Videoton TV foci
(apukámnak vettem)

Rogyadozik a szobám a lomjaim súlya alatt, erre én a nagyszobában keringek.
Vagy elmenekültem, vagy tudom, hogy itt is mindenfelé lomok vannak.
Valójában menekültem, a látható lomok elől a nem láthatókhoz.

 

 

A jobb alsó sarokban apukám egy igencsak ifjúkori képe látható.
Karácsony van, papi láthatóan nagyon örül valaminek.
Apukám ilyen volt, mindennek tudott örülni!

 

 

   Itt van például mindjárt ez a Videoton TV foci (csak még nem látszik), amit még valamikor ezer éve vettem apukámnak (meg persze egyben az egész családnak is) egy réges-régi karácsonyra. Míg tartott az újdonság varázsa, addig sokat játszottunk vele, aztán mondhatni gyorsan feledésbe merült, miután még hosszú évekig hevert a szögvasból készült tévéállvány alatt. Végül itt, vagyis a szekrény mélyén végezte.

 

 

Hurrá! Mondhatnám, hiszen végre lett a szekrényben egy kis hely.

 

 

   Csakhogy nem lett, ugyanis a keletkezett (amúgy nem valami nagy) rést azonnal kitöltöttem apukám régi vakujával, amit idővel szintén be fogok mutatni. A vakut (a tévéfocival ellenétben) elteszem emlékbe. A kék pukkantós zacskóban amúgy ott van a vaku hű társa, vagyis a Verra fényképező gép is.

 

 

No de lássuk már végre a lényeget! A Triálos zacskó
okán elképzelhető, hogy nálunk vettem.

 

 

   Sokféle indíttatású formatervezés létezik. Például az egyszerűség jegyében beépíthetjük a készüléket egy szabályos mértani formába. (doboz) Ez általában valamilyen téglatest szokott lenni. Ilyen alakú szinte minden videó, DVD, vagy számítógép, de persze választhatunk más utat is. Egy ilyen másik út az egyedi formatervezett doboz. Mint az a képen látható, ez a doboz aztán tényleg egyedi tervezés. És ez még csak az alja!

 

 

   Íme a készülék sorozatszáma, melynek előállítására kétféle bevett út van. Míg az egyik kapcsán a sorozatszámból kiderül a gyártás dátuma, addig a másik megoldás szerint nem. Mint az nyilvánvaló, ez a készülék a második kategóriába tartozik.

 

 

   Jelen hardver esetében, a szokásos gumiláb helyére, egy filccsík lett beragasztva. Hogy ebben mi az okosság? Nos az, hogy mikor épp nagyban játszik vele a család (mármint nem a filclábbal, hanem a tévéfocival), a doboz olyankor a szőnyegen hever a tévé előtt. (mondjuk nem csak a tévéfoci, hanem az egész család) Mikor nem játszunk vele, olyankor vagy a tévé tetején ül, vagy valahol alatta. (ez persze már csak a tévéfocira vonatkozik, a családra nem) Amennyiben a dobozt a tévé tetejére tesszük, akkor nem karcolja össze, mert szöszből van a lába, a tévéállvány alatt meg nem olvad a gumiláb a szőnyegbe. Szóval ügyes.

 

 

   Ezen formatervezett doboz alapvető sajátossága, hogy semmiféle környezetbe sem illik, legfeljebb csak abba, ami a megálmodója fejében létezett. Ráadásul nemcsak a formája, de még a színe miatt is kirí a környezetéből! Konkrétan nincs olyan lakás, amiben jól mutat. Na most ha mégis, na abban a lakásban meg én nem szeretnék lakni!

 

 

 

Mikor vehettem? Valamikor a 80-as évek elején.
Annyira formátlan, és annyira zöld...
A két tekerő amúgy a vezérlő.

 

 

   Amiket ki lehet venni a dobozból. (szerencsére) A tekerőt és a készüléket rugózó kábel köti össze. Lehet, hogy nem ez a legrandább pong játék, de bizton állíthatom róla, hogy versenyben van!

 

 

Egy viszonylag rövid időszakban a Videoton
ezt a nyomógomb formát favorizálta.

 

 

   Az apró piros téglalap nem LED, a benyomott gombot a kis ablakban ugyanis egyszerűen csak egy pirosra váltó háttér jelzi. Meg persze (legalábbis világosban) az is, hogy láthatóan be van nyomva.

 

 

 

Nem túl üzembiztosak ezek a gombok. Mintha nem mindig működne a mechanika.
Ezek mondjuk még csak hagyján, azonban a power gomb is többször tévedett.

 

 

A vezérlő - mivel csak egy potméterre van hozzá szükség - nincs túlbonyolítva.
Szidhatnám, hogy rossz a fogása, de nem. Nem szidom, és nem rossz a fogása.

 

 

Vezérlésként azért elég ez az egy szem potméter, mert a játék
közben csak az ütő függőleges pozícióját lehet állítani.

 

 

Most mit mondjak erről a gombról?
Hát látod!

 

 

Ezen a részleten meglepődtem, ugyanis erre az elemtartóra
részemről egyáltalán nem is emlékeztem.

 

 

Mikor ennek a doboznak a terveit a szerszámkészítő megkapta, fél napig röhögött.
Aztán persze, mikor kiderült, hogy ez nem egy vicc, már sírósra állt a szája.

