Labortápom javítása
(vagy legalábbis tettem egy kísérletet)

Az a baj, hogy egyrészt egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy megöregedtem.
Annyira nehezen állok neki dolgoknak, hogy szinte hihetetlen emlékként él
bennem az a kor, mikor is ha eszembe jutott valami, vagy mondjuk elém
került valahonnan egy feladat, már ugrottam is neki. A másik baj jelen
esetben az, hogy egyrészt újra bedöglött, másrészt pedig még gyári hibás
is a tápegységem. A gyári hibát természetesen ki más, mint magam követtem el.

Ezzel a képpel nemcsak azt kívánom jelezni, hogy egyrészt legalul van a tápegység,
ami mondjuk természetes, és nem csak a mérete, hanem a súlya miatt is, hanem
azt is meg akartam vele mutatni, hogy a pozitív oldal (bal), ha csak egy kicsit
is, de átfordul negatívba, miközben a negatív oldal kimeneti feszültsége, még
feltekert állású gombnál is csak 0,7 volt. Azt már talán meg sem mutatom, hogy
mindeközben a pozitív oldal áramkorlátja nem tekerhető le két amper alá.
Pedig mikor összeraktam, akkor elpusztíthatatlanul masszívnak tűnt.

Ennek a hangfalnak szerencsére semmi baja. Ezt csak azért húztam ki a műszerek
mellől, nehogy még valami kárt tegyek benne. Ebben a szobai sarokban
most sokkal nagyobb biztonságban van, mint az asztalomon.

Juj de nem szeretem ezt a játékot! Már csak azért se, mert valahol mélyen belül
érzem, hogy már megint az lesz, hogy szétrakok mindent, aztán mivel lusta
leszek (mit leszek, vagyok) hetekig nézhetem az eredményt. No nem
csak a tápegységről van szó, hanem a HF jelgenerátoromban épp
kilötyögősödött a kimenet BNC aljzata. No meg ha már ilyen
szépen kihúzogattam őket a polcból, akkor bemutatom végre a
hangfrekvenciás millivolt mérő műszeremet, és a magam építette
frekvenciamérőt is. Ha ezekkel megvagyok, akkor az asztalra nézve
nem látok majd semmi bemutatandót. Már úgy értem, hogy a lámpám,
a Creative kishangfal, és még Panasonic telefon is átesett a szétszedésen.

Mindjárt kint van a táp a helyéről, már csak helyet kell neki csinálni
az asztalon ahová letehetem. Ez persze egy kissé bonyolultabb
dolog annál, minthogy csak úgy egyszerűen felkapom és
lerakom valahova. És nem ám csak a súlya miatt!

Mégis mi a csudáért lett belefűzve a HGW tápkábele a labortáp hátuljába?
Első nekifutásra nem igazán találtam a kérdésre értelmes magyarázatot.

Aztán persze beugrott, hogy mikor a Corega router wifije egyszer csak elkezdett
egyre bizonytalanabbul viselkedni, akkor úgy cseréltem le, hogy nem szedtem
szét a kedvéért az asztalt. Egy vakon bedugott vezeték pedig bármerre
tekergőzhet a gépek mögött, amerre csak kedve tartja.

Akár így is lehetne, csak ugye nincs ez az asztal olyan nagy, hogy kint
hagyhatnám rajta a jelenlegi feladathoz felesleges két másik műszert.

Mikor idáig eljutottam, valahogy megéreztem, hogy most aztán már tényleg vége
a halogatásnak. Illetve azt mondtam magamnak (igen, mert én még szoktam
velem beszélgetni), hogyha most azonnal nem állok neki megszerelni ezt
a szerencsétlen tápot, akkor egyetlen másik alternatívaként le kell menjek
a pincébe, és ki kell cserélnem a bicajomon az első gumit. Ez a gumicsere,
ez kérlek valamiért éppen olyan halogatott feladat lett számomra,
mint mondjuk a képen látható tápegység megjavítása.

Mondjuk veszélyesnek ez a veszélyesebb, mert ha ez a külső szét talál szakadni...
Akkor bizony tolhatom hazáig! Vagy mint ahogyan azt rútul elkövetni szoktam,
majd izzadok erősen, mert a defektes kerekű biciklit sokkal nehezebb hajtani.

Ha olyan nagyon azért nem is, de azért egy kicsit szégyellem magam, hogy már több
mint fél éve ide van készítve ez az új gumi. Mióta megvettem, már annyi por
gyűlt össze benne, hogy neki kellett esnem a pincei porszívóval. Jobb
az úgy szerintem, hogyha nincsenek benne szálkák a tűzifából.

