Amatőr építésű fényorgona
(alumínium dobozban)

Az épp boncolt eszköz felderítésének mozzanatait kihagyva, most szokatlan módon
egy olyan képpel nyitok, amin már itt hever az asztalon, s nagyban a gombjait
portalanítom. A piros nyelű porecsetem alatt az a fekete lap, az gumiból
van. Na ebből kellett volna új lapátot faragni a múltkor boncolt
IMI ventilátorhoz. Most már persze mindegy...

Na most ehhez a képhez két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik az, hogy már
maga az alumínium doboz is megérte azt a néhány százast, amit valószínűleg
adtam érte, míg a másik egy kérdés. Hogyan maradhatott le róla a 80-as
években dekorációs borításként szinte mindenre használt fatapéta?

A gombok sorjában; bekapcsoló, mély, közép, magas, intenzitás, érzékenység.
Mondjuk a magas hangszínhez tartozó gomb nevében az az ipszilon, az azért
egy kicsit erős. Az intenzitás gomb a felvillanások hosszát, míg a hangerő
a bemeneti érzékenységet szabályozza. Ezek természetesen külön is
állíthatóak a három kisebbik forgatógombbal. A 80-as években
vagy ezeket a gombokat tette az ember a kütyüjére, vagy
a másik egyáltalán kaphatót, a VEF rádió gombjait.

A hátlapon található két tuchel aljzat mint bemenet, valamint
három erősáramú aljzat a színes lámpák csatlakozóinak.

Még törésgátló is akadt a hálózati kábelre.

A doboz alján négy gumiláb, valamint korabeli megmunkálási nyomok láthatók.

Meg ez a több milliméter mély benyomásnyom, amiről az a benyomásom,
hogy ezt a készüléket igencsak zord körülmények között tárolták.

Egy ilyen a fenéklemezből kifelé álló csavar nagyon bele tud rondítani a készülékről
kialakuló összképbe. Mondjuk ez egy amatőr konstrukció, szóval ennél azért még
elfogadható egy-egy ilyen botlás, csakhogy épp ilyen kifelé álló csavarokba
futottam bele a minap boncolt kézszárító masina esetében is.

Mert ez így ugye azért egy kissé csúnya.

A gombok állásával ellentétben, le a kalappal a készülék belső felépítése előtt!
Mondjuk ha nagyon akarok, akkor azért bele tudok kötni, de ezt majd később.

Íme a nyáklap fóliás oldala. Mivel egy betű nem sok, annyi
sincs rajta, kideríthetetlennek látszik, hogy ki készítette.

Ellenben bele van karcolva belülről a doboz tetejébe, csak az emberi
szemmel ellentétben, a fényképező számára ez szinte láthatatlan.

MT mint Műszaki Tervező, az aláírás pedig Kovács Albert.

Mindeközben a gyári szám: 1

Próbáltam befotózni a panel alá, de bárhogyan is játszottam a
megvilágítással, nem igazán akart összejönni a mutatvány.

Ha az árus tudta volna, hogy azért ilyen nehéz a doboz, mert 10x10-es tömör rézből
van a széle, akkor vagy csak már ezért az anyagért szétszedi, vagy nem adta volna
oda aprópénzért. Mondjuk ami piac végéig nem kelt el, azt még mindig jobb volt
néhány százasért elkótyavetyélni, mint hazacipelni, majd másnap újra kihozni,
és megint nem sikerülni eladni. Na akkor most jövök elő a doboz felépítésével
kapcsolatos kötözködésemmel. No nem mintha az én konstrukcióim különbek
lennének, de ettől függetlenül akad néhány szarvashiba. Az elektronikában talán
még az Ohm törvénynél is masszívabb alaptétel, hogy teljesen mindegy, hogy mit
építettél, az egyszer úgyis el fog romlani. Már ha szerencséje van a szerkezetnek,
és elég sokáig használják hozzá, hogy ez bekövetkezhessen. Na ilyenkor szokott
felmerülni a kérdés, miszerint: Ezt mégis ki a fene hányta össze? Valamint az is,
hogy: Miért éppen így? Szóval ha ebben a panelban cserélni kell egy alkatrészt,
mindjárt kiderül néhány konstrukciós hiba. A panelt ugyan némi kínlódás árán
ki lehet fordítani a helyéről, csakhogy olyankor nem tartja meg semmi. Vagyis
a panel kifordított állapotában nem tanácsos bekapcsolni a készüléket. Másrészt
a vezetékezés nem lett összehozva a panel szélére. Konkrétan a lap három oldalára
is futnak be vezetékek, amitől nem lehet kényelmesen hajtogatni. Ezt szerintem úgy
kellett volna csinálni, hogy a panel ne az alaplemezre, hanem az innen nézve két
felső rézrúdhoz legyen csavarozva. Az apró trafót és a csokit úgyszintén nem
volt jó ötlet a doboz fenéklapjához csavarozni. Ha jól volna megszerkesztve,
akkor a doboz tetejének és aljának levétele után az összes alkatrész cserélhető,
illetve minden különösebb fakszni nélkül bele lehet mérni a bekapcsolt készülékbe.

