A multimétert azért hoztam le a pincébe, hogy lemérjem vele a három motor segédfázis kondenzátorának kapacitását. Mármint azt, hogy a gyártásuk óta eltelt nem kevés idő ellenére, még mindig rendben vannak-e. Az első két mérés ugyan sikerült, a harmadik azonban már nem, mert az a kondi töltött állapotban volt, amivel persze azonnal kinyírta a műszert. Mármint onnantól kezdve nem nulláról indultak a számok, a kapacitás és frekvenciamérő fokozat pedig nem működött.
   Ebben az esetben talán nem is az a legfurább, hogy ez egyáltalán megtörtént (mármint az, hogy a kondenzátort a mérése előtt elfelejtettem kisütni), hanem az, hogy a kondi töltött állapotban volt. Már eleve ott van ugye az, hogy váltóáramú körben egy kondenzátornak ugyan van esélye feltöltődni, és még úgy maradni is töltve, csakhogy ha vele párhuzamosan van egy ellenállás (jelen esetben a motor tekercse), akkor az egyből, pontosabban szólva az időállandónak megfelelő idő alatt kisüti. Márpedig a segédfázis kondenzátor a motor egyik tekercsrészével párhuzamosan van kötve. Az persze igaz, hogy mikor a kondenzátort a centrifuga kosarából kivettem, akkor a lábai sehová sem voltak bekötve, vagyis lehetett akár töltött állapotban is, csakhogy a motor próbája még valamikor hetekkel ezelőtt történt, annyi idő alatt meg nincs az a kondi, ami ki ne sülne a saját szivárgási áramától. Mármint azt furcsállom, hogy egy 10 mikrofarád körüli kondenzátorban hogyan maradhat hetek elteltével is annyi energia, hogy szikrázni legyen képes. Ráadásul ahhoz, hogy töltött állapotba kerüljön, ahhoz feszültség alatti állapotban kellett a motorról lekötnöm. Mert ugye különben honnan került bele a töltés? Illetve ha nem így történt, mert a motor áramát szakítottam meg előbb, akkor a kondenzátor feszültsége a tekercs ellenállásán keresztül egyből ki kellett süljön. Még az sem lehetett, hogy a már áramtalanított, de még forgó motor töltötte fel a kondenzátort, hiszen amint a forgás megáll, a kondinak azonnal ki kellett volna sülnie. Szóval érthetetlen...

   Az előbbi agyalás persze mit sem változtat rajta, hogy szegény műszernek annyi. Hogy be kéne hozni az előszobából, és még bele is kéne műtenem az agyába, az ugyan tudott volt, csakhogy az is, hogy közben annyi minden más volt a lakásban még mindig szanaszéjjel, hogy végül inkább azoknak álltam neki.

   Mármint azért, mert egy ilyen gyárilag kerekre formázott pléd elcsomagolása, a fregoliról leszedett ruhák összehajtogatása, majd elrámolása, meg ki tudja mi még, az valahogy sokkalta egyszerűbb, pláne látványosabb haladást eredményezett, mint az a feladat, melynek végén kiderül, hogy egy műszer működik-e, vagy sem. Illetve utóbbi már eleve meg sem látszik rajta.

   Mármint ahhoz, hogy végre belenézzek, hogy mit sikerült benne a kondi rásütésével kinyírnom, illetve helyreállítható-e egyáltalán. Ennek a műszernek amúgy különös sorsa volt. Évekig hevert a cégnél a raktárban, majd egy selejtezés alkalmával megkaptam. No nem azért, mert én voltam a leltárbizottság vezetője (amúgy én voltam), hanem csak mert jóban voltam a raktárossal. Mivel valamiért igazándiból nekem sem kellett, ezért betettem a fiókba, ahol is vagy egy évtizeden át őrizgettem. Mármint még a melóhelyen. Mikor aztán a cégtől eljöttem (vagy tán még valamikor előtte), akkor persze hazakerült, majd itthon ücsörgött a polcon, mégpedig tulajdonképpen soha nem használva, egészen addig, míg csak az elődje fel nem adta a normális működést. Vagyis ez a műszer úgy néz ki vadonat újnak, hogy a születése óta eltelt idő okán már nagyon is lestrapáltnak kellene lennie.

