Éjszakai irányfény
(kettőt is találtam a polcon)

Bár szépen alakul a rend, de még mindig akkora a rumli a polcokon, hogy például
a mai szétszedtem alany ezen a képen konkrétan nem is látszik. Pedig itt van!
Úgy gondoltam, hogy végre letudok valami ősrégi adósságot, ami nyomaszt.
Valósággal tobzódtam a rengeteg találatban! Végül az éjszakai irányfény
mellett döntöttem. Úgy derengett, mármint nem az éjszakai irányfény,
hanem maga a cikk, mintha már ezer éve bele lenne írva a táblázatba.
Pedig nem is! Miután sehol sem találtam a sorszámát, végül rájöttem,
hogy nem az Excel táblázatba lett beírva, hanem csak egy kis cetlire.

Félretúrtam a lomokat, hogy lásd, mennyire el tudnak bújni a kacatok a szobámban.
Persze nem maguktól, hanem én tolok rájuk egyre újabb és újabb kacatokat.

Vagy maguktól szaporodtak, vagy én vettem belőle valami okból a másodpéldányt.
Szerintem az utóbbi. Míg megvolt a Verseny utcai piac, egyre csak szaporodtak
a szétszedetlen apróságok, mert miután átnéztem a piacon a kínálatot, egészen
egyszerűen nem bírtam megállni, hogy az "ötvenivel" nénitől ne vegyek meg
valami kincset. Ezeket aztán hazahoztam, letettem valahova a polc szélére,
amit természetesen egy idő után totálisan elborítottak. Hiába indítottam
ellenük átfogó támadást, mert egyre újabb és újabb hullámokban folyton
újratermelődtek. Mióta nincs meg a piac, azóta persze fogyóban vannak,
csak ahhoz még mindig túl sokan, hogy végre eljussak arra a szintre,
hogy le kelljen mennem a pincébe valami szétszedni való lomért.

Ez a legdurvább az egészben! Mármint az, hogy valamikor sok-sok évvel ezelőtt
annyira odaígértem valakinek ezt a bigyót, hogy még a címzést is megírtam
a postacsomagra, s odatettem a tárgy alá. No persze azóta már biztosan
okafogyott a dolog, hiszen ki dugna a konnektorba manapság egy
izzólámpás irányfényt, mikor mostanában a LED-es dívik.

A hátsó felén semmi kunszt nincs, csak egy konnektordugó.

Az elülső részén sincs semmi különös, csak egy lámpácska, meg a szem amin kinéz,
hogy sötét van-e, avagy világos. Mikor sötétet lát, olyankor aktivizálja magát.
Tulajdonképpen csak annyi a lényege, hogy mint éjszakai irányfény
nappal kikapcsol, hogy ne fogyassza feleslegesen az áramot.

Eredetileg persze búra is van a lámpácskán, de az enyémek közül csak az egyiken.
Gondoltam biztos össze tudok rakni a kettőből egy működőt.
Ezt természetesen rosszul gondoltam.

Gondoltam mi történhet? Legfeljebb lecsapja a kismegszakítót.
Bedugtam a konnektorba. Pöckölgettem. Eltakartam.
Nulla életjelenség. Vagy halott, vagy kiégett az izzó.

Ez a fülecske speciel kitörött a helyéről, pedig még hozzá sem nyúltam!

Már eleve itt feladni kényszerültem a kettőből egyet építős álmaimat, hiszen ahogy
elnézem, ezek egyáltalán nem egyformák. No nem a CE jelölésre gondolok,
hanem arra, hogy a jobb oldali példány példány alsó része hosszabb.

Pont úgy néz ki, mintha meg lenne roggyanva
a melegtől a bura, és ez pontosan így is van.

Aranyos bucika izzó...

Ez a lámpácska a másikkal ellentétben világít. Természetesen eredetileg nem ennyire
halovány a fénye, csak most a próba kedvéért 230 helyett mindössze 70 voltról
járatom. Szerintem jobb a veszélytelen 70 voltot fogdosni, mint a 230-at.
Már csak azért is, mert így teljesen elmarad az amúgy halálos bizsergés.

