Mivel a pincei asztalon mindjárt két hajszárító is van, gondoltam legalább az egyiket elveszem. Ez persze még nem jelet semmit, hiszen attól, hogy ezentúl nem itt van, a helyzet még mondhatni változatlan.
   Hogy mi vele a tervem? Amennyiben működik, vagy legalább valamennyire beüzemelhető, akkor valószínűleg rajta fogom kipróbálni, hogy milyen, mikor működés közben beteszem a vízbe. Na most ha mégsem azzal a példánnyal, amit a lépcsőházban találtam a földszinti kisasztalon, akkor azzal a másikkal, amire rá van írva a nevem, s amúgy a kertkapura ragasztva találtam.

   Amúgy még véletlenül sem holmi hajszárítóért evett ide a fene, hanem csak ezekről az elajándékozni szánt puzzle dobozokról szerettem volna egy lehetőleg ínycsiklandó képet készíteni, ami végül azért nem sikerült, mert a dobozok össze vannak fogatva folpackkal.

   Én meg mikor idefent a lakásban, normális megvilágításban kiszúrtam, hogy a hajszárító tárolója nem azért olyan fura színű, mert gyárilag olyan, hanem azért, mert koszos, azonnal bevágtam a csapba.
   Mikor ezzel a nem különösebben bonyolult művelettel megvoltam, percekig ácsorogtam a feladat, vagyis a mosogatás előtt, de képtelen voltam rájönni, hogy mit hagytam ki, csak éreztem, hogy valamit nagyon.

   Mikor aztán a sárgaságától immáron jórészt megfosztott átlátszó zsákocskát a virágállvány pótpolcán elhelyeztem, mindjárt beugrott, hogy ezt (mármint a polcot) a minap azért törtöltem le, hogy majd ne a virágföldtől koszos felületre tegyem a fejhallgató elmosogatott alkatrészeit. Vagyis a fejhallgató elmosogatása maradt el, amit egyszerre ejthettem volna meg ezzel a lila peremű cipzáras izével.

   A hajszárító egyéb alkatrészeiről már nem is beszélve! Amúgy erre a helyzetre mondtam az előbb, hogy olyan mindegy, hogy a hajszárító lent, avagy fent nem szedődik szét. Hogy egyszerre ennyi vasat tartok a tűzbe, az azért nem igaz, mert ennél azért egy kicsivel többet.

   És még ezek is csak azok, melyekről úgy éreztem, hogy esélyük van viszonylag rövid időn belül egésszé kerekedni, vagy épp apró elemeikre bomlani. A sorban mondjuk már csak egy tavalyi dátum van, ami annyira szép lenne, hogy még, csak sajnos nem igaz, hiszen ez csak az "épp dolgozok rajtuk" nevű mappa tartalma.
   A "hamarosan" és a "hátha kell majd" mappa tartalmát meg sem tudom mutatni, mert azok már eleve ki sem férnek egy képernyőre. Mondjuk idén szépen fogytak a restanciák, de attól még nem kellene visszább vennem a tempóból.

   Már csak azért sem, mert a megtekintett filmek száma, amúgy nem sajnálatos módon, vagyis végre kezdi beelőzni az elkészült szétszedésekét, ami azt jelenti, hogy még néhány nap megszállott mozizás a párommal, és nem lesz a táblázatban megvastagítható iksz. (a piros körök és a megvastagított ikszek filmnézéseket jelentenek, míg a vékony ikszek szétszedéseket) Erre fel - mintha legalábbis kötelező lenne - a hajszárító bemutatását is lazán félbehagytam.
   Ilyenkor aztán mindig úgy gondolom, hogy ha végre nekiállnék, mindössze néhány nap alatt akkora rendet tudnék vágni, hogy azon még magam is komolyan meglepődnék! Már csak azért is, mert ez már nagyon régóta nem történt meg. Mármint az, hogy szinte oda sem figyelve, zsinórban annyi mindent szedjek szét, hogy megteljen a fényképezőben a memóriakártya.

   Gondoltam míg a balra látható fejhallgatón szárad a vizes szivacsos áttörlés nyoma, addig nekiesek a hajszárítónak. Vagyis már megint az lesz, hogy miután végeztem, lesz egy csomó összekavarodott képem.

   Hiába próbáltam magam olyan egyszerű feladatokkal eltéríteni a fülestől és a hajszárítótól, mint mondjuk a pendrive tévére való visszadugása (természetesen még nem látott filmekkel frissen feltöltve), vagy a virágok öntözése, ez most valahogy nem jött össze.

   Ezzel a piktogrammal szeretne lebeszélni a gyártó a fürdőkádban, pláne zuhanyzás közben történő hajszárításról, aminek elkövetéséhez - valljuk be őszintén - szükség van egy nem teljesen százas elmére.

   Ezen kép kapcsán egyrészt a hálózati feszültségváltót említeném meg, amit (emlékezetem szerint legalábbis) hajszárítón én még sosem láttam, másrészt a kapcsoló alatti vékony vonal a lila műanyagon, az nem repedés, hanem csak a fröccsöntő szerszám nyoma.

   A múltkor valaki váltig állította, hogy a csokiba kötött sodrott vezetékvéget csak nekem szokásom leónozni, mert ez amatőr megoldás (az igazi az érvéghüvely), erre fel tessék, itt van rá egy gyári példa.

