Fényes rúdlámpa
(kételemes)

Bár a környékbeli piacok már szinte mind megszűntek, szóval nem nagyon van hol
bevásárolnom, no meg amúgy is letiltottam magam a beszerzésről, de ettől azért
még mindig van bekerülés a szétszedendő tárgyak sorába. Ha nem az utcán
találok valami kincset, csak úgy egyszerűen eldobva, mondhatni direkt
nekem odatéve, akkor valamelyik szomszédtól kapom. A képen látható
lámpát egy kiváló barátom adta. Az mondjuk igaz, hogy cserébe rásóztam
egy összetekerhető ruhaszárítót, amit semmi kedvem sem volt szétszedni, pedig
amúgy egy nagyon szép kis masinának látszott. Visszatérve a lényegre, ezek az újabb
keletű tárgyak, ha nem is hátráltatják a szétszedtem projectet, de a záró dátumát
folyton odébb lökdösik. Bár attól, hogy a friss alanyok nem a szétszedtem
project végére kerülnek, hanem a közepére, attól még a teljes mennyiség
nem változik, az azonban igen, hogy lekerülnek a felboncolandók listájáról.
Bár ez kívülről nem látszik, én azonban látom a mindent megmondó táblázatomból,
hogy gyakorlatilag folyton egyre újabb és újabb tárgyakat említek meg, melyeket
aztán idővel persze szeretnék is bemutatni. Vagyis hiába minden igyekezetem,
egyszerűen nem csökken a még bemutatandó tárgyak listája. Mint ahogy
már nem is egyszer, most újra megígértettem magammal, hogy csak
akkor fogadhatok be (vehetek, kaphatok, találhatok) új alanyt, ha
azt záros határidőn belül valóban szét is szedem, nem csak folyton
ígérgetem, illetve emlegetem. Mivel az utóbbi időkben ebbe a projectbe
már bele is húztam, ezért nem sok restanciám van. Aztán persze elkezdtem
összeszámolni a dolgokat, s mint az már előre sejthető volt, a kapott eredmény
hatására egy kissé összeomlottam. Azt viszont majdnem sikerült megállnom,
hogy megemlítsem őket. Mert ugye épp itt van szem előtt egy olyan rádió,
amit a piacon még reflexnek néztem, a pincében az elektromos szerszám
letevős polcon egy sokmemóriás szovjet telefon, míg a másik pincében
az asztalomon egy digitális képkeret, meg egy keverő. A többi újabb
beszerzésű kincset már csak azért sem említem meg, hogy később
ne kelljen visszajönnöm beszúrni azok cikkeire mutató linkeket.

Ez a lámpa, mint azt már említettem volt, a zöld színű társával együtt érkezett. Míg
abba egy darab elem kell, addig ebbe kettő. Mivel a két elem szolgáltatta 3 voltos
feszültség is kevés egy fehér LED kinyitásához, így ebben is mindenképp lennie
kell egy feszültségemelő áramkörnek. Ha jól értettem a problémát, akkor ezzel
a lámpával az a baj, hogy bár kezdetben valami eszement fényerővel világít,
azonban kisvártatva nem a szokásos módon egyszerűen csak lekonyul a
fénye, aztán ez az állapot a kelleténél kevesebb feszültséget kapó
LED kisebb fogyasztása okán állandósul, hanem jelen példány
esetében igen gyorsan, és sajnos teljesen megszűnik a fény. Szóval
a működése olyan, mintha mégsem lenne benne feszültségnövelő, s ha
csak egy kicsit is merül a lámpában az elem, akkor már nem nyit ki a LED.

Ezzel az apró fülecskével a lámpát, mint valami tollat lehet rátűzni az ingzsebre.

Hogy aztán a súlya miatt félrehúzza rajtunk a ruhát, az a kínai fejlesztőket annyira
már nem érdekli, hiszen ez az aprónak épp nem nevezhető hiba már csak jóval
(ez akár perceket is jelenthet) az eladás után derül ki. Az viszont, hogy elem
helyett ceruza akkumulátorokat tettem bele, na az viszont még valamikor
napokkal ezelőtt történt. Ez az esemény azért villant be, mert a lámpa
is éppen ugyanezt tette. Már úgy értem, hogy villant egyet, aztán
azóta is csak a sötétség. Elsőre még úgy gondoltam, hogy a két
akku szolgáltatta feszültség talán csak egy röpke pillanatra
volt képes kinyitni a LED-et, de mint az kiderült, ez
a röpke pillanat volt egyben az utolsó is.

