Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a panel mögött látható listáról melyik tételt tudom le, mert az ugye mindenképp mínusz egy. Hogy a listán díszelgő panel rajta sincs a listán? Most mond már... Tévedtem én ennél már nagyobbat is!
   A panel amúgy annak hatására került elő, hogy a lakásban található kincseim közül épp egyikhez sem volt kedvem (Te, hogy ez nálam mennyire általános...), mire fel nagy sebesen leszaladtam a pincébe, s egy szatyornyi tűzifa felhozása közben, mondhatni csak úgy mellékesen betértem a lomos pincébe is, ahol aztán rendeztem egy alapos nézelődést. Mivel ott sem igazán ragadott meg semmi, no meg a fás szatyor is nehéz, ezért valami egészen könnyűt ragadtam magammal. Mármint a képen látható apró nyáklapot, amivel már csak azért is könnyű dolgom lesz, hiszen annak minden egyes részlete kívül van, így tulajdonképpen nincs is rajta mit szétszednem. Ettől persze én még bemutatom, mert egy érdekesség.

   Egyrészt ott van mindjárt az, hogy a Rádiótechnika 1987 áprilisi számában hibásan jelent meg a panelrajz, ezért a két integrált áramkört a fóliás oldal felől kellett beültetnem. Hogy ez az áprilisi tréfa része volt-e, vagy sem, arra mondjuk nem találtam utalást. A hibát amúgy valószínűleg azért nem szúrtam ki, mert egyrészt bíztam a Rádiótechnikában, másrészt annyira megtetszett a skótdudán játszó véletlenszám generátor ötlete, hogy mondhatni túl gyorsan álltam neki a panel elkészítésének. Az a vaskloridos üveg, amiben a barna lötyit tartom, az szerintem még azóta is az asztalom vegyszeres polcán pihen.

   Hogy a két 74-es sorozatú TTL IC a fóliás oldalról lett beforrasztva, azt azért nem érzem problémának, mert az áramkör egyrészt így is tökéletesen működik, másrészt amúgy is szokásom volt olyan paneleket készíteni, melyek a fólia felőli oldalról voltak beültetve. Konkrétan már eleve úgy álltam hozzá, hogy ki sem lyukasztgattam őket. Hogy mennyi ilyen áramköröm volt, arról a csupasz paneles dobozom tudna mesélni. Mármint idővel - már csak a szűkös alkatrészkészlet okán is - szinte minden általam készített elektronikát elbontottam. Mármint azért, mert én pont úgy játszottam az elektronikai alkatrészekkel, mint más a fémépítővel. Vagyis ha ráuntam a darura, szétszedtem és építettem az alkatrészeiből autót, körhintát, vagy mérleget.
   Bár menten felmerült bennem az ötlet, hogy megmutatom a paneles dobozom tartalmát, csakhogy ezt megtorpedózta az a tény, hogy a pincében jelenleg még mindig akkora kupi van, hogy a doboz előkerítésébe még belegondolni is fájt!

   Ez a kép természetesen nem úgy készült, hogy mégiscsak lementem a pincébe, hanem úgy, hogy csak azért álltam fel az asztaltól, hogy a kamera megfelelő távolságba kerüljön a témától. Mármint ezeket a paneleket mind a középső asztalfiókból szedtem elő.
   Míg a bal oldali halmaz a fóliás oldalról szerelt alkatrészekre példa, addig a jobb oldali panelek ki lettek furkálva. Mindkét halmazban van vaskloriddal maratott, mint ahogy Miniplex fúrógépbe fogott csigafúróval mart mintázatú is.
   Ha mindet nem is, de kettőt sikerült a meglehetős tömegből beazonosítanom. Míg a balra fent látható panelen valaha rengeteg multivibrátor volt, melyek egymást keresztbe kasul vezérelve rettenetes ébresztőhangot produkáltak a Select 722-es rádióval összekötött ébresztőórám számára, addig jobbra lent a nagyobb panel egy digitális frekvenciamérő bemeneti egysége volt.

   Bár a bemutatóból már csak annyi hiányzott, hogy a panelről lógó vezetékekre rákössek egy apró hangszórót, meg persze 5 voltot is, a rettenetes rutinomnak köszönhetően simán képes voltam még egy ennyire semmi kis projektet is félbehagyni.

