Lorus vekker

Végre nekiállok fényképezni, erre fel az alany nem hanyatt vágja magát? De!
Valljuk be őszintén, egy óra feneke azért nem annyira érdekes,
mint mondjuk a lányok ugyanebből a szögből.

Az persze igaz, hogy a talpára állítva beszorul a polcba. No de akkor is...
Ahogy így elnézem ezt a polcot, szerintem sosem lesz rend.
Mondjuk a sípolót legalább már láttuk. Ellenben
azt a forgót be kéne építenem az Orionton
rádióba. Vagy lehet, csak a skáladobot?

Ez egy kifejezetten szép óra. Bár nem volt rá semmi szükségem, de azért megvettem.
Hogy valami olyasmit veszek, ami tulajdonképpen nem is kell, csak éppen olcsón
adják, az az eset olyankor szokott előfordulni, mikor is az eladó elbődül:
Ötvenivel! Én meg ugye sok mindennek ellent tudok állni,
kivéve persze a kísértést.

Természetesen nem fából van, hanem csak utánzat. Egy időben nagy divat volt
a famintás tapéta. Nemhogy elektronikát burkoltak vele, de még autót is!
Emlékszem rá, hogy volt is ilyen Matchbox a készletemben. De még
fadarab forma rádió is járt nálam. Amúgy az óra neve Lorus, ami
egy normális óramárka. A mutatókat mozgató mechanikát pedig
a Seiko gyártotta. Valamikor réges-régen bármit el lehetett adni, épp
csak elég volt ráírni a varázsszót: Tranzisztoros Aztán, hogy kell-e egy
órába tranzisztor, vagy nem kell? Na az már teljesen lényegtelen volt...

Az óra tetején a hatalmas gomb az ébresztő funkció ki-be kapcsolására szolgál.
Akár tranzisztoros, akár nem, ez már csak így szokott lenni.

Google: Lorus TP 440B Kaptam hideget meleget! Versenyautókat, ételeket, valamint
- mint mindig - meztelen lányokat is, épp csak ezt az órát nem. Na akkor majd most!
Már úgy is az van, hogy alig tudok valami olyanra rákeresni, hogy ne szerepeljek
valamelyik bemutatott lomommal a találatok között. (már megint dicsekszem)

Ha benyomom a tekerőt, akkor az ébresztés idejét, ha nem nyomom be, akkor
meg az időt lehet beállítani az apró gombocskával. A felső rejtettebb beállító
szervvel pedig (lyuk mélyén csavar) az óra pontosságát lehet beállítani.

Már úgy voltam vele, hogy mindegy mire fókuszál a gép...
De hogy se a hátlapra, se a csavarra...
Mit látott a gép, amit én nem?

A feszültség ugyan még megvan benne, de az áram valószínűleg már régen nincs.

Szegény elem ennyire rozsdásan biztosan nem érintkezne, ezért megcsiszolom.
Mondhatni bármilyen reménytelennek is látszik, adok neki egy esélyt.
No meg úgysincs itthon készleten másik bébi elem...

Működik, csak hangos, amit mondjuk eddig is tudtam. Eredetileg - legalábbis míg le nem vertem - szép csendben járt. Aztán egyszer álmomban nagyobbat hadonásztam a kelleténél, s szegény óra - egy viszonylag rövid, ám annál laposabb ívű szárnyalás után - a szoba másik sarkában végezte. Innentől kezdve, ha az idő azért nem is, de az óra hangja mondhatni megtáltosodott!
Gondoltam mindjárt szétkapom és belenézek. Ha szét ugyan nem is szedtem, de legalább emlékszem rá, hogy ezt terveztem. Ennek a gondolatnak talán úgy hat hét éve lehetett. Szóval - mint azt már tőlem megszokhattuk - továbbra sem kapkodom el a dolgokat...

Arra a rácsra, amin a csörgő hangja kijön, azért van szövet ragasztva, hogy ne menjen bele az órába a por. Mint azt múltkor a kólás óra esetében láthattuk, ez egy nagyon fontos szempont, a porcica ugyanis erősebb, mint amennyire az óra egyes alkatrészeit mozgató erők, ezért könnyedén meg tudja állítani a mechanikát akár egy szerencsétlen helyre került hajszál is.

Fura ez a lyuk a csavarfej közepén. Azon viszont már nem is csodálkozom, hogy
a fotómasina már megint sehová sem fókuszált. Szerintem utálja ezt a csavart!

Én viszont szeretem az órákat. Kis koromban vekkerek szétszedésével edzettem magam. Egy órás bácsi lakott a szomszédban, akitől mindig kaptam egy-egy szép, ellenben annál halottabb vekkert. Akkoriban még nem féltették a gyerekeket, hogy lenyelik az apró alkatrészeket. Valószínűleg úgy voltak vele a szülők, hogy nem hülye az a gyerek (esetemben persze tévedtek), hogy mindent megegyen.

Ami a zajt okozza, hogy a képen látható villanymotor meglóbálja
a műanyag karocskákra szerelt alátéteket. Pontosan
ezen az elven működik a bicikli csengője is.

Ugyan az elemben feszültség még volt, de áram már nem maradt annyi, hogy
a villanymotort is megmozdítsa, ezért rásegítek kicsit a tápegységemmel.

Most - hogy az elemre ráerősítettem - már szépen csörög.
Már persze ha teszik valakinek a reggeli óracsörgés...

Ez az a tranzisztor (mármint fekete pötty), amiről az előlapi felirat regél.

Mágnesekkel ellátott tárcsákat rángat meg a tranzisztor által táplált tekercs.
Eddig a felhúzott rugóba rejtett erő mozgatta az órát, most meg elem.
Tulajdonképpen olyan mindegy... Ha reggel fel kell kelni, akkor
fel kell kelni. Ha gazdag leszek, kidobom az összes órámat!

Volt idő, mikor a távol-keleti holmi bóvlit jelentett. Később minőséget.
Aztán megint bóvlit. Íme az örök körforgás...

Határozottan lötyög a tengely. Gondoltam hátha
ettől hangos, ezért húztam rajta egy kicsit.

Ezt a csavart tekertem beljebb, de esze ágában sem volt tőle elcsendesedni! Illetve de, de csak akkor, mikor túlhúztam a csavart. Viszont olyankor meg is állt. Balra van az a kis rugó. Azt is elkezdtem piszkálni, mint állítási lehetőséget. Ugyan nem értettem pontosan, hogy mit csinál, mert ifjonti előképesítésem ellenére nem lett belőlem órás, viszont valami mégiscsak ragadhatott rám (a szokásos koszon kívül persze), mert halkabb lett az óra.

Mivel az órára semmi szükségem, ezért kivettem belőle az elemet. Múltkor revíziót
tartottam ebben a dobozban, minek köszönhetően rendesen megcsappant a készlet.

Kezdetben még úgy volt, hogy a többi távozó lommal együtt fog ücsörögni
a sarokban, aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy most csinálok rendet.

Időnként fogok egy ilyen dobozt, s megtöltöm a már szétszedett vackaimmal.
Ez a doboz a sorban - illetve majd mindjárt a pincében - immáron a tizedik.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.