Multiméter

Íme egy panorámafotó a szobám sarkáról.
Nem panaszkodom (amúgy de), mert van miből választanom.

A bal oldali iPAQ majd csak valamikor később jön, mert most inkább az amatőr készítésű multiméterbe nézünk bele. Ha már itt tartunk, akkor jogosan merül fel az olvasóban az a kérdés, hogy vajon mi vitt rá egy embert, hogy házilag készítsen magának multimétert. Ehhez amúgy mindössze annyi is elég volt, hogy vagy nem lehetett kapni a boltban, vagy csak nem tellett rá.

Felül a méréshatárt váltó kapcsolók, lent a három színes az üzemmód váltó.
Balra lent a bemeneti banánhüvelyek, felettük egy antenna csatlakozó aljzat.
Mivel az utóbbi sehogy sem illik egy multiméter bemenetéhez, ezért valószínűleg
abból az egyszerű okból van ott, hogy nem lehetett a boltban
BNC csatlakozó aljzatot kapni.

Íme a műszer hátulnézetből. Igencsak érdekes a hálózati csatlakozás megoldása. Kilóg a két tüske a készülék hátuljából, amire rá kell dugni a borotvazsinórt. Ennek legvalószínűbb oka, hogy nem lehetett borotvazsinórhoz való aljzatot kapni. Aztán elgondolkodtató még az is, hogy miért a készülék hátulján van a hálózati kapcsoló. Persze értem. Szinte hallom amint mondod: Géza! Kritizáld a saját konstrukciódat!

Másrészt a felhasznált másik két gumiláb is úgymond "van valahonnan". A bal oldalin látszik egy olyan bemarás, ami a jelenlegi pozíciójában teljesen felesleges. Szóval az úgy volt, hogy nem lehetett a boltban gumilábat kapni. Gumiláb címszó alatt a nálunk csak "WC gumiláb" futott, ami ugye hajlamos volt a szétmállásra. Gondolom ennek a ténynek köszönhető ez a két egyedileg esztergált darab.

A doboz oldalán némi feszegetés nyomai látszanak. Ennek vajon mi értelme volt?
Már úgy értem azért, merthogy jól látszanak a dobozt összetartó csavarok.

A lyukon át az offsetet lehet nullázni.
No de mi az az offset? És vajon miért kell nullázni?

   Egy egyenáramú erősítő ki és bemenetének nulla potenciálon illik lennie. Vagyis ideális esetben erősítendő feszültség nélkül sem a kimeneten, sem a bemeneten nem mérhető semmiféle feszültség! Ha mégis, akkor azt offset hibának hívjuk. Tehát az offset hiba az alapértéktől (nulla) való eltérést jelenti.
   De miért is baj ez az offset hiba? Tegyük fel, hogy a kimeneten nulla feszültség van, a bemenet viszont 1 voltnyi offset hibafeszültség. Az erősítő erősítése legyen mondjuk egyszeres. A kimenetre kötött műszer nem mutat semmit. Gondolhatnánk jó ez így, csakhogy nem jó! Ugyanis ha a bemenetet rövidre zárjuk, vagyis nulla feszültséget mérünk, akkor a kimeneten egy volt feszültség lesz, mégpedig anélkül, hogy a bemenetre bármiféle feszültséget adtunk volna.
   Magyarul a semmi (szakadás) és a nulla (rövidzár) közötti bemeneti 1 voltos offset hibafeszültség megjelent az erősítő kimenetén, mégpedig mint mérési hiba. Az offset nullázó potméterekkel kell az erősítő bemenetét, majd kimenetét nullára állítani.

A panel szélén csatlakozó vezetékeknek kialakított forrasztópontok sorát látjuk. Ez a részlet a készülék hátulján található, a többi elektronika pedig a készülék eleje felé. Majd megnézzük, hogy az én konstrukcióim mennyire átgondoltak...

Szépen be van lakva a doboz, csak javítani ne kelljen! Balra a fekete kocka egy komplett digitális mérőműszer, erre épült az egész konstrukció. Ezt a részt is meg lehetett építeni házilag, csak nem lehetett hozzá kapni a boltban semmit.

Ezzel a csatlakozóval kapcsolódik a digitális mérőmű az analóg részekhez.

Ez pedig a tápegység.
Hátul kék szűrő kondik, a panel alatt trafó.
Az árnyékoló vaslemezen háromlábú feszültségstabilizátorok.

A tápegység panelja nincs túlbonyolítva.
Ez persze érthető, hiszen nincs itt semmi alkatrész.
Akkor viszont minek a sok csatlakozási lehetőség a panel bal oldalán?

A panel festése hagyott maga után némi kívánnivalót,
hiszen a sav simán átment a festéken.

Ennek a kondenzátornak (a konstruktőr szerint) kiemelt szerepe van.
Ezen keresztül jut be a mérendő váltakozófeszültség a műszerbe.

Íme a már-már elmaradhatatlan Isostat kapcsolók.
Persze nem is lehetett mást kapni a boltban...

A két nyomtatott áramköri lapot egy hosszú csavar tartja össze egy alumínium
távtartó cső közbeiktatásával. Abból dolgoztunk, amihez hozzáfértünk!
Sokkal jobb dolog dobozban turkálni, mint folyton vasdarabokat fúrni
és reszelni, ezért én mindenből kiszereltem az összetartó elemeket.

Trimmer potenciométer. Ezeknél az alkatrészeknél egy dolog volt teljesen biztos,
mégpedig az, hogyha az egyik típushoz terveztük a nyáklapot, akkor csakis
a másik típust lehetett kapni a megadott értékben, az egész városban!

Ugye milyen fura, hogy így kiáll a borotvazsinór csatlakozója? Életveszélyes,
mert bele lehet tapizni a 230-ba, ha nem dugom rá teljesen a csatlakozót.

Hiába adtam neki áramot, hiába kapcsoltam be, nem működött.
Mégpedig azért nem, mert ez a biztosíték nem ebbe a foglalatba való!

Egyszerűen rövidebb a kelleténél 5 milliméterrel! Azért csak sikerült középre
igazítanom, hogy mindkét széle érintkezzen. Először működött, aztán
megint nem. A hálózati kapcsoló körül kontaktos valami.
Majd az új gazdája meghegeszti magának!

Ide tettem a HF generátorom mellé a fotóállványt, hogy a kezem ügyében legyen.
Akkor kell, ha sötétebb dolgot fényképezek, mert be szokott mozdulni a kezem.
A fotó jobb sarkában az a kerek izé, az a miniatűr tripod állvány menete.
Elsőre nem is venni észre, és nem is szoktam elsőre megtalálni.
Csak morgok, hogy hol a csudában van már megint...

Hogy az üzemmódváltó mindhárom kapcsolóját egyszerre be lehet nyomni, az engem komolyan elgondolkodtatott. Ellenben nem akadályozott meg a műszer rendeltetésszerű használatában. Remélem jó helye lesz az új gazdájánál, mert ez egy jópofa műszer csak nekem nincs rá szükségem. Ej! Ha 30 évvel ezelőtt lett volna egy ilyenem... De nem volt! Majd egyszer megnézzük, hogy milyenem volt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.