Sport rádió
(elajándékoztam)
|
|
Szedjünk szét valamit, mondta a fiam. Hiába no, a példa bizony ragadós! No de mit szedjünk szét? Kérdeztem kíváncsian, bár tökmindegy mit válaszolt volna a gyerek, mert akkor is a Sport rádió jön. Már csak azért is, mert sikerült elajándékoznom. Végre egy lommal kevesebb! Mondjuk szó se róla, kaptam helyette egy csokor másikat. |
 |
Ez egy szovjet készülék. Ez persze így elsőre nem mond semmit. Mert ugye attól, hogy valami orosz, attól az még akár lehet szép és jó is. Ez a rádió például kifejezetten szép. Tetszik a díszrács formája és mintája. Jónak viszont már korántsem nevezném ezt a konstrukciót. |
 |
Szép ez az embléma. Büszke rajta Made in USSR felirat. Érdekes választás egy rádiónak a sport név. Mégis milyen sport közben hallgat az ember rádiót? Ráadásul ez nem is zseb, hanem táskarádió. Van neki hordfüle is, csak nem látszik, mert a fentebbi képen épp a rádió mögött van. |
 |
- nyolc tranzisztoros - négy hullámsávos - 6 voltos (négy ceruza) elem kell bele |
 |
No még egy kép szemből. Nekem akkor is tetszik! Bal oldalt a hangerő szabályozó, s egyben bekapcsoló gomb. Jobb oldalt kettős forgató gomb van. A belső a hangoló, a külső pedig csak a rövidhullámú sávokon működő finomhangoló. |
 |
A hangszínszabályozót nem bonyolították túl, hiszen mindössze egy magas hangok vágására alkalmas kapcsolóból áll. Egy 47 nanós kondit kapcsol párhuzamosan a hangerőt szabályozó potméterrel. |
 |
Nyolc tranzisztor. Mintha ez olyan fontos volna... |
 |
Fülhallgató csatlakozó. Ha az ember bedugja a jack dugót, akkor az leválasztja a belső hangszórót. Minek szóljon a hangszóró ha nem kell? Ez így fog menni egy darabig, de úgy a huszadik bedugás kihúzás után már nem fogja visszakapcsolni a jack aljzat a hangszórót. Szinte minden általam javított kisrádióból (már amelyikben használták) kénytelen voltam kikötni ezt a csatlakozót. |
 |
Az antennacsatlakozó aljzata. Hogy ebbe mégis mi megy bele? Még a Sokol rádión is volt egy ilyen aljzat, ott kb. egyesnél valamivel vastagabb drót szorul be a lyukba. Ez éppen olyan szabványos, mint mondjuk az orosz Jack dugó. |
 |
Ez olyan szép... Ez a gomb szolgál az elemtartó fedelének nyitására. Az ember csak odébb tolja, mire fel azonnal nem történik semmi. Ekkor jön a körömmel vakarászás, meg a csavarhúzós feszegetés. A gombtól balra látszanak is a fentebb említett piszkálódások nyomai. |
 |
Ez itt a korábban már említett kettős hangoló gomb. A nagyobbik, vagyis az alsó az igazi, a kisebbik felső pedig a rövidhullámú finomhangoló. Ez utóbbi egy úgynevezett végtelen, vagyis körbeforgatható trimmer kondenzátort tekerget. |
 |
A hullámváltó kapcsológombja. Kicsit törött, ami nem is csoda, ugyanis iszonyat erő kell a megmozdításához. Az persze lehet, hogy újkorában a gomb mögötti kapcsoló még könnyen jár, de én speciel még csak beszorultat láttam belőle. |
 |
Ez itt a teleptartó, illetve már csak a helye. Eredetileg négy ceruza elem kell bele, amit szinte mindenki azonnal egy kilencvoltossal helyettesített. Talán még nem is láttam ebbe a rádióba való eredeti elemtartót. A képen jól látható, hogy a telep kifolyt, megmarta a hangszóró kosarát (rozsdás), valamint kikezdte a hangszóró membránját is. A hangszóró membránja korabeli népszokás szerint meg lett ragasztva. |
 |
Íme a telepcsatlakozó. Egyszer javítottam egy kisrádiót. Mindössze néhány percig szólt, aztán elhallgatott. Kis szünetet hagyva eljátszotta ugyanezt még egyszer, majd akárhányszor. Végül is az jött ki megoldásképp, hogy valaki kiszedte a két ceruzaelem részére szolgáló elemtartót, majd ráforrasztott a drótok végére egy 9 voltos elemhez valót. Én meg csak néztem, hogy mégis mitől izzanak a végtranzisztorok... |
 |
Íme a hullámváltó kapcsolója, vagyis maga a kontakthiba személyesen. |
 |
Tessék csak ráklickelni a képre és megnézni teljes méretben. A forgókondenzátor hátulján található trimmerek hangoló csavarjainak slicce látványosan ki van kopva. Ehhez rengeteget kellett beletekergetni ebbe a szerencsétlen sorsú rádióba. |
