Farigcsálok -43- fiókot a csiszolópadba
(smirgliknek)

Hogy mi a baj az itt elhelyezett szalagcsiszoló masinába való csiszolóvásznakkal?
Nos mindössze annyi, hogy sajnos hajlamosak innen leesni. Ez olyankor szokott
megtörténni, mikor lendületből kinyitom az ajtót, majd az ajtóban megcsörrenő
kulcscsomóm ráébreszt, hogyha benne hagyom a zárban, akkor útban lesz az
aljtó kiakasztásakor. Ekkor lendületesen visszacsukom az ajtót, kihúzom
a zárból a kulcsot, majd újból feltépem az ajtót. Na ekkora huzat
már sok a csiszolóvásznaknak, amitől időnként leesnek.

Valamint itt van ez a múltkoriban készített nagyfejű csavar is, mely alkatrész
egyértelműen a csiszolópadhoz tartozik. Szóval ennek sem itt,
hanem a ma elkészítendő fiókban lenne a helye.

Annyira adja magát, hogy hova lesz betolva, hogy már-már különös,
hogy a ma legyártandó fiók nem a paddal egy időben készült.

Ugyan befér a résbe a smirgli, azonban alá egy pozdorjalap már nem. Vagyis nem
úgy lesz, mint azt korábban elképzeltem. Eredetileg ugyanis azt gondoltam ki,
hogy a fiók alja pozdorjából lesz, (mert abban megáll a csavar), míg körben
a szélei laminált padlóból. Persze úgyis elég masszív a konstrukció,
ha az alja farostlemez, és a szeli vannak pozdorjából.

Ez itt a rés mérete szemből.

Ez a készülő fiók aljának mérte. Ezeket azért rajzoltam fel a kockás
papírra, hogy majd vihessem magammal körbe a pincében,
mikor a megfelelő méretű anyagokat vadászom össze.

Újra ránéztem a helyre, ahová a fiókot készítem, hátha még idejében kiderül valami
hiba az elképzelésemről. Ha ezt így leírtam, gondolom már abból is sejthető, hogy
ez pontosan így történt. Mert ugye ott vannak a felső sarkokban azok a stafnik.
Ezeket persze kiszedhetném, majd rögzíthetném a fehér lapot egy-egy csavarral
felülről is. Mivel azok a fadarabok azért kerültek oda, hogy ne legyen csavar azon
a lapon, amin az éppen csiszolt anyagot tologatom, ezért úgy döntöttem, hogy
inkább a fiókot fogom hozzáigazítani a rendelkezésre álló formájú réshez.

Mivel a csiszolópad már amúgy is eleve nehéz, pláne úgy, hogy szinte mindig benne
lakik a gép, ezért pozdorja helyett a nálánál könnyebb puhafát választottam.
Alaplemeznek pedig a farostlemezhez képest egy már-már bakelitbe
hajló anyagot, amit a hűtőszekrényünk tetejéről téptem le.

A munkapadba csavarozott dekopír géppel még tíz percembe
sem került kivágni a fiókhoz szükséges méretű anyagokat.

Majd szégyenszemre csavarozhattam is vissza a fűrészgépet a munkapadba, mert
az elő és a hátlap deszkája három három centivel hosszabbra sikerült. A hátlap
felső sarkaiból egyszerűen elfelejtettem kivágni a csiszolópad munkalapját
tartó stafnik helyét. A két rövid deszkának pedig a magasságából kellett
levenni. Mindezen elkövetett hibákból azt a következtetést vontam le,
miszerint le kellene szoknom az ebéd utáni barkácsolásról. Akarom
mondani át kellene tenni a dolgot délelőttre, vagy az ebédet
követő alvási ciklus utánra. Mert ez így azért...

Mivel a szalagcsiszolót nem volt kedvem kiszerelni a helyéről, előkaptam helyette
a rezgőcsiszolót, amiről csak annyi derengett, hogy valami hibával tettem félre.
Miután csak a harmadik gombnyomásra indult be, melyet követően iszonyú
csattogó hangokat adott ki magából, egyből rá is éreztem, hogy
nemsokára róla is készülni fog egy szétszedtem cikk.

