Hitachi TRQ-258R kismagnó
(ennek egyszer már nekifutottam)

Ez szegénykém eredetileg kétszeresen sem így nézett ki. Egyrészt újkorában még
egyáltalán nem ilyen volt rajta a díszrács. Másrészt pedig mikor hozzám került,
egyáltalán nem volt rajta semmiféle díszrács. A heverőm ágyneműtartójában
lakott a többi társával, mikor is egyszer csak úgy döntöttem, hogy elég volt
belőlük. Ami magnóroncs csak egy kicsit is feleslegesnek ítéltetett (ezen
kívül úgy nagyjából az összes többi), azt szétszereltem morzsákra, majd
eldobozoltam. Mivel ez a magnó még úgy-ahogy egyben volt (képzelheted
a többi állagát), ezért úgy döntöttem, hogy kipofozom, mint egyetlen túlélőt,
hogy alkalomadtán legyen itthon egy működő kazettás kismagnóm. Ez az eset
még valamikor a 90-es években történt. Mit ne mondjak? Nem kapkodom el
a dolgokat! Mert ugye azóta sincs itthon egyetlen normálisnak minősíthető
kismagnóm se. Most sem lesz, mert ez a roncs sem alkalmas a feladatra.

Gondoltam megmutatom, hogyan találtam rá a pincében. Természetesen mielőtt
ez megtörtént volna, alaposan átforgattam érte a pince átellenes sarkát.

A műszaki adatok és a leírás alapján ez egy teljesen kommersz magnó.
Mondjuk a látvány alapján sem vártam mást, csak úgy megjegyeztem.

A teleptartó fedele hiányzik. Persze ez még nem ok nálam semmire,
hiszen kicsi a valószínűsége, hogy elemről akarjam használni.

Ez több szabványnak felel meg, mint amennyit én felfogni vagyok képes.

DIN és NAB szerinti csatlakozók is vannak rajta, így a földkerekségen bárhol
eladható, csak a hálózati trafóból kell a megfelelő feszültségűt beépíteni.

Mint a SANYO, illetve a Blaupunkt magnó esetében, itt sincs a kazettaajtónak
a por elleni védelmen kívül semmi funkciója. Vagyis nem az ajtóba kell
becsúsztatni a kazettát, hanem magába a magnóba kell behelyezni.

Ránézésre olyan, mint az előbb említett két kismagnón volt, de azért
csak csavartak egyet a sorrenden ezek a csalafinta japánok!

A csatlakozók távolsága stimmel, így bele tudtam dugni a mikrofont.

Minél tovább nézem, ez a magnó annál esélytelenebb.
Szegénykémnek még a füle is hiányzik.

A hangerőszabályzó gombja úgy el lett rajta dugva, hogy szinte alig
lehet látni. Hol van ez a SANYO magnó gombjának szépségéhez?

Ezek a nyomógombok pedig a Blaupunkt magnóéval összehasonlítva snasszok.

Visszafelé irányban igen érdekesen pörget. Ugyan viszi a kazettát, azonban
látványosan el-elakad. Teszi mindezt úgy, hogy közben hozzá sem
érek a gombjaihoz. Érdekes állapotok uralkodhatnak belül.

Ahogy ezt a rácsot elnézem, egyrészt szép tőlem, hogy képes voltam végigvágni
a bordákat úgy, hogy egyetlen elemét sem törtem szét. Másrészt viszont láthatóan
nem maradt bennem elég kedv a lehetetlen forma pálcikákat egyenként lesorjázni.
Amúgy ez a rács eredetileg a BRG MK-25-ös magnóra való. Ezermester csomagban
volt, miután kifutott a BRG-ben a széria. Már biztosan elmeséltem valahol, hogy mi
is volt pontosan az Ezermester csomag, csak mint ahogy magam, úgy valószínűleg
a kedves olvasó sem emlékszik rá, hogy hol. Mondjuk az idősebbek, akik még
jártak az Ezermester boltban, ők tudják, hogy mi volt ez. Akkor a fiatalok
kedvéért elmondom, hogy az Ezermester egy barkácsbolt hálózat volt.
Szerszámokat és anyagokat lehetett benne kapni. Az Ezermester csomag
a kor egy zsákbamacska jellegű terméke volt. Átlátszatlan, és persze teljesen
zárt zacskóba ömlesztett valami. Vásárlás után, otthon kibontva lehetett örülni
a tartalmának. Vagy ha nem olyan volt a tartalma, akkor nem. Azért általában
inkább igen. Olyan kacatokkal volt tele a csomag, amiket amúgy nehéz lett
volna eladni, illetve nem lehetett rendesen kipakolni a polcra, pultba,
vagy egyszerűen csak nem fogyott, mikor még ki volt rakva.

