Hogy mégis mi bonyolítani való van egy alaplap cseréjében? Na jó, elmondom. Szóval az úgy van, hogy a gépemen található oprendszer - ami már csak a korából fakadóan is egy Windows XP - épp ebben a hónapban ünnepelte telepítésének tizenegyedik évfordulóját. Erre szokás azonnal rávágni, hogy akkor épp itt lenne az ideje egy újratelepítésnek. Na ez az tevékenység amit részemről nagyon nem szívesen ejtenék meg! Végül az jött ki, hogy amennyi időt az elő rendszer áttelepítésével eltököltem, annyi idő alatt simán újratelepíthettem volna az összes általam használt szoftvert, és még az is bőven belefért volna, hogy minden egyes apró beállításomat újravarázsolom. No de ne ugorjak már ennyire előre...
   Amit a képen látunk az egy mára már (egy hét telt el, de már nem emlékszem) ki tudja miért (amúgy egyértelműen fizikai védelmül) az asztal pultja alá tolt HDD.

   Mivel semmiképp sem szeretném kinyírni a jól belakott rendszeremet, ezért mielőtt még valamivel mellé találnék nyúlni, gondoltam kipróbálom a nemes célra kölcsönbe kapott (egy másik fajtát meg letöltöttem) HDD klónozó programot.
   Az egyik a jól csengő Acronis True Image, míg a másik Macrium Reflect névre hallgat. A Macrium tűnt egyszerűbbnek, bár még az Acronis azon kérdését is sikerült értelmeznem (pedig nem tudok angolul), hogy a munka végeztével törölje-e a forrásmeghajtó tartalmát.
   Hogy lehetőleg tényleg semmi fontosban se tegyek kárt, próbaképp a DELL gép rendszert tartalmazó meghajtóját (amúgy csak ez az egy HDD van benne) klónoztam át a gépből a monitor mögé kilógó, épp az előbb mutatott kicsi SATA HDD-re.
   Mivel teljes volt a siker, hiszen a merevlemezek cseréje (illetve az IDE HDD kábelének lehúzása) után egyből indult a rendszer, mondhatni annyira elbíztam magam, hogy menten elő is kaptam az asztal mögül a számítógépemet.

   Az a fura formájú barna valami az, a kisebbik fehér monitortól balra. Hogy miért van a PC házán laminált padló borítás, arra egy korábbi cikk ad magyarázatot, arra a kérdésre pedig, hogy miért hoztam át a szobából a másik monitort, arra pedig én.
   Szóval az úgy van, hogy a számítógép burkolásával együtt az asztalba is alaposan belealakítottam, aminek az lett az egyik (amúgy egyértelműen nem kívánt) következménye, hogy azóta rettenet nehéz belefűzni bármiféle kábelt.
   Természetesen mint ahogy be, úgy ki sem lehet csak úgy egyszerűen húzni belőle semmit. Mondjuk két ember (lehetőleg jó hosszú karokkal) simán megoldja, csak ugye én most egyedül vagyok itthon. Vagyis egyszerűbb volt odatenni a gép mellé a fehér monitort, mint kifűzni az asztalból DVI kábelt.
   Az persze igaz, hogy másik DVI csatlakozós kábel, akarom mondani a fehér keretes BENQ monitoron DVI csatlakozó hiányában, mit sem értem volna a kihúzott kábellel. Aztán persze idővel rájöttem, hogy ha kihúztam volna az asztalból a kábelt, akkor lehetett volna úgy, hogy az asztal lapján futva köti össze a gépet a beépítettsége okán másnak útban nem lévő ASUS monitorral.
   Ezek persze lényegtelen dolgok, ugyanis szó sincs róla, hogy ilyen egyszerűen megoldható, mondhatni semmi apróságokon csúszott volna meg a project. Szerencsére el nem hasalt, csak az idő szaladt el vele, mégpedig előre nem sejtett módon. Azt persze tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de arra azért még a hülye megoldásaim tudatában sem gondoltam, hogy rá fog menni az egész hét.

