Jelen helyszínen már az egy eleve igen nagy probléma, hogy mostanában semmit sem vettem el a hátsó sorból, és ezt még képes vagyok azzal is tetézni, hogy az első sort folyton újratöltöm. Márpedig itt záros határidőn belül rendnek kell lennie! Mondjuk mindenütt másutt is. Mint ahogy én azt szoktam, most is a legkisebb ellenállás irányába indultam el. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy kivettem a szortimentből egy 0,1 ohmost, hanem úgy, hogy elvettem a kupacból egy már felboncolt valamit, amit aztán büszkén elvittem a helyére. Hogy ezt miért nem akkor tettem meg, mikor végeztem vele, azt a kérdést most inkább hagyjuk...

   Lényeg a lényeg! Lekaptam a cserépkályha tetejéről a dobozt, amin már nincs ott az az UHF antenna, ami a virágállványra épített tévéantenna előzetes méréséhez kellett. Mivel azt találtam ki, hogy mire anyám hazajön a telekről, addigra mindenképp rend lesz, s a kívánt állapot eléréséig már csak hat napom van hátra, így amit és ahol nem a helyén találok, azzal azonnal kezdenem kell valamit.
   Helyére tenni persze csak akkor tudok bármit is, ha van neki olyan. A fehér doboz tetején látható alsó szürke sávot betettem a varrós szekrénybe. Miután az ágyamba pluszként betett szivacs eredeti huzatának sorsát ilyen szépen sikerült elrendeznem, s már rá is csaptam a ki tudja mire lesz még jó státuszú anyagra az ajtót, egyszer csak beugrott, hogy a kupac maradéka egy már fél éve foltra váró munkásruha, ami ugye szintén a varrós szekrénybe való. Hogy lesz ebből rend...

   Mivel a látvány az apró fekete valami, konkrétan a valós időben tegnap boncolt szivargyújtó USB konverter elvételétől szemernyit sem változott, valamint azért is, mert ma még semmit sem szedtem szét (pedig ez az adott hét minden egyes napjára meg lett ígértetve magammal), elvettem a polcról a legutóbb érkezett tárgyat.

   Ezt azért kaptam a páromtól, mert ő ki akarta dobni, én meg ugye nagyon tudok örülni mindenféle kincsecskének. Ezt a hosszabbítóval kombinált hármas elosztót amúgy valaha én vettem, mégpedig azért, mert a fenyőfa szokásos helyének közelében nem volt hálózati csatlakozási lehetőség.
   Feleslegessé azért vált, mert lett helyette másik, illetve az égősor legutóbbi javításakor lecseréltem a kerek dugót egy laposra, ami így már bárhová bedugható, előtte ugyanis a régiféle kerek dugó nem passzolt a modern elosztók csatlakozási lehetőségeihez, mert ugye azokba csak földelt, vagy lapos dugók dughatók.

   Ez a szó azt jelenti, hogy figyelem! Ezt sajnos nem csak úgy egyszerűen tudom, illetve de. Vagyis magát a szót nem ismerem, hanem csak ráéreztem a jelentésére, majd a google transzlátorral (a magyar szót bepötyögve, mert az orosz (cirill) betűket nem ismerem) ellenőriztem.
   Figyeljük meg, hogy a betűket mennyire sikerült a középpontra merőlegesen, attól egyenlő távolságban elhelyezni. Mondjuk amennyi vodka abban az országban fogyott (és fogy még ma is), részemről inkább azon csodálkozom, hogy egyik betű sem áll fejjel lefelé. (bár a harmadik és az utolsó előtti gyanús)

   Míg a doboz másik oldalán teljesítményt, addig ezen a másikon áramerősséget adtak meg. Gondoltam forgatom még egy kicsit, de nem jött be több adat. Akarom mondani, jelen helyszínen nemcsak a betűk és számok összevissza állása figyelhető meg, hanem egy ki tudja honnan idekeveredett, egy mérettel nagyobb ötös szám is.

   Kihúztam a dobból az összes kábelt, majd a hosszát puszta kézzel lemérve, öt métert kaptam eredményül, ami egy átlagos lakásban, átlagos feladatra, bőven megteszi. Hogy nekem mire fog kelleni? Már úgy értem, hogy annak ellenére, hogy ha másból talán nem is, de hosszabbítókból azért rendesen el vagyok eresztve. Na jó, elárulom...

   A képen látható társai kiváltására fogom bevetni, mégpedig abból az érthető indíttatásból, hogy valami mérhetetlenül fel tud bosszantani, mikor benyúlok ebbe az amúgy a virágállvány mögött található szekrénybe, mondjuk egy cserépért, mire fel kiszóródik az egész miskulancia.
   A hosszabbítókat persze semmiből sem tart visszatömködni a helyükre, ez azonban a bal alsó sarokban látható cserépalátétben (ki tudja mi okból) évek óta hempergő félmaréknyi fűmaggal már sokkalta nehezebben tehető meg.

   Ez a magába tekerhető hosszabbító egy nagyszerű ötlet, csakhogy kimaradt belőle a közepéből kihajtható hajtókar. Bár a kábelt a dobba visszatekerni a fekete részt forgatva sem megoldhatatlan feladat , de egy alkalmas gombbal azért sokkal kényelmesebb lett volna.
   Ez persze részemről puszta kötekedés, hiszen ennek a valaminek nem az a célja, hogy folyton ki-be tekergesse az ember, hanem az, hogy a hosszabbtó mindig éppen akkora, mármint olyan hosszú legyen, mint amekkorának lennie kell. Már persze csak a maximális lehetőségen, vagyis az öt méteren belül.

   Gondolom nincs rajta mit magyaráznom, hogy egyrészt mennyivel kevesebb esélye van a szekrényből egy semmibe bele nem akadó kerek dolog kiesésének, másrészt amennyiben ez mégis megtörténik, mennyivel egyszerűbb visszatenni.