BRG M9 Qualiton orsós magnó
(A Calypso M8-as kistestvére)

Mi is hiányzik még innen?

 

 

Hiányzik egy gumicsík (régebbi hangszórók esetében vastag filc) körbe a hangszóró
pereménél. A Tesla B100-ban eredetileg elég furán volt befogatva ez  hangszóró.
A két szélénél fogva tartotta egy-egy lemezke. Mivel semmire sem feküdt fel
a hangszóró pereme, ezért nincs a hangszóró peremén se filc, se gumi.

 

 

Majd akkor most lesz. A célra éppen megfelel egy kivénhedt egéralátét.
Minden jó még valami másra is. Na ez az igazi Ezermester életérzés!

 

 

Már megint az a k*rva szabadkézi rajz...

 

 

Az egérpadról lehúzott piros vásznat eltettem. Hátha jó lesz még valamire.
Miért? Az egérpad is milyen jól jött!

 

 

Innen nézve egyre jobb a helyzet.

 

 

Innen nézve ellenben nem pontosan. Már úgy értem, hogy nem illeszkedik
pontosan. Én ugyan nem faragok újabb közbetétet, mert jó lesz ez így is!

 

 

Még nem szereltem össze, csak összepróbáltam.
Gondoltam jobb ha most derül ki, hogy nem illeszkedik valahol. De illeszkedik!

 

 

A pincében fellelt fejtakaró búra azonban nem illik erre a magnóra.
No nem a sebességváltó számait jelző táblácska miatt, hanem fizikailag.

 

 

Egyszerűen nem pattan be, mert nem fér be a dárdahegy a számára kiszabott lyukba.
 No de úgyis én vagyok az erősebb! Hiába ellenkezik, hiába van benne kitartás.

 

 

Nekem ugyanis van reszelőm.

 

 

Reszelés közben lepattant a feliratos lapocska.
Legalább nem kell foglalkoznom a kipiszkálásával.

 

 

Lecsiszoltam róla az amúgy is kopottas felesleges feliratot.

 

 

Majd visszaragasztottam a helyére.

 

 

   Ha méltóztatnék kiszedni a behúzómágnesből a magot, akkor fúrhatnék a végébe egy lyukat, menetfúrás, csavart bele, és akkor volna ami megtolja az érintkezőket. Na ennél azért én egy kicsit lustább vagyok.

 

 

Munka helyett inkább lesétáltam a pincébe a relés dobozomhoz.
Balra kicsit lent épp látszik is egy komplett tekercs.

 

 

Mélyebben beletúrva a dobozba pedig egy egész csomó másik.
Gondolom Ezermester egységcsomagból származnak.

 

 

Sajnos nem látszik a fény az alagút végén. Ahová a nyíl mutat, ott kellene áttörnie
a fénynek a sötétet. Vagyis ebből a tekercsből hiányzik a lyuk. Mondjuk abban
sincs, ami a magnóban van. Hogy aztán gyárilag ilyen selejtes? Vagy utólag
tett bele valaki egy oda nem illő alkatrészt? Ki tudja azt már kideríteni...

 

 

Szerencsére félre van téve (épp az ilyen esetekre) a pince mélyén egy M8 donornak.
Mondjuk az, hogy az elektromágnes végén kapcsoló érintkező lenne
az M8-ban, az speciel nekem egyáltalán nem dereng.

 

 

Most úgyis csak az a lényeg, hogy van-e pálcika a mag végén, vagy nincs. Van.
Mégpedig úgy van, hogy az M8-ban érintkezők híján nincs is mit megnyomnia.

 

 

Mint azt már említettem, nincs lyuk az elektromágnes állórészén.
Persze ezen nem múlik. Cserélem az egészet, ahogy van!

 

 

   Bevallom őszintén, hogy részemről nem igazán akartam én ezt a részletet ilyen mélységben piszkálni, de a magnó már csak egy ilyen eszköz. Mikor az ember azt hiszi róla, hogy valamelyik része rendben működik, akkor szinte biztosan téved!

 

 

Merthogy ez most pont úgy néz ki, mint ami teljesen rendben van.

 

 

 

És nem csak, hogy úgy néz ki, hanem első ránézésre tökéletesen működik is.
Persze nem. De erről majd egy kicsit később...

 

 

Az életben maradási esélyeimet növelendő,
kap a magnó egy szép új hálózati kábelt.

 

 

Mintha az előbb már említettem volna, hogy én nem tenném a hálózati kapcsolót
a bemeneti fokozat közvetlen közelébe. Olyan közel van, hogy még
ki is kellett vágni az árnyékoló lemezből, hogy odaférjen.

