Már megint voltam oly rendes, hogy alaposan idepakoltam. Ez amúgy azért történt, mert miután felkeltem (megjegyzem már 10 óra múlt), valami egészen szokatlan lelkesedés vett rajtam erőt a mindenféle feladataimat illetően. Betettem egy adag mosást, hordtam tűzifát (és még vágtam is), szaladgáltam a mindenféle elkészült és még elkészületlen kacatjaimmal a lehetséges helyszínek között. Utóbbi tevékenységemnek - mint az látható - az lett a vége, hogy újra idekerült egy csomó olyan apróság, melyeknek ha nekiállnék, akkor pikkpakk túllennék rajtuk. Amúgy a mai nap ez majdnem így is lett, csak aztán délutánra kifogyott belőlem a lendület.
   Hogy a sárga fényerőszabályzóról szóló cikk majd még csak ezután lesz, és a ma bemutatott kapcsolók is majd csak valamikor hónapok múlva fognak előkerülni, mikor a bakelitből készült villámvédő kapcsolót keresem (mármint a porcelán alapúak mellé), az a kavarodás azért van, mert a túl sok (szerintem legalábbis) egymásután következő építési cikkeket széthúzogattam, majd nem volt mivel betöltenem a keletkezett hézagokat. No nem mintha amúgy bármiféle értelmes sorrendben haladnék...

   Hogy ez mennyire így van, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy ezek a nem tumbler rendszerű kapcsolók (valamint a két kósza nyomógomb) azon elv mentén került elő, pontosabban szólva majd mindjárt bemutatásra, hogy tumbler kapcsolót már mutattam, ami persze majd szintén a jövőben lesz.
   Ha nem lenne az a hatalmas, és persze mindent tudó táblázatom, akkor már rég belezavarodtam volna a dolgokba. Na jó, beismerem. Már a táblázatot mankóként használva is egyre nagyobb a fejemben, pláne a valóságban a zavar...

   Ha viszont megnyomom, akkor ezt a kettőt. Vagyis ez egy váltókapcsoló. Hogy miért nem tumbler? Nos azért, mert a kezelőszerv (jelen kapcsoló esetében ugye nyomógomb) és a kapcsolást végző érintkező között merev mechanikus kapcsolat van. Vagyis nincs ott a tumbler rendszerű kapcsoló esetében szokásos, átkapcsolási sebességet meggyorsító rugó.

   Közben persze épp nagyban járt a mosógép is, ami mégis mikor máskor kezdett volna a mosóvíz ürítésébe, mint mikor épp rajta ültem a kivezető csövén? Egy kicsit persze meglepett a dolog, mert az az igazság, hogy nem szoktam ilyen erős sugárban üríteni.

   Az apró kapcsolót - hogy gyorsabban száradjon - a cserépkályha épp jó meleg füstkivezető csövén helyeztem el. Ezt csak azért mutattam meg, mert miután anyám alaposan megebédeltetett, majd természetesen aludtam is egyet, a kapcsoló rejtekhelyének titka a munkakedvemmel együtt szállt el.

   Ez egy villanytűzhely, vagyis egy rezsó kapcsolója, amit valószínűleg abból az erősítőből szereltem ki, amit az egyik osztálytársam épített. Amúgy még ez volt benne a legkisebb hiba! (mármint az, hogy ez nem egy erősítőbe való kapcsoló) Szegény készülék előlapja kutyaközönséges burkolatlan hungarocellből volt, a hangerőszabályzó (a hozzáértés hiányából kifolyólag) a hangszórókimenetre lett bekötve, de ami mindent überelt, az a megrajzolni ugyan megrajzolt, de ki aztán valamiért már nem maratott panel, a beleültetett TBA810-es IC-vel.

   Ez a kapcsoló azért egy köztes eset (mármint a tumbler és a nem tumbler elvűek között), mert bár a kapcsolás merev kapcsolatban van a forgatógombbal, de az úgy nagyjából a kép közepén látható, leginkább lekerekített négyzetnek tűnő forma, az innen nézve alatta elhelyezett rugóval, ha gyorsítani éppen nem is gyorsít semmit a működésen, de legalább jól pozícionál az egyes lehetőségek között. Már úgy értem, hogy mikor a rugózott rész átbillen a négyzet egy kissé lekerekített sarkán, akkor beugrik a mélyedésbe. Ettől persze még oda állítjuk a forgatógombot, ahova csak akarjuk, és az érintkező is ennek megfelelően mozog, vagyis ez nem tumbler.

