BRG M9 Qualiton orsós magnó
(A Calypso M8-as kistestvére)

Ezt egészen egyszerűen nem lehet itt hagyni. Ha megteszem, az biztos, hogy holnap
mikor hazajövök, nem magnózni szeretnék, hanem mondjuk levelezni.
Szóval rendet kellene tennem, mielőtt lefekszem aludni.

 

 

A műanyag alkatrészek itt épp jó helyen vannak a száradáshoz.

 

 

   Még a dobozt is kimostam, csak mivel az fából van, ezért nem különösebben intenzíven. Szóval csak egy gyors szivacsos dörgölést kapott. Mikor a fedél került sorra, ahogy a belsejét megdörgöltem, egyszerűen kiesett belőle a középső lap (ami valami vászonszerűség), a két szalagorsót tartó szivacskarikával. Gondoltam mivel majd úgyis vissza kell ragasztanom a lapot, ezért bátran lecsapattam róla a koszt a tussal. Mikor ezután még mindig azt éreztem, hogy fogásra erősen ragad, betettem a helyére, s apróbb tárgyakkal lenyomtam a széleinél. Mindenféle plusz ragasztó felhasználása nélkül, simán visszaragadt a helyére! Remélem, hogy majd a többi részletprobléma is ilyen könnyedén fog megoldódni. De persze nem...

 

 

A doboz többi részét elvittem száradni az ablakig. Mikor kinéztem, meglepődve
tapasztaltam, hogy odakint még világos van. Vagyis még koránt sincs este.
Tudom, hogy van egy szerkezet, amit valami órának vagy hogy hívnak,
s az idő múlását mutatja, de most valahogy elkerülte a figyelmemet.

 

 

Ha nincs este, akkor nem kell lefeküdni. Megyek is egyre mélyebben befelé
a magnóba. A bal oldali (leeresztő) orsót már kitakarítottam, jöhet a jobb.

 

 

Jobb a nagy l*faszt... A kettő közül ugyanis ez volt a rosszabbik.
Például a két forgó tárcsa közé be van nőve az a darab ékszíj.

 

 

 

Forgatni pedig kifejezetten izommunka.

 

 

Szerencsére a belenőtt gumi jelen esetben nem fog, mert ez már teljesen kiszáradt.
Micsoda világ, hogy már egy kis egérszar formára aszott guminak is tudok örülni...

 

 

 

Használt neki a nagytakarítás. Egy kissé ugyan még zörög,
de azon egy alátéttel, s némi zsírral lehet segíteni.

 

 

 

Most a jó!

 

 

Az ékszíjat nem lehet csak úgy egyszerűen feltenni a helyére. Van hozzá egy trükk.
Ki kell venni a képen látható csavart, és az alatta leledző távtartót.
A keletkezett vékony résen keresztül már átfér a szíj.

 

 

Ezt a paneldarabot egyszerűen nem tartja semmi, csak a ráforrasztott vezetékek.
Az egyszerűség kedvéért, ez nem nyomtatott áramköri lap, hanem csak szegecselt.
Panel, lyukak, szegecsek, drótkötések. Például a képen látható alkatrészmennyiség és
pláne tömeg (már úgy értem az alkatrészek súlya) esetében jobb is ez a szegecses
megoldás, mint a könnyen felváló rézfóliájú korabeli nyomtatott áramköri lap.

 

 

   A jobbra történő gyorspörgetés mechanikai megoldását már épp eleget ekéztem az M8-as bemutatásánál. Nehéz eldönteni, hogy mi ez. Lehet kényszermegoldás, de akár zsenialitás is.

 

 

 

Mikor ilyen hang jön belőle, na nekem olyankor még
véletlenül sem a zsenialitás szó jut az eszembe.

 

 

Az addig jó, hogy megmutatom, de amúgy a franc
se akarta kiszedni a magnóból ezt az izét.

 

 

Megtörtént az a hihetetlen eset, hogy mindkét zéger gyűrű fogóm csúcsa letörött.
Ezek ezer éves szerszámok. Vajon miért pont most és egyszerre adták fel?