Ez a másik az izzó halott volt, mert el volt benne szakadva az izzószál.
Természetesen most is halott, hiszen csak pár pillanatra sikerült
visszaráznom az életbe. Ha elfordítom, akkor újra szétesik
ami eddig összeért, s már megint csak a sötétség marad.

Kettős szigetelésű, 230 volt 50 Hz, maximum 7 wattos izzóval, és mindenképp csak
beltéri használatra. Mondjuk nehéz lenne megideologizálni, hogy mégis mi a csudát
keresne egy házon kívüli konnektorban, de azért nem lehetetlen. Például arra is jó
lehet, hogy segítségével akár éjjel is megtaláljuk a kertben (például a fűnyírónak)
felszerelt konnektort. Aztán mikor meglátjuk a derengő fényt, majd odasétálunk
hozzá, s vidáman kihúzzuk a konnektorból, hogy szomszédjaink legnagyobb
örömére fűnyírózzunk egy kicsit az éjszaka közepén, akkor hiába a kettős
szigetelés, a csorgó harmat úgy vezeti az áramot, hogy az első
érintéstől örömünkben táncra perdülünk.
Már persze csak akkor, ha nem
vágódunk azonmód
holtan hanyatt.

Nem is tudom, hogyan fogom győzni szavakkal
ezt a brutális mennyiségű elektronikát.

Mindössze ez a három bigyó van benne. A háromlábú fekete
az egy triak, az ellenállás pedig korlátoz valamit.

Ez pedig a fényérzékelő.

Fény hatására látványosan lecsökken az ellenállása, vagyis működik.

Ez egy foglalat, csak ketté van szelve, mint mondjuk egy műszaki rajzon.
A feladat (érintkezés) ennél egyszerűbben nem igazán oldható meg.

Ez az érzékelő, ha érzékel is valamit, azt biztosan nem
adja tovább, hiszen össze vannak tekerve a lábai.

Bár kissé más értékeket mérek mint az előbb, de ez az érzékelő is működik.
Vagyis nem az ő hibája miatt voltak összetekerve a lábai.

Hanem konkrétan azért, mert fotóellenállás létére, az izzó szerepkörét megirigyelve,
maga is nekikezdett világítani. Érdekes látvány, amint a világító izzótól
balra fel-felvillan a szemecskén belül szegény fotóellenállás.

Hiába próbálkozok a kettőből egyet elvvel, ha egyszer nem egyformák.

Ráadásul még az izzók sem csereszabatosak. Az egyik E12-es, míg a másik E14-es.
Ez azért van így, mert az Európai Uniós szabvány szerint nem szabad
összecserélhetőnek lennie az éjszakai irányfényben található
izzónak a többi szabványossal. Mégpedig azért nem, nehogy egy
nagyobb teljesítményűt tekerjünk be a maximálisan 7 wattos helyett.

Valahol itt adtam fel a helyreállításról szőtt álmaimat. Még megfordult a fejemben,
hogy LED-eket szerelek az izzók helyére, de mivel ilyet lehet kapni boltban,
ezért ezt a tervet is feladtam. Ami szemét az szemét! Belenéztünk, ennyi.

Részemről nem tűnik valami barátságosnak az izzócska mögött barnuló műanyag.
Ha belegondolok, hogy a látottak alapján bedugnék-e egy ilyet a konnektorba,
részemről egyértelműen nemleges a válasz. Szerintem én simán elbóklászok
a lakásban az éjjeli sötétségben, másrészt pedig ellenzem a tüzet.
Mármint úgy értem, hogy a cserépkályhán kívülit.

Mikor le szerettem volna húzni a listáról a mai
alanyt, akkor derült ki, hogy rajta sincs.

Ugyan magára a listára jól emlékeztem, de a lista kettősségére már nem.
Amúgy jópofa dolog ez a lista. Ha nem is valami nagyon
látványos, de azért mutatja ahogy haladok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.