   Hogy kilőttem a kondimérőjét, azt már csak azért is sajnálom, mert nem is oly rég készült el hozzá egy olyan kiegészítő, amihez akár egy egészen rövid lábú kondenzátort is hozzá lehet fogni, vagy akár krokodilcsipeszek is rácsíptethetők.

   Amúgy ez az az IC, ami tutira kakukk lett. Bár pótolhatatlan, de ez engem nem zavar, mert legfeljebb majd nem mérek a műszerrel kapacitást és frekvenciát, amit amúgy sem igazán szoktam, mert mindkettőre van külön műszerem. Az egyik ugye maga a frekvenciamérő, míg a másik egy hozzá készült kapacitásmérő előtét. Arról már nem is beszélve, hogy kapacitást a mindent mérő alkatrész mérőim is tudnak mérni. Utóbbiakat előbb persze még be kell dobozolnom, de csak mert panelszinten félek őket használni.

   Fogalmazzunk úgy, hogy annak ellenére, hogy ennek az IC-nek k*rvára nem ICL7106 a neve, attól én még komoly reményeket támasztok abban az irányban, hogy a Maxim Max130CPL ugyanazt az áramkört takarja. Az IC adatlapja szerint amúgy igen. Én mondjuk a 7106-osét lapozgattam, ami ugye mindegy.

   Ez annyira így van, hogy a műszer kapcsolási rajzán mindkét IC neve fel lett tüntetve. Egy apró eltérés a valóságtól, hogy az én műszeremből hiányzik a jobbra fent látható részlet, ami egy LED-et hajt meg. Miközben míg maga a kapcsolási rajz még úgy ahogy értelmezhető, a méréshatárváltó kapcsolót szerintem nincs ember a földön, aki ezen rajz alapján képes lenne visszafejteni. Erre szerencsére jelen esetben nincs is szükség.

   Bármit művelek vele, egyszerűen képtelenség rábírni, hogy nullát mutasson. Mivel ezt a kiegészítő panel nélkül sem teszi, még közvetlenül az IC mérőkapcsait rövidre zárva sem, arra kezdtem gyanakodni, hogy maga az AD IC a hibás.

   Miközben közvetlenül az IC bemenetén mérve, ott nincs semmiféle feszültség (lásd jobbra a kontrollként bevetett Fluke kéziműszert), addig a kijelző mindig mutat valamit. Most épp azért 44-et, mert megpróbáltam a számot az IC nullázó trimmerével nulláig lehúzni, ami persze - nehogy már szerencsém legyen alapon - nem sikerült.

   Mivel amúgy is volt némi dolgom a pincében, nyitásképp a korábban készült szétszedtem projektek között megtekintettem, hogy melyik másik műszeremben található ICL7106-os, pláne foglalatban, majd zsebre tettem a memóriakártyát és lesétáltam vele a pincébe.

   Az egyik verzió szerint a balra látható Salgó toronyról veszem le valamelyik gázérzékelőt. Mármint valaha felboncoltam egy sárgát, majd valamikor később egy bőrtáskába rejtett másik változatot is.

   A másik lehetőség az, hogy kiveszem a 7-es számú dobozból az ellenállásmérőt. Mivel az ellenállásmérő egy használható műszer, gázt viszont nem szoktam mérni, bár az volt a bonyolultabbnak látszó lehetőség, végül a másik sarok megtámadása mellett döntöttem.

   Ahhoz képest, hogy sejtésem szerint a doboz keresése közben majd jól beszorulok a sarokba, pláne az összes polcot ki kell raknom, mire valamelyik keresett doboz előkerül, ezt végül még egy percembe sem tellett előkeríteni.

   Mivel ebben a műszerben (amúgy a másik kettőben is) foglalatban van az IC, így épp csak ki kell belőle pöckölnöm. Előtte persze még ki kellett tekernem egy maréknyi csavart.

   Hogy mikor a másik IC behelyezését követően a kijelző ugyanúgy nem volt nullázható, akkor miket mondtam, azt nem árulom el, pedig amúgy nem vagyok egy titkolózós fajta.

