Zenélő forgó

A fiamnak is volt ilyen, mikor kicsi volt, csak azt még fel kellett húzni. Nem tudott
valami sokat, mindössze zenélt, miközben a lelógó macik mentek körbe-körbe.
Ez a példány se tud többet, csak már elemes. Próbaképp felakasztottam az
asztali lámpám karjára, majd aláfeküdtem, hogy lássam, és persze le is
fotózzam, hogy mit lát belőle egy gyerek, akinek belógatják
a szülei a kiságy fölé. Szegény gyerek...

Ez a szétszedés is éppen ugyanúgy kezdődött, mint ahogy a többi. Vagyis nem estem neki egyből a kiválasztott boncalanynak, hanem előbb ült egy (esetleg több) hetet a céltárgy a polcon, mégpedig a csehszlovák autórádió, és az orosz ébresztős órásrádió között. Utóbbi kettő természetesen azért lett idetéve a polcra, merthogy ők következnének. Már persze ha lenne nálam valamiféle sorrend.

Például a múltkor bemutattam a zümmert, majd az elektronikus zümmert. Gondoltam
mi lenne, ha bemutatnám a hagyományos csengőt is? Ez az ötlet valószínűleg kétszer
is felmerült bennem, hiszen két csengőt is találtam a lomjaim között, pedig egyet már
korábban elajándékoztam. Ha már csengő, akkor igazán bemutathatnám a lebutított
változatát, vagyis a zümmert. Persze nem a korábban bemutatott telefonost, hanem
az általánost. Ahogy ezt ilyen szépen kigondoltam, a piacon egyből meg is vettem
egy viszonylag ritka példányt. Ha már csengő? Akkor legyen csengőreduktor is!
Nem ott van két darab? Nem ott van? A csengőreduktor a csórók táptrafója.
Ezen gondolatmenet folyományaként azonmód fel is leltem egy példányt
apukám szekrényében. A jobb szélső táp meg pont ott volt valahol
a közelben, ezért azt is előszedtem. Olyan szép, mikor így
végiggondolom, illetve eltervezem a dolgokat...

Aztán visszakerülnek a polcra, és nem lesz belőlük semmi. Illetve dehogynem!
Rendetlenség, folyamatos helyszűke, látványos restancia halom.

Mivel már csak néhány hónapom van hátra a cégnél, ezért a távirányítós BMW-re is rá kéne végre néznem, mert ugye illene visszavinni a kollégának, mielőtt még felnő a gyereke.

Épp ilyen státuszban van a botkormányba épített videójáték is. A különbség csak
annyi, hogy míg a távirányítós autó tán még egy éve sincs nálam, a videójáték már
több mint öt éve ül a polcomon. Az UHER 4000 magnót meg azért nincs szívem
szétszedni (de lesz, mert épp most kérgesedik), hiszen én járnék benne először
a csavarhúzómmal. A madár melletti faládika pedig egy csoda! A rengeteg
bemutatott rádió közé mindig is vágytam egy amatőr darabra. Na ez az!

A zsinórnélküli fülest oly rég adta egy kolléga, hogy ugyan nézzek már rá, hogy már
rá sem merek nézni! Az a kistévé, mivel van videó bemenete, épp jó lenne olyan
esetekre, mikor az ügyfélnek nincs tévéje. De ez a project már nem aktuális...

Ami a fiamnak volt, azon legalább látszott, hogy macik lógnak róla.
Ez meg valami rémnek néz ki! Miért kell ijesztgetni azt a gyereket?

Erről a látványról nekem egy kakaduról letépett csőr jutott eszembe.
Amúgy jópofa akasztó, csak kicsit morbid, illetve horrorisztikus.

Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy kínai! Így, hogy
izraeli, már nem is szidhatom, mert az antiszemitizmus.

Sehogy sem tudtam lefényképezni a három lelógó valamit, ezért azt eszeltem ki,
hogy bevágom ezt a fehér papírt, majd betolom háttérként az állatkák mögé.

Szerintem a tervem tökéletes volt, és a kivitelezésben sem vétettem hibát.
Már csak a három izét kell lefotóznom, majd egymásmellé montíroznom.

Ezeket a figurákat (végre beugrott a megfelelő kifejezés) aki megálmodta, tervezés
közben mégis mire gondolt? Itt egy pillanatra el is akadtam. Mondhatni megállt
az agyam. Lehet, hogy éppen ez volt az eredeti cél? Meglátja a kiskölök?
Úgy meglepődik tőlük, hogy azonmód abba is hagyja az ordítást!

Ha épp szükséges, a cél érdekében nagyon tudom kombinálni a tárgyakat.
Virágállvány, valami cserepes növény, kiságyam rúdja, arra a valami.
Ha aláfekszem, akkor láthatom, hogy mit lát a gyerek pontosan.

Szerintem ez a látvány borzalmas! Mondjuk a zene se semmi!
Percnyi hallgatása közben kétszer lettem öngyilkos.

Persze tudtam előre, hogy nem manók hajtják, csak még
él bennem a gyermek, s mindig reménykedem.

Ej, de bonyolult. De majd én leegyszerűsítem! Amúgy éppen ez a feladat.
Ne forogjon, ne zúgjon (mármint a motorja), csak zenéljen, azt
viszont tegye a kapcsoló mindkét bekapcsolt állásában.

Nemcsak kikötni fogom belőle a motort, hanem ki is szedem.
Hogy minek nekem egy ilyen motor? Ez lesz a munkadíjam!

Mit ne mondjak? Nem léptem a gazdagodás útjára...
Valamint mégiscsak van benne valami kínai.

Kellemesen harmonizál egymással a zöld alapon zöld hangszóró.
No nem mintha látszódna, hogy mi van belül...

És még a panel is zöld...
Amúgy érdekes szerzet az elektronika. Nem attól hallgat el, mikor csak forgás
üzemmódra kapcsoljuk, hogy mondjuk csak a motor kap feszültséget, vagy
lekapcsolódik az elektronikáról a hangszóró, hanem attól hallgat el, hogy
a PA0 vezérlőlábon hangletiltó jelet kap az elektronika az üzemmódváltó
kapcsolótól. Ugyan bonyolultnak hangzik, de könnyen belátható,
hogy elektronikailag így volt egyszerűbb kivitelezni.

Most akkor ez itt jó így, vagy át fog esni? Mit honnan tekertem ki az előbb?
Így van ez olyankor, mikor szerelés közben alszom egyet. (kettőt, többet)

Csak zenél, miközben szabadon forgatható a három szörnyecske.
Célkitűzés elérve! Mehet vissza Krisztián kollégának.

A biztonság okáért, illetve, hogy a három bárgyú szörnyszülött
el ne szabaduljon, kapott egy hatalmas barna alátétet.
Jövő héten meg rá kéne nézni arra a BMW-re...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.