Elektronikus zümmer
(KIL telefonhoz)

A forma onnan lehet ismerős, hogy korábban már mutattam azt a változatot,
melyben még nem elektronikus, hanem "csak" elektromos belsőség lakik.
Hogy mégis honnan van nekem ilyen? Egyrészt telefonszerelő vagyok.
(vagy legalábbis voltam) Másrészt pedig amúgy is összeszedek
mindenféle érdekes (vagy akár érdektelen) limlomot.

Ezt a példányt például a pincében találtam. Hogy minek tettem ide? Ez egy jó kérdés!
Kb. annyira hiányzott erről a polcról egy elektronikus zümmer, mint mondjuk a nagy
csomag hegesztőpálca, vagy a világító kavics. Ide a motoros, illetve most már
a biciklis cuccokat kellene felpakolnom, csak ugye én, meg az idő, meg
a rendrakás... Sajnos hiába pakolok folyton, ha egyszer mindig
újratermelem a kuplerájt. De ez nálam természetes...

Már úgy értem, hogy a természet is épp így csinálja. Például ez a pipacs is mit
keres a betonkockák között? Bezzeg mikor én ültetek valamit?
Jóféle virágföldbe? Akkor annak biztosan annyi!

Ezek meg vajon miért a vár körül csónakáznak? A csónakázótó eggyel odébb van!
Tevékenységüket alaposabban szemügyre véve megállapítottam, hogy a hínárt
szedik ki a tóból. Nem volna egyszerűbb bedobni a tóba valami állatot, ami
megeszi a hínárt? No de mit szólok én bele? Mikor ez nem is telefon!

Ahogy felhoztam a pincéből a zümmert, azonmód le is tettem az előszobapolcra.
Kicsit később, úgy néhány nap elteltével, bekerült az asztalomra, majd ezen
az ágyam végében található polcon is sokáig ücsörgött. Hogy mégis
minek hoztam fel, ha nem szedtem szét? Mit tudom én!
Egyszer úgyis mindennek eljön az ideje...

Az előző változattól eltérően ennek nem belül, hanem a dobozon kívül van
a csatlakozója, ami egy teljesen hagyományos villanyszerelési csoki.

Ebből a dobozkából a lyukakon át jön ki a hang, ellentétben az elődjével, ahol az egész
doboz rezonált. Vagyis jelen esetben a doboz, egyszerűen csak egy doboz. A forma
azért maradt a régi, mert ez volt a megszokott, felszerszámozott. Kicsit olyan
ez, mint mikor az első asztali tranzisztoros rádiókat a korábban már bevált
elektroncsövesek fadobozába építették be. Még a lemezből hajtogatott
alváz is megmaradt, pedig már alig volt mit hordoznia. Szóval jelen
esetben a doboz bármi más forma is lehetne, de megmaradt a régi.

Az elődhöz képest a doboz alján látható néhány plusz csavar, melyek
a lyukakon át látható zöld panelt, no meg a csoki szorítót tartják.

Semmi különös. Pont úgy nyílik ki, mint ahogy az elődje is tette.

Ellenben a tartalom, mint azt már említettem
volt, no meg látható is, már teljesen más.

Meg mertem volna rá esküdni, hogy 741-es műveleti erősítő van benne.
Erre fel egy CMOS 4049-es, amiben hat inverter található.
Az elektronika kapcsolási rajza a panel látványából
visszafejthető. Már persze ha érdekel valakit...

A hallgató nincs beforrasztva, hanem egyszerűen csak rá van tolva a saruira.

Nem volna ezzel a sarus megoldással semmi gond, ha nem volna vele semmi gond.
Csakhogy van! Teljesen mindegy, hogy miért veszi le valaki a zümmer fedelét,
vagy hogy mitől esett le (nekiment egy székláb, vagy lepofozta a macska),
sajnos a tető levétele után a hallgató a súlyánál fogva gyakran kiesett
a dobozból. Ilyenkor persze az ügyfél megpróbálta eltűntetni az
árulkodó nyomokat. Ha kidobta a hallgatót, már rég rossz!
Mikor megpróbálta erőből visszatenni, de a saruk nem
ott voltak ahol a hallgatón a párjuk, szóval ez sem
volt egy sikertörténet a házi javítások sorában.

A hat kapuból felépített oszcillátor hajtja meg a hallgatót, miközben a tápfeszültség
a telefonvonalból érkezik a piros (vagy valami hasonló) színű ellenálláson át.
Négy dióda egyenirányít, így unipoláris (polaritás független) az eszköz.
A D5 egy 15 voltos zéner dióda, ami a feszültséget stabilizálja,
illetve megfogja egy olyan értéken, amitől még nem
megy tönkre az IC. A zöld torony pedig egy
47 mikrofarádos szűrőkondenzátor.

