Mérőmű
(úgyis beteg volt szegényke)

	Ez egy gyönyörű szép feszített szálas mérőműszer. Az UNIVEKA-ét nem volt szívem szétszedni. Ezt sem lett volna, de ennek elszakadt a forgórészt tartó acélszála.
	A piacon vettem a műszert a hozzá tartozó előlappal együtt, csekélyke 200 forintért. Gondoltam egyszer még biztosan jó lesz valamire, csak aztán véletlenül lesodortam a polcról. Zuhant vagy két métert. A finommechanika egyik legnagyobb gyilkosa pedig köztudottan a túlzott fizikai behatás.
	A finommechanika másik gyilkosa pedig én vagyok ezzel a kis zöld csavarhúzómmal.
	Máris háromba szedtem.
	Tükrös műszer. Látszik a mutató, és a mutató képe a tükörben. Ha csak a mutató látszik, azaz eltakarja a tükörképét, olyankor pontos a leolvasás. Egyszerű mechanikai, illetve optikai megoldás, de nagyon precíz mérést tesz lehetővé.
	A skála jobb oldalán mindenféle, magára az alapműszerre vonatkozó jelölések vannak.
	Mint ahogy a skála bal oldalán is.
	Gyermekkoromban hány de hány ilyet szétszedtem... Apukám ugyanis ezeket gyártotta és javította a Tanértnél, s mindig hozott játszani valami roncsot a gyereknek.
	Minden irányból ki van egyensúlyozva, így hiába forgatjuk a műszert bármerre, a mutató mindig ott marad ahol volt. No persze csak akkor ha rendesen be lett állítva. Vagy ha mint most is, szálszakadás van.
	A skála hátulról. Az a réz valami egy krómozott lapocska. Ennek a másik oldala tölti be a tükör szerepét.
	Szép ez a skála. Valahogy mindig vonzódtam hozzájuk.
	Itt látszik az esés (egyik) nyoma.
	Ezzel a csavarral lehet a nullára állítani a mutatót.
	Immáron skála nélkül.
	Minden nélkül.
	Erre a képre kattintva jól látszik az elszakadt szál. Ez egy orosz műszer, és az oroszok igen előrelátó népek. Szóval ha valaki vett egy ilyen komplett mérőműszert, akkor a dobozában adtak hozzá egy tartalék szálat. Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy a szovjetunióban kivel lehetett kicseréltetni ha elszakadt. Talán egy apukám típusú emberrel. Vagy mondjuk egy órással.
	A mérőmű külső váza.
	És a tartalma.
	A középső mágneses rész körül forgott el az acélszálra felfüggesztett tekercs. A másik megoldás szerint tűhegyű tengelyen forgott, a visszatérítő erőt és az áram odavezetését órarugóval oldották meg.
	Ezen a képen jól látszik az elpattant szál, valamint a feszítés megoldása.
	Nem adta magát valami könnyen.
	Például alig bírtam kitekerni ezt a csavart.
	Az erőlködésemet siker végül koronázta. Vagyis a munkámért cserébe kaptam ilyen kis izéket.
	Ezt már nem tudom tovább bontani.
	A forgórész a mutatóval.
	Ez tulajdonképpen egy tekercs. Jobb oldalt felül a kiegyensúlyozó villa mellett látszik az a drót amiből tekercselve van. Nem idegbetegeknek való az összeszerelése, az már biztos!
	Lett egy újabb marék csavarom.
	Lereszeltem a tükröt tartó szegecseket.
	Most már van egy ilyen szép fém tükröm is.
	Be is tettem a többi nagyon fontos kacat közé.
	A maradványok pedig a szemetes vödörbe kerültek.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.