Nem csak Koós Jani búcsúzik, hanem én is, csak én nem a közönségtől, hanem
a magnótól. Ugyan szól, de annyira szedett-vedett, hogy nem tartom meg.

Egy se volt gyári a négy csavarja közül!

Ugyan már elkezdtem belőle kitermelni a csavarokat, de egy felvételi próba erejéig
még visszadugtam a konnektorba. Hogy halk, azon valószínűleg lehetne állítani,
de az a tremoló a hangomban, az nem természetes. Már úgy értem, hogy nem
én csinálom, hanem ezt az effektust a magnó tette hozzá a hangomhoz.
Megjegyzem nem teszi ezt többet, merthogy ebben a pillanatban
járt benne az áram utoljára. Szomorú, de ez van.

Pont úgy néz ki, mint amiket eddig láttunk, csak ebben modernebb (?) fazonú
a nyomtatott áramköri lap mintázata. Valamint ez a készülék egy kicsit
hosszúkásabbra sikerült mint a többi, mert a mechanika
végébe oda lett csapva a hálózati trafó is.

A rengeteg kacskaringós vonal miatt úgy néz ki, mintha több lenne benne
az alkatrész mint a korábban mutatott magnókban, pedig nem!

Egy IC és négy tranzisztor. Azok a szaggatott vonallal bekeretezett részek, azok
úgynevezett hibrid áramköröket takarnak. Általában kerámia hordozóra felvitt
egy-két ellenállás, illetve kondenzátor kombinációja, egy néhány lábú lapos
tokba szerelve. Ez egy időben valamiért divat volt a japán készülékekben,
de aztán szerencsére leszoktak róla. Mivel sem az ellenállások, sem pedig
a kondenzátorok nem szoktak bedögleni, így szerviz szempontból érdektelen
volt, legfeljebb csak a figyelem megzavarására volt alkalmas. Ha mégis sikerült
tönkremennie egy hibridnek, mivel ezek a készülékek nem voltak miniatűrök,
így könnyedén pótolni lehetett őket hagyományos alkatrészekkel.
Már ha tudta az ember, hogy mi rejtezik a tokban.

Bár a mechanikai elemek formája egy kissé eltér, de
az elv ugyanaz, mint amit már korábban is láttunk.

A főbb részek ugyanott vannak benne, mint a SANYO és a Blaupunkt magnóban,
csak a vezérlésük módjában, vagyis a nyomógombsor formájában van eltérés.

Ez a hangszóró is hogy néz már ki?

A szalagpálya rendben van, bár furcsállom, hogy ennyire poros. Már úgy értem,
hogyha nekiálltam kipofozni, akkor nem poroltam volna ki? Vagy az elmúlt
húsz évben porosodott vissza? Tulajdonképpen most már úgyis mindegy.

Mostanában úgy vagyok vele, hogy mikor nagyon nem akar valamit rendesen látni
a fényképezőgép, ellenben én igen, akkor egészen addig erőltetem a dolgot, míg
csak össze nem jön egy normális fotó. A fej láthatóan jó állapotú, bár egy kissé
fel van tükrösödve, amit a szalag polírozó hatása okozott, azonban még nyoma
sincs rajta semmiféle berágódásnak. De ez nem hat meg, mert úgyis szétszedem.