 

 

   Szerencsére még élénken emlékszem a fogótulajdonlás előtti időkre, mikor is hozzávaló szerszám híján, vagyis kényszerűségből egy méretes csavarhúzóval oldottam meg a zéger gyűrűk le és felszerelését. Az mondjuk igaz, néha egy kicsit reszelgetni kellett a csavarhúzókat, de az azért nem egy megoldhatatlan feladat.

 

 

Visszaszereltem az egész miskulanciát. Görgő lepucolva, tengelyek bezsírozva.

 

 

 

Nos ez nem sikerült. Ugyan csendesebb lett egy picit, de
az elöregedett gumi zenélését nem tudtam eltűntetni.

 

 

   Ezt a törtvonalas szalagpályát aki kitalálta... Mondjuk én is követtem el ilyet, csakhogy én (igencsak) amatőr vagyok, nem pedig mérnök! A piros lapocskáról a törlőfejen, részemről fogalmam sincs, hogy mi célt szolgál. Leginkább arra jó, hogy útban legyen a szalag befűzésekor. Ezért ki is szedtem. Közelebbről megszemlélve, tisztára olyan (a süllyesztett furatok ugye), mintha gyári lenne. Ennek ellentmond a felesleges plusz lyuk.

 

 

Mivel nincs szíj a lendkerékhez, kézzel tekergetni próbából pedig semmi
kedvem sem volt, így ma nem jutok tovább. Majd holnap folytatom.

 

 

Szegény szalagnak van egy állaga. Nem csak poros, de még gyűrött is egy kicsit.
Ha feléled a magnó, akkor meghallgatom, hogy milyen zenék vannak rajta.

 

 

Persze ha nagyon akarnám, meghallgathatnám a szalagot az M8-on is.
Most elgondolkodtam. Úgy emlékszem, hogy működik.
Mindegy... Majd kiderül, ha egyszer odajutok.

 

 

A lendkerék alsó csapágya egy szem golyóból áll.
Kitörölgettem, s adtam neki egy kis friss zsírt.

 

 

A panelnek nem mertem nekimenni takarítási célzattal, mert ha elkezdenek
lejönni róla a drótok, akkor biztosan kiborul nálam az átokláda.

 

 

Befűztem az új szíjat. Jelentem a méret eltalálva!

 

 

 

Mechanikailag ránézésre rendben. Minden úgy forog, mint ahogy kell.

 

 

Gondoltam kész. Jöhet az elektromos részek próbája.

 

 

 

   Próbából rádobtam a magnóra egy szalagot, hogy viszi-e egyáltalán a mechanika. Nemcsak viszi, hanem még szól is! Persze nem az eredeti hangszóró van rákötve, de ez most mindegy.
  
Ami viszont már nagyon nem mindegy, az az, hogy a legkisebb terhelésre leáll a szalagtovábbítás. Ha csak egy kicsit is sandán nézek a leeresztő orsóra, egészen egyszerűen nem viszi tovább a nyomógörgő a szalagot.

 

 

 

   Hiába tranzisztoros a magnó, ha egyszer a gyártásának idején a varázsszem olcsóbb volt, mint egy kivezérlésjelző műszer. Szóval csak az alacsonyabb ára miatt került bele ez az EM80-as elektroncső.

 

 

Próbáltam megpucolni a helyén, de nem sikerült.
Bármennyit is dörgöltem, mindig maradt rajta még egy kis szalagpor.

 

 

   Ahogy az immáron kiszedett görgőn nézem ezeket a ferde nyomokat, ez bizony sodorta a szalagot. Házi körülmények között egészen egyszerűen képtelenség egy gumigörgő felületének esztergálása. Pontosabban szólva a görgőt nem esztergálni, hanem köszörülni szokás.
  
Ez persze teljesen mindegy, hiszen se köszörű, se eszterga nincs itthon. Mondjuk ha egy alkalmas méretű csavarból kiképzett tengelyre két oldalról kúpos anyával ráfogatom  görgőt, egyik oldalról valamivel (Miniplex fúrógép) megpörgetem, miközben a tengely másik végét kitámasztom valamivel, például egy alkalmas méretű csapággyal, akkor már csak egészen kevés választ el tőle, hogy épp feltaláljam az esztergapadot. Csak a köszörűt kell még valahogy stabilan, és persze beállíthatóan odafogatni.

