Mp3 lejátszó
(apróság)

Álltam a polc előtt és épp azon töprengtem, hogy melyik tárgyat vegyem le,
mikor is eszembe jutott, hogy a múltkor azt beszéltem meg magammal,
hogy legközelebb az mp3 lejátszó jön. Jó. Akkor legyen nekem
igazam. Adtam be a derekam megengedőleg...

Szinte elveszik az asztalomon az A3-as méretű papír, amin szó szerint eltörpül
az mp3 lejátszó. Felmerül a kérdés, miszerint minek van nekem egyáltalán
mp3 lejátszóm. Mindenesetre az biztos, hogy nem azért, hogy az utcán
sétáljak vele. Valójában csak azért vettem meg a piacon egy százasért,
mert van egy régóta dédelgetett álmom, amihez természetesen épp egy
mp3 lejátszóra van szükség. Meg egy mélyládára is. Meg még erre-arra...

Amúgy eredetileg a még ennél is kisebb, kb. fele ekkora négyzet alakúra gondoltam,
de persze ez a többet tudó (még kijelzője is van) típus is megfelel. Amúgy nem
szégyelltem volna leírni a nevét, ha el tudtam volna olvasni. Részemről
úgy vagyok vele, hogyha az ott jobbra egy grafika, és nincs semmi
értelme, mert csak egy dísz, akkor gratulálok az elkövetőnek, mert
szépnek szép, az már biztos! Ellenben ha azok betűk akartak lenni,
akkor rohadjon meg a rajzolójuk, csak mert nem sikerült elolvasnom.
Bevallom, hogy már eleve arra sem jöttem rá, hogy melyik irányból kell
nézni! Akkor talán ennyit mára a betűkről, mint egyezményes jelrendszerről.
Több kedves olvasó beküldött megfejtése szerint a készülék neve ROX.

Ezen az élén vannak a csatlakozók.

Ezen a másikon pedig a gombok.

Az apró karikánál fogva lehet felfűzni a lakáskulcs mellé, vagy akár egy zsinóron
nyakba is lehet akasztani. A felfüggesztéstől kicsit balra látható egy apró lyuk.
Ezen a lyukon jut be a hang a dobozkába rejtett igen aprócska mikrofonhoz.

Ide jön a füles 3,5-ös jack dugója.

Ide pedig egy mikro méretű USB dugó illik, ami két célt is szolgál. Egyrészt ezen
keresztül lehet rátölteni a zenéket a lejátszóra, illetve az USB kábelen
érkező energia tölti fel a készülékben található akkumulátort.

Hosszú percek kitartó munkájával sikerült lefeszegetnem a miniatűr dobozról
a nyomógombokat. Annyira össze volt szerelve, olyan passzentos volt,
hogy egészen egyszerűen nem fért be a csavarhúzóm a résbe,
mert konkrétan nem volt rés. Végül a tapétavágó kés
pengéjével sikerült győzedelmeskednem.

Ha nem ennyire könnyen törő műanyagból lenne a gombokat körbeölelő krómozott
műanyag perem, akkor akár még egyben is maradhatott volna. Csak a zöld
műanyagdarabka volt a doboz része, mert a képen látható két másik
valami, az egyszerűen csak szemét. Vagy legalábbis nagyon
merem remélni, hogy azok nem a panelből kihullott
miniatűr alkatrészek! Persze százasért mindegy.

Íme a panel kijelzős oldala.

Ez meg itt nem a kijelzős, hanem az akkumulátoros oldal.

Az a nagydarab fekete lap, az egy memória IC, melyben az adatok tárolódnak.

Szegény lejátszónak az okozta vesztét, hogy a gazdája sokkal erősebb volt, mint
amennyire okos. Ugyan viccesen hangzik, hogyha nem megy, akkor erőltetni
kell! Aztán ha eltörött? Akkor gyári hibás volt! Csakhogy az ilyen jópofa
okoskodásnak - az eldobható termékek világában legalábbis - mindig az
lesz a vége, hogy venni kell a szenvedő alanyból egy újat. Mert ugye azt
a mikro méretű USB aljzatot sajnos képtelenség visszaforrasztani a helyére.
Persze nem lehet semmi panaszom, hiszen láttam a roncsolást mikor megvettem.
Mivel terveimben beépítve szerepelt az mp3 lejátszó, ezért engem egyáltalán
nem zavart volna egy a panelra drótokkal bekötött nagyobb méretű aljzat.

