Zöld rúdlámpa
(egy elemes)

Ezt a szép zöld lámpácskát egy kiváló barátomtól kaptam ajándékba, mégpedig
azzal az egyáltalán nem titkolt szándékkal, hogy ugyan derítsem már ki, hogy
mégis hogyan képes benne világítani a 3 volt körüli nyitófeszültségű fehér
LED, egy darab 1,5 voltos ceruzaelemről. Az persze nyilvánvaló, hogy
van benne valahol egy a feszültségemelést szolgáló áramkör.
No de hol? Na ennek a kérdésnek járok ma utána.

Eredetileg ennél jobban nem lehet szétszedni, ami engem
természetesen semmiben sem fog megakadályozni.

Az elemlámpa végi lyukban egy a szokásos módon az
elem negatív pólusának nyomódó rugó látható.

A lámpa első felében pedig ez.

Na most már csak így első ránézésre is, még az avatatlan szem számára is teljesen
nyilvánvaló, hogy amit ezen a képen látunk, az nem egy elektromos érintkezés
tökéletes biztosítása. Na jó, akkor az, de csak amúgy kínai módra. Mert ugye
az alsó és a felső gyűrű közti érintkezés, megemelve a tétet azzal, hogy
az innen nézve felső gyűrűnek a kép közepén látható apró
drótdarabkához is hozzá kell érnie, na az nagyon
nem úgy néz ki, mint ami időtálló lenne.

Azért nem látjuk a lámpa többi részét, mert azt most félretettem.
Helyette a tápegységemről járatom a LED-et, mert
így azt is látom, hogy mennyit fogyaszt.

Bár szó se róla, cefetül világít, azonban meg is eszi a maga 200 milliamperét!
Mikor a feszültséget emelve ez az áram felment 600 milliamper fölé, akkor
egyrészt megijedtem, hogy kiégetem a LED-et, vagy a mini transzvertert,
másrészt az is eszembe jutott, hogy van a szerkezetben tartalék rendesen!

No de minket most nem a tartalékok érdekelnek, hanem az,
hogy mi van ebben a lehetetlen zöld színű lámpafejben.

A jobbról látható gyűrű kipiszkálása után, a többi alkatrész már szinte magától
kiesett. Hogy a foncsorra mi szükség van egy LED esetében, ami már eleve
amúgy is csak előre világít, azt mondjuk nem értem, de nem is lényeges.
A lényeg valószínűleg csak annyi, hogy szép, illetve ez az alkatrész
lett a távtartó a lámpa előlapi üvege (ami persze plexi)
és a LED-et hordozó panel között.

Már csak a panelen átlátszó mintázatból is kiderül,
hogy amit keresek, az ebben az apró hengerben lesz.

Nem megmondtam?

Mint az a képen látható, a feszültség megemelésére
szolgáló áramkör mindössze két alkatrészből áll.

Az egyik ez a tranzisztornak kinéző valami, ami természetesen nem az.

A másik ez az ellenállás formájú alkatrész, ami a zöld színéből visszakövetkeztetve
egy tekercs. Ha az ember még nem látott ilyesmit, el nem tudja képzelni, hogy
ez így mégis hogy a csudába működhet, pedig amúgy egyszerű. A leírás
szerint a kimeneti áramot a tekercs értékével lehet beállítani.

Mivel láttuk amit láttunk, már szerelem is össze.

A lámpafejben ez a karika a záró elem.

Miközben az elemtartós részben ez a másik. A kettő közül
bármelyiket kihagyva, azonnal nem működik a lámpa.

Az előbb látott gyűrűnek fémesen érintkeznie kell ezzel az amúgy az elemtartó másik
vége felől érkező lemezzel. Ez persze csak addig érintkezik, míg először bele nem
rohad az elem a lámpába. Na most esélye a második berohadásra már biztosan
nem lesz, mert ugye minek tennék elemet egy olyan lámpába, ami már nem
világít. Ez persze egyáltalán nem azt akarja jelenteni, hogy ez egy egyszer
használatos lámpa lenne, hanem csak azt, hogy nem éli túl a korróziót.

Bár szó sincs róla, hogy innen kellene, de nekem attól még ebből az irányból is
sikerült kiszednem a lámpavégi kapcsoló gombocskáját elrejtő gumidugót.

Innen már könnyű dolgom lesz, hiszen épp
csak ki kell tolnom a csőből a tartalmát.

Ez volt benne.