 

 

Ez egyáltalán nem az, mint amiről az előbb beszéltem!

 

 

   Ha már úgy is nekiálltam zörögni, akkor egy füst alatt felújítottam az egyik zéger gyűrű fogót is. A másiknak is nekiestem, de azt olyan kemény fából faragták, hogy nem vitte a reszelő!

 

 

Azért voltam kénytelen kipofozni a fogót, mert ezeket az alkatrészeket
- alkalmas szerszám híján - nem egyszerű a helyükre visszagyűrűzni.

 

 

Konkrétan a görgőhidat működtető elektromágnest eszem ágában sem volt kiszedni.
Viszont ha már úgyis épp itt jártam, gondoltam megnézem, hogy hová lett
a mozgórész végéről az a pálcika, ami az érintkezőt működtetné.

 

 

Innen kellene kiállnia. Na ezzel a részlettel később még kezdenem kell valamit.
Vagy ha eddig jó volt így, és ha lusta leszek, akkor így marad.

 

 

A kombináltfejre egy filcpapucs nyomja rá a szalagot. A filcpapucsot rugó nyomja.
Ez az a rugó. A képek szépen sorban: Eredeti, igazított, ilyennek kell lennie.
A műtét után már valóban rá is nyomja a filcdarab a szalagot a fejre.

 

 

 

   Belehallgattam a szalagba. Jól hallhatóan középhullámú rádióadásról készült felvételek vannak rajta. Találtam egy URH-ról készültet is, amin azért már cinek is hallhatók. Egészen elfogadhatóan szól, bár egy kicsit azért sípláda hangja van.
  
Ez szerintem nem a próbahangfalamnak köszönhető, hanem annak, hogy míg az eredeti hangszóró 50 ohmos, addig a ráakasztott csak 4. A végfok kimeneti csatoló kondenzátorát 100-ról 1000 mikrósra kellene cserélni.

 

 

 

   Nyomkodtam egy kicsit a gombokat, s közben azt vettem észre, hogy ennek a magnónak a kezelése még mindig benne van az az ujjamban. Szóval az úgy volt, hogy a rengeteg strapától annyira elkopott a Tesla B4 magnóm már szinte minden egyes része, hogy már csak folyamatos tákolás mellett lehetett üzemben tartani. Ekkor apukám hozott nekem egy iskolai selejtezésből egy BRG Calypso M8-ast. Mint magnó, ez egyértelmű visszalépés a Tesla B4-hez képest. Viszont a szétkopott Teslával ellentétben, az M8 legalább működött.
  
Mindeközben a videón egyrészt az látható, hogy még a kamerán keresztülnézve is tudom kezelni a gombokat. (ez nekem amúgy nem szokott menni) Másrészt furán kezelem őket. Nem hagyom felcsapódni a gombokat, hanem rajtuk tartom az ujjam. Ez egy beidegződés, ugyanis ha úgy kezelem, hogy zongorázok a gombokon, akkor a műanyag gombokat a fémlemezekre rögzítő ragasztó hamar elenged, és akkor repkedni fognak a szobában a gombok. Van is a pincei magnóalkatrészes dobozban egy éppen ilyen billentyűzetem, amiről már az összes gomb szabadon lejár.

 

 

Meg kéne javítani az eredeti hangszórót, mert ezt típust mással pótolni...
Sajnos nem csak, hogy nem értek a hangszórójavításhoz, de még vaksi is vagyok!

 

 

Persze magát a hangszórót még látom, de az apróbb részeit már annál nehezebben.
Amit a vaksiságom ellenére tisztán látok, az az, hogy ez szívás lesz.

 

 

Nem néz ki valami jól ott közép tájt azokkal a beázási nyomokkal...

 

 

Nem csak lyukas, hanem szinte porlik / mállik a hangszóró papírja.

 

 

Ráadásul nem csak, hogy szakadt, hanem a javítási nyomokból
arra következtetek, hogy már korábban is volt vele probléma.

