Ha nem tudnám róla, hogy nem szovjet, az általam meghatározhatatlan színe alapján azt mondanám róla, hogy az. Mondjuk a formája alapján már nem, de ez a piros szín...
   Hogy ezt meg mégis minek vettem meg a piacon, mikor van itthon rendes, valamint utángyártott, meg egy ehhez hasonlító, csak rózsaszín, és még egy nagy sárga is? Szóval az úgy volt, hogy elsőre ezerre tartotta az eladó, amiből egyetlen hümmögésem hatására 500 lett, majd némi további alku után már csak négy, amit végül csak azért fizettem ki, merthogy az eladó benyögte a "de hát még a tápja is megvan" varázsmondatot.

   Már csak ez a tápegység is megérte azt a 400 forintot! Már úgy értem, hogy úgy általában véve ezen a szinten mozog a piacon az ilyesmi tápegységek ára. Hogy nekem van ilyenből a pincében rogyásig? Most mond már... Illetve amennyiben ez hibásnak bizonyul, legalább lesz honnan pótolnom.

   Bár minden szükséges alkatrész megvan hozzá, hogy összerakjam és újra teljes értékű legyen, attól én még elmerengtem rajta, hogy akár csinálhatnék is belőle valamit. Mivel a lehetőségek nem túl tágak, ezért a gondolataim egy apró állványos fúrógép megépítése körül száguldoztak, amire - mint ahogy mostanában bármiféle szerszámra - nincs igazán szükségem.

   Ez a csapágy olyan lazán kószál a tengelyen, hogy azt semmiféle illesztésnek sem lehet nevezni. Hogy ez azért mégse legyen így, a motor és a csapágy egy-egy gumilapocskával lett a házhoz képest kitámasztva. Szóval mikor odanyomom valaminek a gépbe fogott szerszámot (mármint oldalról), akkor igenis, hogy rátámaszkodik a tengely a csapágyra, legfeljebb nem forognak együtt.

   Mint azt Apukám labortápjának műszere mutatja, terhelés nélkül 200 milliamper körüli áramot vesz fel a motor, míg leterhelve (ez mondjuk ezen a képen nem látszik) már majdnem két ampert zabál.

   Amit a potméter tengelyétől jobbra látunk, az szerintem egyértelműen az az eset, mikor a szénpályán csúszó kefék megették ami alattuk van. Ezt úgy kell érteni, hogy az a világosabb rész a körpályán azért van, mert ott kapcsol a potméter alá épített kapcsoló (mert ugye ebben a masinában még az is van), és ott még (vagyis a ki-be kapcsolós részen) nem szabadna a potméternek szabályoznia. Na most így, hogy már mindhárom csúszó érintkező alatt a szénrétegig kopott az arra húzott egyszerűen csak vezető felület, így bizony már szabályoz ott is.

   Egy darabig ugyan hiányoltam, hogy mégis merre lehetnek a nem is oly rég vett kiegészítők, de aztán beugrott, hogy már a pincében is van egy ilyen tematikájú szortimentem. Mármint a nagy sárga Miniplexhez, amit még nem is vittem le.

   Ez most még csak egy, pontosabban szólva két apró próba. Míg az egyik tárgya az volt, hogy vajon stimmel-e valamelyik fajta patron a jelen gépbe, addig a másik az, hogy milyen vele fúrni. Egyrészt igen, stimmel bele a dobozból előtúrt patron, másrészt nem valami erős a masina, de attól még bőven megteszi.
   Ez amúgy annyira így van, hogy gyermekkoromban, mikor még komoly igényem lett volna rá (mármint mondjuk panelfúráshoz), lehetetlen piros szín ide vagy oda, valószínűleg kiugrottam volna a bőrömből örömömben, ha kapok egy ilyet.

