Mármint a fiókos szekrény mellett, a Dédi oldalára fordított csöves rádióján található kosárba tévedt a tekintetem, ahonnan ha mindet azért nem is, de legalább a négy zsebrádiót kivettem. Mármint van ott egy ötödik példány is, mégpedig egy fejhallgatóba épített típus, amiről nekem nagyon úgy dereng, hogy olyat mintha már szedtem volna szét.
   Mikor legközelebb erre járok, akkor elveszem innen az órát, ami ha jó, akkor lehet, hogy kell a páromnak. Valamint kiveszem a háromféle számítógépes kábelt is, melyekhez megkeresem a már feliratozott dobozt. Ekkor már csak a légkürt, az alkaros vérnyomásmérő (olyat már mutattam), meg persze a fejhallgatóba épített rádió marad.
   Hogy ez a néhány kósza tétel a szétszedtem project haladását illetően nem sokat jelent, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy terveim szerint a kosár kiürülésekor azt mindössze néhány perc alatt újra meg fogom tudni tölteni. Mármint a jelenleg még szanaszéjjel állomásozó apróságokkal.

   Hogy a jobb oldali példányt még nem boncoltam, abban biztos vagyok, ezért az lesz a mai cikk témája. A bal oldali fehér viszont már biztosan járt nálam, illetve csak valami rokona, amin még AIWA volt a felirat.

   Na jó, akkor nem ma nézek bele, hanem majd csak holnap, de ez mostanában szinte mindennel így van. Mármint úgy, hogy alig akad valami, ami témát egy nap alatt le tudnék zavarni. Ez mondjuk még nem akkora baj, mint az, hogy képes vagyok őket hónapokra, de akár még hosszú évekre is félbehagyni!

   A doboz ezen oldalának látványa elsőre talán zavarosnak tűnhet, hiszen a kiálló részek és a mélyedések semmihez sem csatlakoznak, de ha egy kicsit elfordítom a dobozt, akkor mindjárt kiderül, hogy amit itt látunk, az egyrészt az üzemmód, másrészt a hullámsáv váltó kapcsoló.

   Ehhez a készülékhez fejhallgató és külső áramforrás is csatlakoztatható, vagyis mondhatni nem az alja kategória. Mindeközben a jobbra látható fényes gomb az FM sávhoz tartozó botantenna vége.

   A dyras HFM-101-re rákeresve, nekem zömében kandallókat ábrázoló képeket dobott a google. No nem mintha annyira érdekelne a készülék kapcsolási rajza, csak számomra valamiért mindig is fura volt, hogy a gyártók a kifutott (értsd már nem gyártott) készülékeikre mintha nem büszkék lennének (lett légyenek azok bármilyenek is), hanem úgy tűntetik el az internetről az adataikat (mármint a saját oldalaikról), mintha valami okuk volna szégyellni őket.

   Az NO. 2013420-ra viszont már kaptam két releváns találatot, melyek közül az egyik kinyitott, és persze működő órával mutatta a készüléket. Így legalább abban megbizonyosodhattam, hogy az óra LCD kijelzője nem hiányos, hanem már eleve gyárilag átlátszó, amit persze elfelejtettem lefényképezni.

   A japán eredet amúgy nem valós (bár ki tudja), ugyanis a teleptartó fedele nem gyári, hanem csak egy ügyes kezű mester reszelésének eredménye. A jelzett pontokon mondjuk kilóg a lóláb, akarom mondani túllóg a műanyag, de ez tulajdonképpen nem is annyira feltűnő.

   Első ránézésre ugyan leesett skálahúrra asszociáltam, de az a cérna csak arra szolgál, hogy mikor a "mester" leveszi a rádióról a hátlapot, akkor az feszüljön meg, ne pedig a húzástól és ráncigálástól leszakadásra hajlamos vékony elektromos vezetékek. A másik vége mára persze már rég elengedett.

   Ez itt az óra működtetéséhez szükséges gombelem, amitől balra azt látjuk, hogy a vezetékek csatlakozási pontjaira szegecsek lettek beütve. Ez nemcsak azért jó, mert így nem szakad le a fólia a panelről, hanem azért is, mert így a vezeték nemcsak a fóliás oldalról forrasztható oda. A balra látható csavart amúgy nem én tekertem ki, hanem az már eleve így várta, hogy beledöfjem a csavarhúzómat.

