Még a dobozt is kimostam, csak mivel az fából van, ezért nem különösebben intenzíven. Szóval csak egy gyors szivacsos dörgölést kapott. Mikor a fedél került sorra, ahogy a belsejét megdörgöltem, egyszerűen kiesett belőle a középső lap (ami valami vászonszerűség), a két szalagorsót tartó szivacskarikával. Gondoltam mivel majd úgyis vissza kell ragasztanom a lapot, ezért bátran lecsapattam róla a koszt a tussal. Mikor ezután még mindig azt éreztem, hogy fogásra erősen ragad, betettem a helyére, s apróbb tárgyakkal lenyomtam a széleinél. Mindenféle plusz ragasztó felhasználása nélkül, simán visszaragadt a helyére! Remélem, hogy majd a többi részletprobléma is ilyen könnyedén fog megoldódni. De persze nem...

   A jobbra történő gyorspörgetés mechanikai megoldását már épp eleget ekéztem az M8-as bemutatásánál. Nehéz eldönteni, hogy mi ez. Lehet kényszermegoldás, de akár zsenialitás is.

   Szerencsére még élénken emlékszem a fogótulajdonlás előtti időkre, mikor is hozzávaló szerszám híján, vagyis kényszerűségből egy méretes csavarhúzóval oldottam meg a zéger gyűrűk le és felszerelését. Az mondjuk igaz, néha egy kicsit reszelgetni kellett a csavarhúzókat, de az azért nem egy megoldhatatlan feladat.

   Ezt a törtvonalas szalagpályát aki kitalálta... Mondjuk én is követtem el ilyet, csakhogy én (igencsak) amatőr vagyok, nem pedig mérnök! A piros lapocskáról a törlőfejen, részemről fogalmam sincs, hogy mi célt szolgál. Leginkább arra jó, hogy útban legyen a szalag befűzésekor. Ezért ki is szedtem. Közelebbről megszemlélve, tisztára olyan (a süllyesztett furatok ugye), mintha gyári lenne. Ennek ellentmond a felesleges plusz lyuk.

   Próbából rádobtam a magnóra egy szalagot, hogy viszi-e egyáltalán a mechanika. Nemcsak viszi, hanem még szól is! Persze nem az eredeti hangszóró van rákötve, de ez most mindegy.
   Ami viszont már nagyon nem mindegy, az az, hogy a legkisebb terhelésre leáll a szalagtovábbítás. Ha csak egy kicsit is sandán nézek a leeresztő orsóra, egészen egyszerűen nem viszi tovább a nyomógörgő a szalagot.

   Hiába tranzisztoros a magnó, ha egyszer a gyártásának idején a varázsszem olcsóbb volt, mint egy kivezérlésjelző műszer. Szóval csak az alacsonyabb ára miatt került bele ez az EM80-as elektroncső.

   Ahogy az immáron kiszedett görgőn nézem ezeket a ferde nyomokat, ez bizony sodorta a szalagot. Házi körülmények között egészen egyszerűen képtelenség egy gumigörgő felületének esztergálása. Pontosabban szólva a görgőt nem esztergálni, hanem köszörülni szokás.
   Ez persze teljesen mindegy, hiszen se köszörű, se eszterga nincs itthon. Mondjuk ha egy alkalmas méretű csavarból kiképzett tengelyre két oldalról kúpos anyával ráfogatom  görgőt, egyik oldalról valamivel (Miniplex fúrógép) megpörgetem, miközben a tengely másik végét kitámasztom valamivel, például egy alkalmas méretű csapággyal, akkor már csak egészen kevés választ el tőle, hogy épp feltaláljam az esztergapadot. Csak a köszörűt kell még valahogy stabilan, és persze beállíthatóan odafogatni.

   Ha már úgy is nekiálltam zörögni, akkor egy füst alatt felújítottam az egyik zéger gyűrű fogót is. A másiknak is nekiestem, de azt olyan kemény fából faragták, hogy nem vitte a reszelő!

   Belehallgattam a szalagba. Jól hallhatóan középhullámú rádióadásról készült felvételek vannak rajta. Találtam egy URH-ról készültet is, amin azért már cinek is hallhatók. Egészen elfogadhatóan szól, bár egy kicsit azért sípláda hangja van.
   Ez szerintem nem a próbahangfalamnak köszönhető, hanem annak, hogy míg az eredeti hangszóró 50 ohmos, addig a ráakasztott csak 4. A végfok kimeneti csatoló kondenzátorát 100-ról 1000 mikrósra kellene cserélni.

   Nyomkodtam egy kicsit a gombokat, s közben azt vettem észre, hogy ennek a magnónak a kezelése még mindig benne van az az ujjamban. Szóval az úgy volt, hogy a rengeteg strapától annyira elkopott a Tesla B4 magnóm már szinte minden egyes része, hogy már csak folyamatos tákolás mellett lehetett üzemben tartani. Ekkor apukám hozott nekem egy iskolai selejtezésből egy BRG Calypso M8-ast. Mint magnó, ez egyértelmű visszalépés a Tesla B4-hez képest. Viszont a szétkopott Teslával ellentétben, az M8 legalább működött.
   Mindeközben a videón egyrészt az látható, hogy még a kamerán keresztülnézve is tudom kezelni a gombokat. (ez nekem amúgy nem szokott menni) Másrészt furán kezelem őket. Nem hagyom felcsapódni a gombokat, hanem rajtuk tartom az ujjam. Ez egy beidegződés, ugyanis ha úgy kezelem, hogy zongorázok a gombokon, akkor a műanyag gombokat a fémlemezekre rögzítő ragasztó hamar elenged, és akkor repkedni fognak a szobában a gombok. Van is a pincei magnóalkatrészes dobozban egy éppen ilyen billentyűzetem, amiről már az összes gomb szabadon lejár.

