Blacky táskarádió
(ágyneműtartóból)

Az éjjel azt álmodtam meg, hogy ma reggel szétszedek valamit. A valami az igen
nagy valószínűséggel egy rádió lesz. Persze mielőtt még nekiállnék bármit is
szétszedni, előbb még össze kell raknom az ágyat, hogy visszakerüljön
rá az a rengeteg minden, ami jelen pillanatban a székemre
van zsúfolva. Például a pléd meg a díszpárnák.

Aranyos ez a maci! Amúgy velem szokott aludni. Arra jó, hogy mikor nem lefelé lóg
a kezem, hanem valahol a fejem mellett van, miközben az oldalamon fekszem,
akkor a sarokban ücsörgő maci támasztja meg a karom. Ez azért kell, mert
ahogy öregszem, egyre kötöttebbek az izületeim, vagyis a leírt testhelyzetben
nem ér le a kezem az ágyra, hanem mielőtt még leérne, megfeszül benne valami.
Ha ott van a maci a sarokban, akkor viszont nem. Valószínűleg túlaludtam
magam, onnan eredhet ez a cifra magyarázatom a macival alvásra...

A szobában rogyásig a polcokon a szétszedésre, illetve bemutatásra, no és egy kis
nagytakarításra váró rádió, én meg az ágyneműtartóban turkálok. Ezt a zugot
egyszer (valójában már többször) kiürítettem. Itt amolyan hátha kell majd
dolgok vannak. Mondjuk nehéz volna magyarázatot adnom arra, hogy
mikor is fog bekövetkezni az az eset, hogy egyszerre három tartalék
PC billentyűzetre lenne szükségem. Még a "majd rendet rakok"
ígérete sem merül fel bennem, mert ez tulajdonképpen nem
is rendetlenség. Pláne nem, hogy lecsukva nem is látszik!

Azt a piros orosz ajtócsengőt már rég bemutattam, csak mivel van vele egy tervem,
ezért nem mertem nagyon eldugni. Van a pincében egy olyan fiókom, amiben "jó
lesz ez még egyszer valamire" besorolású paneleket őrizgetek. Van köztük egy
kifejezetten ajtócsengőnek való szerkezet. Egy véletlen-számgenerátorról van
szó, ami egy négyhangú skótdudán játszik. Majd idővel előtúrom azt a panelt
és belekombinálom ebbe a piros dobozba. Persze még ezek előtt szeretném
megvalósítani azt a különös tervemet, miszerint bemutatom a paneleket
abból a fiókból ami idefent van. No de ez is hol van még... Ami viszont
speciel most jön, vagyis itt van, az a kép közepén terpeszkedő fekete rádió.
Ezt amúgy nem is akartam megvenni. Csak azért jöhetett velem haza, mert vagy
olcsó volt, vagy nem vettem aznap semmit. No persze az is előfordulhat, hogy
a buta arca miatt vettem meg. Ez a rádió ugyanis úgy él emlékeimben, hogy
olyan mint egy nagy buta Sokol. Hosszú és középhullám, aztán annyi is.

Még tavaly találtam ki, hogy idén tervet fogok teljesíteni. A terv lényege az, hogy
befejezem az első 100 szétszedtem cikket. Például ez a SANYO magnó is benne
van az első százban, de ahogy elnézem, inkább csak az ágyneműtartóban. Lehet,
hogy az első 100 cikk befejezése csak terv marad, mert az újabb tervem az, hogy
ne legyen a szobámban be nem mutatott rádió. A felhalmozott rádiók mennyiségét
elnézve, simán kihúzom a készlettel karácsonyig. De hogy melyik év karácsonyáig...
Vagy ott a másik megoldás, hogy kosárban lehordom a rádiókat a pincébe. Ez azért
nem jó, mert a másik idei terv 10 valami nagydarab dolognak a szétszedése. Már
úgy értem, hogy az okból a terv, hogy legyen a pincében egy kis hely. Majd azt
játszom, hogy időnként beszúrok valamit a sok szétszedett rádió közé. Úgyis
tele vagyok például magnókkal. A sarokból is épp kiröhög a BRG Calypso.

Sokadik képet lőttem róla, de mindegyiken életlennek látszott. Maga a rádió
meg mondjuk műanyagnak. Legalább a vállszíja lehetett volna bőrből...

