Konyhai időzítő óra
(javítási célzattal)

Az miért nem lehet, hogy valami csak úgy egyszerűen nem esik szét?
Már csak azért kérdem, mert nálam minden szétesik!
Még ez az amúgy masszív stopper is.

Az mondjuk igaz, hogy nem esett szét annyira, hogy ne lehetne használni.
No de az, hogy letörött róla a támaszték, s ezért folyton a hátán fekszik,
az is épp elég bosszantó. Odanézek, hogy mondjuk van-e még időm
megválaszolni egy levelet a leves kihűléséig. Az órát ugyan még
látom ebből a szögből, a számokat azonban sajnos már nem.

Mindez azért van, mert hiányzik innen a támaszték. Mindenféle különös
terveket szövögettem a hiányzó anyag pótlására. Például lehetne
akár úgy, hogy tekerek a törött helyére drótból egy új fület.

Ez egy nagyon ötletes kis szerkezet, csak szerintem túl lett kombinálva.
Mint láb támasztaná meg a stoppert, ha épp nem lenne letörve.

Ha a végét imígyen begörbítjük, akkor rá lehet akasztani valaminek a szélére.
A jobbra látható hasáb pedig egy mágnes, amivel a hűtő ajtaján is megáll.

Ha meg ezen formán kinyújtjuk? Akkor szegre lehet akasztani.
Helyesbítek. Lehetne akasztani. De itt minden szétesik...

Például egy másik sarkalatos probléma, ezen konyhakilincs működése.
És akkor a díszkarika körüli anyaghiányról még nem is beszéltem!

A kenyérpirítónk nem a büntetését tölti a sarokban, hanem csak azért lett ide
félretéve, mert rövid a kábele. Mikor a grillsütő tetején állomásozik, akkor
még csak hagyján! De mikor le akarom onnan tenni, hogy ne olvadjon
el, mert mondjuk épp sütök valamit a grillben, olyankor nagyon
tudok fújni a nyomorult költségoptimalizáló menedzserre.

A törölközőtartónak vízszintesen kellene állnia. Úgy áll? Nem éppen.
És akkor letörik itt nekem a stopperről az a k*rva támaszték...

Mikor ezt kéne inkább újra lefestenem.

Az ablak sarkának lefestése amúgy megtörtént, mégpedig mint az látható,
a parketta fugázási munkálatok kellős közepén, a már amúgy is
mindenen felülemelkedett rumlit végletekig fokozandó.

Itt meg le kéne vágnom az éjjeliszekrény hátából, hogy végre rendesen kinyíljon
tőle a képbe balról belógó szekrény ajtaja, ami amúgy egy kicsinység zárhibás.
A lámpán legalább már kicseréltem a kábelt. Ellenben a telefont azt még nem
cseréltem ki, mert még meg sem néztem, hogy a fellelt két beteges Panasonic
készülékből össze tudok-e rakni egy működőt. Ezek a mindenféle hiányos,
illetve beteges dolgok csak úgy képesek kikerekedni, ha megfogom őket,
majd egészen addig el nem engedem, míg legalább egy el nem készül a
feladatokból. Amúgy nem így szoktam csinálni, hanem úgy, hogy
akár hosszú hetekig elvagyok a fene nagy semmittevéssel,
aztán egyszerre belecsapok legalább tíz projectbe!

Például a múltkor, mikor már végképp nem hiányzott ráadásnak az általam
felépített iszonyú rumlira semmi feladat, nekiálltam és áttúrtam apukám
dobozait, hogy mégis miféle kincseket örököltem. Így kerültek át
a mindenféle bogyócok a színes Tanért hasábos dobozba.

Mindenféle dobozokban mindenféle anyagaim vannak, de az
egyszerűség kedvéért most ezek közül fogok választani.

Azt játszom, hogy először kiszóróm a biztosan nem megfelelő megoldásokat.
Ezekkel a kék színű lábbakkal hülyén is mutatna, meg stabil se lenne.

Ez már jobban tetszik! Azonban ha csak úgy egyszerűen rácsavaroznám, akkor
folyton pofára esne az  időzítő, merthogy konstrukciós okokból (alul nem volt
hely a gomboktól) felül van benne az elem. A felülre került súlypont miatt
mindenképp meg kell döntenem egy kicsit hátra, hogy stabilan álljon.