 

 

Nekinyomtam a pákát az alumínium kupaknak,
amitől az azonnal leugrott a helyéről.

 

 

Nem én égettem el a hangszóró membránját az előbbi pákás akcióval, hanem a papír
állaga már eleve ilyen volt. Ropog ahogy piszkálom, és mállik szét az egész.

 

 

   Na ez viszont már én voltam. Olyan ügyetlenül kapaszkodtam bele, hogy kifordult a kezemből. Aztán persze szegény maradék membránnak a helyén már semmi maradása sem volt.

 

 

A lengőcséve teljesen ép, szóval nem tőle égett meg a membrán.

 

 

Akkor viszont vajon mitől lett ilyen?
Merthogy az a barnaság, az konkrétan az égés nyoma.

 

 

Persze most már mindegy, mert ennek már úgyis annyi.

 

 

   Az a baj ezzel a hangszóróval, hogy ez ide nagyon patentül illeszkedik. Vagyis semmi mást sem lehet csak úgy egyszerűen befaragni a helyére. Először azt ötöltem ki, hogy veszek két kisebb 16 ohmosat. Egyrészt azért, mert olyat valószínűleg lehet kapni, és a kétszer 16, na az már majdnem 50. Vagy három kicsi kerek 16 ohmos, és akkor az már 48. Szerencsére még idejében észrevettem, hogy egészen egyszerűen nincs elegendő hely a hangszórók mágneseinek.

 

 

   No meg hol van nyitva hangszóróbolt éjjel? Amúgy ez egy lámpa az utcánkban. Ami számomra furcsa a képen, az a repkedő bogarak totális hiánya. Egy szem lepke nem sok, annyi sincs a képen! Úgy emlékszem, hogy régen mindig nagy volt a rovarok nyüzsgése a lámpák körül.
  
Meg még arra is emlékszem, hogy a szomszéd srác magnója nálam végezte, mint alkatrész. Márpedig a Tesla B90-ben hatalmas ovális hangszóró van, nekem pedig most épp egy ilyenre van szükségem. Nem hinném, hogy kidobtam volna szegény B90-es hangszóróját. Szóval már csak meg kell keresnem.

 

 

Jól emlékeztem.
Egyrészt valóban nem dobtam ki, másrészt tényleg nagy.

 

 

De sajnos nemcsak, hogy nagy, hanem egyenesen túl nagy.
Hát... Ez kérem nem fog beférni!

 

 

   Emlékezetem segítségéül hívtam a szétszedtem rovatot. Tesla B100-at is boncoltam már, és emlékeim szerint abban is ovális hangszóró van. Most csak a méret a kérdés. Ahogy így elnézem, a B100-as hangszórója ennél jóval kisebb, tehát bele kell férjen az M9-es házába. A B100-at kipofozás után egyből el is adtam. Ellenben tudtommal van még egy roncs példány a pincében.

 

 

Nagyon mélyre kellett betúrnom, hogy megtaláljam, de szerencsére még megvan.

 

 

   Ez lett volna az én magnóm, miután szegény Tesla B444-es gépemet is a teljes szétkopás határáig használtam. Magnóépítési alapnak szerintem jobb lett volna egy Tesla B70, de olyanom nem lévén, szóval csak puszta kényszerűségből ennek álltam neki.
  
Elektronikai szempontból ez a magnó mondhatni elmegy. Ami engem nagyon zavart benne, az a bizonytalan szalagvezetés. Hasonló elképzelésem volt a szalag fejekre történő ráfeszítéséről, mint amit mondjuk az AKAI magnóknál láthatunk. Vagyis nem kell filc, hanem helyette stabil szalagfeszítő erő kell, s általa a fejekre szépen ráfuttatott szalag.

 

 

   Íme a fentebbi elképzelésem, házilagos kivitelben, reszelőkőkre és amerikánerre komponálva. Kiszedtem a fejeket és a szalagpálya elemeit tartó alumínium lemezt, majd beszabtam helyette egy nagyobbat, mert úgy gondoltam, hogy ezen jobban elférek a kísérletezés közben.
  
