A kibaszás társas játék

Elnézést a subjectért, ha elolvassátok szerintem elismeritek, hogy ide ez illett.
Hát kezdődjék a mese.

Jövök haza, beteszem a lábam az ajtón, s hallom amint jó atyám erőteljes káromkodásban éli ki dühét a konyhában. Be sem köszöntem, hátha lenyugszik az öreg mire az ebéd végett a konyhába érek. Bemegyek a szobába, átöltözök otthoni ruhába, s kérdem jó anyámat mitől ilyen paprika az öreg. Szóla anyám a papi esőcsatornát forraszt a konyhában, de nem sikerül neki. Már egy órája kint szenved. Ha lehetséges hagyjam békén, mert még felrobban a dühtől. A papi tényleg esőcsatornát forrasztott a konyhaasztalon. Sikerült elvágnia a kezét, mert a csatorna itt ott kissé sorjás volt, a kötéstől meg rosszul tudta fogni a pákát. Na adtam az öregnek. Először azért, hogy mit rendetlenkedik a konyhában, mikor ebédelni akarok. De ez nem dühítette fel kellőképpen, ezért elkezdtem cukkolni, hogy hogyan lehet valaki ilyen kétbalkezes, tőle tanultam meg forrasztani, ő meg már el is felejtette. Megemlítettem neki az akkoriban a tévében futó kétbalkezesek című Csehszlovák bábfilm sorozatot. Kifejtettem az irányú véleményem, miszerint ő simán egyedül is lekörözi a bábfilmben szereplő két lehetetlen figurát. Na ez betette a kaput a faternak, ledobálta a földre a bádog holmit, kihúzta a pákát a konnektorból, és dühödten távozott. Amíg az ebédem melegedett visszadugtam a pákát, és simán összeforrasztottam a csatornadarabokat. Szóval tényleg nem értem az öregemet. Ő úgy akarta összeforrasztani a két bádogot, hogy egymásra tette és nekinyomta az ónt, és a pákát. No így nem sikerült. Szépen befuttattam ónnal az összeforrasztandó részeket, majd egymásra tettem, és még egyszer megmelegítettem. Befejeztem az evést, bementem a szobába, és tovább cukkoltam az öregemet. Nem bírta sokáig, s inkább visszamenekült a konyhába. Jött is vissza csodálkozva menten, hogy mégiscsak rendes ez a gyerek, hát igen az ő fia, stb, stb.

