Home Made dugasztáp
(apukám követte el)

A múltkor szétszedett trafós doboz, meg a csengőreduktoros tápegység, meg persze
maguk a csengők is már annyira útban voltak a lakásban, hogy lustaság ide, erős
vágy a semmittevésre oda, lehoztam őket a helyükre. Ezentúl itt fognak lakni,
ezen a pincei polcon. Kérlek ne kérdezd, hogy minek gyűjtöm a trafókat!
Honnan tudjam? Gyűjtöm és kész! Ahogy a helyet kerestem az  újabb
jövevényeknek, egyszer csak (illetve többször is, de a többit azt
most hagyjuk) egy igen furcsa valami került a kezembe.

Na erre varrjál gombot! Ha a múltkor bemutatott, fatapétázott hasábforma doboz
volt a modellrepülő világításának tápegysége, akkor mivolt ez? Mondjuk arra
emlékszem, hogy két repülő volt, de miért készült volna egy új tápegység
az új repülőhöz? Lehet, hogy a régi átkerült a nagyapához? Aztán idővel
onnan jött vissza valamelyik táp? Tulajdonképpen mindegy. Bárhonnan
is jöttél csúfoska dugasztápocska, ezennel ünnepélyesen beléd nézünk.
Az ünnepélyesség azért, merthogy ez a 900-as számú szétszedtem cikk.

Ezt a népnyelv szerint plitty-platty kapcsolónak hívott gyönyörűséget már
nem kell bemutatnom, merthogy ezt már évekkel korábban megtettem.

Megálltam és eltöprengtem, hogy az én gyermekkoromban minek volt dugasztápja.
Mihez volt elég akkorka trafó, ami belefért egy kövérkésebb konnektordugóba?
A Sokol rádióhoz kapott akkumulátortöltőn kívül, semmi másra sem sikerült
visszaemlékeznem. Mondjuk a Cosmos rádiónak is hasonló forma volt
a töltője, de abba bele kellett tenni az akkukat. Aztán persze
beindult a dugasztáp biznisz. BRG MK27, meg
mondjuk a Videoton TV foci.

Ez a műszaki részlet (helyzet) kifejezetten jellemző volt a 60-as 70-es, de
még a 80-as évekre is. Az ember odament a raktároshoz és rákérdezett:

Apukám pedig fogta, kettőbe hajtotta, majd szépen összetekerte magának
az egy erű vezetékből a két erűt, a cél által igényelt hosszúságban.

A dugasztáp dugójának kivitelezése - hogy finoman fogalmazzak - kissé bizarr. Ez egy
olyan banándugó, amit a Tanértnél arra használtak, hogy különféle eszközöket
dugjanak be vele banánhüvelyekbe. Tehát ez nem egy átalakított, vagyis
lecsupaszított banándugó, hanem ez direkt ilyen célra van. Nem volt
hozzá megfogni való rész, hanem a másik vége (ami itt nem látszik,
hiszen a dobozon belül van) egyszerűen csak egy hármas csavarban
végződik. Megmutatnám közelről is, illetve magában állva, csakhogy
nem találtam belőle itthon egyetlen árva példányt se! Nem bírtam
megállni és nekiálltam, hogy csak azért is felkutatok egyet.

A sarokban megbúvó alsó öt fiókot már én csináltam, a felette lévő kettőt
azonban még apukám követte el. Vagyis abban a kettőben még az ő
holmija van. Ezekben a fiókokban tartotta apám a csavarokat.
Persze amit keresett, azt mint ahogy én, ő sem talált benne.

A helyzet azóta sem változott. Van itt minden!
Kivéve persze az, amit éppen keresek.

Kézzel tekerhető fejű krómozott négyes csavar. Sarokvas, ha cipészt támadna
játszani kedvem. Két banánhüvely összekötésére alkalmas rézlemez.

A helyzet a másik fiókban sem különb. Először megörültem, hogy végre
megtaláltam amit keresek, de aztán kiderült, hogy a hátsó sorban
balról a második, az nem banándugó, hanem Milton kapocs.

A múltkor említettem valamelyik cikkben, hogy már nem tudok olyan rádiót
építeni, hogy bakelit lapra szegecselt forrasztófülekre épített alkatrészek,
merthogy se hármas csőszegecsem nincs, se annyi forrfülem. Erre fel
tessék! Még tiszta szerencse, hogy nincs itthon bakelit lap. Ahogy
tovább turkáltam, immáron nem a fiókokban, hanem a szekrény
polcain, egyre másra kerültek elő az elrejtőzött érdekességek.

Na most mire hivatkozzak? Miért nem készül az a szegecselt lapos rádió? Hagyjuk...
Illetve felmerül a kérdés, hogy mi a csudának kellett apukámnak bakelit lemez?
Például arra, hogy mint azt az előbb már vázoltam, szegecsekre, illetve lapra
szegecselt forrasztófülekre rádiókat építsen. Vagy ha nem is konkrétan
rádiókat, de magnóhoz való un. Kossuth / Petőfi adaptereket.
Kicsit tovább turkáltam, erre fel mit találtam?