 

 

Mondjuk a doboz alja se kutya, de legalább nem lehet ráfogni, hogy célszerűtlen,
ugyanis mindennek megvan benne a maga helye, kívülről meg olyan amilyen.

 

 

   Szerintem egy tévéfociba alapvetően zsebrádió hangszóró való, csakhogy mi (mármint a Videoton) ebben az időben nem gyártottunk zsebrádiót. Hanem mit gyártott ebben az időben a Videoton? Igen, hangfalat. Mi ez? Igen, magassugárzó. Amúgy fejhallgatóba is szerelték ezt a típust.

 

 

   Ez az apró fényes dobozka egy úgynevezett RF modulátor. Hogy miért van rá szükség? Nos azért, mert a tévéfoci integrált áramköre alapvetően csak alapsávi videojelet generál, miközben a tévékészülékeknek ebben az időben még nem volt videóhoz bemenetük. Minek is lett volna, hiszen ekkoriban még videó sem volt! Legalábbis nálunk még nem. Szóval a fényes doboz szerepe az, hogy a tévéfoci videojeléből a tévékészülék számára is emészthető jelet generáljon.

 

 

Íme ez van a dobozban, ami tulajdonképpen egy picike adóberendezés.

 

 

Maga a tévéfoci elektronikája a nyomógombok mögötti frontpanelen található.

 

 

   A tévéfoci tulajdonképpeni lelke ez az AY-3-8500 típusszámú, igen bonyolult belső felépítésű integrált áramkör. Mivel szinte minden ebbe az egy szem IC-be lett belezsúfolva, ezért alig szükséges hozzá valami körítés. Mivel ezt az IC-t külön is lehetett kapni, rengetegen építettek belőle maguknak tévéfocit.

 

 

   A készülék alkatrészkészlete az akkoriban szokásos erősen vegyes képet mutatja. A hatalmas kék elkó magyar, a szürke ellenállás is magyar, viszont alatta a zöld már orosz, a színjelzésű pedig NDK.

 

 

   Mint ahogy az összes többi oldala, úgy a doboz hátulja is erősen formatervezett. Mivel a tévéfoci egy modern dolog, gondolom legyen a formája is modern alapon. Ezt megmagyaráztam. Slussz! De ez a zöld szín... Csak ezt tudnám feledni...

 

 

   A gép tetején a por, ha nem is ezer éves, de már legalább két évtizedes! Mindeközben a fenyőtüske egy mára már rég elfeledett karácsony apró emléke. Mivel a készüléket a dobozából (még a magam számára is meglepő módon) most valahogy nem volt kedvem kiszerelni, a megpucolás feladata az új gazdájára vár.

 

 

Szép hosszú (amúgy eredeti gyári) RF kábele van, hogy leérjen a tévétől a földig.

 

 

   Valamint valószínűtlenül formátlan tápcsatlakozó dugója. Illetve maga a dugó az még csak hagyján, de a dugó végén az a perem... Azt kell rá mondjam, hogy nem sikerült valami jól a külföldön amúgy teljesen szokványos csatlakozó lekoppintása.

 

 

   Az előbbi képen látott dugóval ellentétben, a dugasztáp dobozának formázása meglepően jól sikerült. Méghozzá annyira meglepően jóra, hogy vagy én vagyok hülye, vagy ennek valóban koporsó formája van? (a két igent tartalmazó helyes választ beküldők között, tévéfociból származó bippenéseket sorsolok ki)

 

 

A dugasztápot valószínűleg a Híradástechnika nevű cég gyártotta.

 

 

Bár ezen is akad por rendesen, de azért még látszanak az összetartó csavarok.

 

 

Trafó, patkolt biztosíték, diódahíd, szűrő kondi.

 

 

   Miután összeraktam, egyből ráordítottam, miszerint lássuk már végre azt a k*rva medvét! Mivel nekem nincs tévém (mert kivágtam a reklámok miatt), de azért néha csak megnéznék benne ezt azt, mondjuk havonta maximum néhány esetben, ezért az ilyen alkalmakra tartok egy a számítógéphez USB felületen csatlakozó tunert.

 

 

Illetve jelen pillanatban épp kettő is van. A hátsó nagyobb doboz még analóg, míg az
első fehér már digitális. Bedugtam a tévéfoci kábelét az analógba, mert oda való.

 

 

   Itt egy videónak kellene állnia, amin természetesen az látszik, hogy hogyan is működik pontosan a tévéfoci. Csakhogy nem működik! Illetve működni ugyan működik, azonban a tévémmel együtt már nem. Pontosabban fogalmazva nem működik együtt a tévémmel. Nyomtam mindent, hangoltam a tunert amerre csak lehetett, valamint kapcsolgattam amit csak lehetett. Mivel az összes kísérletem csúfos kudarcba fulladt, nem tudom megmutatni a tévéfoci játékmenetét.
  
Amúgy ez a kép volt a csúcs, de ez is csak egy pillanatra ugrott be. Pontosabban szólva (jelen esetben szerencsére) odafagyott a tévé ablakába. Amúgy van itthon egy másik tévéfocim is, csak az orosz. Mondhatnám, hogy nem tudom hová tettem, de olyan látványosan hever a polcon... Ha egyszer lesz kedvem videó kimenetet varázsolni rá, majd ott megnézzük a játékmenetet, mert annak a tévéfocinak úgyis kontakthibás a modulátora.

 

 

Szépen összehajtogattam, és már el is postáztam.
Isten veled zöld tévéfoci...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.