Na most attól, hogy egy lámpa sz*r, attól még lehet gyönyörű, mint ahogy az is.
Ez a szépséges mintájú zöld gumifedél a nyomógombon, ez annyira megdobja
a látványt, hogy az valami csoda! Bár olyan jó lenne, mint amennyire szép...

Ez itt a lámpa letekerhető vége, amiben a kapcsoló van.
Ezt most nem bolygatom, mert már mutattam ilyet.

Amit a kép közepén látunk (csak nem nagyon), az egy a lámpa anyagától
eltérő színű gyűrű. A gyűrű mintha alumíniumból lenne, miközben
a lámpa csövének anyaga a rozsdamentes acélra hasonlít.

Ezt az eltérő színárnyalatot azért nem sikerült megörökítenem, mert a fényképező
szerint ez egyszerűen nem létezik, pedig amúgy szemmel jól látható. Szóval ez itt
nem azért ilyen, mert mondjuk lépcsőzetesre esztergálták, hanem azért, mert
valami általam ismeretlen módon ráhengerelték az egyik csövet a másikra.
Ezen állításom valódisága persze csak akkor derülne ki, ha nemcsak
annyira szedném szét, amennyire rombolás nélkül tudom, hanem
pusztító üzemmódba kapcsolva, felvágnám a lámpát hosszában.

Na most pusztán azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez itt valóban
hengerelve van, vagy mert lusta vagyok, illetve azért, mert teszik
a lámpa szép fényes háza, nem fogom hosszában felvágni.

Ez a lámpa feje. Ebben van a LED, meg persze igen nagy valószínűséggel
a feszültségemeléshez szükséges elektronika is. Ez a részlet is annyira
szép, hogy tényleg le a kalappal a megálmodója előtt. Ez szerintem
már nemcsak holmi ipari formatervezés, hanem igenis művészet!

Apróbb probléma, hogy bár ezen illesztési vonal alapján úgy tűnik, mintha két külön
darabból állna, ennek ellenére széttekerhetetlen. Azt mondjuk nem próbáltam,
hogy az előbb látott keresztben bordás fejrészt befogom a satuba, a színe
más gyűrűs részre pedig ráfogok a gyorscsőfogóval, mert az a
művelet komoly nyomot hagyott volna a házon.

Bár az volt vele a baj, hogy folyton kimerülnek benne az akkuk, azonban a fiam
fényképezőgépe ezt szerencsére nálam csak viszonylag ritkán mondja,
ráadásul csak rengeteg kép elkészülte után, mint például most.

Bár nagyon úgy néz ki, mintha több különböző csövet látnánk összetekerve, azonban
a valóságban erről szó sincs! Szóval ez most egy olyan kép, ahol nem elfed a kamera
valamit, mint mondjuk az előbb mutatott gyűrű színárnyalatának eltérősége, hanem
olyan, mikor valami olyat mutat, ami amúgy ott sincs. Szóval azok a valamik,
na azok csak a lyuk mélyén látható rugó holmi csalfa tükröződései.

Tettem a lámpával egy próbát, hátha a tápegységemről még beindítható. Mivel
nem, azonban az áramot eszi, így egyértelműen hibás. Na most azt, hogy a
feszültségemelő áramkör a hibás, vagy épp a LED égett ki, azt csak úgy
tudom eldönteni, ha kiszedem őket a lámpafejből. Ezekkel a részekkel
az a baj, hogy a lámpát hátulról nézve túl mélyen vannak a csőben.

Innen szemből pedig a ki tudja miféle csalafinta módon
beszerelt átlátszó lapocskától nem férek oda hozzájuk.

Azt találtam ki, hogy megpróbálom kitolni a csőből a tartalmát, mégpedig a lámpa
világítós vége felől. Ehhez a művelethez valami olyasmire van szükség, ami lapos,
ezért jól, vagyis nagy felületen fekszik fel az átlátszó előlapra. Hosszúkás, hogy
legyen minek bemennie a lyukba, valamint elég kemény is ahhoz, hogy ne
keletkezzen benne kár, mikor a teljes súlyommal rátehénkedek. Épp
csak kihúztam az asztalom középső fiókját, s már a kezemben
is volt a balra látható, amúgy egy szép ITT multiméterből
kitermelt különös formájú elem. Még ennyi lomot...