Az igaz, hogy rosszul emlékeztem, és csak szegecsek vannak benne, forrasztófülek
azok nem, és a tekercsek is hiányoznak a lapokból, de íme, itt vannak a félkész
rádiók. Mint az a két egyforma felső példányból látszik, sorozatban készültek
a kollégáknak. A két felső panel a piros Tanért hasábba illett bele, a bal alsó
pedig a kisebbik kékbe. Ez utóbbi már nem szegecselt, hanem nyomtatott panel.
A jobb alsó lemezre csőszegecselve vannak a forrasztófülek, ez azonban nem
rádió, hanem trafóhoz (vagy bármi máshoz) való úgynevezett forrasztósáv.

Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy ez a tizennyolcadik kép, melyet ebbe
a cikkbe pluszban beszúrok. Amúgy nem szokott kelleni plusz kép, vagy azt
mondanám, hogy csak ritkán. Fényképezés közben általában egyben végig
szoktam tudni vinni az egész gondolatmenetet. A képen pedig értelemszerűen
az előbb mutatott rádiópanel látható, amint már majdnem bele is csusszan a piros
hasábba, amihez atyám a lapot méretezte. Az egyik oldalt volt egy banánhüvely
az antennának. A doboz másik végén pedig egy kapcsoló a Kossuth és a Petőfi
adók közötti váltáshoz. Illetve kilógott még a dobozból egy darabka árnyékolt
kábel, a végén egy tuchel dugóval. Vagy ha olyan volt a kuncsaft magnója,
akkor banándugókkal. Ezzel az adapterrel jobb minőségű felvételeket
lehetett készíteni, mint egy un. szuperheterodin működési elvű
rádióval, merthogy ez egyenes vevő, s így szélesebb
sávú a hangfrekvenciás átvitele.

Még pirpos "U" dugót is találtam a lomok között, csak a keresett
banándugóból nem akad horgomra egy árva példány se!

Kikaptam a hátam mögötti szekrényből a szortimenteket, de semmi. Banánhüvelyt
azt találtam bennük a múltkor, mikor az első komolyabb erősítőm maradványait
boncoltam, de banándugó az persze sehol! Már majdnem úgy voltam vele,
hogy bármily lusta is vagyok, lemegyek a pincébe körbenézni, mikor
utolsó mentsvárként beugrott, hogy van olyan dobozom,
amiben furcsa fejű hármas csavarok laknak.

Márpedig ennek a hármas csavarnak,
igencsak különös formájú feje van!

Valamint még az előbb találtam a szekrényben egy ilyen rajzos lemezt.
Ezek - mint azt már többször is említettem - a Tanért vállalat gyártmányai voltak.
Ez egy iskolai bemutatóeszköz darabja. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy...
Na jó. Ez így nem fog menni. Inkább elmesélem, hogy milyen rádiót
készített nekem apukám. Ha sehol sem kék a szöveg akkor
a rádióépítős cikket, azt bizony még nem írtam meg.

Az öregem nem cifrázta túl a kisfeszültségű kivezetést.

Egyrészt egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal! Másrészt pedig látszik,
hogy maga a doboz nem gyári, legfeljebb csak annyiban, hogy apukám
valószínűleg a gyárban ragasztotta össze, szikosztirol lemezekből.

Mivel már teljesen körbefényképeztem, így most vagy ki kell nyitnom, vagy be
kell hogy dugjam a konnektorba. No igen ám, csakhogy ezt a dugóformációt,
a manapság szabványos konnektorok közül már egyikbe sem lehet bedugni!

Még tiszta szerencse, hogy nekem még a régiféle, azonban azóta már
szabványtalanná vált aljzatok vannak az asztal szélére szerelve.
Ezt a típusú aljzatot azért nem szabad használni, merthogy
ebbe belemegy a földelt dugó, miközben az aljzat maga
nem földelt. Még melegpadlós helyiségben is előállhat
az a halálos konstelláció, hogy két fáziszárlatos eszköz
ül egymás mellett. Ha egyszerre mindkettőre rátenyerelünk,
azonmód 50 százalékra csökkentek az életben maradási esélyeink!

Legyen meg először a konnektoros próba. A villanyóra fent maradt a falon,
az automata nem csapódott le, és a dobozka sem robbant fel a kezemben.

A mérésből kiderült, hogy ez egy 16 voltos váltóáramú dugasztáp.
Vagyis csak trafó van benne, egyenirányítás nincs.

Talán egy percet sem élt. Gondoltam akkor ennyi volt.
Valami feladta a működést dobozban. De nem!

Hanem csak a dugasztáp kezdett el kicsúszni a konnektorból. Bevallom őszintén,
hogy nem értem, hogy ezt így hogy képzelte az öregem. Most pedig már sajnos
nem tudom tőle megkérdezni... Belepróbáltam a tápot a többi lyukakba is, de
egyikben sem áll meg sokáig. A készülék súlya kihúzza a dugókat a lyukból.
Talán csak úgy állna meg rendesen, ha a konnektor az ég felé nézne.
Vagyis egy a hátán fekvő elosztóban megmaradna.