Felálltam az asztalomtól, levittem a szemetet, meglocsoltam a virágokat, elpakoltam
a szárítóról az edényeket, kiteregettem a mosott ruhát, majd mikor dolgom
végeztével visszaültem az asztalhoz, a magnószétbontási terveimet
teljesen feledve, nekiálltam megpucolni a gumialkatrészeket.
Most mond már... Legalább nem piszkosan lesznek eltéve.

Ez a hangszóró nem csak eredetét tekintve, de méretileg sem illik ide.
Konkrétan felakad a pereme oda, ami mögé be kéne esnie.

Ez azért nagyon NDK egy Hitachi magnóba!
Gondolom ez akadt itthon a dobozban.

A kazettaajtót annyira nehéz volt kiszedni a helyéről, hogy a magkaparintásához még
néhány nagyobb darabot is le kellett törnöm a dobozból. (lásd őket balra lent)

Valaki (nem hinném, hogy én lettem volna az elkövető) vastagon összekente
a kazettaajtó plexijét (abból van az egész) valami kiadósabb ragasztóval.
Komolyan mondom, hogy néha (még ha csak néha) olyan rémes állagú
szerkezetek érkeztek hozzám, amire nehéz volt értelmes magyarázatot
találni. Például a Karcsi barátomtól kapott Tesla B100 magnó fedeléből
az egyik kapcsolókar helyén egy tömbler kapcsoló lógott ki. Megemlíteném
még a katonatársamtól javításra átvett kismagnót, amit elsőre azért nem
sikerült kinyitnom, mert a doboz két felének összeillesztésénél,
mindenféle oda nem való dolgok voltak ráragasztva.

Sajnálom, de mivel nem gyűjtök többet magnómaradványokat, vagy legalábbis így
egyben nem, ezért ha nem is éppen ünnepélyes keretek között, de el lesz bontva.

Bár ennek a magnónak megvan a kapcsolási rajza, és ez a panel van is annyira
kompakt, hogy különösebb vesződség nélkül átemelhető lenne egy másik
magnóba, csakhogy mivel lusta vagyok, így ez nem fog megtörténni.
Megpróbáltam elképzelni azt az élethelyzetet, amint ücsörgök
az asztalomnál és azon szomorkodom, miszerint az összes
valamirevaló magnópanelem elbontottam, pedig most épp
mily nagy szükségem lenne valamelyikre, csak nem sikerült.

Ne kérdezd, hogy minek gyűjtök rugókat és görgőket, mert nem tudom megmondani.
Más gyufacímkét, szalvétát, bélyeget, esetleg emlékeket gyűjt, én alkatrészeket.

Mivel szegény kazettaajtóval együtt ez is össze lett ragasztózva, így bár szomorú
szívvel, de úgy döntöttem (pláne, hogy már két másik gombsort eltettem
a nehezebb napokra), hogy ezt a gombsort nem őrizgetem tovább.

Most aztán már tényleg kéne csinálnom valamit, amibe beszerelek végre egy hálózati
trafót, mert így, hogy csak tolom őket a polcra, levenni meg nem veszek le közülük
semmit, így azért elég nehéz megideologizálni a dolgot. Mármint a trafógyűjtést.
Mondjuk vannak terveim, mint mondjuk a monitor célú erősítő, vagy a másik,
az egyszerű, csak középhullámú RF generátor, illetve a látványos hangmérő.
No de az, hogy ezen három (meglehet soha el nem készülő) project miatt két
Salgó polcom is görbül a trafók súlya alatt, az kérem egyszerűen nonszensz!

Lehet, hogy nyitni fogok egy külön dobozt a lendkerekeknek?
Amilyen hülye vagyok, ez bizony simán megtörténhet!

Ezek a valamik nagyon jól tudnak jönni olyankor (de tényleg), mikor az embernek
kell egy darab vaslemez lyukakkal, de olyan nagyon azért nincs kedve fűrészelni,
meg lyukakat furkálni, hogy nulláról legyártsa a szükséges építőelemet. Ilyenkor
csak beletúrok a "nagyvas" feliratú dobozomba, és kiválasztom ami
a legközelebb ál ahhoz, amire épp szükségem van.

