Apukám építette trafós doboz
(Tanért hasábba, modellrepülő világításhoz)

Hogy a legtávolabbi szekrény, legmélyebb zugában megbúvó, famintás háttér előtt
rejtőző, fatapétázott dobozban található tápegység hogyan került képbe, mint
szétszedendő tárgy? Mikor mindenféle egyéb kincsek hevernek évek óta
szem előtt! Kellett nekem ide benéznem. Persze ez nálam minden
zuggal így van. És ezt nem ám csak úgy mondom! Minap
találtam a ruhásszekrényben egy piros diavetítőt,
ezért most kénytelen leszek azt is szétszedni.

A csengő, a csengőreduktor, a csengőreduktoros tápegység sort már elbontottam
innen, így ma a Tanért hasábdobozba épített trafós táp következik. Gondolta
a szerző, majd azonmód szét is szedte a múlthéten bemutatott, valószínűleg
telefonból származó induktort. Mindeközben a táp a polcon unatkozott...

Tulajdonképpen mi is ez a doboz? Ez egy tápegység, teleppótló, modellvilágításhoz.
Ha nagyon nem is, de apukám is modellezett fiatal korában. Én a részemről ebből
a tevékenységéből mindössze két repülőt láttam. Az egyik valami légcsavaros
utasszállító volt, ami később lecserélésre került az akkoriban divatos TU144
szuperszonikusra. (szovjet Concorde) Hogy az írásban itt tartottam, előkaptam
a családi fotóarchívumunkat. Még tiszta szerencse, hogy valamikor sok-sok ével
ezelőtt digitalizáltam a képeket, így csak a délelőttöm ment rá az átpörgetésükre.
Gondoltam biztosan akad egy olyan a képek között, melyen látszik a TU144-es,
amint a mennyezetről lóg lefelé, damilon, valahol a könyves szekrény felett.
A könyvszekrény tetején hevert a képen látható tápegység. Ha az ember
felnyúlt és megnyomta a power gombot (akkoriban persze még hálózati
kapcsolónak hívták), akkor nekiálltak világítani a repülő ablakai. Nemhogy
a repülőről, de még a könyvszekrényről sem találtam egyetlen árva fotót sem!
Gondolom azért nem, mert egy üveges szekrény előtt álló embert nem
lehet rendesen fényképezni, az üvegtábla becsillanásának okán.

Amit viszont megtaláltam (bár nem fotón, hanem a valóságban), az ez a doboz.
Ez a TU114-es repülő lógott a Concorde előtt a mennyezetről. Maga a doboz
azért maradt meg, mert anyám ebben őrizgeti azt a ruhácskát,
melyben engem 1963-ban megkereszteltek.

Ha mondom...

A tápegység műszerfala nincs túlbonyolítva.

Ez majdnem ugyanaz a kép mint az előző. Ha nem mondom el nehéz lenne kitalálni,
hogy mi a különbség a két kép között. Felkaptam a porrongyom, belocsoltam
denaturált szesszel, majd alaposan átdörgöltem vele a dobozt. Sikerült
letörölnöm a famintás tapétáról egy csomó port, meg mindenféle
egyéb maszatot. Az mondjuk igaz, hogy ezen tevékenységem
hatása a dobozon tényszerűen egyáltalán nem látszik meg.

Azonban a porrongyom feltűnően előnytelen színeváltozása
rá a bizonyíték, hogy a törölgetés igenis megtörtént.

Szokásos Tanért hasábdoboz, megroggyant gumilábakkal. Ez a doboz semmiképp
sem nevezhető tökéletesnek ahhoz, hogy elektromos dolgot építsünk bele,
ellenben volt. Úgy értem, hogy hozzáférhető állapotban a Tanértnél.
Azt tudom, hogy egyszer építettem ilyen dobozba egy kisrádiót,
de az nem maradt fenn. Ami viszont igen, az a CB rádióhoz
készült AM modulációs mélységmérőm. Na ez hol lehet?

Mára szabványtalanná vált hálózati dugó, és egy 9 voltos elem csatlakozója.
Utóbbi egyrészt ingyen van, hiszen ki lehet szedni egy kimerült elemből,
másrészt épp illeszkedik egy 9 voltos elemmel működő készülékhez.
Mondjuk jelen esetben nem rádióról van szó, de ez mindegy.
A lényeg, hogy "ingyen" csatlakozónak megfelel.

Ha nem is túl feltűnően, de világít a bekapcsolást jelző lámpa. Vagyis ez
a tápegység a szekrényben eltöltött több mint két évtized ellenére
úgy néz ki, hogy működik. Nem úgy, mint a múltkor boncolt.

Hőre lágyuló műanyagból van benne minden. Mondjuk az igaz, hogy egyrészt ez volt
a gyárban, másrészt könnyű vele dolgozni, de a szikosztirol felforr a pákától.
Ebbe az anyagba szegeccsel forrasztófület rögzíteni? Atyám atyám...
Mondjuk az igaz, hogy csak egyszer kell forrasztani a vezetékeket,
aztán örökre úgy maradnak, de szerintem ez akkor sem volt szép.

Dióda, fojtótekercs, pufferkondi. Ha ez a tápegység direkt a repülő lámpáinak
készült, akkor minek bele a fojtótekercs? Ha meg nem? Mert mondjuk megcsal
az emlékezetem. Vagy csak az eredeti cél volt más? Mondjuk kisrádió. Akkor
meg miért egy dióda van benne a négy helyett? Mondjuk az lehet, hogy
1971-ben (ez a diódán látható dátum) ár, illetve beszerezhetőség
tekintetében (miből volt a gyárban a polcon) az egy dióda
és egy apró fojtótekercs volt a nyerő konstrukció.

Ez egy Tungsram gyártmányú Siek 5-ös dióda.
A 06 a gyártási dátum (7106) vége.

A fojtótekercs át lett hidalva egy nagyon csúnya forrasztással.
Merném állítani, hogy semmi közöm sincs eme rémtetthez.

Az mondjuk igaz, hogy aki nem tudja, hogy mi micsoda, meg fél az áramütéstől,
az ne nyúljon bele egy tápegységbe, de szerintem attól még nem kéne ennyire
csupaszon heverniük a dobozban a hálózati feszültség alatti részeknek.

A műanyaglap, ami a diódát, kondit, és a trafót tartja, kiemelhető a dobozból.
Ellenben a trafó egy keresztben beragasztott műanyaglapra lett csavarozva.
Mit ne mondjak, érdekes egy konstrukció...

Tulajdonképpen így is lehet áramkört készíteni, ha épp nincs kéznél nyáklap.
Persze egy bakelit lap jobb lett volna, csak az viszont nem ragasztható.

Azért tettem oda a doboz mellé a kezem, hogy érzékeltessem a méretet.
Kisrádióhoz, vagy modellvilágításhoz, szerintem nagy ez a trafó.
Persze ha egyszer ilyen volt a polcon, akkor ugyan miért ne?

Már majdnem elfelejtettem lemérni a kimeneti
feszültséget, amikor egyszer csak mégse.

Egy ekkorka dobozkányi hellyel több a szekrényben,
egy dobozkányi hellyel kevesebb a trafós polcon.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...