Na most a kapcsoló által előállított rövidzár, a multiméterem szerint egy dióda,
mégpedig 21 millivoltos nyitófeszültséggel. Én persze tudom, hogy szó sincs
semmiféle elektronikus kapcsolóról, bár akad itthon egy olyan
lámpám, amiben meglepő módon olyan van.

Innen nézve az derül ki, hogy mindkét alkatrész be lett számozva. Szerencsére
szó sincs róla, hogy a kapcsoló 33 alkatrészből állna. Még csak az kéne!
Szerintem elég lesz nekem ezt abból a négy vagy öt darabból
összeállítani, mint ahány felé mindjárt széthullik.

Elsőnek a ruháját vettem le, ami magában
foglalja az elemhez érintkező rugót is.

Mivel ez a kapcsoló nyolc alkatrészből áll,
olyan nagyot azért nem tévedtem.

A működési metódusa megegyezik a hagyományos golyóstolléval, csak jelen
esetben nem a toll hegye marad kint, vagy bújik el a tollban, hanem
a jobbra látható apró tányér zárja, vagy épp nem zárja rövidre
a fentebbi képen látható két darab lemezből álló érintkezőt.

Így kell összerakni. Mármint úgy, hogy az érintkezőket alkotó fémlemezeket
előbb ki kell egyenesíteni, különben már a saját súlyuktól is
folyton kiesnek, kibillennek a kapcsoló házából.

Mivel nem fogtam össze eléggé, illetve azt hittem, hogy már összenyomtam
annyira, hogy úgy is maradjon, erről azonban szó sem volt, így a kapcsoló
rugója az elrepülésének okából kifolyólag most valahol
a szoba ezen részen rejtőzködik.

Vagy lehet akár ebben a fiókban is. Mivel sem az előző, sem ezen a helyszínen
nem volt kedvem az elrepült rugó után felderítő akciót indítani,
ezért inkább egy másik megoldáshoz folyamodtam.

Előkaptam a kisebbik rugós dobozomat (mármint a rugók kisebbek benne, mint
a másikban), majd kerestem egy az adott feladatra alkalmasnak tűnő pótlást.

Most már volt annyi eszem, hogy az elrepülésre hajlamos alkatrészeknek legalább
egy részét befogtam a befőttes gumiból és kombinált fogóból épített gyorssatuba.

Majdnem olyan jó lett, mint amilyen a szétszedése előtt volt. A "majdnem" jelző
jelen esetben azt jelenti, hogy mielőtt szétszedtem volna, akkor még csak
enyhén kontakthibás volt, most viszont már bizonytalanul is kapcsol.
No nem elektromosan, hiszen az a hibája eddig is megvolt, hanem
most már mechanikusan is! Vagyis időnként hiába nyomkodom,
még csak nem is kattan! Ezen általam elért nem különösebben
értékelhető negatív eredmény tükrében, sikerült is megállapítanom,
hogy mint annyi másnak, kínai kapcsolószerelőnek is alkalmatlan vagyok.

Olyan iszonyat erős fénye van, hogy ezt a képet nem éjszaka, vagyis sötétben,
hanem még valamikor ebéd előtt készítettem. Vagyis mondhatni ez a lámpa
legyőzi fényével a napot. Vagy legalábbis a nap azon sugarait,
melyek így dél felé bejutnak a hallba.

Legközelebb ezt a lámpát fogom szétszedni, amit a zöldhöz kaptam társul, hogy ne
féljen egyedül hazáig a szatyorban. A kettő között az a lényeges különbség, hogy
míg a zöldet egy amúgy bekapcsolt elektromos berendezés belsejébe ejtve,
mondhatni semmi sem történik, addig egy ilyen szépséges csupa
fém lámpa esetében erre semmi esélyünk sincs!

A zöld lámpát kezdetben ebben az amúgy LED-eket tartalmazó IKEA fiókosban
helyeztem el, de aztán, mivel itt nem kellett, valamint olyan nagyon nem
is fért, idővel levittem a pincébe, mert az ott elhelyezett kék
színű társa már megint feladta a működést.

Ha minden igaz, akkor jövő héten vagy a Hunor 88-as számológép fog következni,
vagy az esernyőtartóról lógó BEAG mikrofonos füles. Illetve ha lesz kedvem,
akkor még ma leszaladok a pincébe a barna papírdobozba rejtett szovjet
tévéfocival. Na most ha egyik általam elképzelt dolog sem fog megtörténni,
akkor akad itt ezeken kívül többszáz más egyéb, már évek óta halogatott feladat.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.