   Na most az nálam úgy van, hogy van egy az operációs rendszert tartalmazóval megegyező tartalmú HDD eltéve, hogy ha bármi baj adódna, akkor legyen a rendszerből egy úgymond melegtartalékom.
   Ez a tartalék rendszer persze csak annyira lehet friss, mint amennyire frissen tartom. Na itt kezdődtek a bajok. No nem most, hanem még valamikor régebben. Emlékeim szerint valaha a Ghost nevű programmal készült a rendszerről a másolat, ami már elsőre sem volt képes megbirkózni a feladattal.
   A Windows ugyan feléleszthető volt, azonban a ki tudja miért mellé feltett UHU Linux a Grub rendszerválasztóval együtt már nem. Ez persze nem jelentett különösebb problémát, hiszen a Linuxra amúgy - pláne a tartalék rendszeren - semmiféle igényem sem volt.
   Csak ugye most azt vettem a fejembe, hogy ugyan méltóztassak már ezt az apró hibát is rendbe tenni. Erről persze - miután sem az egyik, sem a másik HDD klónozó program nem volt rá képes - idővel lemondtam.
   Na most a következő probléma az volt, hogy a rendszernek a szokásos módon történő másolás után esze ágában sem volt elindulnia! Ez a "szokásos módon történő másolás" nálam úgy néz ki, hogy nyitásképp beteszem a HDD rack fogadására alkalmas USB csatolófelületű külső egységbe (lásd bal alsó sarok) a tartalék rendszert hordozó HDD fiókot, majd a CD lemezről bootolt MiniPE XP alól felülírom a régi fájlokat az újakkal.
   Ezzel a megoldással az utóbbi tíz évben semmi baj sem volt, kivéve persze a legutóbbi esetet. Vagyis most épp nincs a rendszerről működő biztonsági másolatom, pedig ha valamikor, most aztán bőven van rá esélyem, hogy valami hibás művelettel kinyírjam a rendszert.
   Az egyszerűen csak fájlmásolással költöztetett XP ugyan elindul, azonban még valamikor bootolás közben lefagy. Próbaképp feltelepítettem a tartalék rendszert hordozó HDD-re egy szűz Windows-t, természetesen az élessel azonos sorozatszámmal. Ez természetesen minden hiba nélkül elindult.
   Miután az előbb leírtak szerint, vagyis egy egyszerű másolással lecseréltem a rendszer összes mindenét az elő rendszerről készült másolatra, ismét ott álltam egy a bootolásba fagyott XP előtt. És ez még nem is a lényegi munka, hanem csak egy azt megelőző apró részlet! Mi lesz itt később, mikor majd igazán belecsapok a lecsóba?
   Addig is, hogy haladjak, készítettem egy újabb másolatot a rendszer HDD-ről, immáron az egyik HDD klónozásra szolgáló programmal. Működni ugyan (legalábbis elsőre) ez sem működött, azonban a parancssorból kiadott fixboot és fixmbr parancsokkal sikerült feltámasztanom.
   Vagyis most már van egy működő tartalék rendszerem, amivel azt csinálok amit csak akarok, hiszen ha valami kárt tennék benne, akkor még mindig ott van biztonsági tartalékként az eredeti.

   Kezdetben az volt a terv, hogy a tartalék gépet az alaplapok összevissza történő csereberélése után újra beüzemelve, lesz itt az asztalon egy működő internetezési lehetőségem.
   Ez egyrészt azért (lett volna) fontos, hogy rá tudjak keresni a hibaüzenetekre, mert ugye amilyen "okos" vagyok, már előre tudtam, hogy azok bizony lesznek, másrészt kérhetek levélben távsegítséget. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak kiváló barátomnak a folyamatos utóbbiért.
   Amiért a folyamatosan üzemelő tartalék gép összeépítése nem jött össze, az nem a helyhiány (bár egyértelműen az is), hanem a plusz monitor hiánya. Na ilyenkor van az, hogy nekiállok magamat szidni.
   Egyrészt azért, mert van a pincében két javításra váró LCD monitor, melyekre még csak rá sem néztem! Másrészt pedig azért, mert olyan nyilvánvaló logikai hibákat vagyok képes elkövetni, hogy azokat utólag megrágva, egyszerűen nem is értem, hogyan sikerült őket összehoznom.
   Mert ugye most is mi történt? Még csak eszembe sem jutott az az egyszerű, de a maga nemében nagyszerű a lehetőség, hogy áthozzam erre a helyre a nagyobbik monitort, aminek mind DVI, mind pedig D-SUB csatlakozója van. Utólag persze már könnyű okosnak lenni...

   A tartalék gép - ha csak ideiglenesen is - ebben a legtávolabbi sarokban lett elhelyezve. Hogy ezt egyszer már mondtam, illetve most újra, az egyértelműen annak köszönhető, hogy ez a cikk több mint egy hét alatt készült, minek okán nyilvánvaló, hogy apró darabokból állt össze. Na most én, meg az emlékezés arra, hogy mit írtam tegnap, pláne tegnap előtt...