Mint az a szakavatott szem számára valószínűleg feltűnik, a főtengelyre rá van húzva egy kétszeres külső átmérőjű csődarab. Ez nem sebességváltó akart lenni, hanem a 19-es sebességre történő áttérés.
  
Végül az vetett véget ennek az amúgy szépen induló projectnek, hogy Sántik Jóska kollégámtól igen baráti áron, konkrétan 2.500 pénzért vettem egy döglött AKAI 4000DS csudamasinát. Csuda hibái voltak! Mindkét orsózó, és mind a lejátszó, mind a felvevő fej szét voltak kopva. Ezekből hozott hozott Apukám cseredarabokat a műhelyből. Persze a tüskék használtak voltak, ellenben az enyémekhez képest szinte egyáltalán nem lógtak. Viszont nem belevaló típusok voltak, hanem egy GX 4000 levedlett alkatrészei. Mondjuk nem örültem, hogy faragnom kellett hozzájuk a magnót, de azért lelkesen megoldottam.
  
Viszont annak, hogy a fejek nem a 4000DS-be, hanem a GX-be valók voltak, na annak már nagyon is örültem! Mindezek ellenére a magnó használhatatlan volt, ugynis mindkét erősítőcsatornájában kiment az LD3141-es IC. Szerencsére ezt a problémát is sikerült megoldanom.
  
Az LD3141 IC, ha boltban nem is kapható, de könnyűszerrel után építhető. Ugyan az eredeti belső kapcsolási rajza nem volt meg, de a sima AKAI 4000, és a 4000DS MK-II között épp az az elektronikai lényegi különbség, hogy az egyik gép integrált áramkörös, a másik meg tranyós. Szóval tulajdonképpen csak annyi volt az egész IC építési feladat, hogy az MK-II kapcsolási rajzán körberajzoltam az IC-t tartalmazó kapcsolási részletet. Paneldarab, két tranyó, néhány ellenállás, kósza drótlábak, és már készen is volt a pót IC. Ez de rég volt...

 

 

 

Így nézett ki működésileg az én törtpályás szalagvezetési megoldásom. Sötét volt
a pincében, azért homályos a videó. A témát tekintve ez azért nem akkora baj...

 

 

Kiszedtem a B100-ból a hangszórót, s ha már úgyis a pincében jártam,
egy amúgy hiányzó fejtakaró burát is túrtam a magnóhoz.

 

 

Eredetileg ezek a kis műanyag pöckök tartották a hangszórórácsot.
Hogy maga a rács mitől tört le?

 

 

Valószínűleg attól, hogy javításkor - igen barbár módon -
innen mentek neki a hangszórónak.

 

 

Nem vittem magammal a fotómasinát, ezért nem készültek képek a hangszóró
és a doboz közé illeszkedő közbetét pincében történő elkészítéséről.

 

 

Mindig szokott idefent hányódni néhány ilyen szivacsos lap. Most persze nem volt.
De persze csak azért, hogy újfent mehessek turkálni a pincébe...

 

 

Szabadkézi rajzból sosem voltam jó, nekem egy vonalhoz mindig kellett a vonalzó.

 

 

Mikor a múltkor nem akartam szétszedni a magamnak következő boncalanyként
beígért mini videojátékot, s a szétszedés helyett inkább unottan turkáltam a fiókban,
akkor az kiesett. Ha más haszon nem is, annyi csak lett a fiók felújítási akcióból,
hogy a vékonyabb elválasztók okán, már nem szorul be a fiókba a vonalzóm.

 

 

Kell egy ilyenforma szivacslap is a farostlemez közbetét
és a magnó doboza közé, különben zörögni fog.

 

 

Darab ideig nézegettem a rácsot, majd egyszer csak eluntam a bámulását,
s az egyszerűség jegyében visszaragasztottam melegtakonnyal.

 

 

Persze hiába vágtam ki ezt a szivacsdarabot, ha elsőre úgy kihagytam
belőle, hogy csak úgy zörgött! Ráadásul szó szerint!

 

 

Így lesz jó, csak előbb még rá kell csavaroznom a közbetétre a hangszórót.
Ha még mindig érdekel a téma, van ez a cikk tovább is.
Nyomd csak meg szépen ezt a gombot!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.