 

 

Kikötöttem a kábel végét, de hiába húztam, nem akart kijönni a mechanikából.
Vajon miért kellet ennyire eldugni ezt a tehermentesítőt?

 

 

Ahová az alsó nyíl mutat, ott van egy kihasználatlan átvezető lyuk az alaplemezen.
A felső nyíl pedig arra a kábelre mutat, melynek benne volna a helye.
A Koncert magnó kapcsán már korábban is felmerült,
hogy a technológiai fegyelemmel hadilábon
álltak a BRG-ben. Én ki nem igazítom!

 

 

   Gondoltam kapcsolgatom egy kicsit ki-be a magnót, aminek az lett a vége, hogy egyszer csak nem sikerült kikapcsolnom. Mondjuk eddig nem is volt rá szükség, úgyhogy nem is próbáltam.
   A hernyócsavar sliccétől jobbra eső rész azért fényes, mert ahogy hozzányúltam a csavarhúzómmal, egyből le is törött. Még jó, hogy pont az volt a baja, hogy nem volt meghúzva a csavar. Szerencsére a párja se, így még beletörve is simán kihozta a csavarhúzó.

 

 

Mivel nincs a környékén semmi olyan, amibe a kiálló csavarfej beakadhatna,
ezért nem túrtam a dobozomban ideillő hernyócsavarokat.

 

 

 

Kapcsol a kapcsoló. Kezdenek összeállni a dolgok.

 

 

Régebben volt a középső fiókban egy közdarab a porszívó végére, amivel le tudtam
szűkíteni a porszívócső végét, hogy az ilyen kis helyekre is beférjek. Sajnos
már nincs meg ez a feltét. Cserébe mára megbékéltem a porral...

 

 

Nekem erről az jut eszembe, amit ipari tanuló koromban mondtak mindig a mesterek:
Kisfiam! Ha nem értesz hozzá, akkor ne piszkáljad! Még jó, hogy értek hozzá.
Kiegyenesítettem az összes rugót, majd be is állítottam. Már kapcsol is.

 

 

Ezzel a panellal is kezdeni kell valamit. Hiába kerestem, hogy mi tartotta eredetileg.
Látszik a csavarfej festékpötty megoldású fixálásának nyoma, de egy korábbi
javításkor elveszett innen az az alkatrész, amibe a csavar volt betekerve.

 

 

Kerestem pár lemezdarabot, de egyik sem tetszett.

 

 

Végül egészen egyszerűen betoltam a két lemez közé a panelt. Pont beszorult.
Megint elegem lett mára ebből a magnóból. Majd holnap folytatom...

 

 

Míg újra neki nem esek, szépen csendben ücsörögnek az alkatrészek a kályha előtt.

 

 

Nézzünk bele kicsit közelebbről az elektronikába.

 

 

 

A panel közepén átvonuló kapcsoló szorul. Ez eddig azért nem derült ki,
mert eddig még nem próbáltam felvétel állásba kapcsolni a magnót.

 

 

Ez van az árnyékoló lemez alatt.

 

 

A szegecsek azért vannak, mert ha a másik oldalon közvetlenül a panelra lennének
ráforrasztva a vezetékek, akkor feltépnék a gyenge tartású fóliát.

 

 

Nem hazudott a kapcsolási rajz. Valóban AC125-ös tranzisztor van az előerősítőben.
De nézzük csak meg közelebbről a magnó kapcsolási rajzát.

 

 

Semmi extra. Épp csak annyi anyag van benne, amiből kijön egy magnó.
Ettől persze még akad benne néhány említésre méltó részlet.

