Mivel ez nálam mondhatni kényszeres, ezért egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy ki ne húzzam ezt a dobozt egy szemétkupacból. Ez egy MPX80-as, két fővonalat és négy melléket tudó mini telefonközpont. Gondoltam ha másra nem is, de legalább a doboza jó lesz valamire.
   Később persze elgondolkodtam. Akkor mondjuk már késő volt. Mert ugye mikor is támadt nekem szükségem valamihez egy dobozra? Mindegy... Most már itt van, belenézünk, aztán legfeljebb én is kidobom.

   Mint ahogy az már nálam lenni szokott ehhez a dobozhoz is van egy történet. Azt találta ki a cégem (akkor még Matáv), hogy nem kell kimenni a szerelőknek behozni az ügyfelektől az eszközöket, mert az sokba kerül, hanem ehelyett az ügyfél maga is leadhatja valamely ügyfélszolgálaton, illetve raktárban.
   Na most a raktárban még csak hagyján, hiszen a raktáros, ha nem is műszaki ember, azért csak felismeri a céges eszközöket. Ellenben az ügyfélszolgálatos lányokat könnyű meggyőzni, hiszen nulla tapasztalatuk van a régebbi céges eszközökkel kapcsolatban.
   Például a jelen esetben ügyfelünknek volt egy ISDN vonala. A helyszínen volt egy ISDN NT nevű végberendezés. Az ISDN NT úgy néz ki, hogy belemegy a telefondrót, és van rajta két analóg, meg két ISDN S busz csatlakozó. Kinézetre szürke doboz a falon, drótok lógnak ki belőle. Ügyfél kap egy felszólítást, hogy ha nem adja vissza az ISDN NT-t, akkor kiszámlázzuk. Visszakérdez: Mi az az ISDN NT? Szürke doboz a falon, drótok lógnak ki belőle. Ügyfél körbenéz, megtalálja, leakasztja a falról, beviszi az ügyfélszolgálatra, és ott leadja. Hogy ez még véletlenül sem ISDN NT, hanem egy telefonközpont? Nem mindegy? Doboz csatlakozókkal, aztán csókolom.
   Néhány évvel ezelőtt volt egy olyan változás, hogy ha az ügyfél leadja (visszaadja) a bérelt telefonkészülékét, akkor ezentúl nem kell fizetnie a havi százforintos nagyságrendű bérleti díjat, ezért az ügyfelek megrohanták a raktárakat és az ügyfélszolgálatokat a leadni kívánt ócska telefonkészülékeikkel.
   Hogy azt a készüléket kellett volna leadni, amit mi adtunk? Na az úgy konkrétan senkit sem érdekelt! Az ügyfél hozott valamit, az ügyfélszolgálat pedig átvette. Nem érdekelte a lányokat a típus, csak a darabszám, meg persze az, hogy legalább ránézésre telefon legyen.
   Még annyi cégtől hazahozott rendszerkészüléket ritkán láttunk! Valamint mivel az ügyfelek ügyesek, ezért ügyeskedtek is. Vagyis nem azt a készüléket hozták vissza, ami bevált, hanem az ócskábbikat. Térdig jártunk a ratyibbnál is vacakabb távol-keleti ruhakefe telefonokban.
   Persze akad bőven olyan ügyfél is, aki még ennél is tovább ment. Leadta például a kaputelefont. Tulajdonképp telefon az is, bár számgombok azok nincsenek rajta. Vagy leadta a gyerek régi játéktelefonját. Szerintem ebben a kategóriában a csúcs a kártyaolvasó terminál volt, ami a formája alapján akár lehetett volna telefon is. Számgombok is voltak rajta, csak beszélni nem volt rajta mibe. Hú ez ennyi sok betű lett... Majd a többi képnél spórolok velük.

   Mondjuk ez mind analóg csatlakozó (az S-busz olyan széles dugós mint a LAN), de ez - mint azt már említettem volt - senkit sem érdekelt. Az ügyfelek amúgy cégfelszámoláskor igen lazán bánnak a felhalmozott hardverrel. Például én is jártam már úgy, hogy egy ISDN leszerelés kapcsán a titkárnő a kezembe nyomott egy hatalmas kartondobozt, hogy márpedig az mind az enyém. Úgy nagyjából minden benne volt, ami egy irodában előfordul, és hálózati, vagy telefon, vagy bármi más csatlakozóban végződik. Nem mertem megkockáztatni, hogy elhozom az egész kupacot, mert amilyen szerencsém van, biztos keresték volna rajtam.