   Na ez viszont már én voltam. Olyan ügyetlenül kapaszkodtam bele, hogy kifordult a kezemből. Aztán persze szegény maradék membránnak a helyén már semmi maradása sem volt.

   Az a baj ezzel a hangszóróval, hogy ez ide nagyon patentül illeszkedik. Vagyis semmi mást sem lehet csak úgy egyszerűen befaragni a helyére. Először azt ötöltem ki, hogy veszek két kisebb 16 ohmosat. Egyrészt azért, mert olyat valószínűleg lehet kapni, és a kétszer 16, na az már majdnem 50. Vagy három kicsi kerek 16 ohmos, és akkor az már 48. Szerencsére még idejében észrevettem, hogy egészen egyszerűen nincs elegendő hely a hangszórók mágneseinek.

   No meg hol van nyitva hangszóróbolt éjjel? Amúgy ez egy lámpa az utcánkban. Ami számomra furcsa a képen, az a repkedő bogarak totális hiánya. Egy szem lepke nem sok, annyi sincs a képen! Úgy emlékszem, hogy régen mindig nagy volt a rovarok nyüzsgése a lámpák körül.
   Meg még arra is emlékszem, hogy a szomszéd srác magnója nálam végezte, mint alkatrész. Márpedig a Tesla B90-ben hatalmas ovális hangszóró van, nekem pedig most épp egy ilyenre van szükségem. Nem hinném, hogy kidobtam volna szegény B90-es hangszóróját. Szóval már csak meg kell keresnem.

   Emlékezetem segítségéül hívtam a szétszedtem rovatot. Tesla B100-at is boncoltam már, és emlékeim szerint abban is ovális hangszóró van. Most csak a méret a kérdés. Ahogy így elnézem, a B100-as hangszórója ennél jóval kisebb, tehát bele kell férjen az M9-es házába. A B100-at kipofozás után egyből el is adtam. Ellenben tudtommal van még egy roncs példány a pincében.

   Ez lett volna az én magnóm, miután szegény Tesla B444-es gépemet is a teljes szétkopás határáig használtam. Magnóépítési alapnak szerintem jobb lett volna egy Tesla B70, de olyanom nem lévén, szóval csak puszta kényszerűségből ennek álltam neki.
   Elektronikai szempontból ez a magnó mondhatni elmegy. Ami engem nagyon zavart benne, az a bizonytalan szalagvezetés. Hasonló elképzelésem volt a szalag fejekre történő ráfeszítéséről, mint amit mondjuk az AKAI magnóknál láthatunk. Vagyis nem kell filc, hanem helyette stabil szalagfeszítő erő kell, s általa a fejekre szépen ráfuttatott szalag.

   Íme a fentebbi elképzelésem, házilagos kivitelben, reszelőkőkre és amerikánerre komponálva. Kiszedtem a fejeket és a szalagpálya elemeit tartó alumínium lemezt, majd beszabtam helyette egy nagyobbat, mert úgy gondoltam, hogy ezen jobban elférek a kísérletezés közben.
   Mint az a szakavatott szem számára valószínűleg feltűnik, a főtengelyre rá van húzva egy kétszeres külső átmérőjű csődarab. Ez nem sebességváltó akart lenni, hanem a 19-es sebességre történő áttérés.
   Végül az vetett véget ennek az amúgy szépen induló projectnek, hogy Sántik Jóska kollégámtól igen baráti áron, konkrétan 2.500 pénzért vettem egy döglött AKAI 4000DS csudamasinát. Csuda hibái voltak! Mindkét orsózó, és mind a lejátszó, mind a felvevő fej szét voltak kopva. Ezekből hozott hozott Apukám cseredarabokat a műhelyből. Persze a tüskék használtak voltak, ellenben az enyémekhez képest szinte egyáltalán nem lógtak. Viszont nem belevaló típusok voltak, hanem egy GX 4000 levedlett alkatrészei. Mondjuk nem örültem, hogy faragnom kellett hozzájuk a magnót, de azért lelkesen megoldottam.
   Viszont annak, hogy a fejek nem a 4000DS-be, hanem a GX-be valók voltak, na annak már nagyon is örültem! Mindezek ellenére a magnó használhatatlan volt, ugynis mindkét erősítőcsatornájában kiment az LD3141-es IC. Szerencsére ezt a problémát is sikerült megoldanom.
   Az LD3141 IC, ha boltban nem is kapható, de könnyűszerrel után építhető. Ugyan az eredeti belső kapcsolási rajza nem volt meg, de a sima AKAI 4000, és a 4000DS MK-II között épp az az elektronikai lényegi különbség, hogy az egyik gép integrált áramkörös, a másik meg tranyós. Szóval tulajdonképpen csak annyi volt az egész IC építési feladat, hogy az MK-II kapcsolási rajzán körberajzoltam az IC-t tartalmazó kapcsolási részletet. Paneldarab, két tranyó, néhány ellenállás, kósza drótlábak, és már készen is volt a pót IC. Ez de rég volt...