DFM-1

Nem látod? Pedig ott van! Csak terepszínű a tokja, azért nem látod.
Mondjuk én se, ami ennyi lomnál azért nem egy akkora baj...

   Valamelyik régebbi cikkben meséltem, hogy egyszer barkácsoltam egy műszert egy másikból. Ez azért történt, mert a beosztottaimnak hurokellenállást kellett mérni távközlési érpárokon. Na most a szerelők sajnos - az Ohm mérés minden egyszerűségének ellenére - valami egészen elvadult értékekkel tértek vissza. És akkor az igen változatos mértékegységekről még nem is beszéltem!
   Na ekkor történt, hogy bementem a raktárba és megkukkantottam a selejtezésre váró műszereket. Ezen tevékenységemet azóta továbbfejlesztettem. Mondhatni azóta ez a szemetesbe való kukkolás mániámmá vált.
   A necchálóban látható kék izé amúgy nem ide tartozik. Részemről mindig is szerettem volna egy távirányítós autót. Játéknak is kiskoromban, és még így öregen is a szétszedtembe. Voltak is a piacon olcsó darabok, csak mind nagy volt, én meg ugye nem szedném szét azonnal, csak a helyet foglalná. Szóval nem vettem, hiába volt akár olcsó is. Erre fel kaptam ezt a mini manót egy kiváló barátomtól. Na ez aztán tényleg olyan kicsi, hogy helyet szinte semmit sem foglal. Ellenben épp ezen okból kifolyólag nem is látom. Majd jól megizzad a makró a fotómasinában, mikor a fényképezős részre kerül a sor.

Igen csinos terepszínű tokja van. Visszatérve a témához, szóval az úgy volt, hogy kerestem valamit, amiből barkácsolni lehet egy hurokellenállást mérő műszert. Már úgy értem, hogy valami olyat, amit nem lehet elkapcsolni, elállítani, félreolvasni, másképp értelmezni. Gombnyomásra Ohm mérést tud, és slussz! Semmi többet!

Mikor már egy jó ideje nézegettem, egyszer csak rájöttem, hogy tépőzáras.

Erre a valamire esett a választásom. Ez már eleve Ohm mérő, ezért nem kellett sokat
piszkálnom, hogy az adott célnak megfeleljen. Valamint nincsenek rajta
gombok, nem kell eltakarnom, ill. leszerelnem róla semmit.

Voltak a szemétben mindenféle mutatós műszeres eszközök is, de én az LCD
kijelző mellett döntöttem. Erről azért már csak nem lehet hibás
értéket leolvasni! Az ujjlenyomatok meg kit zavarnak?

Eredetileg digitális földelési ellenállásmérő. Persze lényegtelen mi volt eredetileg,
mert jelen esetben csak az a fontos, hogy 2.000 ohmig ellenállást lehet vele mérni.

Nem! Nem és nem! Engem egyszerűen nem érdekel, hogy hogyan kell ellenállást mérni négyhuzalos módszerrel. Persze értem én a lényegét, csak most nem erről van szó. A "műszerfal" kicsit össze lett firkálva. Ez azért van, hogy egyértelmű legyen, hogy belül a banánhüvelyek össze vannak kötve.

Tökre úgy néz ki, mintha ferdén lenne feliratozva.
És ez valóban így is van!

Ide is odafilceztem, hogy mi mivel van belül összekötve.
Persze az lett volna az igazi, ha lefedem valamivel a két fölös csatlakozót.

És még én pofázok, hogy vegyük ki a rádiókból az elemeket? Mármint azért, mert mikor megnyomtam a bekapcsoló gombot, egyből beindult a műszer. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy még kitart benne az elem.
Hogy ebben mégis mi a furcsállok? Nos azt, hogy ez a műszer legalább tíz éve hevert a pincében! Szó szerint úgy el volt ásva, hogy azt hittem már meg sincs! Ej de trehány egy ember vagyok...

A hátlapon a szokásos leltárőrület nyomai láthatók. Meséltem már?
Én voltam a leltárbizottság vezetője. No hiszen...
Kecskére káposztát...

Ez a műszer valószínűleg még 1990 előtti, mert valamikor
akkortájt lett a Posta távközlési részlegéből Matáv.

Nem megmondtam! A gyári szám szerint 1988-as. A 3x9V egyértelműen elírás,
hiszen a műszer mellé be sem férne a dobozba a három darab 9 voltos elem.

Újabb leltár, újabb szám, keménypapírra firkálva tollal, celluxszal odaragasztva.
Megadtuk a módját, az már biztos!

A korabeli csúcstechnika szerint az elemtartó alja nyáklapból van,
az elembehelyezős címke pedig mátrix nyomtatóval készült.

Már épp kezdtem volna szétfeszegetni, hiszen néhol vannak rajta korábbi
behatolási nyomok, aztán szerencsére rájöttem, hogy csavaros.

Ezeket a potmétereket én műszerbe nem tenném, de ha egyszer ezt lehetett kapni
a 80-as évek végén, akkor nem sok választása volt a konstruktőrnek.

Kékruhás kondenzátor.
A kínaival ellentétben ez legalább nem megy tönkre.

A már kész (alkatrészekkel beültetett) panelről szokás volt lemosni a gyantát.
Ha kézzel vették ki az oldószerből a panelt, akkor rajta maradt az elkövető
ujjlenyomata. Mint ahogy az ebből a fotóból is kiderül, kézzel vették ki.

Ez nekem már túl sok vonal, meg közel is vannak egymáshoz a szememnek.
Szóval én itt már elveszek.

Mintha az előbb azt írtam volna, hogy lemosták a panelről a gyantát.
Érdekes...

Ez annyira úgy néz ki, mint bármely másik panel a 80-as évekből, hogy csak na!
Ha én építettem valami, akkor az azonos alkatrészkészlet miatt az is kb. így nézett ki.

A nyilak mutatják ahol belebarkácsoltam.
Mint az látható, nem vittem túlzásba az átalakítást...

Az a panel ott szemben (amit épp nem látunk), az a műszer belső tápegysége.
A fekete valami a közepén csavarral pedig egy fazékmagos transzformátor.
Van is neki egy kis szürücskölős hangja, mikor bekapcsolom a műszert.

Rövidre zártam a bemenetet a mérőzsinórommal. Először csak néztem, hogy milyen
036, aztán észrevettem a tizedesvesszőt. Vagyis a mérőzsinórom ellenállása 0,36
ohm. Pontos kis műszer ez, bár igen lassan mér. Már úgy értem, hogy
meglepően lassan állapodnak meg rajta a számok.

Összeraktam, mire fel azonnal feladta a működést.
A tápegység panel szigetelőszalagos elválasztása adta meg magát.
Adtam neki egy kis keménypapír darabot, azt rágcsálhatja, el lesz vele egy darabig.

Persze messzire nem ment, csak vissza a polcra. Mindössze annyi változott, hogy most
a próbahangszóróm tetején van. Vagyis igen nagy valószínűséggel le
fog innen repülni, mikor kirántom alóla a hangszórót...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.