   Ahogy így elnéztem, azt sikerült róla megállapítanom, hogy ez nekem annyira felesleges, hogy akár ki is dobhatnám. Majd kisvártatva beugrott, hogy akad a pincében egy villanyrezsó, amihez még jól jöhet, mint tartalék alkatrész. Aztán beugrott, hogy nem egy, hanem egyenesen két villanyrezsóm is van! Mi mondjuk gázzal főzünk, szóval mégiscsak fölösleges. Aztán beugrott, hogy a múltkor nem volt a kúton cseregázpalack, így anyám egy hétig a gáztűzhelyre tett villanyrezsón főzött. Francba! Annyira bosszantó, hogy nálunk tényleg semmit nem lehet csak úgy egyszerűen kidobni...

   Persze - mivel merev a kapcsolat a kapcsolókar és az érintkező között - létezik egy középső állása is, mikor is a jobbra látható karocska mindkét érintkezőhöz hozzáér. Ez a jelenség (valamint az akár lassan is kapcsolhatóság) a kapcsoló eredeti helyén azért nem okozott semmiféle gondot, mert az elektronika adott pozíciója erre nem volt érzékeny. Már úgy értem, hogy egy jelet átkapcsolni, mondjuk a hálózati feszültséggel ellentétben, bármilyen lassan lehet, az biztosan nem fog ívet húzni a kapcsoló érintkezőin.

   Ez a kapcsoló valaha egy elektroncsöves rádió hátából állt ki, ahonnan azért szedtem ki, mert akkoriban a kuka mellé kitett rádiókból nemcsak a hangszórókat (az ugyanis mindig kellett, mert sűrűn leégettem őket), hanem a kapcsolókat és a potmétereket is kiszedtem. Már persze csak azokat, amik könnyen mobilizálhatók voltak a zsebemben hordott szerszámokkal.

   Ezek a nyomógombok csak azért kerültek ide, merthogy egyrészt semmi kedvem sem volt külön szétszedtem cikket írni a nyomógomboknak, másrészt viszont épp itt voltak előttem. Két hónap múlva erre persze már rég nem fogok emlékezni, csakis arra (már ha igen), hogy valahol korábban egyszer már szó volt a nyomógombokról, csak épp valamiért nem találom a róluk szóló cikket.

   A vezetékek bekötése egy-egy csavarral történik. Ehhez képest érdekesség, hogy a csavarok alá merev vezetékek vannak szorítva, majd a kilógó végükhöz sodrottak vannak hozzáforrasztva. Hogy ez miért így lett megoldva, arra ugyan vannak ötleteim, csak most inkább nem sorolom fel őket.

   Mégpedig a nyomógomb megnyomásakor a közéjük benyomódó apró rézgombóc hatására. Ez amúgy egy úgynevezett záró érintkezős nyomógomb, ami a nyitóérintkezős nyomógombtól abban különbözik, hogy ott alapesetben rövidzár van, majd a gomb megnyomására az előző képen látott érintkezőket rövidre záró alkatrész nem közelít, hanem távolodik.

   Ez a nyomógomb, bár jónak néz ki, de végül is hibás, mert csak valami iszonyú erővel megnyomva ad rövidzárat. Ezt a hibát persze könnyedén orvosolni lehetne az álló érintkezők újrapozícionálásával.

   Miközben épp nagyban és unottan nézegettem őket, az a nyilvánvaló kérdés merült fel bennem, hogy vajon maradt-e bennem annyi lendület, hogy lesétáljak velük a pincei kapcsolós dobozig.

   Ezek a lámpák például hiába jelentkeztek önként, még arra sem voltak képesek rávenni, hogy egy kicsit közelebbről is megnézzem őket, amire amúgy azért volna szükség, mert épp jól jönnének egy másik pincébe, amolyan pótvilágításnak, hogy a belső végen is legyen valamicske fény.
   Ilyenkor én mindig azzal szoktam magamat bíztatni, hogy egyszer majd minden egésszé kerekedik. Erre persze - az idő előrehaladtával - egyre kevesebb az esély. Hogy a kedvem végképp el ne veszítsem, ilyenkor gyorsan találnom kell valamit, ami már rég elkészült. A jelen képen ilyen valami például a fiókos szekrény, aztán az asztalon a pult, no meg a háttérből már szinte ki sem látszó szerszámtartó.