Mivel már tényleg nagyon régóta egy hibás mikrosütő éktelenkedett az amúgy működőképes másik tetején, egyszer csak hirtelen felindulásból elérkezettnek láttam a pillanatot a változtatásra.

   Mikor a sütőt édesanyám meglátta, akkor azonnal kilátásba helyezett némi sajtos süteményt, valamint egy tálcára való diós, meg egy adag mákos kiflit is. Mindezek fényében arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen nem halogathatom tovább (mintegy öt percnél) a sütő beüzemelését.

   Ez a fotó 2010-12-28-án készült. Ez egy érdekes project lesz, ugyanis a sütőt még véletlenül sem most fogom szétszedni, hanem majd csak akkor, mikor valami okom lesz rá. (mondjuk bedöglött) Feltételezem, hogy még élni fogok akkor, illetve megelőlegeztem a sütőnek a bedöglést.

   Milyen szép tiszta a belseje... Kíváncsi vagyok, addigra hogy fog kinézni, mikorra bedöglik. Mert ugye a fényes lemezen nem mutat túl jól az odaégett mindenféle étel, valamint gondolom az égett szag sem lesz valami ínycsiklandó.

   A rács mögött egy ventilátor van, vagyis ez a sütő légkeverést is tud, ami azért jó, mert így a sütőtérben közelítőleg egyenletes lesz a hőeloszlás, minek hatására a süti egyik fele nem fog odaégni, miközben a másig vége még nyers marad.

   Természetesen adtak a sütőhöz tepsit, rácsot, és még egy zsírfogó tálcát is. Pizzasütő kerámialap az mondjuk nincs, de ha igény támadna rá, akkor majd kerítek egyet valahonnan.

   Ez a kép 10,5 évvel később készült (mint egy újabb kiváló bizonyíték, miszerint a szerző nem igazán kapkodja el a dolgokat), s amúgy azt az apró mocskos műszaki részletet mutatja, amint a grillsütő lába épp valami ragacsban tocsog.
   Amúgy nem ezért vettem elő a már több mint egy évtizeddel ezelőtt megkezdett cikket, hanem azért, mert épp nagyban azon fáradozok, hogy kifessem a konyhát. Pontosabban szólva, még csak az előkészületeknél, a kipakolásnál és a takarítós résznél tartok, amibe ugye nehogy már ne kerüljön be a grill! Ez már csak azért is üdvözlendő, mert ugye ha ezt a cikket végre megírom, akkor újra kevesebb lesz egy nagyon régivel. Mármint egy nagyon régen beszámozott, megkezdett, de aztán úgy, vagyis félbemaradt cikkel.

   Hogy ki fogom-e takarítani a grillsütő belsejét? Szerintem nem. Már csak azért sem, mert épp elfogyott a hideg zsíroldó. (ráfújtam a szintén megtakarítandó, szintén nagyon mocskos gáztűzhelyre)

   Mivel nemcsak a grill lett koszos, de a belőle kicsorgó mocsoktól az alatta elterülő mikrohullámú sütő teteje is (amúgy merem remélni, hogy tényleg csak a teteje), így azt is kénytelen leszek megtakarítani.
   Amúgy épp erről szól ez az egész hét. Mármint az lett beígérve, hogy a festés előkészítéseként, amit csak érek, mindent letakarítok, valamint azt követően el is teszek innen valahova. A takarítás már csak azért is szükséges, mert ugye egy kifolyt szafttól ragadó grillsütőt nehogy már odategyek valahova máshova!
   A konyha kipakolásával amúgy már egészen jól állok. A grill, a mikró, a polc, valamint a balra lent félig látható lóca ugyan még hátravan, és még a konyhai nagyobbik asztalból is ki kell szednem a fiókot és a gyúródeszkát (de csak azért, hogy az asztal szabadon borogatható legyen), aztán már állhatok is neki a falak lemosásának, a glettelésnek, majd a festésnek. Mikor ezekkel mind elkészülök, akkor persze mindent vissza kell hordanom, szerelnem. Hogy addigra a mindenféle dolgok olyan állapotban legyenek, hogy azokat már tényleg csak vissza kelljen tennem a helyükre, nemcsak mosogatnom kell, hanem barkácsolnom és festenem is. A hokedlik (meg a lóca is) festésre szorul, a PB palack alatt lévő rács is, az egyik hokedlinek ráadásul még ki is kell cserélni a tetejét. Szóval elvagyok...

