Pendrive
(javítás)
|
|
Hol ezért, hol meg azért kapok kritikát. Ez persze természetes, és néha jól is jön, ha épp kezdek nagyon elszállni valamerre. Több olvasó is kérdezte, hogy miért nem szedek szét trendi dolgokat. Nos azért, mert nem nagyon van bennük semmi, amit érdemes lenne megnézni. Nézzük mondjuk a pendrive-ot. Azért pont ezt, mert ebből került hozzám egy példány javításra. Rádugtam a gépemre, de nem történt semmi. Azzal a hibaleírással kaptam, hogy kontakthibás, ezért kicsit megnyomtam a panelját a csatlakozónál. A gépem azonnal összeomlott! Ettől persze én is, minek okán úgy döntöttem, hogy összerakom a másik gépem, és majd inkább azzal játszom pendrájv javítósat. |
| A fenti képen az látszik, hogy már fel is tettem az asztalomra a tartalék gépet. Ez nem csak itt van útban, hanem úgy általában mindenhol! Valószínűleg be fogom vinni a melóhelyre, hátha ott még jó lesz valamire. A jobbra lévő képen az aktuális boncolás tárgya látszik. Illetve nem látszik, ugyanis ezek a modern dolgok olyan picik, hogy nagyító kell hozzájuk. Amúgy ha valaki (mint például én) nem látná, a kék öngyújtótól balra van a pendrájv. |
 |
 |
Erről van, illetve lesz ma szó. |
| Ez pedig a pendrájv másik oldala. Na ezért nem foglalkozom ilyesmivel! Nincs itt semmi, amiről írni lehetne. Írjam hogy USB 2.0-ás? Ej ej, de meg vagyunk lepődve... |
 |
 |
512M, azaz "M" mint Megabájt. Vagyis fél Giga! Szép méretes darab. Vagy legalábbis valaha még az volt. Ma már persze sokkal nagyobbak is kaphatók. Hogy elszaladt a világ... Valahol még őrizgetek egy 10Megás wincsesztert, bár azt mondjuk nem tudom, hogy minek. |
| Alapesetben kb. ennyire lehet szétszedni. Le lehet róla húzni a kupakját és annyi. No persze én nem hagyom ennyiben a dolgot. Ha egy darabból volna, akkor mondjuk, mondjuk lereszelném. |
 |
 |
Jó... Nincs benne csavar. Ehhez már hozzászoktam. No de hogy még egy rohadt beakadó pöcök se! |
 |
Ez itt a panel egyik oldala. |
 |
Ez pedig a másik. Mindkét oldalon van egy memória chip. Az egyik oldalt egy USB illesztő van, a másik oldalt pedig egy kvarc. Van még rajta nyolc apró bizbasz, aztán slussz! |
| Ezt már valaki piszkálta! Eredeti hibája szerint is kontakthibás lehetett, s valaki már előttem megpróbálkozott a lötyögő USB csatlakozó megforrasztásával, ami jól láthatóan nem sikerült neki. |
 |
 |
Lássuk mire megyek vele én. Előszedtem a hozzávalókat. Ónszippantó lóg be a képbe balról. Nem azért ilyen bumfordi, mert közelebb van a kamerához, hanem azért, mert ez ilyen nagy. Akkora lyuk van rajta, hogy az apróbb SMD alkatrészeket simán elnyeli! |
| Volt egy kondenzátor a panel szélén, amit leszedtem, mert túlzottan kilógott. Láthatóan hozzáérhetett a szerkezet tokjához. Hogy ez okoz-e bajt, vagy sem? Ki tudja? Jobb az óvatosság. |
 |
 |
Nem tettem mellé semmit, mert szerintem még így is látszik a mérete. Alig tudtam megfogni kiforrasztáskor, majd alig tudtam lefotózni, közben alig láttam, aztán alig találtam meg az asztalon. Ez egy ilyen alig kondenzátor. |
| Visszaforrasztottam a kondit a helyére. Még tiszta szerencse, hogy van egy csomó hegyem a Weller pákához. Persze az ilyen pici dolgokhoz a Weller még a tűhegyével is bunkó szerszámnak számít. |
 |
 |
Ezen szemüveg nélkül gyakorlatilag nem is látnám, hogy mit csinálok. Ez egy szemüvegbe épített órás lupe. Még úgy valamikor 10 éve vettem a Maglódi úti orosz piacon. Szerintem akkor még nem is tudtam, hogy mire fog ez nekem kelleni. Na tessék! Hát már nem megint megideologizáltam, hogy miért vásárolok össze minden kacatot? De! |
| Persze nem csak azért nem láttam az eredményt, mert vaksi vagyok, hanem ebben ráadásképp még az odaégett gyanta is erősen akadályozott. Nyomtam neki denszeszt a kedvenc kiskefémmel. |
 |
 |
Na így most már látom, hogy mi a hiba. Dugdoshatom én ezt a számítógép hátuljába napestig! |
 |
Egymás alá tettem a két képet, hogy látható legyen amiről beszélek. Az USB csatlakozó lába nincs beforrasztva. Simán fel tudtam hajtani a bonctűmmel. Na most az egy dolog, hogy nincs beforrasztva, de nincs is mihez hozzáforrasztani! Egyszerűen nincs meg a fóliacsík a csatlakozó lába alatt. |
| Gondolom eredetileg is itt lehetett a probléma. A forrasztgatási kísérletek közben pedig végképp köddé vált a vékony rézcsík, amit a jobbra látható drótdarabbal fogok pótolni. A drótdarab olyan pici, hogy alig lehet megfogni az orvosi csipesszel. |
 |
 |
Hát még forrasztani! Azért sikerült odaheftelnem. Olyan amilyen. Nem vagyok rá büszke. Mondjuk a lényeg az, hogy működjön. |
| Hoppá! Kigyulladt egy piros LED! Én meg azt hittem, hogy azért van ott az a pici lyuk, hogyha túltöltenénk a kártyát, azon jönnek ki fény formájában azok a bitek, melyek már nem fértek bele a memóriába. |
 |
 |
Egyből be is jelentkezett, s mindjárt neki is állt panaszkodni az USB port sebességére. Pofátlan kis szerkezet! Mit nyafog itt nekem? Örüljön, hogy feltámasztottam! |
| Megjelent a sajátgépben egy új meghajtó. Ha jól néztem a dátumokat, akkor másfél évig volt tetszhalott, de ennek (és a forrasztgatási kínzások) ellenére, az adatok minden hiba nélkül megmaradtak rajta. |
 |