Lementem a pincébe tűzifáért, s ha már úgyis ott jártam, felhoztam egy műanyag
dobozt, mert ilyenekbe gyűjtöm a panelekből bontott alkatrészeket. Persze az egy
jó kérdés, hogy a bontott alkatrészekből lesz-e valaha valami építve. Vannak ilyen
terveim. Például tipikusan rádió építős project, de ahhoz előbb még a szétszedtem
rovatnak kéne legalább annyira egyenesbe kerülnie, hogy pontosan mennyire is?
Szóval először a szobámat kéne kipucolni, aztán a nagyszobát, aztán a pincét.
Mindezt legalább olyan szintig, hogy ne essek át folyton a restancián.

Bevittem a rádiót a nagyszobába, azt gondolván, hogy majd a laposan betűző téli
napfényben biztosan élesebb képet lövök róla. Azt kell mondjam, hogy nem...

Hogy most épp a kezembe fogom, így látszik csak igazán, hogy micsoda nagydarab.

Ez a rádió egyszerűen nem szeret fotózkodni! Vagy nem csak az én
szemem csipás, hanem korareggel a fényképezőgép optikája is?

Kifűztem a rádióból a vállpántot, mert folyton útban volt. Ezt a szíjcsomagolást
még a seregben tanultam. Már megérte az a száz nap! Nem? Hát nem...

Ez a rádió - mint azt már említettem - egy buta darabnak lett nálam elkönyvelve.
A hangerő és a hangszín gombok tolópotméterek. Elgondolkodtam azon,
vajon mit jelenthet a rádió nevében a CB-50? Merthogy szó
nincs róla, hogy venné a CB sávot!

Buta. Közép és hosszúhullám. Tisztára mint egy Sokol.

Na ekkor történt, hogy egyszer csak meglepődve tapasztaltam, miszerint a rádió
tetején a skála tovább folytatódik, mégpedig URH és rövidhullám felirattal.

Azért úgy megvenni egy rádiót, hogy nem veszem észre, mi van írva a tetejére...

Legalább akkor illett volna kiszúrnom a hullámváltó
feliratait, mikor eldugtam az ágyneműtartóba.

Nagy piros power a gomb. No de mi van ma ezzel a géppel?
Már úgy értem, hogy a gomb a valóságban piros.
Ehhez képest viszont ezen a képen...

A rádió egyik oldalán vannak a csatlakozók.
Láthatóan nem volt agyonhasználva a rádió.

A másik oldalon pedig egy ilyen hatalmas állomáskereső gomb leledzik. A mélyedés
azért van rajta, hogy beledugjuk az ujjunkat, majd úgy tekergessük a gombot. Kicsit
olyan katonai rádió feelingje van. Vagy csak olyan akart lenni? Szögletes, meg jól
mutat a két csavar a vállpánt tartóján, de végül is az összkép... Nem is tudom...
Ormótlan? Vagy tán bumfordi? Leginkább valami ilyesmi kifejezés illik rá...

A hátlapon semmi érdekes. Illetve de!

Az az érdekes, hogy a rádió gyártója nincs megnevezve. Azt persze tudjuk, hogy
a rádió a keresztségben a Blacky nevet kapta, de azt nem, hogy melyik cégtől.
Azt meg pláne nem, hogy melyik országban! Mivel a rádión német feliratok
vannak, azonban nincs rajta semmiféle német cég neve, ezért ez a rádió,
ez bizony igen nagy valószínűséggel japán. A németek nem voltak oda
a távol keleti holmikért. Erre a japánok azt lépték, hogy Fisher néven
(ami elég németesen hangzik) árulták némethonban az elektronikáikat.

A hangszórón található Pioneer felirat szerint valóban japán a készülék.

Az alkatrészkészlet teljes mértékben távol-keleti származásra utal. A hullámváltó
nem Isostat. A power gomb is ugyanilyen rendszerű kapcsolót mozgat,
és nem a trafó primer áramkörét szakítja meg. Ez utóbbi azt
jelenti, hogy akkor is fogyaszt a rádió, ha kikapcsoljuk.

Ami kilóg a képből, az ez a két darab Tungsram teljesítmény tranzisztor.
Kétszeresen is kilóg! Egyrészt mert magyar, másrészt mert túlzás.
Egy ekkora rádióba (még ha épp oly nagydarab is) nem kell
ekkora végtranzisztor páros. Olyan AC187-188 való ide.