Ez a fekete puttony az akkumulátor.

Ezt a képet még sokszoros nagyításban nézve sem tudtam eldönteni, hogy akkor
most lett valami kár a panelen az akkuból kijött valamitől, vagy nem lett.
Akár így, akár úgy, valószínűleg nem számít, mert ez itt nem aktív
részlet, hanem a be nem épített második memória chip helye.

A füles aljzatától balra, az a fényes henger, az egy electret mikrofon kapszula.
Valószínűleg azért van ott, merthogy ez a szerkezet nem csak lejátszó, hanem
egyben diktafon is. Vagyis nem csak lejátszani lehet vele, hanem felvenni is.
Összehasonlítva az első magnóm, vagyis a Terta 811-es méretével,
tagadhatatlan a fejlődés. Legalábbis a miniatürizálást
tekintve biztosan.

Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy legalább egy fénykép erejéig
össze ne hordjam őket a lakás különböző pontjairól. A zöld bőrönd
a Terta 811-es magnó, a szürke valami a mikrofonja, tőle jobbra
pedig a mai boncalany, vagyis az apró mp3 lejátszó látható.

Míg a Terta magnóban bátran lehetett forrasztgatni a bumszli hegyű Minifor pákával,
addig az mp3 lejátszóhoz már a tűhegyű Weller is túlméretes szerszámnak minősül.

Sajnos nemcsak annyi a baj, hogy levált a csatlakozó.

Hanem ennek bizony az érintkezői is roncsolódtak.

De legalább a panel épnek látszik.
Itt mentem el ebédelni.

Komolyan mondom, hogy az ebéd utáni leesett vérnyomással nekiálltam
azon duzzogni, hogy az mp3 bezzeg oda van írva, meg a gyártó fax
és telefonszáma is, csak éppen ami most engem érdekel, vagyis
ennek az akkumulátornak a feszültsége, az nincs feltüntetve!

Aztán megfordítottam az akkut, s mint ahogy már annyiszor,
újfent kiderült, hogy már megint én voltam a hülye.

Ugyan a képen úgy néz ki, mintha a piros vezeték hozzá lenne forrasztva az egyik
adatlábhoz is, de a valóság szerencsére, illetve sajnos az, hogy az adatlábak
foltjai (a két középső lenne az) tőben le vannak szakadva a helyükről.
A piros vezeték csak addig maradt ott, míg meg nem mozdítottam.

Először még örültem, mikor láttam, hogy veszi a töltést
az akku, aztán el is szomorodtam mikor abbahagyta.

A jobb felső sarokban jól látszik, hogy felvált a panelről a rézfólia.
Megkerestem, hogy hová ment, és átforrasztottam oda a piros
vezetéket. Míg az akku töltődött, elindultam a fülesemért.

Mikor ezt a cikket írtam (2015 január), még nem volt kész a fejhallgatóm normális
tárolására szolgáló valami. Nagyon merem remélni, hogy mostanra azonban már
elkészültem vele, és beszúrhatom ide a linkjét. De, hogy nekem mennyi ilyen
ezer éve halogatott projectem van... Mondjuk szó se róla, azért már látszik
némi haladás, hiszen újra van a polcon egy AKAI 4000DS magnó, amit
azóta már GX fejesítettem is. Illetve ha a négysebességes Philipshez
még nem is jutottam oda, de legalább vettem helyette egy UHER
magnót, amin meg tudtam hallgatni az ősrégi magnószalagokat.