Pont azt tudja, amit tudnia kell. Vagyis precíz mérnöki munka. Majdnem bármekkora
feszültségről, majdnem pont ugyan úgy zúg. 10 és 48 volt között változtatva
a feszültséget, a frekvencia és a hangerő szinte alig változik. Mikor
leviszem a feszültséget 5 voltra, akkor érezhetően elhalkul.
Illetve 70 voltról járatva megégeti az ujjam a zéner dióda.

Szétszedhetném ennél jobban is. Csak ugye minek? Semmivel sem látnánk többet.
Egyrészt a hallgatót (több társával együtt) már bemutattam.
A zöld szín panel háta pedig unalmas.

Majdnem elfelejtettem bemutatni, hogy mit is szabályoz a trimmerpotméter. Mint az
sejthető volt, a zümmer működési frekvenciáját. Vagyis jelen eszköz esetében
(az elektromechanikus változathoz képest) elmarad a beállítási procedúra,
hiszen elég csak a kívánt (kellemes, vagy legfeltűnőbb)
rezgési frekvenciát beállítani.

Hogy hogyan került ide egy orvosságos üvegcsére való BFY33-as tranzisztor?
Valójában az üveget pályáztam meg a piacon, hiszen épp ilyen kell a kézi
hajlakk (vagy parfüm) szóró szerkezethez. Mivel az üvegcse a benne
lévő tranzisztorokkal mindössze 100 forintba került, így velem jött.

Mivel erre a panelra aztán már végképp nem volt szükségem, ezért egy alapos
megtekintés után letettem, mely tettemet az eladó azonnali ötven százalékos
árengedménnyel honorálta. Egyszer élünk! Mit nekem az az ötven forint...

Első ránézésre előerősítő, és / vagy háromsávos hangszínszabályzó.

A "kytarovy zesilovac" magyarul gitárerősítőt jelent. No de van nekem gitárom?
Nincs, és zenei képességeimet tekintve, valószínűleg jobban
járnak vele a szomszédok, ha nem is veszek!

Tulajdonképpen egyből beszórhattam volna a tranzisztorokat a helyükre, csak már
nem férnek a falra szerelt fiókos dobozkákba. Hogy aztán mikor lesznek
szétválogatva azok a dolgok, melyek ilyen dobozokba vegyesen
beszórva a pincébe kerülnek, az még nagyon a jövő zenéje.

A gitárerősítő panelja a félkész paneles fiókomba került.
Hogy aztán ezekből is mikor lesz valami...

Tudtam én, hogy van itthon alkalmazásban egy elektronikus zümmer!
A szoba ajtajának tokjára van felszerelve.

Ez úgy került ide, hogy egyszer csak apukám elkezdte nem hallani az ajtócsengőt.
Mivel a zümmer unipoláris, hiszen egy diódahíddal kezdődik, ezért az eredeti
funkcióján túl (telefonvonal egyenfeszültsége), váltóáramról
(jelen esetben csengő reduktorról) is elműködik.
Hogy miért került ide? Szóval az úgy volt...

Apukámmal beszélgettem a szobában. Csengettek. Felálltam, s elindultam ajtót nyitni.
Erre fel apukám: Hová mész kisfiam? Márpedig a mi csengőnk szokatlanul szépen
és hangosan szól. Egyrészt azért, mert egyszer régen, mikor ellopták a központi
 csengő reduktort - épp az lévén kéznél - harminc voltos trafóval lett pótolva.
Másrészt pedig nem tetszett, hogy túl gyorsan jár a csengő kalapácsa,
ezért egy kicsit lelassítottam. Soros dióda, párhuzamos kondi.

Ugye, hogy mennyivel szebben szól egy harangos csengő, mint egy zümmer?

Nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy azonos típus-e a szobában felszerelt az éppen
szétszerelt példánnyal, ezért előszedtem a létrát, majd felmásztam az ajtó tetejéhez.
Márpedig ez pont úgy néz ki, mint amit az előbb mutattam, csak a tokja sárgult
meg kissé. Pedig én akkor is emlékszem egy olyan változatra, amiben
nem 4049-es CMOS IC volt, hanem egy műveleti erősítő.

Ez egy szekrény fából és Salgó vázelemekből, mégpedig a pincében a bicajom felett.
Eredetileg azért készült, hogy legyen hová tennem a motoros cuccokat.
Itt aztán minden van, csak motoros holmi nincs egy szem se!
Természetesen amit épp kerestem, az nem lett meg.
Ellenben az alvégen (a középtől kicsit balra)
látható egy zümmer dobozának a széle.

A lyukak és kivágások helyéből egyértelműen kiderül, hogy ez egy a ma látottól eltérő
típusú elektronikus zümmer háza. A belsejét persze már rég elbontottam, vagyis
még mindig nincs bizonyítékom a műveleti erősítős változatra. Mikor majd
előkerül belőle egy példány, beszúrom ide a képét, vagy ha olyan
kedvem lesz, akkor az a bigyó is kap egy saját cikket.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...