Házi építésű fényorgona
(a textilbakelit lapok miatt vettem)

Valamikor réges-régen igen nagy divatja volt a fényorgona házilagos megépítésének. Bárki aki csak egy kicsit is konyított a dologhoz nekiállt, és hajrá! Sokaknak az sem volt akadály, hogy gőzük sem volt róla mi az a sok bizbasz amiből össze kell állítani. Mikor megláttam ezt a gyönyörű példányt a Verseny utcai Novák piacon, akkor egyből beláttam, hogy ezt nem lehet otthagyni! Igaz ami igaz, megkérték az árát! Kétszázra tartotta az eladó. No persze én is tartottam magam. Mármint ahhoz, hogy csak egy százast adok érte. Rengeteg dolog létezik, ami számomra teljesen felesleges, de eddig még ez a fényorgona viszi a pálmát, hiszen ha van mit útálok, akkor azok a villogó fények.
Dumálok itt összevissza... A textilbakelit lemezek miatt vettem meg! Ugyanis kitaláltam valamit amihez kellett. Szerencsére elfelejtettem mi volt az, így most nem kell megcsinálnom. No de tekintsük meg a fényorgona vezérlését. Van rajta egy kapcsoló, négy banánhüvely a kimenetnek, valamint három tekerő a színorgiát szabályozandó.
Tekintsünk bele a konstrukcióba oldalról. Miért is ne tennénk, ha egyszer elkészítettem ezt a fotót. Na de miért készítettem ezt a fotót? Csinálnom kéne valamit. Mondjuk szedhetnék... Hogy is hívják azt a gyógyszert, ami az emlékezet javítására van?
Épületes látvány! No persze nem ezt akartam írni... Hanem azt, hogy emeletes a felépítmény. (ez már jobb) Három hatalmas textilbakelit lemez egy százasért? Na szedjük csak ki belőle amiért vettem!
Na! Most ugrott be, hogy mire fel az előző fotók. Az összeszerelés barátaim, az összeszerelés! Vagy gépész, vagy lakatos, esetleg villanyszerelő lehetett a mechanikai konstruktőr. Valószínűleg senki sem szólt neki, hogy a fényorgonán sem állni, sem ülni nem szoktak, de még csak kétajtós szekrényeket sem divat rátenni! Ez olyan masszív, hogy valószínűleg még az sem tett volna benne kárt, ha hazáig rugdosom!
Szörnyű anyagpazarlás! Hatos csavarok, alumínium cső távtartókkal. Elpusztíthatatlan! No persze a konstruktőr rám már nem gondolhatott. Amúgy a képen balra a három színnek megfelelő csatornákat vezérlő tirisztorok, jobbra pedig a szintszabályozó potméterek láthatóak.
Kosz az van rajta rendesen, bár leginkább csak poros. Felül a vezérlőpanel látható, alul pedig a fenti részlet csak hátulról. A drótok, hogy össze ne keveredjenek, lyukakon vannak átdugva. A vezetékek színeinek (akár értelemszerű) felhasználhatóságáról valószínűleg nem hallott a konstruktőr. Persze mit szidom én ezt az ismeretlent? Van ez olyan mint ahogy én gépészkedem. Sőt!
A banánhüvelyek hátulról. Valószínűleg nem villanyszerelő volt az elkövető, mert ők ezért nem nyomják ki a 230-at banánhüvelyre. Alapjaiban véve persze semmi gond ezzel a csatlakozással, legalábbis mindaddig amíg a dugó bele van dugva. Ámde félig kihúzva már nagyon rázós dolog a banándugó! Mit is akartam még mondani? Mit is akartam... Ja! A forrasztások minősége valami egészen rémes! Suliban ilyenért kettes se nagyon járt. Ha esetleg mégis, akkor kétszer aláhúzva, és mínuszban!
A gombok viszont szépek! Mintha egyedi gyártásúak lennének. Az alumínium kupakon belül passzentos műanyag betét van, ami épp rászorul a potméter tengelyére. Ügyes konstrukció! Abból a szempontból mindenképp, hogy elszigeteli a potméter tengelyét a gombtól. A fényorgona a buli miatt kell, a buli meg a lányok miatt. Inkább a lányokat fogdossuk mint a 230-at! Jó! Mind a kettő bizsergető érzés, de akkor is inkább a lányok!
A kapcsolót meg a banánhüvelyeket elteszem. Meg persze a textilbakelit lemezt is. Vagyis mindent elteszek! Csak győzzem megtalálni. Ezt a fényorgonát például két hete szedtem szét, de már most nem tudom megmondani, hogy hová tettem a belőle kitermelt lemezeket.