Na ez a nem semmi! Kicsit mintha túl lenne biztosítva, de amennyi gumit én már
ragasztottam, szerintem ez valahol érthető. Szóval ez úgy van, hogy a régi,
kopott városi mintás Tesco gazdaságos gumiról levágtam a drótfalcot
és betettem a kicsit nagyobb terepmintás új köpeny belsejébe. A belső
gumira pedig plusz biztosítékként ráhúztam egy másik belsőt, amit előtte
természetesen hosszában felvágtam. A hátsókerék már majdnem egy éve így
van, és még nem lett defektes! Csak egy kicsit én, de ezt már megszokhattuk...

Szóval az úgy volt, hogy kijöttem a boltból, s mikor lenéztem a bicaj mellé a földre,
megláttam egy prizmát. Juj de jó! Találtam egy prizmát! Jé... Ez pont olyan, mint
az enyém! Jé... Hát ez az enyém... Most pedig, hogy a rákészülésre fordítandó
kötelező másfél év már rendben letelt, egy felfúrt Merklin fémépítő
elemmel készülök visszahergelni a prizmát a helyére.

Na innen törjél le! Nem! Dehogy... Csak vicceltem! Nehogy nekem megint letörjél!

Egyszer már ki kellett nyitni, mikor elrepült benne a 723-as IC áramkorlátja.
Ha már épp ott jártam alapon, természetesen be is mutattam a belsejét.
Szóval ez a cikk most nem a készülék belsejéről szól, vagy
legalábbis nem nagyon, hanem a javításról.

Nos nem csak a már korábban elmondottak okán, hanem még ezért is szét kell
szedni a tápegységet. Dől belőle a rádiófrekvenciás zavar! És nem ám csak
holmi szinusz, hanem modulálva is van! Ráadásul a felvétel alatt hallható
sípolás időnként átcsap szirénázásba, amire nem csak mikor meghallottam,
de még hetek, hónapok elteltével sem sikerült értelmes magyarázatot találnom.
Ez a hibajelenség egy olyan tápegység esetében, amiről tipikusan kisrádiókat
szoktam próbálgatni, szóval ez azért már tényleg irritáló. Essek már neki!

Ebből az egyszerű felépítésű egyenes vevőből szinte teljesen kiírtja a vételt.

Nem jó jel, hogy a negatív oldali tápfeszültség felment 0,7-ről 1,03-ra. Egy labortáp
feszültségének ugyanis tilos elmászkálnia a beállított értékről! Mondjuk kisrádiók
esetében + / - néhány százalék semmiféle gondot sem okoz, de akkor is csúnya!
Nagyon merem remélni, hogy ezt csak a kilőtt 723-as IC okozza. Amúgy most,
hetekkel a javítás után, mikor ezt a cikket írom, tettem egy próbát. Mind a két
oldal feszültségét beállítottam 11,99 voltra, majd vagy egy óra elteltével újra
ránéztem a műszerekre. Vagy legalábbis kezdetben még így terveztem...
Végül persze úgy alakult, hogy valamikor az éjszaka közepén kellett
kimásznom hozzájuk az ágyból, mert akkorra jutottam el oda,
hogy már nagyon zavart az előlapon világító piros LED.
A negatív ág 11,99-en állt, miközben a pozitív
lecsökkent 11,95-re. Tökéletes lett!

Javításkor nagyon jól tud esni az embernek ez a trimmerekhez rajzolt térkép.

A műszer dicsérendő tulajdonsága a néhol akár többszörös túlméretezés.
Mindeközben jól látható negatívum a konstrukció átláthatatlansága.
Persze én azért látom, hogy mi micsoda. Szép is volna ha
rácsodálkoznék, mikor magam építettem...

Mivel egy tápegységben alapvetően a nagyteljesítményű félvezetők, konkrétan
az áteresztő tranzisztorok szoktak meghibásodni, ezért olyan konstrukciót
eszeltem ki, hogy ezek az eszközök könnyedén cserélhetők legyenek.

A panelen nem lyukak vannak a tranzisztorok lábainak, hanem rések. Olyan flottul
cserélhetők, hogy csak na! Talán éppen ezért, de eddig még egy sem döglött be.

Ezeknek azért sárga-zöld a színe, mert a műszer bekábelezéséhez szükséges
vezetékeket - az egyszerűség jegyében - három erű földvezetős
duplaszigetelt kábeleket széttépve biztosítottam.

A barna a pozitív, mert ugye a barna az már majdnem piros. A kék a negatív, mert
az meg majdnem fekete. Na jó. Elég volt mára a hülyeségből! Irány dolgozni!

Ha nem lenne ilyen szépen lenyitható az előlap, hozzá se mernék nyúlni!
Mert ugye az természetes, hogy az előlap hátán van a hibás fokozat.

