Siemens Profiset 51 és 71 ISDN készülék
(ezeket vajon minek gyűjtöttem be)

Ma ezt az ISDN telefonkészüléket fogom szétszedni.

Pontosítok. Ezt a kettőt. A volt melóhelyen gyűjtöttem be őket egy költözés után.
Ilyenkor a kollégák mindent szanaszéjjel hagytak, ami csak úgy ítéltetett, hogy
már nem kell. Fura műszer? Asztali lámpa? Zutty! Ki velük a folyosóra, vagy
be velük a sarokba. Mondjuk el lehetne vinni a szemetesig is. Persze minek
morgok? Ha olyan rendesek lettek volna a kollégáim, gyűjthettem volna
kincseket a szemetesből. Nem mintha derogálna, csak úgy mondtam.

A múltkor lerámoltam a polcokról a nagyja szétszednivalót, meg persze az apraját is.
Ehhez képest nem a PDA, nem a Terta811, és még csak nem is az orosz
rádiós óra kerül a boncasztalomra, hanem holmi telefonok.

Pedig ezek nem is a lakásban voltak, hanem idelent az alkatrészes pincében.
Ráadásul még el is dugtam őket. Méghozzá annyira sikeresen,
hogy csak a harmadik nekifutásra lettek meg.

Viszont ISDN NT-t elsőre találtam. Ebben meg az a fura, hogy emlékeim szerint
az egész készletem rásóztam a kollégákra. Merthogy nekem itthonra minek?
Mondjuk az jó kérdés, hogy a többi ezer éves telefonos cucc minek van.
No de hagyjuk ezt. Ha folyton ilyeneket kérdezgetnék magamtól,
még a végén nekiállnék, majd véletlenül kidobnék valami
hasznosat. Persze arról szó nincs, hogy csak
a működőképes dolgokat gyűjtöm.

Mert például ez is hogy néz ki? Ez amúgy egy villásdugó egyik szára.
Mitől zöldült ez ki? Itt nincs egyenáram, ami bontaná a vizet!
Amúgy működik a másik végén az NT, csak randa.
Beázhatott a pince, ahol valaha tároltam.

Mélán és értelmetlenül (mit tegyek, ha egyszer nincs) nyomkodom a
gombokat, majd egy "szeva" elrebegésével búcsúzom a készüléktől.

Aztán a szerző alszik egyet, kettőt, többet, míg végül a két készülék egymásra kerül.
Napokig nem mertem őket eltenni az asztalról, nehogy feledésbe merüljenek, míg
én épp el vagyok utazva Letargiába. Néhány nap az út oda, s annyi a vissza is.
Persze ráment még pár nap az ott tartózkodásra, mire végre nagy nehezen
sikerült kivergődnöm a semmittevési vágy mocsarából. Aztán meg csak
néztem hülyén (eleve ilyen arcom van), hogy mégis milyen telefon ez.
Mi az, hogy ennek két kézibeszélője is van? Ráadásul egymás mellett!

Vannak szép telefonok, vannak csúnyák, meg van ez.
Ez nekem valahogy olyan tökre semmilyen...

A formatervező csak azt nem próbálta ki, hogy milyen érzés
egy ilyen kagylót a vállunkkal a fülünknek szorítani.
Nyaktörő egy mutatvány, annyit elárulhatok.

Ezt már valaki előttem megkezdte!

Mivel a telefonhallgatót és az electret mikrofont már megmutattam belülről
korábban, így most már nincs róluk mit mondanom. Talán csak annyit,
hogy nem oldható kötéssel volt összepattintva a kézibeszélő két fele.
Ékes bizonyíték erre, az előtérben látható két apró letörött pecek.

Hogy ennek a készüléknek milyen unalmas alja van...

Az egyik készülék Profiset 51-es.

A másik viszont Profiset 71-es. Utóbbiban üzenetrögzítő is van.

Juj de izgalmas ez a gumiláb!
Na haladjunk tovább...

Az a baj ezekkel a modern holmikkal, hogy nem csak kívülről unalmasak, de hiába
bontom ki őket, belül sincs semmi. Persze biztosan vannak a memóriájában
programozási érdekességek, csak azokhoz nekem ugye lövésem sincs.

A másik készülék majdnem ugyanúgy néz ki.
Ez nem is csoda, hiszen a nyáklap azonos.

Mindössze a beültetett alkatrészek mennyiségében,
illetve a működtető szoftverben van némi eltérés.