  Hogy az egész erősítőrendszer germánium tranzisztorokból épül fel, azon nincs mit csodálkozni, hiszen akkoriban ez volt elérhető.
  A hangerő szabályzó potméter érdekes mód nem az elő és a végerősítő fokozat között található, hanem egyből az első tranzisztor után. Ezt nem így szokták, mert így ha lehalkítjuk a magnót, akkor a letekert hangerő szabályzó nem tünteti el a T2 + T3 tranzisztorok által termelt zajt. Cserébe mind lejátszás, mind pedig felvétel állásban maradhat a poti a helyén, nem kell a lábait átkapcsolni.
  A végfokozatban nem végtranzisztorok vannak, hanem kutyaközönséges AC128-ak. Persze arról lehetne vitatkozni, hogy mit tekintünk teljesítmény tranzisztornak.
  A 24 voltos tápfeszültség viszonylag magas. Ez azért kellett, mert mondjuk 12 volton nem tudott volna megfelelő teljesítményt leadni a végfokozat. A 24 voltot bírják az AC128-as tranzisztorok, viszont nagyobb áramot már nem. Ezért 50 ohmos a hangszóró. Ráadásul előny, hogy 50 ohmos terhelésre elég a 100 mikrós kimeneti csatoló kondi is. Például 4 ohmra 1.000 illik, az pedig már drága alkatrész.
  Hogy a végfokban fázisfordító trafó van, az nem baj. Akkoriban így volt szokás. Ennél komolyabb (vagy legalábbis japán) magnóban is láthattuk ezt a megoldást.
  Ott van még az EM84-es elektroncső, mint kivezérlés jelző. Ez is szintén az olcsóság jegyében. Mert hiába dolgoztak ki a BRG-ben az M8 alapjain egy sztereó változatot, ha egyszer a kereskedelem valami olcsót szeretett volna. A nép úgy általában jobban örült volna egy mutatós műszernek, csakhogy az EM84 annyira igénytelen állat, hogy akár még arra is képes, hogy egyenirányítja magának a saját a tápfeszültségét.
  Utoljára hagytam az elektromágnes által mozgatott érintkező által kapcsolt ellenállást. Csak csóválom a fejem, mert nem tudnék erről a megoldásról semmi szépet sem mondani. Már persze azon kívül, hogy tulajdonképpen működik.
  Szóval az úgy van, hogy ebben a magnóban nincs stabilizálva a tápfeszültség. Ez nem akkora baj, hiszen sok másik magnóban sincs stabilizátor. Valamint az van, hogy a törlő oszcillátort kivéve, a többi erősítő fokozat tápfeszültségtől való függése elhanyagolható.
  Mikor a behúzómágnes behúz, akkor elkezdi zabálni az áramot. Hogy ne rántsa meg számottevően a tápfeszültséget, ezért a gyárban azt találták ki, hogy amíg az elektromágnes nem eszi az áramot, addig eszi helyette az R44 jelű 120 ohmos ellenállás.
  Tesláéknál ez úgy van, hogy mikor behúz az elektromágnes, a kapcsoló érintkező átkapcsolja az áramot egy sokkal nagyobb ellenállású (több menetes) tekercsre, hiszen behúzott állapotban alig szükséges valamicske tartóáram.
  Hogy felvételkor nem az előerősítő hajtja meg a kombináltfejet, hanem a végfok, az is elfogadott megoldás, legalábbis egy ilyen olcsó kategóriájú magnóban.

 

 

Az a kapcsoló, az konkrétan alig ér össze.

 

 

Gondolkodtam rajta, lecseréljem-e a végfok AC128-as tranzisztorait. Illene, mert már
nem 50 ohmra dolgoznak. Ki kellene cserélni a kimeneti csatoló kondit is. Ha ezt
megteszem, akkora áramok fognak folyni, amit már nem fognak elviselni ezek
a tranzisztorok. Lusta vagyok, és így hagyom az egészet. Így ugyan kissé
mélyhiányos hangja van a magnónak, de az még nem akkora baj...

 

 

Ha nem ott volna a mechanika, ahová éppen kijött a panel, akkor
odébb lehet állítani a kapcsolót vezérlő lemez pozícióját. Hát...

 

 

Ez most kivételesen nem az optika torzítása. Hogy áll már, illetve dől az a tengely?
Fogtam egy fogót, majd egy könnyed mozdulattal függőleges helyzetbe görbítettem.

 

 

 

Mikrofonpróba. Jelentem mostantól már felvétel állásba lehet kapcsolni a magnót.

 

 

Lusta voltam szalagot tenni rá, ezért műszerrel ellenőriztem, hogy van-e törlés.

 

 

 

Mielőtt elkezdem összeszerelni, ellenőrzöm, nem ér-e hozzá a forgó tüske a fedélhez.
Ezt nem szándékosan csináltam, hanem oda sem figyelve, rutinból.
Gondolom felszínre tört valami régi negatív tapasztalat.

 

 

A magnó mechanikájának dobozba történő rögzítéséhez hiányzott
egy gumi alátét, de szerencsére van belőle készleten.

 

 

 

Amit összeszerelés előtt mindenképp ellenőrizni kell, az az, hogy
a szalag végére érve is megy-e a pörgetés. Illetve azt, hogy jól
működik-e a fék. Úgy néz ki, hogy nem rontottam el semmit.

 

 

 

Még egy próba a másik végletben. Úgy néz ki, hogy ez is rendben van.

 

 

   Igen különös hangot adott a szalag ezen a szalagvezető babán. Ugyan a tengely erősen kopott, de végül is nem itt volt a hiba, hanem a gumigörgő sodorta félre a szalagot. Igazítottam rajta egy kicsit, amitől rögvest abbamaradt a szokatlan zaj. Legalább alaposan lepucoltam a szalagvezetőket is.