Kiváló példa a szerző "zseniális" konstrukciós képességeinek bizonyítására, hogy
megfeledkezett az LCD panelműszerek számára szükséges mindentől független
tápfeszültségekről. Ezen hiányosság utólag lett pótolva a képen látható kusza
tápegység beépítésével. Ez a panel öt darab egymástól teljesen független
kimenetű kilenc voltos tápegység. A meghajtásuk - a közel nulla
teljesítményigény okán - természetesen közös.

Az apró ferritgyűrűt meghajtó tranzisztor kalapjához érve (ami amúgy egyben
a kollektor kivezetése is), elhangolható az oszcillátor frekvenciája. Mivel
semmi kedvem sincs átépíteni az LCD panelműszerek tápfeszültségét
előállító áramkört, ezért valószínűleg mindössze annyi fog történni,
hogy teszek egy kísérletet a rádiófrekvenciás tartományból történő
kihangolására. Száz kilohertzen tőlem aztán sugározhat kedvére, ott
már nem zavar senkit. Mondjuk míg rá nem jöttem, hogy mégis mi a
csudától szirénáznak az éppen javított rádiók, addig engem sem igazán
zavart, csak ugye ilyen csúfságot azért nem illik tennie egy labortápnak.

Annyira megöregedtem, hogy nem szeretem elővenni az oszcilloszkópot.
Terveim szerint a multiméterrel az LCD műszerek számára szükséges
kilenc volt meglétét, míg a kisrádióval az RF zavarójel
szintjét fogom ellenőrizni.

Kezdetben kicsit tétováztam, mert nem tudtam eldönteni, hogy akkor most hogyan
is nézzek rá szkóppal a zavaró jelre, aztán kiválasztottam az RF tekercses
dobozomból ezt a középhullámúnak látszó modulátortekercset.

Háromszögjellel modulált szinusz. Ha ez lett volna a cél, akkor nem sikerült volna.
Bezzeg így, hogy nem akartam? Kiválóra teljesítettem a nem is létező feladatot!

Az érzékelő tekercset az egyszerűség, illetve a valós körülmények
szimulációjaképp az előlap alatti reszelős fiókban helyeztem el.

Bevallom őszintén, hogy amit elkövettem, az szerintem sem korrekt megoldása
a problémának, de egyszerűen nem volt kedvem ennél több energiát fektetni
a javításba. A képen látható (az apró ferritgyűrűt körülvevő) öt darab 100
nanós kondenzátorral egyrészt elhangoltam, másrészt kissé csillapítottam
is a rezgéseket. Mindezt találomra, illetve jó / nem jó alapon. Végül sikerült
olyan szintre redukálni a rádiófrekvenciás zavart, hogy mind a tápegység tetején
elhelyezett HGW, illetve annak belső tápja, no meg az ADSL modem része,
mind pedig az ezektől kissé jobbra található monitor zavarsugárzása már
többszöröse a tápegységének. Na jó. Szóval csak ráfogtam, hogy jó lett.

A jobb oldali potméter (ami amúgy az áramgenerátort állítja) enyhén kontakthibás.
Közöltem vele, miszerint nem fogom kicserélni. Kontakt lötyit meg nem
tudok belefújni, merthogy ez műszerpotméter, ezen nincs lyuk!

Túrtam két új 723-ast az dobozomból. Tulajdonképpen majdnem jó lett a műszer,
csak az eddig felsorolt hibákon felül - ugyan miért ne alapon - előkerült még
egy olyan anomália is, miszerint az egyik trimmerpotméter kontakthibás.
Ettől van az, hogy mikor már úgy néz ki, hogy végre sikerült mindent
rendre beállítanom, akkor egyszer csak elmászik az összes érték.
Illetve nemcsak egyszer, hanem igencsak sajnálatos módon
megtette ezt többször is. Hogy az a jó édes anyukája!
Akarom mondani apukája, aki ugye én vagyok.

A hibás trimmert úgy lehet kiforrasztani, hogy miközben a másik oldalról egy kicsit
húzom, erről az oldalról benyúlok a pákával, mégpedig a színes vezetékek között,
le egészen a panelig, ami van vagy nyolc centi mélyen! Még az volt a csoda,
hogy beért odáig a Weller páka! Meg persze az is meglepett, hogy
mindeközben nem olvasztottam el az összes vezetéket.

Mivel az ónszippantó a pákával egyszerre aztán már tényleg nem fért be,
ezért a lyukakat a páka és a bonctűm segedelmével szabadítottal fel.

Még tiszta szerencse, hogy bőven akad a dobozban 10 kiloohmos trimmer!
Meg persze van itt mindenféle más érték is, rendre szétválogatva.

Hogyhogy mi ez? A tápegység súlya! Most legalább tudom,
hogy mivel sikerült újra meghúznom a hátamat.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.