A három potméter. Ezek is csúnyán vannak beforrasztva. Ki is szedem őket. Mondjuk egy fokkal talán jobb a forrasztás minősége mint ami előzőleg lett elkövetve. Legyen mondjuk úgy, hogy egy fél fejbelövéssel csökkentem a tettes büntetését.
A tirisztorok bekötése. Forrasztófül meg mégis minek lett kitalálva mi? Hát hogy néz ez így ki? Persze láttam már rosszabbat is. Még elektroműszerésztől is...
Ejnye-bejnye rusnya forrasztása nekije! Meg minek ide árnyékolt kábel? Mikor egyik fele sincs a testre kötve. Márpedig ezt így is kell!
Ugyanis nem véletlenül került ide ez a leválasztó trafó. A fényorgonában ugyanis belül a tirisztorok a 230-at kapcsolgatják, az elektronika pedig a tirisztorokat kapcsolgatja. (vezérli) Vagyis minden szépen fémesen össze van kötve. Tehát a bemeneten ott a fázis! (szerencsés esetben a nulla) Ennek egészen biztosan áramütés lesz a vége! Ekkor persze hirtelen okafogyottá válik az egész project. Hiszen mivégre a villódzó fények, mikor már mi magunk is szikrákat hányunk! (akik sokat ittak, azok persze mást is)
Drótok. Na ezek aztán tényleg szedett-vedettek. Sokféle vastagság, mind külsőleg, mind belsőleg. Egy részük sodrott, más részük merev belső erű. Gondolom az került bele, amihez épp sikerült hozzáférni. Én persze könnyen dumálok. Egy telefonszerelő ugyanis valósággal tobzódik a színes drótokban. Mindenféle színű és árnyalatú van, de ha ráunnék az egyszínűségre, akkor akad cirmos drótom is.
Íme a panel. Gondolkodtam rajta, hogy adok neki áramot, és aztán lesz ami lesz. De hát tudom mi lesz. Levágja a kismegszakítót, berohan az asszony a konyhából, majd rám támad a szokásos "mit csináltál már megint te szerencsétlen" szöveggel.
"A" típusú. Pedig szintszabályozónak "B" típus, azaz logaritmikus potméter való. Ezt mondjuk rengetegen összekeverik. Még a kapcsolási rajzokon is sok helyen hibásan szerepel. Tipikus eset az úgynevezett "lepke" típusú hangszínszabályozó. Oda is "B" típus kell, de sokszor "A" van megadva. A "B" azaz a logaritmikus karakterisztikájú potméter középállásban kb. 20dB-t csillapít, az "A" pedig csak hármat. Persze azon kívül, hogy nem lehet majd rendesen szabályozni a hangszínt, azonkívül semmi gondot sem okoz.
Bár olyan nagy szűkségem nem volt rájuk, de használható alkatrészeket azért még nem dobálok a kukába. Mindössze néhány perc alatt kiforrasztottam mindent. A lábak nem voltak elgörbítve, és rengeteg ón is volt a panelen. Szóval csak tolni kellett a pákát, és már potyogott is ki belőle minden.
A panel mintázata szép. Ez nem szabadkézi rajz! Gondolom foto eljárással készült. Én részemről szabadkézzel rajzolok, majd vasklorid, ha meg nincs kedvem pancsolni akkor marógép.
Egy kollégám épített egy erősítőt. A hungarocellből készült dobozt borítsa a feledés jótékony homálya. A rezsókapcsoló sem elengedhetetlen kezelőszerve egy erősítőnek. A nyáklap szépen meg volt rajzolva, és talán még a működéssel sem lett volna gond, ha ki is lett volna maratva...
Jól van no, nem fogok csalni, hogy magamtól találtam ki, hiszen ide van írva a panel szélére a forrás. A fényorgona leírása az Ezermester újság 1974 februári számából származik. Van a weben az Ezermesternek teljes archívuma, szóval akár mg is nézheted az 1974-es februári számot ha kíváncsi vagy rá. Én megnéztem. Mégsem olyan vészes a helyzet áramütés ügyileg, ugyanis az eredeti rajzon szerepel egy 1:1 áttételű leválasztó trafó. Na most jöttem rá, hogy mi volt az a nehéz vasdoboz, amit még rám akart sózni az eladó.
Mily szomorúan, milyen üresen tátong e szerkezet helye a polcon. De hisz akad ott még valami érdekes! No nem az alul pofátlanul leselkedő csirkéről van szó, hanem a lapozós órás rádióról. Ne gyere csak lefele onnan! Lesz itt hely ripsz-ropsz! Ugratja magát a szerző rutinosan...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.