   Két beakadó pöcök ugyan letörött, de szerencsére van még belőle másik kettő, illetve a házat a csavar is bőven összetartja. Ezeket amúgy meg is néztem, de csak mert épp valami nyomós okot kerestem a hajszárító elpusztítására.

   Ha jól értettem amit láttam (ehhez persze az kellett, hogy megnézzem, melyik vezeték merre megy, vagyis veszettül forgattam összevissza a hajszárítót), akkor az apró kapcsoló (mármint a középső, a hálózati feszültségváltó) azt csinálja, hogy az úgy nagyjából félbevett fűtőbetétet 220 voltos állás esetén sorosan, míg 110 voltos állásban párhuzamosan kapcsolja.

   Az ott belül a háttérben egy úgynevezett biztonsági kapcsoló, ami akkor oldja a fűtőbetét áramkörét, ha a készülék valamitől túlmelegszik. Ez olyankor szokott bekövetkezni, ha valami megállítja a készülékben a légáramlást. Ez lehet a levegő ki vagy bemeneti nyílásának eltakarása, vagy a motor tengelyének, s ezzel együtt a turbina lapátjainak megállása. Utóbbi eset simán bekövetkezik, ha trehány módon engedjük bejutni a masinába a hajszálakat és a szöszöket.

   Hogy hány voltról jár a hajszárító motorja, azt úgy lett volna az igazi megmérni, hogy 230 voltról járatom, s közben multiméterrel mérek, ami helyett részemről megmaradtam a motor labortápos táplálásánál, és persze a puszta fülre történő összehasonlító mérésnél. Ebben az volt az okosság, hogy így se agyon nem vágtam magam, se meg nem égettem.

   Ugyan próbáltam a kapcsoló belsejét is megörökíteni, de ez látványosan nem sikerült. Mindössze annyi látszik, hogy belül nem láthatók fényes részek. Mivel kapcsolni kapcsol rendesen (mármint még a szétszedése előtt kipróbáltam a hajszárítót, ami jónak mutatkozott), ezért nem megyek hozzá közelebb.

   Ez a téma már volt, csak akkor még állt a por az alkatrészeken, melynek jórészét egy meglehetősen ügyetlenre sikeredett ecsetelő mozdulattal sikerült áthelyeznem az orromba. Ez annyira így volt, hogy még tüsszentettem is egyet az állításomra.

   Ez a nap, ez kérlek meglepő módon még mindig ugyanaz a nap, mint mikor az RJ11-es aljzatokat végre körbefényképeztem. Mivel ma már csináltam valamit, azért kezdetben még azt gondoltam, hogy bőven elég lesz, ha legalább a már elkészült képeket megszerkesztem, hogy holnap délelőtt már csak a szöveget kelljen megírnom hozzájuk. Erre fel - mint az látható - felkaptam és rendre elhordtam a virágállvány pótpolcáról a hajszárító alkatrészeit.

   Az apró üvegtégely mondjuk az aljzatokat tartalmazó doboz tetejére került, mert arra a múltkor a pincében volt égető szükségem. Hogy mire kellett, azt persze már rég elfelejtettem, ami számomra azt vetíti előre, hogy az üvegecske soha többé nem fog kelleni.
   Ahogy itt álltam, egyszer csak kiszúrtam a hatalmas kijelzős óra mutatta időt. Mivel úgy éreztem, hogy a semmittevéshez azért még túl korán van (Te, hogy ez milyen különös érzés volt...), ezért azt találtam ki, hogy legalább a dobozt leviszem a pincébe. Ebből persze - így egyből - nem lett semmi, de most nem azért, mert nem szerettem volna a dolgot elkapkodni, hanem azért, mert megláttam, hogy a hőmérő (mert ugye az is van az órában) 26 fokot mutat.

   Mármint az OBI-ba, ahol is vettem egy tálcát a párom által kilyuggatott, nápolyis vödörből immáron virágcseréppé avanzsált holmi alá, miben azért áll a víz, mert miután ezt megtettem, újra nekiállt leszakadni az ég, aminek részemről kifejezetten örültem. Mármint annak, hogy ezt nem akkor tette, mikor én még nagyban odakint voltam. Ezt (mármint a meg nem ázásomat) egy amolyan égi jelnek tekintve, rávetettem magam a hajszárító összeállításának nemes feladatára.

   A következő kimaradt alkatrész a hálózati kábel tehermentesítője volt, amihez persze újra ketté kellett vennem a dobozt. Akkor ennyit arról, hogy egy ennyire egyszerű hajszárító összeszerelését már-már képtelenség elrontani.

   Hogy a csacsi az odakint dúló égiháború hatására vetette magát hanyatt (mert ugye ma már harmadjára szakadt le az ég), vagy csak azért, mert elvettem a háta mögül a hajszárító cipzáras tartóját, aminek eddig támaszkodott, azt meg nem tudnám mondani. Épp mint ahogy azt sem, hogy meddig lesz még az asztalon a kollégától kapott és az újpesten talált LCD monitorpáros. Ezek szerintem csak akkor mehetnek innen el, ha majd letudom az utcavégi szelektív mellett talált LCD monitort is, meg a szintén ott talált LCD tévét is, hogy kiderüljön végre, melyikre lövöldözhetek a csehszlovák légpisztollyal. Illetve az egyik monitor majd biztosan kell még az AMIGA 600-ashoz is, mire fel (mármint a reám váró már-már végtelen mennyiségű szétszedésbe belegondolván) úgy döntöttem, hogy a fejhallgató összeszerelése című részfeladatra is rávetem magam. Mármint most azonnal!