   A szigetelést a bogról lehúzva, ez az apró rettenet tárult szemeim elé. Mégis miféle ember áll neki rádiót barkácsolni páka nélkül? Kényszermegoldások persze lehetnek, de ha a vezeték másik vége oda lett forrasztva, akkor ez itt mégis miért nem kapott egy ónpöttyöt?

   Mármint azért, mert a vezeték másik vége egyszerűen csak bele lett dugva a botantenna ki tudja mitől elkorrodált végébe. A rádió gazdája meg gondolom nem értette, hogy az FM vétel mitől annyira bizonytalan.

   Ami további hiányt az előbb említettem, az a tulajdonképpen nem is hiányzó, épp csak a helyéről kicsúszott ferritrúd. Én meg csodálkoztam, hogy az FM sávval ellentétben, miért annyira gyenge a középhullámú vétel, hogy épp csak a Kossuth jön be, és még az is csak nagyon halkan.

   Mikor a panelt a dobozból csak ennyire tudtam kibillenteni, két utat láttam magam előtt. Míg az egyik az volt, hogy ezt a rádiót nem piszkálom tovább, addig a másik az, hogy mégis, de akkor az útban lévő, és persze leforrasztásra kerülő vezetékek okán nem egyben, hanem csak panelszinten teszem el. Hogy mégis minek, azt most hagyjuk, mert a rádióépítős oldalam folyamatos emlegetése eddig még sehová sem vezetett. Végül azért nem szedtem szét jobban, mert egy rádió pusztán panelszinten eltéve sokkal sérülékenyebb, mint így egyben, a beépített LCD kijelzős óra pedig nincs annyira érdekes, hogy megérje érte szétszedni az egész rádiót. Már csak azért sem, mert az órát nem sikerült elindítanom.

   Amit aztán egyből össze is kevertem a rádióból kivett elemmel. Mivel egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik, így a még jó elem kiválasztásához kénytelen voltam megereszteni egy mérést.

   Hogy a rádiót korábban javítgató "mesterembernek" fogalma sem volt róla, hogy mit csinál (mármint nem értett a rádióhoz), azt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az antenna vezetékét - leszakadás ellen - a modulátor tekercshez kötötte ki.

   Mivel belülre, a sorozatszám elé is ugyanaz a név van írva, mint kívülre, így részemről azt gyanítom, hogy az nem annyira reklámfelirat, mint inkább az AIWA márkanév valamiféle távol-keleti betűkkel történő írása.

   Ez a rádió - az általam korábban boncolt példánnyal ellentétben - még teljesen tranzisztoros, s amúgy teljesen épnek, piszkálástól mentesnek tűnik, épp csak megszólalni nem akar.

   Mármint hiába kötöttem rá apukám direkt kisrádiók élesztéséhez készített labortápját, még csak nem is sercegett! A rádió eredeti állapotáról meg annyit, hogy a panel, a füles csatlakozója, meg a hangszóró közötti vezetékek számomra gyanúsan vastagnak tűnnek.

   A rádió amúgy azért nem szólt, mert a kettő közül a jobb oldali transzformátor egyszerűen lehúzta magát a lábairól, ami egyértelműen azért történt, mert egyrészt a készülék oda lett csapva valamihez (vagy egyszerűen csak leesett egy kemény felületre), másrészt a gyárak egy idő után elhagyták a kezdetben még alkalmazott, a trafót a panelhez rögzítő bilincset. A trafót megnyomva, a hangfrekvenciás rész beindult. Kisvártatva a rádiófrekvenciás fokozatok is rákezdtek a muzsikálásra, kivéve az oszcillátort, mire fel a szerző úgy döntött, hogy mivel ez csak egy mellékszál, így ezt a rádiót sem piszkálja tovább.

   Épp mint ahogy a panelt a helyéről újra kivenni sem volt kedvem, mikor megláttam, hogy a csuklószíjat elfelejtettem alá visszafűzni. Ez amúgy így jött ki jól, mert a csuklószíj a teleptartóban sokkalta kevésbé zavaró, mint a rádióról lógva, természetesen a pincében mindenbe beleakadva.