Mai szétszedésem tárgya nem maga az egér, hanem annak egy igen lényeges alkatrésze, név szerint a dolga végeztét halk kattogással jelző mikrokapcsoló. Ez a szétszedés most nem kényszeres. Illetve már hogyne lenne az... De most nemcsak a vérem hajt, hanem a kényszerűség is.
   Ez az egér oly régi, hogy megvan már vagy 15 éves! Emlékeim szerint (melyek megcsalhatnak...) 5.400 forintomba került. Eleve tetszett a formája, ráadásul a PC Guru nevű újságban is dicsérték. Az eredeti driverével a bal görgő függőleges, a jobb pedig vízszintes görgetést végez. Például Excel táblázatban igen könnyedén lehetett velük navigálni. Annyira tetszett (hozzászoktam egy perc alatt), hogy még bentre (munkahely) is vettem egyet.

   Ez egy hagyományos görgős egér. Mutattam már görgőst belülről. Meg az ősét is. Meg optikait is. Az egérben látható kosz nem 15 éves (tán csak egy), mert időnként ki szoktam takarítani.

   Ezekből az alkatrészekből áll az egér. Csak azért szedtem szét ennyire, mert ha már úgyis nekiálltam, nem árt neki (ez annyit tesz, hogy erősen rászorul) egy alapos takarítás.

   Kattogni ugyan nagyon szépen kattog, csak nem mindig kapcsol. Illetve a helyzet ennél azért rosszabb, ugyanis az játssza, hogy egy kattintásra két impulzust is lead. Mondjuk törlök egy levelet, erre vele együtt repül a sorban következő is. Kb. fél éve dühít ezzel a hülyéskedéssel. Szóval nem is vagyok én annyira ideges típus. (vagy az van, hogy még az idegességemnél is lustább lusta vagyok)
   Csinálta ezt már máskor is. Akkor úgy orvosoltam a hibát, hogy megcseréltem a bal szélső kapcsolót a középsővel. Azóta persze a középső gomb prellezik... De ez nem egy akkora hiba, mert azt ritkábban használom. Például ő (mármint a középső gomb) nyit új ablakot a böngészőben. Én meg csak nézek a duplaságra...

   Leírjam? Ne írjam le? Persze, hogy leírom, hiszen végül is erről szól az egész szétszedtem project. Mindig az van, hogy egyre újabb és újabb szétszedni, illetve bemutatni való tárgyak kerülnek kézközelbe. Most például ez az ónszippantó. Ilyenkor aztán, illetve mikor kész az adott cikk, újra átolvasom, s beírom egy óriási táblázatba, hogy mik azok a tárgyak, melyeket megemlítettem az adott cikkben. Aztán ha egyszer valamikor a távoli jövőben sorra kerül, akkor majd jöhetek vissza beszúrni a linkjét.
   Néha elgondolkodok (szétszedés helyett) azon, hogy honnan is kéne nekiállni, nekikezdeni a rendrakásnak. Sajnos annyi a szempont, hogy képtelenség normális felépítményt kreálni belőlük. Például megtehetném, hogy azzal kezdek, ami éppen a szemem előtt van. Ez speciel a labortápom. Ennek szétszedése amúgy is aktuális volna, mert a fele oldalát tönkretettem. De játszhatnám például akár azt is, hogy szétszedem a szobámban található összes rádiót. (elég nyomasztó tömeg) Ezt az utóbbit persze játszom is, mégpedig olyannyira, hogy már jövő karácsonyig érnek az előre elkészült rádiós szétszedtem cikkek. Vagy mondjuk felszabadíthatnám az előszobát. Ilyen project már volt, de ez mindig teljes eredménytelenséggel szokott végződni. Persze egy-egy pillanatra kiderül az ég, elfogynak a tárgyak az adott helyről, de aztán kezdődik elölről az egész.
   Aztán van még az az elképzelésem, hogy méret szerint haladok. Ha a legnagyobb tárgyaknak esnék neki, akkor lenne hely. Ehelyett azt szoktam művelni, hogy a polc széléről lehulló apróságokkal foglakozok.
   Lehetne rendező elv például akár az is, amit a minap gondoltam ki. Az történt ugyanis, hogy kb. mindenhonnan egyszerre futottam ki a helyből. Minden betelt! Hely a weben. HDD, mind egyszerre  a gépemen. A pince. A szoba. Mindezt megkoronázandó még a fényképezőgép memóriakártyája is. Ekkor nekiálltam rendet tenni. Kipofoztam (pár éve ugyanis félbehagytam) a maradék pincét, majd esténként apró adagokban rendeztem a felhalmozott videókat és képeket. Töröltem több tonnányi filmet, amiket már rég megnéztem. A mértéktelen rendrakás közben jutott eszembe, hogy mi lenne, ha befejezném a félbehagyott cikkeket. Gondoltam az azért nem lehet egy akkora tömeg. Már megint tévedtem! Mégpedig akkorát, hogy neki sem állok a felsorolásnak. Hosszú is lenne, meg értelmetlen is.
   Aztán találtam még egy mappát, telve olyan képekkel, melyek esetleg később még kellhetnek valamihez. Ezeket először el kell nevezni, hogy tudjak köztük keresni. Az sem árt, ha html oldalba vannak szerkesztve, hogy egyben gyorsan átlássam őket. És az is egy komoly előny volna, ha nem az én gépemen foglalnák a helyet, mikor ilyesmik tárolására, illetve megosztására éppen jó hely az Internet. Több nap, többszöri nekifutás, de végül készen lett. Íme az eredmény. Persze ez sem volt ilyen egyszerű, mert kiderült, hogy van még kép az elsőre találtakon kívül is. Ha már egyszer nekifogtam, nyitottam nekik egy újabb oldalt. De szerintem most már nézzük inkább a főtéma mikrokapcsolót.

   Addig-addig nézegettem, míg csak találtam benne valami hibát. A felső érintkező páros tökéletesen lényegtelen, hisz az be sincs kötve. Ami viszont lényeges, az az alsó páros. A képen épp ők érnek össze. No de hogy? Nem a sarkukkal, hanem a lapjukkal kéne!