Milyen jó hírű cég, és mennyire nem kellett ez, illetve egy ilyen telefon senkinek.
Valamikor a 90-es években nagyon nyomta egy ilyen készülék a raktárkészletet.
Mivel az ára akkoriban megvolt vagy ötvenezer, és a húszezer feletti cuccokat
valamiért külön nézték, egyszer fogtam magam, és csak úgy elszámoltam.
Úgy két évet porosodott a szekrényemben. Mivel nem kereste senki,
gondoltam elajándékozom. Külön trükk volt találni valakit,
akinek kellett! Végül Tomi barátom fogadta be.
Ő legalább értette a német menüjét.

Ezt a készüléket már most, vagyis még a szétszedés előtt elajándékoztam.
Biztos én vagyok a hülye, hogy már megint nem volt szívem kidobni
egy vackot. Részemről mindössze ez a furcsa műanyag hangszóró
lett volna újrahasznosítható. Akkor meg inkább az egészet vigye
kánya! Akarom mondani a posta. Pedig ez a hangszóró akár még...

Hogy a készülék összeszereléséhez még páka se kelljen, a hangszóró felé tartó
vezetékeket csak úgy egyszerűen be kell nyomni az érintkező villák közé.

A múltkor nekiálltam kiszedni egy csomó SMD alkatrészt valami panelből,
de nagyon nehezen ment. Aztán persze rájöttem, hogy ezek nem csak
forrasztva vannak, hanem előtte még jól oda is lettek ragasztva.

Jó nevű rengeteg lábú chip 1999 44. hetéből.

Nézegettem egy jó darabig, hátha akad rá valami újrahasznosítási
ötletem, de sajnos nem jó semmi másra, csak ISDN telefonnak.

Lehet, hogy valahol itt nem érintkezik, és ettől vak a kijelző?
Még a melóhelyen kipróbáltam úgy öt éve, és akkor még,
ha szegmenshibásan is, de volt benne valamicske élet.

Nézegettem ezt a gumiból készült érintkező valamit, de sajnos ez sem kell.
Egyszer régen kigyűjtöttem egy csomó telefon belsejéből az ilyeneket, de
még azóta sem használtam el a begyűjtött készletből egy kockányit sem.

Mondjuk SMD LED az eddig még nem nagyon volt a dobozomban.
Mivel eme csodát elajándékoztam, így ezentúl sem lesz.
Mondjuk sok helyet nem foglalnak, az biztos.
Lementem a pincébe a postázáshoz
szükséges nagy papírdobozért.

Az ISDN NT-t nagy nehezen sikerült begyömöszölnöm a fényorgona tetejére.
Itt aztán rögvest meg is álltam, és jó alaposan elgondolkodtam. Meg mertem
volna rá esküdni, hogy egy amatőr készítésű fényorgonát már szétszedtem.
Akkor ez most vagy nem az, vagy nem fényorgona, vagy nem emlékszem.
Már úgy értem, hogy erre a dobozra, hogy mi is ez. Amúgy jól
emlékeztem, vagyis már korábban felboncoltam
egy házi készítésű fényorgonát.

A minap alig sikerült begyömöszölnöm ide ezt a rengeteg lapjára visszahajtogatott
papírdobozt. Most meg húzzak ki belőlük egyet? Szerintem én egyszerűen
nem lehetek annyira jó, hogy legalább egyet ki ne felejtettem volna!

És igen! Tényleg kimaradt egy doboz a hajtogatásból.
Van olyan eset, mikor még egy hiba is jól jön.
Magyarázza a szerző a bizonyítványát.

Mert esze nem sok van. Ugyanis az történt, hogy lejöttem a beteg szemüvegemben
a pincébe, hogy majd azt is megjavítom. Kerestem a szemüveges fiókban egy
hozzávaló orrtámasz műanyagot. Persze arra nem gondoltam, hogy műtét
közben le kell venni a szemüveget. Még tiszta szerencse, hogy találtam
a fiókban egy olyan szemüveget a régiek között, amivel úgy-ahogy
láttam az aprócska csavart. Mivel sikerült az operáció, ezért
jó hangulatban jöttem fel a dobozzal a pincéből.

Ez is milyen egy hangulatos kép lett. Egy doboz, és két telefon helyfoglalása
visszaszerezve. Azt kell mondjam, hogy hurrá! Akkor már csak
hatvan papírdobozom, és huszonöt telefonom van.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.