A sárga masina a gatter nyelének lecsiszolásához kell, míg a 13-as villáskulcsok az eszterga alkatrészeinek csereberéléséhez. Hogy az utóbbi alkatrészek még sehol sincsenek? Most mond már...
   Amúgy épp egy ilyen eset miatt vagyok itt. No nem az esztergát kibővíteni, hanem azért, hogy elkészítsem a munkapadon jobbra látható, jelenleg még sehol sincs állapotban leledző szarvast.

   Már úgy értem, hogy ezekből a kertből begyűjtött mindenféle fadarabokból, melyeket eredetileg természetesen nem az elkészítendő szarvas alapanyagaként, hanem egyszerűen csak télire tüzelőnek hoztam be, csak aztán a fáspincében épp nem volt hely, illetve szabad az út, így kerültek nagy hirtelenjében a Simson mellé.

   Majd kentem egy újabb réteg sárga festéket a sárgára festős project kettő keretében kicsinosított keretes fűrészre. Bár kifejezetten nem szeretek egyszerre több vasat tartani a tűzbe, csak most épp az van, hogy ha nem állok bele amibe csak lehet, akkor nem fogok tudni lemenni a táblázatba beírt, azonban egésszé nem kerekített szétszedések, vagy mint most, farigcsálások számával az idei év végére betervezett 70 alá.

   No nem mindet, mert ennyi azért már tényleg sok lett volna egy szarvashoz. Balra a hűtőkosarakból barkácsolt növényfuttató rácsokat látjuk, míg mögöttük és a háttérben a benzinmotoros fűnyírók roncsait. Mindeközben a rácsos lemez egy elektromos fűtőtestből származik.
   Hogy az utóbbit miért nem dobtam ki? Nos azért nem, mert már jó előre találtam neki feladatot, csak aztán kedvenc szokásomhoz híven, nem viteleztem ki. Amúgy az egyik pinceablakból hiányzó drótüveg helyére kerülne, hogy szellőzés is legyen, meg az egerek se jöjjenek be.

   Magam is látom, hogy totális a cikkek megjelenési sorrendjében a káosz, hiszen a képen látható fénymásolót már rég szétszedtem, no de mit csináljak, ha egyszer nagy a csúszás. Már úgy értem, hogy egy cikk megnyitási és befejezési dátuma között. Persze ki lehetne az összevisszaságból keveredni, mondjuk ha méltóztatnék nem félbehagyni a megkezdett projecteket, illetve befejezni a már megkezdetteket. De ha nem, hát nem...

   Bár szó sincs róla, hogy dicsekednék vele, attól azonban még tény, hogy a szarvas rajzát a párom még valamikor 2012-ben nyomta a kezembe, mondván ugyan faragjam már ki, ha egyszer úgyis tele a pince fával.

   A szarvas összetevőinek méretezése - a project igénytelensége okán - puszta szemrevételezéssel történt. Ez szerintem részemről nem trehányság volt, hiszen az igazi szarvasok sem egyformák.

   Mármint rácsavarozva nincs, mert amúgy már elkészültem vele. (lásd balra azt a két csálé fadarabot) A következő négy darab valamiből lesznek a lábak, míg az ötödik a fej. Mint az a fadarabokon látható lyukakból sejthető, a faszarvas csavarokkal lesz összeerősítve.

   Nem mernék rá megesküdni, hogy a füle úgy áll mint a rajzon, és még a farka is hosszabb, de attól még igenis, hogy ez egy szarvas! Legalábbis a Praktika újságban szarvas volt mellé odaírva.

   Hogy mit keresek itt már megint? Tudod, hogy úgyis elárulom... Arról van szó, hogy szegény szarvas annyira kutyául néz ki, hogy úgy járok jobban, ha még most melegében kezdek vele valamit. Már úgy értem, hogy mielőtt még a párom venne rá, aztán újra várni kellene rám, akarom mondani a kivitelezésre néhány évet.
   Nyitásképp az eredeti rajzokat szerettem volna megtekinteni, mégpedig abból az okból, hogy lássam, hogyan is nézett ki rajtuk a szarvas agancsa. Erre fel nem volt sehol! Még azt is megnéztem, hogy nincs-e a lecsepegő lakk ellen védő újságpapír alatt, vagy akár benne, de semerre sem volt!
   Végül itt, ezen a trehány irodarészlegen, a rajzok között lett meg, de még itt is csak nagyon nehezen, mert valami marha (amúgy ez a titkos nevem az ellenállási mozgalomban) eldugta a füzetek és az újságok alá. Mivel ez mindössze néhány napja történt, így szó sem lehet róla, hogy az eltelt rettenetes mennyiségű idő okán keveredtek volna a rajzok alulra. Érthetetlen... Lényeg a lényeg, mivel a rajzok szerint a faszarvas agancsai faágakból vannak...

   Ezért lekaptam az akasztójáról a kép közepén díszelgő metszőollót, majd megigazítottam vele a házunk előtt található orgonabokrot. Persze nem ez a két hatalmas ágas-bogas izé lesz a szarvas fején.

   Olyan jólesik, hogy ott a kezem ügyében, konkrétan az ajtófélfán a fúrókészlet, hogy egyszerűen nem is értem, hogy ez eddig miért nem így volt. Na épp az ilyen nem túl nagy volumenű kényelmetlenségek rendezésének érdekében indítottam az apró elmaradások című projecteket.

   Kiléptem az előtérbe, odanéztem a polcra, majd úgy maradtam. Ez az alacsony vérnyomás átka. Mármint az, hogy ha még rá is ebédelek, akkor lemegy 100 alá, amitől aztán egy-egy pillanatra elalszom, és lazán elfelejtem ami épp az eszemben járt. Most például az történt, hogy miután visszabóklásztam a munkapad mögé, csak akkor jutott újra eszembe, hogy újságpapírért indultam.

   Ez szerintem éppen olyan, mint amilyen a minapi álmomban volt. És ha rémálom volt, akkor az már nem is számít? Márpedig ez akkor is szarvas, hiszen ott a fején az az ágas-bogas izé, amiről a nevét kapta.
   Szóval tetszik vagy sem (nekem speciel igen), ezt bizony sikerült összehoznom! Bevallom őszintén, hogy az agyament terveimmel (ezt mondjuk a párom kérte), sajnos nem mindig van így. Mutassak valamit? Na jó, de te akartad!

   Kezdetben úgy volt, hogy lesz egy olyan kép is amin ül a szarvas a karácsonyfa alatt, erről a tervemről azonban az egyszerre megnyitott rengeteg project engem egyre inkább zavaró hatása miatt végül lemondtam. Vagyis ez a cikk kész, ennyi volt, itt a vége!