 

 

 

   Most már van olyan tiszta, hogy rá mertem dobni a beállító szalagom. Egyrészt rendben van amit hallok, mert nem torzít a végfok. Másrészt viszont jól hallhatóan mélyhiányos lett a magnó hangja.

 

 

 

Mikor az ember azt hiszi, hogy kész a magnó, biztosan előjön valami lehetetlen hiba.
Most például egy fura pattogó hang. Az okozza, hogy a szögletes szíj átfordul
az ékszíjpályán, s ilyenkor pattan egyet. Együtt lehetne vele élni,
de mit ne mondjak, ez azért elég idegesítő jelenség.

 

 

 

   Mivel nem találtam meg az újonnan vett szíjat, ezért túrtam a dobozomban a négyzetes helyett egy hozzáillő kör keresztmetszetűt. Ezzel is pattog, mert ez meg vékony. Addig addig forogtam a szobában, hogy meglett az új szíj. A SONY TC-U5 magnó felvételi szintszabályzóján lógott. A hozzávaló új szíjjal azonnal elmúlt a pattogás. Ej de sokba van nekem ez a magnó...

 

 

Nem is emlékeztem, hogy hiányzik belőle néhány összetartó csavar.
Persze mindegy, hiszen teli a doboz, vagyis bőven van miből pótolni.

 

 

Rácsavaroztam a magnóra az alját is. Mondhatni ő lett az "i" betűn a pont.

 

 

 

Azért van ebben a magnóban néhány szeretnivaló részlet is.
Itt van mindjárt ez.

 

 

Megbecsülendő dolog még ez a teljesen szabadon hozzáférhető szalagpálya.

 

 

 

   Beállítottam a fejet a magnó saját felvételeihez, mert végig akarom hallgatni a szalagot. Az én beállító szalagomhoz képest igencsak máshol állt benne a fej, ami amúgy egy tipikus magnós hiba. Mármint az, hogy a különböző fejállások miatt a szalagok, pontosabban szólva a rájuk készült felvételek nem csereszabatosak.

 

 

 

Kicsit grízes a hangja. Ez lehet a végfok, de lehet akár az előmágnesezés helytelen
beállítása is. Az jutott eszembe, mintha azt olvastam volna a leírásban,
hogy erre a magnóra nem fér rá a 18 centis orsó.

 

 

Valóban azt mondja a leírás, hogy 15 centis a maximális orsóátmérő.

 

 

Rádobtam egy 18-as orsót. (mit kerestem múltkor ezt az AKAI orsót)
Simán ráfér a 18-as!

 

 

Viszont érdekes mód kettő már nem. Szóval stimmel a leírás, hiszen valóban
nem lehet ezzel a magnóval lejátszani a 18-as orsón lévő szalagokat.

 

 

 

Ha csak így nem, de ez azért már csalás.

 

 

Az AKAI orsót azért kerestem a múltkor, hogy rátegyem erre a magnóra.
Még jó, hogy nem lett meg! Mit morogtam volna, hogy nem fér rá tőle a plexi...

 

 

Ezzel a porcicával akkor találkoztam, mikor kivettem a sarokból az M8-as magnót.
És még én szóltam le az M9-est, hogy milyen poros a belseje...

 

 

Bátyuska, öcsike. Rámértem a két magnóra centivel. Az M8 tüskéi között több mint
18 centi hely van, míg az M9 tüskéi között kevesebb. Hogy ez a módosítás miért
kellett... Talán csak azért, hogy valamivel kisebb lehessen a magnó. Vagy
mondjuk azért, hogy a rajtahagyott 15 centis orsókkal is rá lehessen
tenni a magnóra a fedelét. De persze csak találgatok...

 

 

Jó nyomon indultam el, csak még a formán kell egy kicsit igazítani.

 

 

Nagyon egyszerűnek néz ki, és az is. Kezelni is egyszerű.

 

 

A mechanikát vezérlő nyomógombokon kívül csak a hangerőszabályzó
élgombját lehet piszkálni, de még az is el van dugva szem elől.

 

 

Egész szép ez a BRG felirat.

 

 

Mint azt korábban említettem, van neki füle is, ami eddig azért nem látszott,
mert behajtott állapotban szépen belesimul a magnó elejébe.
Mondjuk vinni nem valami kényelmes, mert ahhoz
túlzottan szögletesre sikeredett a fogantyú.

 

 

Bevittem a szobába, letettem a sarokba, majd a családdal végighallgattuk a hozzá
kapott szalagot. Mondhatni elfogadhatóan szólt, csak előjött pár hiba.
Én meg botor mód azt hittem, hogy készen is van ez a cikk.
De nem. Nyomd csak meg ezt a gombot itt alább!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.