   Mondván ebből már tényleg nem lesz semmi, az elégett ellenállást egy puszta rövidzárral pótoltam. Így persze már nem mertem bedugni a konnektorba. Viszont úgy, hogy ha sorba kötök vele egy 100-as izzót, na úgy viszont már igen, mire fel egyből el is kezdtem keresni azt a kóbor foglalatot, ami nem is oly rég még a velem szemben lévő polcon hevert, mondván majd abból fogom elkészíteni (vagy nem) a plafonra világító lámpa elnevezésű szobavilágítási projectemet. A keresett foglalat persze nem volt sehol!

   Amin annak fényében (de csak, hogy stílszerű legyek) egyáltalán nincs mit csodálkozni, hogy az említett project már rég elkészült. Egy kicsit ugyan trehányul mutat a féldoboznyi A4-es papírlap (mint rögzítés) alá bedugott laminált padlócsík, de mivel a rászerelt lámpa tervszerűen a plafonra világít, így szerintem nincs rajta mit megszólni. Na jó, van, de csak akkor, ha elárulom, hogy még nem készítettem el hozzá a fényerőszabályzót.

   Már többször is elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért van a "230" feliratú dobozom a polc tetején, mikor viszonylag sűrűn kell belőle valami, mint ahogy szinte mindahányszor rá is jöttem, hogy azért, mert az eredeti helyén (vagyis az ágyvégi sarokban) most az a doboz van, amiben a felújításra váró lapozós órás rádiót őrizgetem. Meg persze egy másik doboz is, melyben (legalábbis általában) a bontásra váró panelek laknak.

   Ez a kombináció már olyan régóta érett, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy van már belőle egy, csak most így hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy merrefelé lehet. Ennek amúgy az a lényege, hogy a foglalatba egy hagyományos 100-as izzót betekerve, a jobbra álló aljzatba bármit be lehet dugni (akár egy merev rövidzárat is), az nem fogja leverni az előszobában a kismegszakítót. No de van nekem még hagyományos 100-as izzóm?

   Hát hogy a csudába ne lenne! Pláne ilyen szépen összekoncentrálva az összes, amit még valamikor évekkel ezelőtt, az UHER variocord magnóval történő régi szalagmeghallgatások kapcsán ejtettem meg.

   Gondoltam húzok egy csíkot fehér szigszalagból a töltőre, amire aztán ráírom, hogy honnan van, meg persze azt is, hogy hibás, erre fel egy foszlott tekercsnyi nem sok, annyi szigszalag sem akadt a fiókban! Ennek amúgy az lehet az oka, hogy a múltkor - ki tudja mitől vezérelve - rendet csináltam. Akarom mondani épp ebben a fiókban van a nagy sárga és még a rózsaszín Miniplex is.

   Ez a kép kezdetben még csak arról szólt, hogy ha fehéret nem is, de legalább sárga szigszalagot találtam, de aztán rájöttem, hogy akad rajta egy újabb marokfúró, csak ez ugye nem gyári, hanem házi gyártmány.

   Bár volt egy olyan tervem, hogy lemegyek a pincébe, ahonnan aztán előtúrok egy hozzáillő dugasztápot, vagy legalább annyit megteszek, hogy szerelek a kábel végére egy villásdugót (de inkább két banándugót), mely terveket még magamhoz mérten is hatalmas sebességgel sikerült feladnom. Az apró fúrógép végül a lomos pincei szerszámos fiókba került.
   Az utóbbi mondat nem annyira az olvasóknak, mint inkább tenmagamnak szól, hogy ha esetleg valamiért keresném ezt az apróságot, akkor ne kelljen érte feltúrnom az egész pincét. Erre amúgy - már csak a rengeteg holmim okán is - meglehetősen nagy esélyem van.
   A múltkor például hiába kerestem, semerre sem találtam azt a piacon vásárolt csíptetős lámpát, amiből géplámpát akarok csinálni. Később persze előkerült, és akkor már mindjárt kettő is, de akkor meg az a masszív csipesz rejtőzött el, amire amúgy a gyári gyengét akarom lecserélni. Mit ne mondjak, olyan jól elvagyok a terveimmel, hogy egyszer talán még lesz is belőlük valami...