Rövidzárban 858 milliampert mértem. Ez valószínűtlenné
teszi, hogy egy Sokol töltő trafója van a dobozban,
merthogy az nem képes ekkora áramra.

Kitekertem a dobozt összetartó egy szem csavart. A doboz színvilága
engem továbbra is egy agyonhasznált konyhai sámlira emlékeztet.

Íme a sámlink sarka. Ugyan a konyhai fénycsővilágítás miatt
kissé kékesebb az árnyalat, a hangulat azonban azonos.

Ebbe a dobozkába az öregem még valamikor a hatvanas
években zárta be az elmúlt rendszer hangulatát.
Remélem attól, hogy kinyitottam, még
nem jönnek vissza a kommunisták.

Ez nem a Sokol töltő trafója, hanem egy csengőreduktor! Ugyan nagydarab
a doboz, de elsőre azt mondtam volna, hogy egy ilyen trafó nem fér bele.
Valamint felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy micsoda szép kis
belső váza van ennek a készüléknek. Avagy apukám bármit
meg tudott formázni szikosztirol lemezekből.

Gondoltam kimegyek a konyhába és túrok a fiókban egy úgynevezett bármit.
És igen! Ott is van a bármi. (hátul középen)

A fehér nyomógombokról van szó. Hogy mégis mit keres a konyhaasztal fiókjában
vetítőgéphez való izzó? Erre sajnos nem tudok értelmes magyarázattal szolgálni.

Ezeket apukám egy kazettás magnóhoz (deck) készítette,
mert a gyáriak az adott típuson könnyedén eltörtek.

Egymásra ragasztott néhány lemezt, majd miután megszáradt, addig reszelte őket,
míg csak ki nem adta az anyag a megkívánt formát. Manapság előbb vesz
az ember egy másik gépet, minthogy ilyesmit elkövessen, azonban
a 80-as években ez még nem így volt. Pláne akkor nem, ha valakit
épp ezért fizettek. Már úgy értem, hogy miután apukám eljött a Tanérttől,
továbbra is mindenféléket javított az iskoláknak, csak már a Csepeli AMK égisze
alatt. Azt a tényt, hogy a szikosztirol könnyen megmunkálható, illetve azt,
hogy bármit lehet belőle csinálni, azt gyorsan eltanultam apukámtól.

A fentebb tett állításomra (aktuális turkálásaim közben) előkerült egy példa.
Az mondjuk igaz, hogy borzalmasan néz ki a határt jelző tábla,
de az is igaz, hogy elvan a gyerek ha játszik.

A primer oldal meg lehetett sebesülve. Már csak abból gondolom,
hogy kapott egy (illetve két) leukoplasztos kötést.
Biztos, hogy bibis alattuk a vezeték.

A szekunder oldal úgyszintén egy egy leukoplasztos kötéssel van toldva.
Mivel korábban 16 voltot mértem rajta, így egyértelmű, hogy
a trafó - a felmerült igény szerint - át lett tekercselve.

A trafó látványa, illetve a felemás méretű cséve egyértelműen
mutatja, hogy a trafó csengőreduktorból van, csakhogy
annak a trafónak nem ilyen csavaros a rögzítése.

Az ember csak nézi, belebambul jó sokáig, majd rájön:
Hiszen én magam is szabtam pontosan ilyen forma
trafótartó bilincset! Mégpedig bádoglemezből.

Ilyen egyszerű a trafótartó bilincs szabásmintája. Persze ahhoz, hogy ezt ki tudjuk
szabni, mondjuk egy konzervdoboz anyagából, ahhoz kell egy jó lemezolló.
Ami nekünk kezdetben itthon volt, az úgy nagyjából semmire sem volt
alkalmas. Ez abból is látszott, hogy mikor elő kellett volna venni,
mindig inkább a fűrészt választottam. Aztán apukám hozott
valahonnan egy sötétkék műanyagnyelű csodát, ami
az elődjével ellentétben mindent elvágott, aminek csak
nekieresztettem. Bevallom őszintén, hogy meg is orroltam az
öregemre, mikor ezt a csodálatosan eltalált fogót kivitte a telekre.

Több magyarázat is lehetséges a törött cséve esetére. Vagy nem fért be a dobozba,
és akkor törött le a széle, vagy pakolászás, illetve tervezés közben. De persze
az is megeshet, hogy mivel a csengőreduktor a Tanértben raktári anyag
volt, így a törött csévéjű selejtnek bizonyult. A leselejtezett cuccokat
pedig viszonylag könnyű megszerezni a raktárostól. Általában még örülnek
is neki, ha valaki visz belőlük, ugyanis annyival is kevesebbel kell foglalkozniuk.

A szigetelőszalag (jelen esetben még az elődje, a leukoplaszt) mindenre jó!
Ez egy éppen olyan univerzális eszköz, mint mondjuk a sasszeg.

Visszaviszlek a pincébe, leteszlek a polcra.
Álmodd szépen tovább az álmodat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.