   A piacon kaptam egy ilyen fura kábelköteget. Ezek olyan kábelek (már úgy értem, hogy ez így egyben három), melyeknek az egyik végén SATA táp és adatcsatlakozó van, ráadásul a könnyebb rádugás érdekében egybeépítve, míg a másik végükön SATA adat, és valami - sajnos nálam ellenpár nélküli - tápcsatlakozó.
   Mondjuk ha kikötném belőle a kábeleket, majd beforrasztanám egy akármiről bontott Molex apába, akkor mindjárt lenne egy olyan kábelem, illetve ha kettőt kötnék bele, akkor ipszilon kábelem, ami épp megfelelne az alaplap sarka mellett található két SATA HDD bekötéséhez.
   Ebben az lenne az okosság, hogy így egyrészt nem kellene a gépbe egy plusz Molex tápelosztó, másrészt a rövid adatkábelek okán valamicskét még a dzsumbuj is csökkenne. Mint az sejthető, mint eddigi életem folyamán megannyi más, úgy ez a nagyszerű ötletem is tervszinten maradt.

   A balra eső ventilátorra - első ránézésre legalábbis - semmi szükség, azonban képtelen voltam ellenállni a 100 forintos ár okozta kísértésnek. A SATA adatkábel esetében - a megegyező ár okán - a piacon éppen ugyanez az eset játszódott le.

   Hogy mit keres a házhűtő a HDD rack előtt? Nos azért fordítottam neki, mert hűtés hiányában, valamint a folyamatos használattal sikerült a HDD-t annyira bemelegítenem, hogy végül feladta.
   Szerencsére nem örökre tette, hanem csak lekapcsolt benne a hővédelem, amiről még csak nem is sejtettem, hogy olyan is van benne. Mármint a HDD-ben.

   Na most az úgy volt, hogy rengeteg minden történt, amit vagy lefényképeztem, csak azóta persze már rég elfelejtettem, hogy mi volt a lényege, vagy úgy felejtettem el a lényeget, hogy még csak kép sem készült róla.
   Más képeket meg csak néztem, azonban egy hét elteltével már egyáltalán nem értettem, hogy hogyan, illetve mivégre kerültek be a sorba. Ennek a képnek mondjuk legalább rájöttem a nyitjára.
   Azért áll itt, hogy jelezzem vele, amennyiben a számítógép szerelés előtt kifuttattam volna az olyan apró projecteket, mint mondjuk ezen biciklire való lámpa összeszerelése, akkor nem lenne elfoglalva a lakásban minden talpalatnyi hely. No nem mintha szoktam volna sétálni a polcon...

   Épp mint ahogy a virágállványon sem szoktam. Ezt most csak azért mutatom, mert itt is van egy apró elmaradás, mégpedig a keresztvasra száradni kiterített apró anyagdarabka képében. Ezzel áll ugyanis szándékomban kipótolni az övtáskámból egyre inkább hiányzó anyagot.
   Ez a műtét azért lenne fontos, mert ha mondjuk biciklizés közben elhagyom a kulcscsomót, az sokkal jobban fog fájni, mint mondjuk a számítógépem lassúsága. No de én, meg a valós fontossági sorrend...

   Ezzel a képpel azt mutatom, hogy nincs hely. A hely lényege az lenne (már ha lenne), hogy miközben a gép nagyban dolgozik valamin, tenmagamnak is lenne hol megtennem ugyanezt.
   Vagyis míg mondjuk másolódnak a fájlok, (ki tudja hányadszorra) épp töltődik befelé a rendszer, vagy felkerülnek a frissülések, addig a háttérben én is simán lefuttathatnék néhány apró projectet. De én persze nem...

   Feltehetnők a kérdést, miszerint képes-e lenyomni a fekete kábel a súlyával az escape gombot. A válasz szerencsére az, hogy nem.
   Ellenben ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a szerző képes-e rátenyerelni egy már majdnem lefutott - természetesen nagyon fontos és hosszantartó - művelet vége előtt a kábelre, hogy az lenyomja az escape gombot, akkor a válasz sajnos mindjárt igenre változik.