 |
Ez itt egy germánium alapú MP40-es tranzisztor. Érdekes mód ragaszkodtak ezekhez a kiveszőfélben lévő alkatrészekhez az oroszok. Jó, elismerem. Szól vele a rádió, de a világ más tájain már rég leálltak a Ge alapú tranzisztorok gyártásával, mikor az oroszok még nagyban ezzel szerelték a Sokolt! |
 |
Ez meg egy GT309A tranzisztor. Vékony, s ezért könnyen letörő lábai voltak. Ráadásul hogy néz már ki? Az oroszok nagyok voltak a hülye formájú alkatrészek gyártásában. Ott vannak például azok a szép zöld ellenállások. Az ember megszokta, hogy egy alkatrész lábát arra görbíti amerre csak akarja. Na ez a dolog ennél a típusú ellenállásnál nem jön be! Ennek ugyanis nem drótból, hanem szalagból van a lába. Az egyik irányban ugyan hajtogatható, de a másik irányban erőltetve hamaros leesik az ellenállásról a lába. |
 |
A rádió hangfrekvenciás végfokozata. Úgy néz ki, mintha a fényképezőgép közeltorzítását látnánk, azaz széttartanak a fotón az alkatrészek. De nem! Az alkatrészek a valóságban is széttartanak. A bal oldali trafó mondhatni majd kidől a panelből. |
 |
A ferritrúd, rajta egy tekercs. Mögötte egy másik ferritrúd látszik, s azon egy másik tekercs. Ebben a rádióban két ferritrúd van! Ha a NATO csak egyszer is belegondolt volna, hogy mindez mivégre, a keleti blokk közben simán megnyerte volna a hidegháborút! Nos ez a trükk, ez nem vált be... |
 |
A két ferritrúd másik vége. Újabb két tekercs... |
 |
Látod a sliccet a KF hangoló magján? Na ez az! Ez a szegény rádió teljesen szét lett tekergetve. A tulajdonos addig-addig csavargatta a csavargatható dolgokat, míg csak azokból teljesen ki nem kopott a slicc. Ez is egy népszokás volt, de legalább volt mit javítanom kiskoromban. |
 |
Rakás színes drót, háttérben a hangerőszabályozó potenciométerrel. Két dolog is jól látszik a képen. Az egyik az, hogy mindenfelől mindenfelé mindenféle színes drótok tartanak. Ezt amúgy átgondolatlan tervezésnek szokás nevezni. A másik dolog pedig az, hogy bárhogyan is koncentrálok a potenciométerre, a fotómasina csak azért is a színes drótokra fókuszál. |
 |
A füles jack aljzata hátulról. Ez valami mánia! Mármint az ezüstözés. Persze kezdetben biztosan jó kontaktust ad, de aztán szépen megfeketedik, majd csinál ez mindent, de hogy érintkezni nem fog rendesen, az tuti! |
 |
A hangszínszabályozó nem éppen túlbonyolított egy szem kapcsolója. Ügyes megoldás ahogy a 47 nanós kondi lábai odafogják a drótot. |
 |
Hátul azt a zöldet kell nézni, az ugyanis egy mechanikus hullámszűrő. Talán ez volt az első rádió a magyar boltok polcain, ami ilyennel volt szerelve. Ezzel a valamivel van pótolva a KF-ek egy része. Nagy és kontakthibás! Pöckölgetésére el-elhallgat a rádió. Ha az ember szétszedi, akkor kiesik a zöld puttonyból egy csomó lapocska. Ezt most nem teszem meg, mert csak a fotózás kedvéért nyitottam ki ezt a gépet. |
 |
Persze azért megpróbálok valami életet lehelni bele. Ezzel addig jutottam, hogy szól rajta a Kossuth adó, és ennyi elég is. A képen jól látszik amit már az előbb is említettem, vagyis az elemből kifolyt trutyi által megmart hangszóró. Ami alumíniummal be van kerítve, az a rádió demodulátor fokozata. Érdekes, de mások nem szoktak árnyékoló serleget tenni rá, csak az oroszok. Most éppen le van véve, hogy alálássunk. Nincs benne semmi érdekes... |
 |
Kénytelen voltam levenni róla a skálát, mert szorult a mutató. Jó darabig nézegettem, hogy mégis mi tartja a helyén az átlátszó részt, de mivel nem találtam nyomát rögzítésnek, ezért letéptem. Ez az! Ez a helyes eljárás! Egyszerűen csak ki kell pattintani a helyéből. |
 |
Talán ha öt percig szórakozhattam a mutató tekergetésével, aztán ráuntam. Ha erre tekertem, akkor ő arra szorult be, és vice versa! Minden gép tömve van konstrukciós hibákkal, mintha azok sosem akarnának kifogyni. No majd ha én építek rádiót... |