Mint az egyetlen rátehénkedésből kiderült, ha másnak nem is, de nehezéknek azért
még jó vagyok. Innentől persze lehetne még bentebb is nyomni a tartalmat, és
kellene is, csakhogy ennek útját állja a lámpa belsejében található rugó.

Miután a múltkor rendbetettem a dolgokat, a vegyes tartalmú helyett
lett egy nagy és egy kis rugós dobozom. Ez itt a nagy. Mármint
nem maga a doboz a nagy, hanem a benne található rugók.

Mivel a lámpa rugójának cső mélyéről történő kihúzásához épp egy a képen látható
kampós végű valamire volt szükségem, ezért a sors kegyéből, akarom mondani
a több évtizedes gyűjtögetői tevékenységem eredményeképp, a keresett
valamit egyszerűen csak ki kellett vennem a rugós dobozból.

A kampós valamit bedugtam a cső mélyére, alaposan megtekergettem, majd mikor
úgy éreztem, hogy most aztán már tényleg összeakadhatott a társával, akkor
meghúztam. Na ez a rugó sem állja többé útját a lámpa szétszedésének!

Innentől kezdve már nem erőltetni kellett, hanem elég volt
csak rázogatni, hogy kiessen végre a csőből a tartalom.

Íme egy a szerző asztaláról a lámpaszerelés közben készült áttekintő jellegű kép.

Ezek pedig a lámpa elejéből kirázogatott összetevők. Na most az ember első
odatekintésre azt mondaná róluk, hogy jó. És? Ez éppen olyan, mint amit
a múltkor láttunk. Csakhogy nem! Na most a lényegi eltérés ezen lámpa,
vagy mondom inkább úgy, hogy a vásárló szempontjából nézve negatív,
ugyanis a kerek panelek közül a kínai pajtások kifelejtették a távtartót.

Mert ugye ennek a lapocskának nekimegy az elem.

Miközben az előző és ez a panel a korábban mutatott, a lámpa elejéből kitépett rugó
hatására összenyomódik. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy ez az összenyomódás
okozta-e a bajt, vagy ezt csak én képzelem bele a lámpa nem különösebben hosszúra
sikerült élettörténetébe, annyi azonban bizonyos, hogy a lámpa már azelőtt is hülyén
viselkedett, pláne tönkrement, hogy barbár mód nekiálltam volna a szétszedésének.

A képen látható tekercs valószínűleg akkor tört darabokra, mikor fordított sorrendben
álltam neki a lámpa szétszedésének. Vagyis először a rugót kellett volna kicibálnom,
és csak utána lett volna szabad megtolni a lámpa tartalmát befelé. Már ha szükség
volt egyáltalán ezen utóbbi műveletre. Persze utólag, hogy már láttam a tartalmat,
könnyű okosnak lenni. Amúgy nem a tekercs hibája miatt nem világít a lámpácska,
hanem különös mód maga a LED ment tönkre. Mivel a lámpában csak két elem van,
melyek összeadódó feszültsége együttesen sem képes kinyitni egy fehér LED-et,
ezért valószínűleg az lehetett a hiba, hogy ebben a lámpában, épp mint ahogy
a vacak építésű többi kínai társában, az áramkorlátozó elem a feszültséget
szolgáltató elemek belső ellenállása volt. Én meg ugye betettem a csőbe
két akkut, amik az elemeknél jóval nagyobb áramot tudnak szolgáltatni.
Szóval az addig oké, hogy ócska kínai lámpa, de ettől még a felhasználó
a hülye. Illetve mégiscsak a kínaiak, merthogy ők nem számoltak velem.

Na most össze biztos nem rakom, hiszen nem világít, kidobni viszont azért nem
dobom, mert ugye nagyon szép. Itt aztán mindjárt el is kezdtem mindenféle
dolgokat álmodni a lámpa házába. Leginkább az univerzális zajgenerátor
illett bele. Már ha képes lennék azt a valamit, vagy úgy egyáltalán
bármi elektronikát SMD alkatrészekből összeforrasztgatni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.