Ezt a tömör műanyagdarabot vagy így eltolva kell rácsavarozni
(vagy akár ragasztani) a doboz hátára, vagy le kell reszelni az
aljából, és akkor kicsit jobban ráfekszik arra ami alatta van.

Utoljára még egyszer odapróbáltam, hátha mégis ennél maradok. De persze nem.
Szerintem ha visszadrótoznám a helyére, már közvetlenül másnap
beleakadnék vele valamibe, és újra sikerülne letépnem.

Természetesen - ha már úgyis itt van alapon - belenézünk.

Balra a működés frekvenciáját meghatározó kvarc, míg
a kép jobb sarkában egy mini hangszóró látható.

Ha a panelből hiányzó C1, C2, C2' kondenzátorok helyéhez úgy férnék hozzá,
hogy közben működik a szerkezet, akkor talán kipróbálnám,
hogy milyen hatással vannak a működésre.

Alul a három karika, a három nyomógombnak megfelelő nyáklapi érintkező
ellenpárja, miközben a rózsaszín csík az LCD kijelzőhöz vezeti a jelet.

A rugót kiakasztottam a helyéről, a többi hátlapból kilógó dolgot
pedig egyszerűen lemetszettem egy sniccer segedelmével.

Ennek a nagyszerű eredménynek akkor is örülni kell, ha amúgy
nem volt cél, hogy teljesen sík legyen a doboz hátlapja.

Először úgy voltam vele, hogy egészen egyszerűen nem lehetek annyira
lusta, hogy ne reszeljem le a felesleget a narancssárga háromszögről.

Egy kicsit később az éppen aktuális hangulatomhoz
(anyád reszeljen meg) igazítottam az álláspontom.
Szerintem tökéletesen fog állni fele felületen is!

Ez így annyira perfekt, hogy ezt csak úgy tudnám fokozni, ha
lefesteném ezüst színűre az új lábat. No még csak az kéne!

Először még úgy gondoltam, hogy zsákfuratot készítek, hogy ne látszódjon
a láb hátán a lyuk. Azonban kicsivel később belegondoltam, hogy ez az
egészen apró szépséghiba mégis mennyire számít a pincében jelenleg
szanaszéjjel heverő hangszóróim vetületében. Mivel több tizedes
jegyig kiszámolva sem kaptam kimutatható eredményt, ezért
hagytam hadd szaladjon csak át a fúró az anyagon. Ugye,
hogy milyen szépen megfogalmaztam a történetet,
miszerint egyszerűen nem figyeltem oda!

Ezt a csavart még a Ferenc körúti Ezermester boltban vettem. Ez egy olyan pici
bolt volt, még valamikor a 80-as években, hogy sokan nem is tudtak róla,
hogy van. Mondjuk az már igaz, hogy kapni azt nem sok mindent
lehetett benne. Cserébe tele volt ilyen és ehhez hasonló,
mondhatni kifejezetten szép fejű csavarokkal.

Ez így annyira tökéletes lett, hogy mikor megláttam, azonnal berohantam
a fürdőszobába, majd a tükörbe nézve agyba főbe dicsértem magam.

Rendben csipog, bár ezen tulajdonságával eddig sem volt semmi baj.
Akarom mondani, a lényegét tekintve legalább nem rontottam el.

Kitettem a helyére, a konyhaszekrény szélére. Ahogy így gyönyörködtem benne,
azonnal felmerült bennem egy elkövetkező farigcsálok project. Kéne azoknak
a tasaklezáróknak egy olyan tartó, melyekbe nagyság szerint sorban vannak
betéve. Most ugyanis az van, hogy először mindig a leghosszabbak fogynak
el, ugyanis azok lógnak ki leginkább a kék mérőpohárból. Hogy a lezárandó
tasak még hosszában sincs akkora, mint a képen keresztben fekvő sárga zár,
az persze lényegtelen. Mikor már minden hosszú elfogyott, akkor meg
a rövidekkel próbálkozok lezárni egy széles csipszes zacskót.

Fogok valami nagydarab deszkát, és fúrok bele akkora lyukakat, hogy
beleférjenek a tasakzárak. De ez már megint egy másik project lesz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.