Biztos meséltem már, hogy még valamikor nagyon régen, Apukám a kezembe
nyomott egy marék bonctűt, miszerint tessék kisfiam, ajándék. Szerencsére
nem úgy nyomta őket a kezembe, hogy keresztül, hanem csak úgy átadta.
Én meg csak néztem, hogy mégis mi a csudának nekem bonctű? Apukám
ajándékválasztási érzékét dicséri, hogy azóta is ez az egyik legkedvencebb
szerszámom. Mindent lehet vele piszkálni! És én ugye szoktam is! Sajnos már
csak két darab van belőle (a többit eltörtem), amiből az egyik már megint eltűnt.

Általában az szokott lenni, hogy a többi szerszámmal együtt visszasöpröm ide.
Persze most richtig nincs itt! Mindegy... Persze úgyis észre fogom venni
mikor megtalálom, merthogy a hegyesebbik vége nagyon tud fájni.

Amúgy azért kerestem a bonctűt, mert a krokodilcsipeszekkel - már csak a méretük
miatt is - képtelenség rálépni az mp3 lejátszó paneljának egyes pontjaira. Bonctűvel
belemérve úgy néz ki, hogy feltöltődik az akku, van itt-ott tápfeszültség, azonban
a kijelző nem mutat semmit, és a fejhallgató sem ad ki magából semmi hangot.

Ez itt pusztán csak azért tört ketté, merthogy óvatlanul toltam odébb.
Gondoltam hátha belül is akad valami sérülés, amit nem szúrtam ki.

Amit a bal szélen látunk, az egy a panelről rézfóliástól felvált kondenzátor.
A vöröses színű foltocska, az a panelről felvált rézfólia, alulról.
Ezt a hibát nem figyelmetlenségből nem vettem észre,
hanem az alkatrész valószínűtlen aprósága miatt.

Balról a csipeszem lóg be a képbe, míg a jobbra látható pötty, az a véletlenül
kiforrasztott kondenzátor. Szóval az úgy volt, hogy nem vártam meg, hogy
a visszaforrasztott lábon kihűljön a forrasztóón, hanem azon melegében
újraforrasztottam a másik lábat is. Ezt az alkatrészt sajnos képtelenség
a képen látható csipesszel visszatenni a helyére, mert a csipesz hegye
oly hatalmas az alkatrész méretéhez képest, hogy konkrétan eltakarja.

De én mindig is jó voltam az ilyen lehetetlen küldetésekben.
Ellenben az mp3 lejátszó nem jó. Esze ágában sincs
megszólalnia, vagy megvillantani a kijelzőt...
Amúgy vannak a panelen még ezeknél
is töpörödöttebb alkatrészecskék.

A felső sor alkatrészei jó ha feleakkorák, mint
amit az előbb véletlenül kiforrasztottam.

Mivel szép nagy orrom van, ezért minden leesési veszély nélkül sikerült rá
feltennem három szemüveget. Egyszerre! Kicsit ugyan szédültem a látványtól,
de azért újra átnéztem a panelt. Sajnos nem találtam semmi újabb látványos hibát.

Rezgett a léc, hogy egyszerűen kidobom, de mivel olyan apró, hogy szinte elveszik
a többi kacatom között, ezért adtam neki egy esélyt. Ha össze tudom rakni,
akkor nem a vödörben végzi. Vagy ha esetleg mégis, akkor sem most.

Ugyan az egyik miniatűr gombocska kitörött a sorból,
de csak úgy egyszerűen bedobva a helyére is stabil.

Jól van no! Ne rettegj itt nekem.
Elteszlek a többihez.

Ezeket viszont már nem teszem el.

Ekkor hirtelen felmerült bennem egy kérdés: Mégis hol a csudában van nálam
a helye egy döglött mp3 lejátszónak? Míg erre rájövök, addig mondjuk el
lesz itt, a múltkor boncolt telefonhangosítók mellett. Ahogy ültem
az asztalnál és hol jobbra pillantottam, vagyis ide, hol meg
bal felé, vagyis a többi szétszedetlen lomra, egyszer
csak eldöntöttem, bár igaz, nem ezt a kérdést.

Hanem azt, hogyha a fene fenét eszik is, márpedig akkor
is ez a Philips magnó lesz a következő boncalany!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.