Most nem mutatok a mai projektet megnyitó fázisképeket, hanem inkább csak elmondom, hogy a lomos pincébe belépve, ott azon szempont alapján körbenézve, hogy akad-e szem előtt valami olyan apróság, amit megemlíteni ugyan már rég megemlítettem, de szét még nem szedtem, és persze jó is lenne letudni, na akkor mindenféle turkálás nélkül találtam meg ezt a két kiváló tételt. Míg a balra látható alkatrészt a kerek Hajdú mosógépből szereltem ki, addig a jobbra látható a pincei porszívó hozzájárulása (megjegyzem nem önkéntesen) a szétszedtem projekthez.

   Először csak ide, vagyis a csavaros dobozok polca elé kerültek, de kisvártatva már léptem is tovább, mert mára rengeteg olyan egyéb apróságot ütemeztem be, mint mondjuk az eszterga késtámaszának második körös lakkozása, vagy egy hatalmas szögletes 8-as anya laposvasból történő kifűrészelése.

   Amúgy épp az ilyen esetekre (mármint a világos háttér igényének kielégítésére) készült a munkapadra ez a világos színű borítás, amit persze azonnal el is raktam, mert ugye nem szerettem volna a biztosan zsíros tengellyel összemocskolni.
   A másik ok az eltételére az volt, hogy ez a munkalap két réteg farostlemez közé ragasztott kartonpapírból áll, amin ugye nem volna tanácsos kalapálni, s persze a satut sem volna jó ötlet ráfogatni.

   Hogy ezt az alkatrészt meg mégis minek szedem szét? Nos azért, mert míg a tengely egyik végén menet van (legalábbis valószínűleg), addig a másikon hely az előbb látott ékszíjtárcsának. Maga a tengely pedig csapágyazott, mely kombináció remélhetőleg újrahasznosítható. Már úgy értem, hogy egy esetlegesen felmerülő igény esetén majd milyen jó lesz, hogy ez a valami csak úgy egyszerűen ott van a fiókban, és nem nekem kell kitalálni, hogyan gyártsam le, vagy miből szedhetek ki valami hasonlót.

   Bár csak úgy szabadon megpörgetni azért nem lehet, de ettől eltekintve akár puszta kézzel is megtekerhető, ami ad rá némi reményt, hogy ki fogom tudni ütni a tengelyt a csapágyházból.

   Mivel a tengelyt a helyéről kiütnöm csak eddig sikerült, mérgemben tövig visszakalapáltam (illetve az bezzeg egyetlen koppintásra megvolt), majd újra ki és újra be, majd folytattam ezt egészen addig, míg csak rá nem untam a dologra.

   Mikor meguntam, akkor előkaptam a legnagyobb csavarhúzót, amivel aztán (megjegyzem őszinte meglepetésemre) játszi könnyedséggel sikerült a tengelyt a helyéről kifeszegetnem.

   Mire fel őszinte felháborodásomban fogtam és szétcsapkodtam a kalapácsommal a keverőtárcsát. Mondjuk nem a golyóscsapágyak hiánya miatt voltam mérges, mint inkább azért, mert más módon nem voltam képes oldani a tengely és a tárcsa közötti kapcsolatot.