Drótról szedett kapcsoló
(fogyjon az apraja is)

Az asszony a konyhában készíti a tökös sütit. Az alapanyagok keveréke
annyira gusztustalan, hogy inkább bejövök szétszedni valamit.

Mai szétszedésem tárgya egy kapcsoló. No nem az ami balra látszik, hanem az
ami jobbra nem. Azért valljuk be, felettébb informatív képeket tudok lőni.

Ezen cikk alcíme: fogyjon az apraja is
Ezt meg mégis honnan szedtem? Tisztára úgy hangzik, mintha fogyna a nagyja.
Valamint minek a polcon ez a kapcsoló? Megszereztem és kész!
Eredetileg volt hozzá egy döglött dugasztáp is, ami
míg működött, a kisebbik IPTV STB-t táplálta.

Gondolom nem a dugó miatt hoztam haza, hiszen akad a dobozomban szerelhető.

Ez a kapcsoló meg nem úgy néz ki, mint amit nagyon vágyam volna megszerezni.
Persze ha már itt van, akkor mielőtt elteszem (vagy a kukában végzi) belenézünk.

Ez a kapcsoló, ez annyira mindent tud, hogy akár még ufóba is szerelhető!
Már persze akinek van otthon ilyesmi szerkezet a spájzban.
Ha nem hiszed, hozz egy ufót, én majd bekötöm.

Az oldalán végigfutó vonalból mindjárt két dologra is lehet következtetni. Vagy
itt ért össze a tok fröccsszerszáma, vagy ez egy rés, csak még tágítani
kell rajta. Míg az első esetben törik, a második esetben elválik.

Az unalmasabb kilógó részeket a törésgátlókkal együtt levágtam.

A csupasz drótvégeket alkalomadtán leónozom, így pont jó lesz zsinóros dugónak.
Ha másért nem is, akkor azért, mert ez pontosan az. Volt is régen ilyen feliratú
dobozom. Az volt ráírva: Csatlakozós kábelek Aztán a doboz megtelt, ki
meg nem vettem belőle soha semmit, így végül lekerült a pincébe.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne volnának rejtett tartalékaim.
Azzal a drótgubanccal (ami a színéből ítélve mindjárt kettő) az a tervem,
hogy mint az előbb, a drótok végére blankolással és forrasztással krokodilcsipeszes
csatlakozási lehetőséget képzek ki. Pont így kell ez nekem a melóba.
Régi terv ez. Az a kábel már jó egy éve ott ül a sarokban.

A kapcsolót oldalról nézve látható, hogy keletkezett egy (illetve két) lyuk
a kivágott drótok helyén. Ezek itt azért jönnek most jól, mert különösebb
külsérelmi nyom nélkül tudom segedelmükkel szétfeszíteni a kapcsolót.

Na ez egy jó ötlet volt! Már persze ha bármit szétszedni jó ötletnek számít.
A teljesen fekete valami fehér háttéren történő fotózása,
na viszont már nem volt annyira jó ötlet.

Nincs ez agyonbonyolítva...
Hogy sokat nem tudok róla írni, az biztos!

Ügyes dolog a négy sarokban elhelyezett, kifejezetten jól tartó rögzítő. Nem törik
le mint a beakadó fülecskék, ráadásul - velük ellentétben - ez szétszedhető.

A drótok bekötése a kapcsolóba nincs túlkomplikálva.
Persze minek ide csavar, ha egyszer a forrasztás is megteszi.

Kivettem a helyéről a billenőkét. Ha vissza tudom tenni a helyére,
akkor marad. Ha meg nem sikerül? Na akkor megy a vödörbe!

A kapcsoló mozgó érintkezőjét sem bonyolították el. Nincs ezzel semmi baj,
hiszen az egyszerű dolgok (általában legalábbis) stabilan működnek.

A kapcsolóban található rugó az egyik érintkező anyagából lett kiképezve.
Mondhatnám rá, hogy ez azért egy igencsak ratyi megoldás, de jelen esetben
egészen más véleményen vagyok. Régebben is szedtem szét kapcsolókat. Hol
javítási céllal, hol meg csak úgy kíváncsiságból. Természetesen a szétszedett
kapcsolóknál azt is kipróbáltam, össze tudom-e rakni. Egyrészt ugye
kényszerűségből, máskor pedig pusztán kíváncsiságból. Mit ne
mondjak... Találkoztam néhány olyannal, melynek
összeszerelése feladta a leckét.

Ez egyszerű mint a faék, mégis kapcsol. Csak rádobom a mozgó érintkezőt
az állóra. Sehol semmi rugó, kallantyú, vagy elrepülő bizbasz. Egyetlen
mozdulattal visszapattintom a helyére a gombot. El sem lehet rontani!

Túlélte a műtétet. Annyira egyszerű volt összerakni, hogy komolyan mondom,
hogy valósággal üdítően hatott a kapcsolókról őrzött emlékeimhez képest.

Mivel a kapcsolót összetartó csavarok egyszerűen nincsenek, ezért
nem is lehet velük bénázni. Csak rányomom a tetejét és kész.

Ha kell egy zsinórra szerelhető kapcsoló, ezentúl ilyen is akad a dobozomban.

Mert az ugye természetes, hogy van dobozom, melyen kapcsolók a felirat.
Ráadásul kettő is van. Külön a nagyoknak, és külön a kicsiknek.
A nagy kapcsolós dobozra fordítva rajzoltam az "N" betűt.
Nagyon fáradt lehettem, vagy... De hát én nem is iszom!

Hú de nagyon magasan van az a kapcsolós doboz!
Mi lenne, ha már úgy is leveszem, akkor jól belefényképeznék?
Hoppá! Úgy látom, hogy már meg is van a jövő heti szétszedtem cikk tárgya.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.