   Épp mint ahogy ez a két, mára már igencsak mocskos alkatrész is jól elvan a csapban, a takarításukat megkönnyítendő, alaposan lefújva a frissen vásárolt hideg zsíroldóval, miből amúgy a sütő más részei is kapni fognak.

   Belülre mondjuk inkább nem fújok semmit, mert ugye ha már nem az amúgy ehető dolog ég, hanem a hideg zsíroldó, akkor az ki tudja mit művelne az étellel. No nem mintha annyira kényes lennék, csak úgy tervezem, hogy nem annyira a hideg zsíroldótól, mint inkább idővel valami egészen mástól fogok meghalni.

   Természetesen az előbbi mondatommal még véletlenül sem arra céloztam, hogy inkább a hálózati kábelen felgyűlt csirkeszaft látványától akarok szörnyethalni, ami amúgy ettől persze még nagyon rossz hatással volt rám. Mármint minden mosogatási mániám ellenére, az ilyen jellegű és mértékű dzsuvát nem igazán szeretem eltakarítani. Ez amúgy innen csak késsel vakarva jött le.

   Bár jutott a mocsokból a mikrohullámú sütőre is, hiszen az közvetlenül a grill alatt van, de bele szerencsére nem folyt. Legalábbis nagyon merem remélni, hogy nemcsak úgy néz ki, de valóban így is van.

   Ennek a biztonsági csavarnak (értsd spéci csavarhúzó kell hozzá) azért nem látom értelmét, mert el nem tudom képzelni, hogy ez bárki komoly szándékú buherátornak képes lenne útját állni. Ráadásul ily módon szerelve, simán kitekerhető akár egy kombinált fogóval is.

   Ez itt egy másik típusú, szintén a sütő fedelét tartó, kombinált fogóval szintén kitekerhető biztonsági csavar. Hogy a böjti banyák nyalogatnák a szemöldökét, aki ezeket a k*rva csavarokat kitalálta...

   Kicsit ugyan furán mutat a gáztűzhely tetején elhelyezett kenyeres doboz, azon pedig a spéci BIT készlet, de ahogy most a konyha, meg a lakás úgy nagyjából összes többi pontja kinéz, ez talán még szép, pláne rendezett részletnek nevezhető.

   Hogy nőne köröm a p*csére annak, aki a grillsütőt olyan éles szélű lemezekből konstruálta, hogy azok - mire a takarítással való kínlódást feladtam - zsinórban háromszor vágták el az ujjam!

   Miközben a hideg zsíroldó a viaszos vásznat (ami amúgy persze már műanyag) nem bántotta, a papírt simán megette, és még át is vitte a terítőre a zöld színt. No nem mintha ez számítana, hiszen mikor a konyha kész, a régi, itt-ott már kivágott terítő amúgy is menni fog a kukába.
   A hideg zsíroldóról egy fontos információ, hogy azon felül, hogy valóban valami csodásan oldja a zsírt, még szerfelett büdös is. Ez annyira így van, hogy az egyik alaptétel az, hogy ahol használva van, abban a helyiségben ne akarjuk lélegezni. Idővel persze elmegy a szaga, és akkor már lehet, de addig nagyon nem tanácsos!
   Ami még szintén erősen ellenjavalt, az a hideg zsíroldóval védőkesztyű nélkül végzett munka. Mármint ez a vegyszer természetesen nemcsak azt a zsírt oldja, amit épp nagyban el szeretnénk vele távolítani, hanem azt is, ami az ember bőrét puhává és hajlékonnyá teszi. Hogy ez most nekem - már csak a három helyen is elvágott ujjaim okán - mennyire nem esett jól, azt inkább hagyjuk, mert még újra ki talál borulni az átokláda...

