Miután pénteken nem vettem a piacon semmit, és ahogy pénteken, úgy a piacon szombaton sem akadt semmi más érdekesség, csak az az egy szem tétel, amit még pénteken szúrtam ki, csak akkor sokalltam az érte kért 500 forintot, ezért, mivel előzőnap senkinek sem kellett, megvettem a külső DVD írót 400-ért, amit aztán, miközben bementem a boltba vásárolni, egyből benne is felejtettem a kosárban. Hogy senki sem vitte el, míg én a boltban kóricáltam, az ugyanúgy lehet a jó közbiztonság miatt, mint azért, mert az adott vacakban már csak én láttam valamiféle értéket.

   A mai napon szétszedendő tárgyként azért a külső DVD író lett a befutó, mert azt mondtam magamnak, hogy a pincei asztalról azt a tételt fogom elhozni, ami legfelül van. Mármint ez itt a pincei asztal jelenlegi látképe, mely állapoton a fél méter vastag kacattenger okán nem lesz egyszerű változtatni. Illetve egyszerűnek egyszerű lesz, hiszen valamit szétszedni - kevés kivételtől eltekintve - nem igazán bonyolult, csak a tömeg miatt sokáig fog tartani, míg az asztal lapját újra teljesen szabadnak látom.
   Ez persze egy újabb (rám egyre inkább jellemző) időzavar, hiszen a mindent tudó táblázatom szerint időközben már 569 dolgot szétszedtem. A cikkek időrendi sorrendjébe most épp az kavart be, hogy be kellett tömnöm valamivel a farigcsálós cikkek között kihagyott réseket.

   Ha már úgyis szóba került az idő, akkor itt árulom el, hogy bár a cél, vagyis a bemutatandó tárgy kiválasztása, valamint a helyén történő lefényképezése nem felejtődött el, de ez a kép már másnap készült, mert a DVD írót úgy lent hagytam, hogy csak másnap késő délután kezdett el hiányozni. Ha meg már lementem érte, akkor egy füst alatt hoztam fel fát is. Amúgy tegnap valószínűleg azért sikerült róla teljesen megfeledkeznem, mert minden erőmmel a már felettébb régóta húzódó, fiókos a polcba című projektemre próbáltam koncentrálni, ami végül annyira sikeres volt, hogy a három közül az első fiókot (amit amúgy csak le kellett rövidítenem) végre sikerült megalkotnom.

   Ez nem úgy néz ki, mint ami egy kissé koszos, hanem ez kérlek annyira koszos, hogy miután végeztem vele, nem a tisztaságmániám miatt mostam le az asztalt. Mondjuk az ember, akitől a piacon vettem, szintén nem tűnt valami tisztának. Külön erre célra (mármint koszos bigyó vásárlásának esetére) tartok egy olyan szatyrot a zsebemben, amit aztán szívfájdalom nélkül eldobhatok.

   A gumilábak a készülékház alól átfordulnak az oldallapra, ami azt eredményezi, hogy a doboz nemcsak az alján, de bármelyik oldalán is megáll. A tetejére állítva persze már nem érvényesülnek a gumilábak, de az nem is egy értelmes pozíció.

   Miután nem találtam, már kezdtem magamnak gyanús lenni, hogy a múltkori gépátépítéskor valamiért kifűztem, aztán nem építettem vissza, de szerencsére csak annyi történt, hogy a keresett USB kábel vége (a hossza miatt) a másik sarokban hempergett.

   Adtam neki áramot apukám tápegységéből, majd megnyomtam az előlapon az eject gombot. Mint az már csak a kitolt tálcából is nyilvánvaló, eddig jó. Mármint azt magam sem gondoltam komolyan, hogy a piacon 400-ért egy tökéletes, vagy legalább működő állapotú DVD írót adnak, aminek az életútjában benne van, hogy egyszer már valaki kidobta.

   Miután ezzel megvolt, nekiálltam vele írni egy DVD-t. Egy kicsit ugyan bénáztam, mert már évek óta nem írtam lemezt, de harmadik nekifutásra azért csak sikerült az egyik szoftvert elindítanom.
   Amúgy az író épp nagyban egy Windows 7 telepítő lemezt ír, ami amúgy is tervbe volt véve, csak el lett halasztva, mert sikerült a problémát megkerülni. Mármint úgy, hogy az XP alatt futó öreg, már nem frissülő böngészők helyett, a YouTube videók feltöltéséhez egy Basilisk nevű böngészőt használok, amivel még kezelhető a YouTube videó stúdió.

   Miután a lemez írása elkészült, a Windows 7 telepítő egyből bejelentkezett, a frászt hozva rám. Mármint azzal, hogy még bele talál nekem írni az ezeréves, jól belakott XP rendszerembe. Ezt szerencsémre nem tette meg.
   Mint ahogy azt már csak ez a próba is bizonyítja, a meghajtó mind íróként, mind olvasóként nagyszerűen működik. Vagyis mégiscsak sikerült vennem a piacon 400-ért egy működő DVD írót. Hogy ez annak köszönhető-e, hogy csak a hozzá meg nem kapott tápegysége döglött be, vagy annak, hogy a CD és a DVD kihalófélben lévő média, az eldönthetetlen. Én mondjuk örülök neki, hogy lett egy ilyenem, bár most épp van a gépemben egy működő DVD író.
   Ez a külső amúgy azért jobb, mint a belső, mert ezen nem szivárog keresztül a ventilátorok mozgatta por, s mivel nincs feszültség alatt, még csak elfáradni sincs benne oka semminek. Mármint a legutóbbi gépátépítéskor, a szinte nem is használt optikai lemezolvasóim, mind betegnek bizonyultak.

   A készülék teljes hibátlanságáról persze szó sincs, hiszen mint az látható, valaki sikeresen belereszelt a doboz szélébe. Az persze lehet, hogy egyszerűen csak tolta a földön.

  Miután a belsejét összeszereltem, gondoltam kipróbálom egy írható CD lemezzel is, de nem működött, mire fel egy kissé elszomorodtam. Ahogy itt álltam előtte, ki-be dugdosva a kábeleit, a gyanúm egyszer csak a már két hete folyamatosan járó gépemre terelődött. Miután újraindítottam, már bejelentkezett, és még látta is a lemezt. CD-t már nem próbáltam meg vele írni, és a HDD-t sem próbáltam rá újra.

   Holnap délelőtt összerakom, aztán csak annyi dolgom van vele, hogy egyrészt keressek számára helyet a polcon, másrészt ha legközelebb arra járok, akkor ne felejtsek el túrni hozzá a pincei dugasztápos dobozból egy 12 volt 2 amperes tápot, hogy mikor majd kell (na ez mikor lesz...), akkor ne a labortápról kelljen járatnom.