Már mind a magnófejes, mind pedig az ékszíjas doboz megtelőben van.
Mondjuk mindig akad bennük, amit nyugodt szívvel leselejtezhetek.

Ugyan értelme az nem volt semmi, hiszen van még magnó a szekrényben bőven,
de azért futottam egy kört a pincében is, hogy lássam, minek is kell pontosan
a végére érnem. Ez már vagy a tizedik kazettás készülék ami bemutatásra
(jelen esetben elbontásra) került, de még mindig olyan messzire ér a sor,
hogy el se látok a végéig! És akkor hol vannak még az orsós magnóim?
Persze költői volt a kérdés, hiszen pontosan tudom, hogy hol vannak...

A HA1319 datlapját megtekintve, azt kell mondjam, hogy ez egy jópofa IC.
Kell hozzá két-három tranyó a végfokba, meg egy törlő oszcillátor,
és már készen is vagyunk a magnó teljes elektronikájával.

Így néznek ki azok a hibrid áramkörök, melyekről korábban meséltem.

Tudom, hogy valószínűleg sosem fognak kelleni.
No de ha mégis? Akkor csak előkapom...

Gondoltam visszateszem a potméterre a gombját, de sikerült valahova nagyon
elgurítanom. A paneldarabkát a KF trafóval pedig azért nem szedtem szét,
merthogy ez egy később még felhasználható komplett törlő oszcillátor.
Mondjuk az igaz, hogy a vegyes doboz van olyan vegyes, hogy már
közvetlenül másnap sem tudtam volna belőle elővenni, de ez van.
Majd ha egyszer rendet teszek, akkor majd nem így lesz! Persze...

Addig addig nézegettem ezt a rajzot, míg csak rá nem jöttem, hogy az előbb mutatott
apró modul nem is törlésre szolgál (hiszen a törlés a rajz alapján elég egyértelműen
egyenáramú), hanem csak az  előmágnesezéshez szükséges jelet állítja elő. Ilyen
eddig még pláne nem volt a dobozomban! De mikor fogok én magnót építeni?
Mondjuk terveim azok vannak. Az persze kérdéses, hogy élek-e még annyit,
hogy legyen is belőlük valami. A múltkor, mikor a BRG M9 orsós magnóval
játszottam, találtam egy Tesla B100-ast a pincében. No nem azt, amit most ide
belinkeltem, hanem egy másikat. Aztán előkerült egy általam korábban átdobozolt
roncs Tesla B5 is. Talán ha néhány év telhetett el, mikor is beugrott, hogy ezek
tulajdonképpen annyira testvérek, hogy akár egyesíthetném is őket. Ha ügyes
vagyok (márpedig mint ebből a cikkemből is kiderült, elég sikeresen bontok
magnót darabjaira), akkor a jelenlegi két dobozból tudnék varázsolni egyet.

Csak elsőre nem maradt benne újrahasznosítható alkatrész, mert aki ismeri
a műanyagokat (én speciel nem) az tudja, hogy ezt az anyagot fel
lehet oldani oldószerben, és akkor lehet vele ragasztani.

Íme egy újabb példány a hangszórós szekrényem végleges eldugításához.
Most már tényleg be kéne szerelnem valamibe egy hangszórót...

Lusta voltam lesétálni az egy szem apró hangszóróval a pincébe, ezért kerestem
helyette valami olyat, mint például ez a két magnó, amit idefent tudok
a helyére tenni. Ne tudd meg, hogy még mennyi ilyenem van...

Ezek itt a SANWA rádiósmagnó gombjai. Szó sincs róla, hogy ne
történt volna velük semmi, mióta lekerültek a helyükről!
Például elmosogattam őket. Na húzás a helyetekre!

Mint a seregben a derékszíjat, úgy tekertem össze a Blaupunkt magnó vállszíját.
Úgy döntöttem, hogy ennek nagyszerű helye lesz a készülék teleptartójában.

A Hitachi magnóból csak ennyi maradt, és én már tudom is,
hogy a következőnek boncolandó Unitra MK125-ös
magnóból sem fog több alkatrész megmaradni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.