Hogy az alkatrészek a helyükön maradjanak, le lettek ragasztva szép barna trutyival.
Persze az is lehet, hogy csak meg volt fázva a húzott szemű rizsevő emberke.

A középhullámú modulátortekercs szép.

A hosszúhullámú modulátor tekercs pedig kifejezetten ronda.
Látni rádiókban nagyon szép tekercseket is, de ez valahogy nem tartozik közéjük.

Ki tudja mi volt itt eredetileg? Merthogy nem ez a két tranyó, az biztos!
Ezek ketten bakelitlapostul, jól láthatóan utólag lettek ide bereszelve.

Számoljunk egy kicsit. A hangszóró 8 ohmos, miközben a tápfeszültség 6 volt.
A végfokozat hatásfoka maximum 50% A kimenő teljesítmény
1 watt körüli. Felesleges az AD161-162 páros...

Kis és nagykalapos buci műanyag tokos japcsi tranyók.

Valaki látványosan széthúzta a zöld KF alatti tekercset,
vagyis az URH fokozat is biztosan megtúródott.

A skálahúr meghajtása szép és jó.

Mielőtt bármit is kezdenék a rádióval, leforrasztom, újra ónozom, majd ismét
a helyükre forrasztom a leszakadni készülő drótvégeket. Ez azért fontos,
mert most még a helyükön vannak. Nem kell találgatni, hogy melyik
hová való. Ha nem kötöm újra a drótvégeket, azok menten le
fognak szakadni, amint kiszedem a panelt a dobozból.
Legalábbis ránézésre már nagyon leszakadni
készülő állapotban vannak. Gondolom
néhányszor már lehetett szétszedve.

Mielőtt még valamit végképp elrontanék a szétszedéssel, megnézem van-e benne élet.
Jelentem alássan van. Persze a hangja hagy maga után némi kívánnivalót.
Amit az ember ezen hang után kíván, az kérem maga a csend!

Ezek a részek maradnak az asztal sarkán áram alatt (mert elfelejtettem
kikapcsolni a tápot), míg a rádió külseje megfürdik a csapban.

Ilyen távolságból még nem látszik semmi. No de ha közelebb megyek...

Ezt már valaki piszkálta! Ráadásul nem volt valami sikeres a műtét. Jobb szélen
az az orosz illetőségű ellenállás, az kérem biztosan egy utólagos beépítés.

Például annyira nem sikerült a javítás, hogy ennek a trimmernek
az egyik lába kiforrasztódott. Persze ez nem maga a hiba,
ez kérem még csak a kontár javítás következménye.

Az eredeti hiba ez. Vagyis kiszáradt az egyik kondenzátor. A hibás kondi cseréje
után feltámadt a rádió. Tehát eredetileg hibás volt a kondenzátor, így nem
hidegítette a tápot, és ettől gerjedt a rádió. Erre fel az előző "mester"
kicserélte a végtranzisztorokat, kiforrasztotta a trimmer lábát,
és beszerelt egy oda nem illő orosz ellenállást. Gratulálok!

Még ha csak ennyit követett volna el... De sajnos láthatóan (és hallhatóan is)
beletekert a KF-ekbe. Én erre azt mondom, hogy nem állok
neki behangolni. Polcra dísznek jó lesz így is.

Nem tudtam bedugni a borotvacsatlakozót a rádióba, mert nem fért bele. Fogtam
a bicskám, és addig farigcsáltam a dugót, míg belefért az aljzatba. Legközelebb
tudni fogom, hogy van egy megfaragott végű kábelem. Frászt! Legközelebb,
mikor hálózati zsinórt keresek, meglátom ezt a farigcsált végű csúfságot.
Hogy néz ez ki? Levágom ezt a ronda dugót, és elhasználom a kábelt.

Alumínium alap, fekete fényezés, majd fehér felirat. De hogyan tud úgy lekopni a
puhakefés mosástól a fekete festék, hogy mindeközben a fehér betű megmarad?

Tényleg egy puha szőrű kefével mostam. Ehhez képest viszont igen érdekes
állagú lett az előlap. Ezeket a karcolásokat tuti nem a kefe okozta!

Mondanám róla, hogy most már jól szól, de olyan nagyon azért nem.
Ráadásul hiábavaló volt a dugófarigcsálás, mert hálózatról nem működik.

Feltettem a polc legtetejére. Majd ha a többi rádiót is szétszedtem,
akkor majd szépen elrendezem őket. No de hogy ez mikor lesz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.