Hogy nagyobb esély legyen a szétszedésükre, csokorba fogva hoztam fel őket. Mármint olyan egyszerűen nincs, hogy a négy rádió közül egyikhez se legyen kedvem. Amúgy van. Mármint elég sűrűn előfordul, de ezt most inkább hagyjuk...

   Mivel az órás dyras és az AIWA zsebrádió közelebbi megtekintése után ennek a kettőnek is napokig ezt mondogattam (mármint azt, hogy hagyjuk), az egyik reggel hirtelen úgy döntöttem, hogy mivel a márkája mindkettőnek dyras, ezért egyetlen cikkben fogom őket bemutatni.

   Azon felül, hogy mindketten dyras márkájúak, egy további közös tulajdonságuk, hogy lekerekített élekkel, legömbölyített sarkokkal rendelkeznek. Vagyis ezekre nemcsak úgy mondja a gyártó, hogy zsebrádió, hanem ezek hajlamosak is az ember zsebébe belecsusszanni, pláne egy esetleges pofára esés következményeként kevesebb esélyük van bordazúzódást okozni. Cserébe kissé fura, hogy csak úgy nagyjából tégla alakúak.

   Hátulról nézve nemcsak az látszik rajta, hogy legalább innen nézve szögletes, hanem az is, hogy a hozzám kerülő zsebrádiók állagával ellentétben, ennek még megvan a teleptartó fedele.

   Ez a két lyuk nemcsak azért meglepő, mert a forgókondenzátor hátoldalán található két trimmerhez nem szokás odavezető lyukakat fúrni a hátlapra, hanem azért is, mert ezek egyrészt nagyon úgy néznek ki, mintha gyáriak lennének, másrészt tisztára olyan, mintha valamivel be lennének tömve. Mármint nem látszik mögöttük a hangolócsavar.

   Amit viszont nem teszek zsebre, az a rádióban felejtett elemek miatti önletolás. Az mondjuk igaz, hogy ez nem az én rádióm volt, hanem a 2020-as lomtalanítás alkalmával találtam, de attól még vethettem volna egy pillantást az elemtartójába, mielőtt beteszem a többi cuccom közé.

   Hogy a két elem mióta rohadhat a rádióban, arra kiváló válasszal szolgál a balra látható elem popsijába ütött 2007-es dátum, ami biztos van a másik elemen is, csak azon már semmi sem látszik belőle a rohadástól.

   A rohadás persze nemcsak magukat az elemeket pusztítja el, hanem ráadásul egyben a teleptartót is (lásd balra a már csonkolt rugót), valamint jelen esetben a csavarfejeknek is nagyon betett.

   Mi a szösz? Kérdezett bele a szerző a doboz hátuljába. Mármint van benne szöszből rendesen. Például a balra fent látható két darab lyukat is az tömte ki. (vagy ha úgy nézzük, akkor be) Ez mondjuk valami fura anyag, mert míg belülről szösznek tűnik, addig kívülről betűk vannak rajta.

   Míg a balra látható helyről én tekertem ki a csavart (amúgy az volt a harmadik, ami a rádió dobozát összetartotta), addig a jobbra látható lyukat már eleve így, vagyis üresen találtam.

   Bár a recsegésre alapvetően nem adna okot, de attól még úgy volt, hogy miután a forgót tartó két csavart visszatekertem, a készülék legalább a nagyja zajongással felhagyott. Mármint nem én tekertem ki őket, hanem azt a két csavart már eleve így találtam a forgatógomb alatt. Még csak oda sem kellett őket rendeznem, olyan szépen beálltak a fotózáshoz!

   A helyéről leesett, vagy a forgóval együtt lötyögő gomb, akár még olyan csudát is képes elkövetni, hogy a recézett széle idővel megeszi a litze huzal elemi szálait. Mint az a képen látható, ezt jelen esetben is elkezdte.

   Egy újabb apró, a rádióval kapcsolatos érdekesség, hogy a doboz hátulján látható lyukak még véletlenül sem oda esnek, mint ahova a forgókondenzátoron a trimmerek hangoló csavarjai. A különös anomália általam valószínűsített oka, hogy a rádióba nem az eredetileg betervezett forgókondenzátor került, hanem egy annál régebbi, teljesen sima hátú, mondhatni puritán típus.

   Ez itt már a másik, nemcsak AM, de FM sávval is rendelkező rádió, valamint a bal sarokban a próbájához szükséges két krokodilcsipesz. A műszerzsinórok banándugós végei persze apukám labortápjában végződnek. Ez a rádió, ez kérlek nemcsak, hogy nem recseg, de ráadásul mindkét hullámsávján rendesen működik. Videóban mondjuk ennek sem örökítettem meg a próbáját.

   Ennek a doboznak még az előzőnél is íveltebb formája van. Ami ebben egy plusz érdekesség, hogy a zsebrádióknak évtizedeken keresztül stabilan téglatest formájuk volt. Eltekintve mondjuk a kockától és a gömbtől, amik persze már nem igazán zsebrádiók, épp mint ahogy a karkötő és az UFO formájúak sem.

   Mégis ki volt az a mérnökzseni, aki a rádió dobozát összetartó csavart a teleptartó rugója alá tervezte be? Már csak azért kérdem, mert úgysem tudnám megállni, hogy valami agyament részletbe bele ne kössek...

   Örök szívfájdalmam, hogy a KF trafókon és oszcillátor tekercseken nincs olyan jelölés, ami első ránézésre beazonosítaná, hogy melyikük mit csinál. A színjelzés szerint a piros az AM oszcillátor tekercse, de a narancs és a citromsárga funkcióját csak próbatekergetéssel lehetne beazonosítani. Mármint műszerek nélkül, mert egy RF jelgenerátorral azért menne.

   Az előző rádióéval ellentétben, ezt a skálát úgy kell összerakni, hogy mindent bele kell tenni az előlapba, majd óvatosan rátenni a panelt, mely metódusról nem állítanám, hogy nekem elsőre sikerült.

   Még tiszta szerencse, hogy az ilyen balesetekre már rég fel vagyok készülve. Mármint elegánsan legyintettem egy nagyot (ebben már valami ritka k*rva nagy rutinom van), majd a kimaradt antennát egy elegáns mozdulattal egyszerűen csak bedobtam a többiek közé.