   Mikor másnap délelőtt a sarokba bemásztam, majd odaültem az ágyvégi porba, komolyan megsértődtem, hogy a képen látható átlátszó dobozok egyikében sem találtam hangszórót.

   Idővel persze a hangszórókat tartalmazó fiók is előkerült, bár 32 ohmosat nem találtam benne, csak 16 ohmost. Valamint találtam benne egy fénypisztolyt, ami majd a pincében összecsomagolt egyszerű videojátékok bemutatásához kell. Már ha valóban illik hozzájuk.
   Míg balra lent a négyes akkukimerítő béta változatát látjuk, addig jobbra fent az 1.0 verzióhoz összegyűjtött alkatrészek díszelegnek. A két apró fadobozba viszont már bele sem mertem nézni! Mármint tapasztalatom szerint nem tesz nekem jót, ha folyton az elmaradásaimat nézegetem. Ezért is vannak ezek ilyen szépen eldugva.

   Mármint annak tükrében mikor, hogy még azt az apró projektet is képes voltam egy nappal elhalasztani, hogy rádugjak egy panelra egy hangszórót. Mármint még forrasztanom sem kellett, mégis megtettem!

   A dallam attól gyorsul vagy lassul, hogy a kezem ellenállásával elállítom az ütemadó oszcillátor frekvenciáját. Magáról a dallamról csak annyit, hogy hiába véletlenszerű, vagyis felettébb változatos, egy idő után a leírásnak megfelelően kezd tőle az ember megőrülni. Valószínűleg én is sokat hallgathattam.
   Amúgy valaha nem sok híja volt, hogy készítek a hanggenerátorhoz egy olyan kiegészítést, ami a már amúgy is véletlenszerű dallamhoz szintén véletlenszerűen, de az eredeti ütemnek megfelelően hozzákever dobot és cintányért is, így srófolva fel az őrület szintjét.

   Hogy ugyanoda tettem le, mint ahonnan a minap elvettem, az akkora szégyen... Mármint az szégyen, hogy a pincei paneles fiókot az adott pillanatban még csak esélyem sem volt a polcból kihúzni, letennem pedig végképp nem lett volna hova! Mint azt már csak a balra látható figura is jelzi, ördögi dolog ez a rendetlenség... Az pedig pláne bosszantó volt, hogy mikor visszafelé jöttömben szerettem volna magammal hozni egy szatyor tűzifát, akkor kiderült, hogy mindkét fahordó szatyor a lakásban maradt.

   No nem mintha annyira hideg lenne, hogy komoly igény mutatkozna a tűzifára. Hogy az ablakban elhelyezett hőmérő 21 fokot mutat, az annak fényében mindenképp fura, hogy ma szilveszter napja van.

   Az útszóró só pedig annyira nem fogy, hogy már csak ezért is haragszom erre a lehetetlen időjárásra. Idén (ez még 2021-ben volt) egyszer ugyan már majdnem sikerült kiszórnom a járdára némi sót, de mire odaértem, addigra elvolvadt az amúgy nem is hó, hanem csak a járdára fagyott undok ónos eső. Mármint azért szeretném, ha idén legalább ennyi só elfogyna, mert a két bödli helyére már évek óta szeretném télire odatenni az ablakból lehordott virágföldes ládákat, csak ugye nem tudom, mert a só nem fogy. Az mondjuk igaz, hogy az útszóró sós szekrényt kifejezetten az útszóró sónak építettem, de attól még jó lenne a tetejét legalább telente másra is használni.

   Mint az gondolom sejthető, az előző, meg persze ez a kép is úgy készült, hogy immáron hónom alatt a két fahordó szatyorral újra lejöttem a pincébe. Míg a kép lényegében a sajnos még nem utólag, hanem csak előre összecsomagolt bóvli videojátékokat mutatja, csalafinta módon, mint amolyan asztal, alulról belopózott a képbe a Compaq PC. Ezt a rengeteg kacatot ha egyszer tényleg mind elbontom, nem is tudom mihez fogok kezdeni a felszabadult hellyel...