   Eljött a vasárnap, mint ahogy egy alapos megbeszélést követően én magam is eljöttem kiváló barátomtól, mégpedig hónom alatt a képen látható két dobozzal.
   Na most a bal oldali dobozban azért láthatók az általam vett kábelek is, mert bár még nagyon az elején tartok a dolgoknak, de már kezdtem úgy érezni, hogy nagyon elharapódzott a rendetlenség. Ez az érzés a későbbiekben - megjegyzem abszolút jogosan - napról napra egyre csak fokozódott.

   Nyitásképp lekaptam a hűtőbordát az ajándékba kapott alaplapról, mondván kifújom belőle a port. Mivel volt rendesen alatta is, így ott is nagytakarítottam, majd kisvártatva az alaplapon található másik két hűtőborda alatt is. A bordák visszatétele előtt természetesen újrakentem a felületeket a mindent rutinosan összemaszatoló hővezető pasztával.

   Mivel a processzort hűtő ventilátorral nem boldogultam, bevágtam a csapba. Hogy aztán árt-e a ventilátor működésének, hogy annyi por volt benne, hogy feketére váltott tőle egy egész csapnyi víz, azt nem tudom. Az viszont biztos, hogy nekem nem használ, ha a ventilátor a rengeteg apró szemcsét a szobácskám légterében áramoltatja.

   Azt találtam ki, hogy lemérem a PC hangját átalakítás előtt, majd természetesen azután is, hogy végeztem. Na most nem az a baj, hogy messze van a PC-től a mikrofon, ugyanis ez egy amúgy általam megbarkácsolt igen érzékennyé tett verzió, hanem az, hogy a hozzávezető kábel vége valahol az asztal alatt hempereg.
   A hirtelen támadt problémára mindjárt kétféle megoldás is körvonalazódni látszott. Az egyik az volt, hogy előkerítem azt a 3,5 jack dugós toldó kábelemet, amit valószínűleg a fiam használ hosszabbítónak a fejhallgatójához, természetesen egy kerülettel odébb.

   A másik pedig az, hogy kerítek egy széket (amiről elérem a polc tetejét), leszedem a mikrofont, majd leteszem ide, közvetlenül a PC mellé. Mint az ebből a képből egyértelműen kiderül, az egyszerűbbsége okán ezt az utóbbi megoldást választottam.

   Már az előszobában is PC alkatrészek vannak. Ez speciel még csak egy ABIT VH 6T alaplap, amit nem az eddigi tartalék gépből szedtem ki, hanem a pincéből hoztam fel. Mi az, hogy minek? Nos azért, mert se ott nem kell, se itt, azonban mindkettő hibás.
   Ami a tartaléknak eltett gépben van, annak púposak az elkói (amitől aztán el sem indul rajta a rendszer), míg a pincében rejtegetett társának elégett az AGP slothoz vezető áramvezető fóliája, amitől bár elindul rajta a rendszer, csak ugye nem látok belőle semmit. Ha ezeket a vackokat nem most selejtezem le, akkor ezt már sosem leszek képes megtenni!

   A kép címe szerint épp nagyban folyik a másolás. Mivel mind a frissiben vásárolt 1 TB-os, mind pedig a WD My Book dobozkából kiszedett (amúgy szintén 1 TB-os) társa hátulról nézve ugyanúgy mutat, így utólag már eldönthetetlen, hogy épp mit és mire másolok.
   Az egyik feladat az volt, hogy készítsek a rendszerről egy másolatot az új 1 TB-os lemezre, míg a másik az, hogy a kétfelé particionált régire az eddigi F: és G: meghajtókról tegyem meg ugyanezt.
   Míg az előbbire azért van szükség, hogy mikorra odaérek, akkor épp csak be kelljen kötnöm a gépbe az új rendszerlemezt, az utóbbira azért, hogy valamilyen szinten a tartalék gép is használható állapotban maradjon.
   Amúgy érdekes volt látni a szekrényből előtúrt tartalék gép merevlemezén a több mint 10 évvel ezelőtti állapotot. A szétszedtem rovat cikkeiből például még csak úgy 120 volt kész.

   Mivel ennek volt a legrosszabb szaga, illetve a másik két kisebbet folyton elfújta a ventilátor keltette szél, így ezt szellőztettem ki. Ennek persze se értelme, se semmiféle hatása nem volt (a lakásban alaposan szétfújt illatoktól eltekintve), no de csak kellett valamivel szórakoztatnom magam, míg a háttérben a lefutnak a másolási feladatok.
   Mint az a videó végéből kiderül, a sistergő hang nem a ventilátorból származik, hanem a ki tudja mért (hiába szóltak érte a lakók már többször is) folyton nyitott ajtóval üzemelő autómosóból.