Mivel a fúrógép állványát még egy percembe se kerül odafogatni a munkapadhoz,
így mondhatni megadom a módját. Éppen ezért is jók a könnyen elérhető, illetve
működőképes szerszámok, mert ha ezek ott vannak az ember körül, akkor ugye
egyrészt nem foghatja rá a hiányukra a mindenféle munkák el nem készültét,
másrészt leszokik az ember az "odab*szok egyet kalapáccsal, azt jól van
az úgy is" mentalitásról. Végül persze az vett rá, hogy rendbe tegyem
a szerszámokat, hogy az óriástáblázatomat átnézve, a barkács
projectek sorában 72 hiányt sikerült összeszámolnom.

Már fent is van a hátlap! Az alaplemeznek azért került belülre a szebbik fele, mert
így legalább látom. Amúgy nem, hanem azért, hogy világos legyen a fiókban.

Miután az előlap szőrén szálán eltűnt, a pincében egyre nagyobb köröket leírva
kezdtem el keresni az elkóborolt anyagdarabot. Szerintem akkor hozhattam
be ide hátra, mikor kíváncsiságból bejöttem megnézni, hogy mennyire
sikerült leürítenem az innen nézvést jobbra található polcokat,
melyeket egy másik pincéből hurcoltam át, sajnos
a szörnyű tartalmukkal együtt.

Eleinte úgy voltam vele, hogy majd átjelölöm a csavarok helyét, illetve elő is
fúrok nekik, csak aztán beugrott, hogy ez nem pozdorja, hanem fa, melybe
könnyedén beletekerhetőek a csavarok szabadkézzel, előfúrás nélkül is.

Ugyan odafogathattam volna az elő és a hátlapot az oldallapokhoz, de ezt
kihagytam. Mivel ebben a fiókban nem lesz semmi nehéz, no meg
húzogatva se nagyon lesz, így értelmetlennek találtam a dolgot.
Szerintem ebből meg az lesz, hogy idővel mégiscsak fogom és
odacsavarozom, mielőtt még ketté találna törni az alaplemez.

Fület azért nem kapott a fiók, mert egyik sem tetszett amit találtam. No meg ki
is lógtak volna, folyton beleakadva a polcba, ahol a csiszolópadot tartom.

Azért nem lehet betolni a fiókot a helyére, mert a stafnikból
elfelejtettem levágni a fiók előlapjának vastagságát.

Na most van kész! Bár úgy néz ki, mintha nem lenne minél fogva kihúzni (ami
mondjuk igaz is), de ez nem baj, mert úgy nyílik, hogy hátulról megtolom.

Mikor jöttem kifelé a pincéből, kezemben a polcról leszedegetett smirglikkel, ahogy
mindig is szoktam, beleakadtam az oldalammal a múltkoriban felszerelt hevederzár
szélébe. Na most lehetne mondani, hogy a zár van hülye helyen, de az az igazság,
hogy sajnos én vagyok egy kissé szélesebb a kelleténél, épp a zár magasságban.

Még akkor is bőven beférnének a smirglik a fiókba, ha nem párosítottam
volna őket a finomságuk szerint. Valamint mikor épp nincs rájuk
szükség, akkor itt kerül elhelyezésre a támasz és a csavar is.

Mondjuk a csavarból le kellett vágnom öt millimétert, hogy
ne álljon bele a fiók aljába. Mielőtt ezt megtettem volna,
már rutinosan hajtottam fel az anyagra a menetmetszőt.

Ugyan kint felejtettem a polc szélén, csak mivel már volt hova,
így már hajítottam is befelé a nagyfejű csavart a fiókba.

A következő farigcsálós projectem a csavaros dobozok
számára készülő rekeszes valami lesz. Vagy nem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.