Percekig nézegettem, hogy mi benne a furcsa, mire végül rájöttem, hogy
a bekötővezetékek nem a lyukakon keresztüldugva lettek beforrasztva.

Balra egy trimmer, jobbra egy optocsatoló. Utóbbi galvanikus leválasztásra szolgál,
hogy semmiképp se juthasson vissza a fázis a fényorgona bemeneti kapcsaira.

Háttérben az előerősítő, előtérben az egyes színcsatornákhoz tartozó szűrőkörök.
Utóbbi megoldás előtt le a kalappal! Már úgy értem azért, mert ugye utálatos
tekercseket készíteni, egy semmi kis fényorgona kedvéért, az nem semmi!

A három darab TIC106-os tirisztor egy-egy diódahíd átlójába van bekötve, mert
csak így lehet velük teljes hullámú váltóáramú vezérlést megvalósítani.
Amúgy szerintem erre a célra találták fel a triak nevű alkatrészt.

Mint az a bal szélen látható, volt már vele gond. Mivel a panelt kiemelt állapotában
nem lehet normálisan forgatni (mert beleakad a széle a fenéklemezbe), ezért
az alkatrészek cseréje erről az oldalról történt. Konkrétan a kiégett
alkatrészek lábaira lettek ráforrasztva a cseredarabok.

Felírom ide, hogy három darab 1 kiloohmos potméter, hogyha
majd kell, akkor tudjam, hogy miből tudok ilyet kiszerelni.

Ezek itt 10, illetve kétszer 47 kiloohmosak. Hogy minek
egy amúgy mono fényorgonába sztereo potméter, azt
bevallom őszintén, hogy lusta voltam visszafejteni.

Na ezek azok a karcok, melyek a panel forgatásakor keletkeztek. Ezt persze nem
csak a korábban vázolt módon, hanem annál sokkal egyszerűbben, konkrétan
hosszabb bekötővezetékek alkalmazásával is el lehetett volna kerülni. No
de mit pofázok, mikor az én woblerszkópom meg szétszerelhetetlen.

Az egyes színes lámpákhoz tartozó kimenetek csatlakozói
korabeli 220 voltos fali aljzatokból lettek kiszerelve.

Erre a hálózati trafóra részemről azt mondanám, hogy ez szovjet.

Ugyan mindhárom előlapi LED-et sikerült munkára bírnom, de a működésük sajnos
meglehetősen zavaros. Már úgy értem, hogy el kellene tudjam oltani a fényüket
az alattuk található gombokkal egyenként, a jobb szélső gombbal egyszerre.
Na most ez mindent csinál, csak ezt nem! Amúgy meg mi alapján
világít, mikor még nincs is rádugva semmi jelforrás?

Mivel épp ez volt kéznél, ezért egy LED-es pilácsot dugtam rá.

Bekapcsolás után az derült ki, hogy a két szélső csatlakozóba dugva folyamatosan
világít, míg a középsőbe dugva csak úgy egyszerűen magától villog. Utóbbi
pozícióban mondjuk reagál valamicskét a gombok tekergetésére,
csakhogy ezt annyira logikátlanul teszi, hogy kénytelen
voltam ezt a színcsatornát is hibásnak minősíteni.

A hálózati kapcsoló - ha már egyszer erre alkalmas típus -
igazán kapcsolhatta volna a hálózat mindkét ágát.

Lekaptam a polcról egy mikrofont, majd újra
nekifutottam a fényorgona tesztelésének.

Még igazi izzót is túrtam hozzá, nehogy az legyen, hogy nem tetszik neki a LED-es
változat. Sajnos semmiféle értelmesnek tekinthető működést sem produkált, pedig
már nagyban azt tervezgettem, hogy lemegyek a pincébe kábelekért, meg persze
foglalatokért, és még színes plexit is túrok az izzók elé, hogy teljes legyen a kép.

Egy darabig még elnézegettem, miközben azon töprengtem, hogy feltúrjam-e
a Rádiótechnika újságokat a kapcsolási rajzáért, vagy esetleg ugorjak neki
anélkül megjavítani, majd végül fogtam, és unottan rácsuktam a tetejét,
mivel képtelen voltam elképzelni azt az élethelyzetet, melyben nekem
fényorgonára lenne szükségem. Majd ha kell egy ilyen doboz, na majd
akkor fogom legközelebb előszedni. Már ha ez valaha is bekövetkezik.

Mi a f*szt kukkolsz? Kérdeztünk egymásra a macival, miközben
valójában mind a ketten arra lettünk volna kíváncsiak, hogy
mikor tűnik el végre a HT videokamera az előszobából.

Remélhetőleg még ebben a hónapban, mert ismét elakadtam a tervteljesítés rögős
útján, pedig a múlt havi célkitűzéssel ellentétben, májusban már csak minden
másnap kellene szétszednem valamit. Gondoltam ennyit a kisujjamból
kirázok, majd mire észbe kaptam, máris tizedikét mutatott a naptár.
Szóval hajrá Géza! Bíztatom magam szinte teljesen hatástalanul...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.