Eltelt néhány hét, de az idő a sebeket valahogy nem gyógyította be. Apámban maradhatott egy tüske. Hogy miért nem is értem. Mint rendesen hazaérek a melóból, s alig teszem be a lábam a lakásba, a papi rögtön újságolja, hogy Karcsi hozott valami munkát. Benézek a szobámba, s mit látok? Egy B 100-as magnó hever az asztalomon. Ez egy Csehszlovák szalagos sztereó magnó. Részemről útálom, mert egy kretén szerkezet. Apám mondja a meló sürgős, mert délután kezdődik egy házibuli, s ott ez lészen a zeneforrás. Karcsi hatra jön érte. Az óra hármat mutatott. No hát legyen, hörögve ugyan de nekiálltam. A magnó állapotáról egy rövid helyzetjelentés:
Doboz alkoholos tisztítás
Fejek csere
Motor csere
Ékszíjak csere
Számláló csere
Közeledik a hatóra, a gép már szól, a felvétel is OK, éppen néhány hiányzó gombot keresgélek hozzá a dobozaimban. Megjelenik jó atyám, leül az ágyam szélére. Csendben van, nézi mit csinálok. Látszik az arcán hogy belül nagy a feszültség. Szinte alig bírja visszatartani a röhögést. De nem szól egy szót sem, én meg gondolkodom, sebesen forog az agyam, min mulathat ennyire az öreg. Hát ült ott vagy öt percig, aztán nem bírta tovább, és kinyögte a lényeget.
KARCSI ALKATRÉSZNEK HOZTA A MAGNÓT
Apám még él, bár erőteljesen gondolkodóba estem, hogy megölöm. Ehelyett a néhány percnyi döbbent csend elmúltával odaszóltam neki: Jó, holnap kimegyek a telekre, és lebontom a p*csába k*rva esőcsatornádat. (elnézést a ronda szavakért, de tényleg ezt mondtam) No ekkor odafagyott a mosoly az öregem arcára. Megjegyezte ugyan, hogy biztosan nem szedem le a csatornát, mert lustább vagyok annál, meg nem vagyok én olyan. Valószínűleg nagyon komolyan nézhettem rá, mert látszott rajta az ijedtség. A magnóról annyit, hogy tényleg alkatrésznek hozta Karesz, valahol egy kuka mellett találta. Másnap este van. Hazaérek úgy tizenegy tájban. Beköszönök a szobába, a család nagyban tévézik. Apám félálomban morog, ilyenkor kell hazajönni. Anyám rám néz, s rémülten kérdi hogy nézel ki kisfiam? Végignézek magamon, mit nehezményezhet anyám a külalakomon. Nem is vettem észre, hogy a bal kezem tiszta vér. Jé tényleg, mondom anyámnak. Nem csak a kezed, a lábaddal mit csináltál fiacskám? A térdem tiszta kék zöld foltos volt. Több sem kellett Gézukának. Az a rohadt sorjás esőcsatorna, az vágta el a kezem. A lábamat meg a létrával vertem össze. Na erre apám szeméből azonmód kiröppent az álom. Milyen létra? Milyen csatorna? Szépen válaszoltam neki, ahogyan azt kell az ember szülejének. Kint voltunk a haverokkal a telken, és leszedtük az esőcsatornát. Á nem hiszem, mondta az öregem. Erre szépen kimentem a szobából, s hogy "megnyugtassam" félvállról még visszaszóltam. A szőlőkarókat mi a francnak kellett rápakolni a létrára? Na ez betette a kaput jó atyámnak. Honnan tudhatnám, hogy mi volt a létrára rakva, ha idén még nem is jártam a telken. A kezemet a motorom sárvédője vágta el mikor levittem a pincébe. A lábamat tényleg egy létrával sikerült beszíneznem, de a munkahelyemen. Apámat annyira felzaklatta a dolog, hogy utánam jött a fürdőszobába. Természetesen nem hagytam kétségek között, megerősítettem előbbi állításom. A papiról annyit, hogy kissé meszes az agya. Arra hogy mi történt negyven éve, no arra tökéletesen emlékszik, de hogy tegnap mivolt az sajnos sűrűn kiesik neki. Ugyanis ő mesélte el, hogy hová tette a létrát, meg hogy rápakolta a szőlőkarókat. No és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy én ugye hülye vagyok, és az alma nem esik messze a fájától. Szóval az öreg tényleg dilis egy kicsit. Például nálunk az AM-mikrón bejött akkoriban vagy tíz csatorna. Ez az öreget nem zavarta, neki kedvenc szokása végignézni, hogy melyik csatornán milyen adás van. A tévénken van harminc programhely, tehát húsz üres. Engem nagyon bosszantott hogy az öreg az üres csatornákra kapcsol, és percekig bömbölteti a sustorgó tévét. Ezért minden gombra beprogramoztam valamelyik adót, így nem tud üresre váltani. Szóval nézi az öreg a tévét, nyomkodja keményen a gombokat, vagy két adón focimeccs van, de ugye ezek az adók többször is bejönnek. Az öreg a sok focit látván hangosan megjegyzi, kupaszerda van. Anyámmal éppen fasírtban voltak, valami nagy bűnt követett el a muter. Biztosan kicsavarta az öreg kezéből az egy hete hordott kedvenc ingét, vagy egy még csak párnapos zokni esett a nagymosás áldozatául. Ezek a nők! No anyám odaszólt a papinak: a hülye agyad az, szombaton kupaszerda. Másnap ülök az asztalomnál, az utcáról motorbőgés hallatszik. Az öreg előre kirohant az előszobába, hogy ő nyithasson ajtót. Laci jött a barátnőjével. Itt teszek egy újabb kitérőt. Laci az a típusú ember, akit mindig ki kell menteni. Teljes tudatában van, hogy nem lehet minden nő az övé, de törekszik a teljességre. Ebből kifolyólag gyakran kellett kimenteni a barátnőjénél, igen tegnap egész nap velünk volt a Laci, ott ragadtunk útközben mert bedöglött a motor, stb. Vagy a mamájánál kellett kimosni a srácot a slamasztikából, ebben a barátnője is nagy rutint szerzett, ha a világvégén buliztunk vizsgák előtt, "akkor természetesen a barátnőjénél töltötte az éjszakát" Az anyák megértően viselkednek ilyenkor, férfivá érett a fiam, talán még büszkék is. Mondjuk volt hogy nem jött be a dolog. Laci nagyon késön ért haza, egy sarokkal előbb leállította a motort, szépen eltolta a kapujukig, nagy dirrel dúrral kinyitotta a kertkaput. Az anyja már ott is termett számonkérés végett, s Laci egyből mondta: bedöglött ez a rohadt motor, pedig holnap vizsgáznom kell, ennek is pont most kell történnie. Már éppen kezdte volna sajnálni fiát, de ezen a ponton lépett be az anyák hetedik érzéke. Rátette kezét a motor hengerfejére. A P 20-nak ez a része öntöttvasból van, és nagyon de nagyon forró tud lenni, ha a motor egy perce még járt. Az anya kisebb égési sérüléssel, Laci pedig néhány éppen arra kószáló anyai pofonnal lett gazdagabb. Nos ezzel az emberrel akadt össze jó atyám. Nekiszegezte a kérdést, voltatok tegnap a telken? Laci kapásból igennel felelt. És tényleg leszedtétek az esőcsatornát? Igen, mindet, és szépen letettük a verandára. Azt hogy van veranda persze apámtól tudta, hiszen éppen ő mesélte valamelyik nap. Apámban még élt a kétely, de megszólalt a kislány is, Géza bácsi legeltünk egy kis epret, ugye nem baj? Na ez betette a kaput az öregemnek. Persze a lány is onnan tudott az eperről, hogy az öreg dicsekedett vele, hogy micsoda jó a termés. Hogy az öregem hévégéig mit élhetett át azt csak abból lehet megítélni, hogy általában egyáltalán nem szólt hozzám, ha mégis akkor kitagadott, vagy átkozott. Persze hétvégén megnyugodott mikor látta a helyén az esőcsatornát.