá történő beépítéséről szóló cikk majd csak két év múlva jelenik meg? Hát nem épp erről beszélek, mint rettenetes kavarodás?

   Mivel a parkettalakk annyira besűrűsödött, hogy állagra inkább mézre mint lakkra emlékeztetett, gondoltam felhígítom valamivel. Hogy a vegyszeres polcon semmiféle hígító sem található? Hát ja, pedig festéskor rendesen selejteztem közülük, mondván csak azok maradjanak meg, melyek még jók valamire.
   Hogy ha egyik sem hígító, akkor mégis mi a csudára való a rengeteg tégely tartalma? Részemről úgy vagyok vele, hogy ebbe jobb már eleve bele sem gondolni, mert a végén még nekiállok a vegyszereket újraválogatni.

   Gondoltam hátha a direkt a festékeknek épített polcon majd akad valamiféle hígító, de ott sem volt, mire fel kénytelen voltam az OSB csíkra a már méz állagú lakkot felkenni.

   Ahhoz képest, hogy a lakknak valószínűleg benzin a hígítója (ez amúgy sehol sincs ráírva), még véletlenül sincs benzinszaga. Ebből szerintem idővel az lesz, hogy ahányféle hígító csak akad a boltban a polcbon, abból mind veszek!
   A minap Mártika (aki az egyik szomszédasszony) kezembe nyomott egy doboz sört. Mivel nem iszom sört, vagy csak nagyon ritkán, ezért úgy döntöttem, hogy lehozom a dobozt a pincébe, ahol alkalomadtán, mikor majd megszomjazok, nagyon is jól fog jönni.
   Ezzel kapcsolatban merült fel bennem az a kérdés, hogy mégis mennyi sör van egy 0,33-as dobozban. Nem, nem az a megfejtés, hogy 0,33 liter, hanem az, hogy bőven elég az egész pince sörrel történő betakarására.

   Szóval az úgy volt, hogy pakolászás közben, bár amit műveltem, az intenzív mozgásnak korántsem volt nevezhető, véletlenül lelöktem a polc szélén ácsorgó sörösdobozt, ami természetesen azonnal eltalált valami hegyeset, és persze ki is lyukadt tőle. Mire felocsúdtam, a fröcskölő dobozt felkaptam, majd kiszaladtam vele a szemetesig, addigra nemcsak én áztam el az amúgy kisdoboz sörtől, (lásd a nadrágszáramat), de ahogy volt, az egész pince is! Annyira úszott minden, hogy a feltörléshez be kellett vetnem a felmosót.

   Az előbbi történet hiába volt igencsak rossz ómen, mert ugye egy már eleve döglött, pláne megjavítani sem kívánt fűrészgépben nem valószínű, hogy kárt tudnék tenni.
   Ez a gépet akkor vettem, mikor a szovjet társa végképp elhalálozott. A boltban (emlékeim szerint Soroksári úti OBI) háromféle olcsó modell volt. A legkisebben semmi sem volt, épp csak gombnyomásra mozgatta a pengét. Ebben a középsőben már van fordulatszám szabályzó (tulajdonképpen ezért került elém az a gép), míg a legnagyobb testvérükben már előtolás szabályzó is volt. Ez utóbbi fűrészgépet akkor vettem meg, mikor a szovjet változat után ez a kék is bekrepált.
   Hogy mi mégis baja lett? Pont ugyanaz, mint ami az elődjének, vagyis elkopott benne a motor tengelyének végén a szerintem alulméretezett fogaskerék, amitől aztán megállt az áttétel, nem mozgott többé a penge.

   Mikor megláttam, hogy ez a gép csak 500 wattos, ellenben a szabályozni kívánt sebességű Kinzo 800, egy pillanatra ugyan megtorpantam, de aztán, ha már itt volt előttem a gép, haladtam tovább.

   Mivel eddig még az összes fűrészgépem talpát sikerült elgörbítenem, ezért meg mernék rá esküdni, hogy ez a szokásos alulméretezés eredménye, amiben azért vagyok egészen biztos, mert a polcon látható harmadik gépnek (mármint a zöld Boschnak) még egyenes a talpa, pedig azt nem is én használtam, hanem úgy általában véve az összes kollégám.
   A Bosch gépet egy kicsit közelebbről megszemlélve, annak komolyan kellene püfölnöm a talpát (baltával), hogy elgörbüljön. No de mit várok el tartósságot egy barkácsgéptől...

   Mivel ez a tálcás megoldás a folyton szétguruló csavarok ellen már többször is bevált, így most is ezt vetettem be. Amennyiben mégsem jön be, azt általában az okozza, hogy a tálcát a már kitekert összes csavarral együtt borítom fel, mondjuk az óvatlanul a szélére tett, a tálcánál és a csavaroknál jóval nehezebb géppel.

   Ez a kép azért kapta az "ott van" címet, mert egyrészt "ott van" a talp közepén az a lehetőség (mármint a két csavar képében), hogy a gépet az anyaghoz képest 45 (vagy ki tudja hány) fokban megdöntsük, másrészt a jobb oldali két mélyedésbe betolható oldaltámasz még mindig "ott van" valamelyik fiókom mélyén.

   A villanymotor hiába hibátlan, ha egyszer nem újrahasznosítható. Mármint azért nem, mert ugye ennek a motornak nincs saját háza. Ha valami másra szeretném használni, akkor vagy építenem kellene hozzá egy saját házat, vagy úgy kellene körbevágnom a motort, hogy a kék burkolat valami módon rögzíthető legyen.
   Amúgy nem ártana rájuk kitalálnom valami újrahasznosítást, mert már öt ilyen motorom is van! Míg három beteg fűrészgépben hever, addig a másik kettő szintúgy, csak azok nem dekopír gépekben, hanem körfűrészekben vannak.

   Akár kelleni fog, akár nem, a gép sebességszabályzóját mindenképp kiveszem. Már csak azért is, hogy mikor majd legközelebb kell, akkor ne a gépből kelljen kiszednem, hanem már az újrahasznosítható paneleket tartalmazó fiókból, amiből nemcsak fent, de már a pincében is van egy. Mondjuk mindkettő tömve, de csak be fog férni valamelyikbe két ilyen apró panel. Mármint ez, meg persze az a másik példány is, amit a minap a szovjet gépből szereltem ki.

   Az ok az volt, hogy mikor ez történt (ez amúgy még csak néhány napja volt), akkor még volt valami nagyszerű tervem a képen látható, a gép talpát tartó alkatrészek újrahasznosítására. Amennyiben az ötlet később eszembe jut (amúgy elég sűrűn nem szokott), akkor ezek az alkatrészek talán nem fognak valamelyik dobozom mélyén az idők végeztéig porosodni.

   Majd lesz egy olyan projekt, melynek keretében a szerszámos fiókok tartalmát tekintem meg. Mármint azért, mert már azt sem tudom, hogy mim van. A kialakult rettenetes összevisszaságról már nem is beszélve!

   Mely feladatra nem mernék megesküdni, hogy a vezetékek puszta elvágása volt a legjobb megoldás. Már csak ezen kétkedésem is előre vetíti, hogy ezzel a panellal majd még foglalkoznom kell.

   A gép viszont visszakerült a polcra. Amúgy csak azért, hogy mikor a Bosch gépet is bemutattam, mindhárman egyszerre kerüljenek vissza a lomos pince mélyére, ahonnan valószínűleg már sosem kerülnek elő. Már ha csak ki nem találok valamit valamelyik gép villanymotorjára alapozva.