   Az MPSA42-es ugyan egy 300 voltos kollektor emitter feszültségű tranzisztor, az adott pozícióban azonban ez szerintem lényegtelen. Mármint azért, mert ha az IC azon lábán, amelyikre ez a tranyó csatlakoztatva van, annyira megugrana a feszültség, hogy ez a tranyó attól kinyisson, akkor már úgyis minden mindegy...

   Mikor mérések sorozatával sikerült megállapítanom, hogy az adott pontot nem a tranyó zárja rövidre, és még csak nem is a vele párhuzamosan kötött kondenzátor lett rövidzáras, hanem a méréshatárváltó kapcsoló a ludas (mármint az zárja egyes állásaiban a tranyót rövidre), akkor szép sorjában elkezdtem lemérni az összes alkatrészt. Mivel egyetlen hibásat sem találtam, erről az IC-ről viszont biztosan tudtam, hogy nem élte túl a balesetet, így fogtam és kivettem, mire fel a műszer kijelzője azonnal nullázhatóvá vált. Hogy a kapcsolási rajz alapján erre, vagyis a beteg IC okozta nulla elmászásra nem találtam okot, az engem nem igazán érdekel.

   Ez az IC amúgy javítható. Ha jól értettem amit olvastam, akkor ez egy 556-os, vagyis kettős időzítő IC, ami a fekete trutyi porcelán hordozóról acetonban történő leoldása után cserélhető. Hogy én ezt nem fogom megtenni, abban egészen biztos vagyok!

   Mondjuk abban is biztos voltam, hogy a műszerben az eredeti AD átalakító IC visszatételekor semmiféle kárt sem fogok okozni, aztán az ICL7106-os kivételekor mégiscsak sikerült az odatámasztott csavarhúzómmal kinyírnom két vezetősávot. Amúgy nemcsak itt, de még a másik oldalon is!
   Míg ezeket egy már eleve nagyon vékony sodrott vezeték elemi szálaival sikerült pótolnom, addig az IC másik végéhez - mivel ott aztán már tényleg nagyon kevés volt a hely - már szigeteléssel együtt kellettek a két centi sincs vezetékek. Amúgy ide is csak úgy fértem a pákával, hogy előtte kikaptam a panelből az útban lévő csipogót.

   Mivel mind a metánmérőt, mind a memóriakártyát, és még a csapágylehúzót is le kell vinnem a pincébe, gondoltam legyen. Mármint lemegyek, majd visszafelé jövet felhozom a centrifuga motorjának segédfázis kondenzátorát.

   Miközben a célnak nem igazán megfelelő csapágylehúzó karjait próbáltam a helyükre illesztgetni, leejtettem a forgórészt. Hogy a ventilátorából lepattant egy darab, az rám mostanában valahogy kezd jellemzővé válni. Mármint az oktalan károkozás, mire fel inkább hagytam a csudába a csapágycserés projektet.

   Miután feltöltöttem 60 volt fölé (ennyit tud a labortápom), idővel 54-et, majd ahányszor csak rámértem, egyre kevesebbet mértem, aminek az lett a vége, hogy a kondenzátor feszültsége éjfél felé 2,4 voltra esett. Hogy ez a mérések miatt lett-e (mármint a műszer belső ellenállásán sült ki a kondi), azt úgy ellenőriztem le, hogy este feltöltöttem 60 voltra, majd egész éjszaka egyszer sem mértem rá. (már csak azért sem, mert ugye aludtam) Reggelre szintén 2 volt körül mutatott a műszer.
   Ekkor egy újabb teszt következett, melynek keretében a kondenzátort néhány napra ottfelejtettem a munkalapon, miközben nemhogy nem mértem rá, de még csak hozzá sem értem! A kondenzátor feszültsége az állás közben 1 volt alá esett. Vagyis még ha odalent a pincében a hálózati feszültségről 230 voltra is töltődött, a centrifuga kosarában eltöltött hetek alatt rég ki kellett volna sülnie. Szóval nem értem. Ez tisztára olyan, mintha egy valamelyik dobozomból csak úgy egyszerűen előkapott kondenzátorban találtam volna töltést.