   Ennek a telefonközpontnak igen komoly programozói felülete van. Mivel eszem ágában sincs használni, mert ugye mire is? Telefonáljak ki a konyhába, hogy kész-e az ebéd? Mikor én szoktam főzni! Szóval még csak találgatni sincs kedvem, hogy mire valók ezek a DIP kapcsolók.

   Számomra úgy nagyjából itt végződött az átlátható, értelmezhető elektronika. Ugyan még felismerem az alkatrészeket, de már nem, vagy csak nyögvenyelősen találom ki a funkciójukat. Amiben program fut - márpedig a jobb felső sarokban valakinek nagyon sok lába van - az nekem sajnos már értelmezhetetlen.

   Nekem a boltban mindig BD tranyó jutott, TIP betűjelzésűt csak Sipos Gyula erősítős könyveiben láttam. Persze mindegy, hiszen ezek csereszabatosak. Legalábbis egy egyszerű erősítő szintjén azok. Ezek itt négyen meg épp egy sztereó végfokba valók.
   Persze most már ott a toronyban a QUAD405, úgyhogy ezeknek szerencséjük van, merthogy minek nekem egy kisebb erősítő? Akkor kellett volna egy ilyen központ, bontásra, mikor még erős igényem volt ezekre az alkatrészekre. És nem csak ez a két TIP31-32C páros van a dobozban, hanem van ám még néhány darab elszórva a panelen tartaléknak.

   Jó kis relék ezek. A kissé kókadt nézegetésük közben gyorsan át is fordítottam őket agyam valamely rejtett (amúgy erősítő építésre hajlamos) zugában, mégpedig bemeneti műsorforrás választó egységeknek. Persze most már ezt is minek? Van már előerősítőm, ráadásul még reléből is jutott bele rendesen.

   Stabkockák hűtőbordán a tápegységben. Még pár év, és hihetetlenül fog hangzani, hogy valaha lehetett tápegységet készíteni kapcsolóüzem nélkül. Low esr kondik, energiatároló tekercsek, hűtőbordaként panelra forrasztott SMD FET-ek nélkül. Mondjuk ennek a tápnak a műszaki szintjéről visszatekintve, éppen ugyan olyan furcsa az óriás szűrő kondi, meg a mellette ácsorgó EZ80-as egyenirányító elektroncső, mint kettővel ezt megelőző generációs tápegység.

   A múltkor kicsit berágtam. Egyrészt ha kellett valami telefonos cucc, mondjuk egy darab zsinór, egy plug, vagy egy konnektor, akkor garantált volt, hogy nem találtam. Ha meg éppen nem kellett semmi ilyesmi, akkor viszont mindenhonnan telefonhallgató, mikrofon,  tárcsák, csengők hullottak ki.
   A problémára megoldásul összesöpörtem a szobából az összes telefonos vackot, majd kettéválasztottam a kupacot. A nagyobbik fele ment vissza a melóhelyre, mert ugye minek nekem még itthon is, amiből látok bent épp eleget. A másik kupac ebbe a fiókba került, hogy ha kell valami, akkor legyen. Most például egy darabka felplugozott zsinórra van szükségem, mert ami a telefonomon van, az igencsak nehezen volna kifűzhető az asztalból.

   Mára már annyi antennaerősítőt szedtem szét, hogy csak na, de még mindig van boncolatlan példány a polcon. Ezt az utolsó mohikánt azért hagytam meg, mert egyrészt hátha kell, másrészt hibás a kapcsolója. Vagyis ki kellene cserélni. No de erről majd máskor... Engem most inkább az érdekel, hogy mégis mi a csuda lehet abban a kerek dobozban.

   Atyaég! Ez két darab oszcillátor panel összeforrasztva. Ez még akkor készült, mikor még csak terveztem a woblert. Ennek már biztos megvan legalább húsz éve! Azokat a trimmereket még a Lomexben vettem. De még akkor ám, mikor a Lomex a Gömb utcában volt.
   Hogy mégis mit keres ez a polcon azóta is? Mindegy, mert a telefonközpont nem fér oda a helyére. Ez marad, a kisközpont meg kuka. Aztán mégsem dobtam ki, hanem letettem a pincébe. Gondoltam hátha kell valakinek... Jelentem elkelt!