   Úgy voltam vele, hogy a huzatban (mert az összes ajtó és ablak nyitva van) majd pikk-pakk megszárad, ez azonban most valahogy nem akart megtörténni. Mivel én meg azt nem akartam, hogy a grillsütő összeszerelése a szükségesnél akár csak egy perccel is tovább húzódjon, ráeresztettem egy forszírozott szárírást.

   Mármint a száradásra az amúgy is épp a konyhában állomásozó ventilátorral segítettem rá. A ventilátor amúgy azért van itt, hogy mikor akkora dzsuvát csinálok, hogy azt aztán már tényleg fel kell mosni, akkor a kövezet száradására rásegítsen. Amúgy most is ezt teszi, lásd a víztől csillogást, mely felmosásra egyértelműen azért volt szükség, mert a grill tisztításakor keletkezett mocsokból bőven jutott a padlóra is. No de a takarítás már csak ilyen...

   Hogy legyen némi kép a sütő belsejéről is, íme a három gomb mögötti műszaki részlet. A bal oldali csengőharangos és motoros alkatrész az időzítő óra, a középső a különböző funkciókat kapcsolja, míg a jobb oldali a hőfokszabályzó. A sarukat megmozgatva, csak az egyik fűtőbetéthez csatlakozót találtam egy kissé lazának, és azt persze mindjárt meg is szorítottam.

   A légkeverés ventilátorának motorján látható feketedés nem néz ki valami jól. Erre amúgy nem találtam okot. Mármint a motor működésében nem tapasztaltunk semmiféle hibát.
   Ha már szóba került a hiba, akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy eláruljam, miszerint ennek a sütőnek a megvásárlása óta eltelt több mint egy évtizedben még semmi érdemi hibája sem volt! Lényegtelennek tűnő ugyan akadt egy, és annak persze most, hogy nyitva volt a sütő, egyből utána is néztem, de nem találtam rá okot. Mármint időnként szokott olyat, hogy az időzítő lejárta után is hallatszik belőle valami távoli búgó hang, amit aztán idővel abbahagy.

   Mivel a hőmérsékletet szabályzó bimetál nem tartalmaz semmiféle aktív elektronikát (se tirisztor, se processzor, de még csak egy árva dióda sincs benne), ezért mind a mai napig kitűnően működik. A hőt amúgy a bimetálhoz a fűtött tér oldaláról a kép jobb alsó sarkának irányából érkező lemezcsík hozza át.

   Mármint a forgatógombok körüli skálákról a hideg zsíroldó olyan lelkesen hozta le a feliratokat, hogy azért (mármint a gyenge feliratokért) valakit nagyon valagba kéne rúgni! Persze már megint én voltam a barom, mert ugye a hideg zsírt hideg zsíroldóval takarítottam le. Remélem megtalálom a sütő papírjait, és akkor legalább lesz miről visszacsinálnom a hiányt...

   Bár igencsak hevesen szurkoltam neki, azt hajtogatván, hogy beférsz, igenis beférsz, a jobb oldali polc alá végül mégsem fért be, még fektetve sem. (akkor amúgy a mögötte találgató fritőztől nem fért be) Ez mondjuk annak fényében, hogy immáron legalább úgy nagyjából tiszta, vagyis a konya kifestése után egyből visszatehető a helyére, nem igazán vágott földhöz.

   Kicsit ugyan furán állnak a konyhában a dolgok, de mivel volt annyi eszem, hogy semmit sem barikádoztam el, simán meg tudtam ebédelni. Hogy az eltett gépekre ne legyen szükség, zsíros kenyeret főztem paradicsommal...