Távirányítós kisautó
(a hangsúly a "kis" szócskán van)

Ebéd utáni alvásomból felébredvén, mélán ültem az ágy szélén, s miközben kávém
kortyolgattam ébresztő szándékkal, azon merengtem, hogyha szétszedném végre
a tévé alatti lengyel decket, akkor mivel ez nyitott mechanikás magnó, végre
be tudnám rajta mutatni a tisztítókazettát, meg a demagnetizálót is. Vagyis
hármat fognék egyetlen csapásra. Ez olyan jó ötletnek bizonyult,
annyira megtetszett, hogy azonmód el is húztam innen.

Tudom, hogy már hetekkel ezelőtt megígértem, hogy a nagyon hangos füles lesz
a következő boncalanyom, de mit tegyek, ha egyszer nincs hozzá kedvem?
Mondjuk ez azért nem volt igazi kérdés... Hagyom tovább porosodni!

A felső dobozt csak le kéne vinni a pincébe, az alsóba rejtett órás rádiót pedig
csak össze kéne rakni. Hogy milyen egy ritka nagyon ellenszenves
szó ez a "csak", azt most nem fejteném ki bővebben.

Kivégeztem innen a telefonhangosítókat, a gramofonmotort, és az mp3 lejátszót.
Most őszintén! Úgy néz ki ez a polc, mint ahonnan elvettek három valamit?
Részemről azzal a középső fekete tömbbel szemeztem, ami amúgy egy
TV-hez való külső UHF tuner, csakhogy elindult valami a tetejéről,
mikor mondhatni óvatlanul megmozdítottam. Akkor legyen az!

Ez volt az. Letettem magam elé az asztalra, majd megpróbáltam kitalálni, hogy mi ez.
Persze így utólag már könnyű, hiszen oda van írva az oldal tetejére, miszerint ez egy
távirányítású kisautó, de akkor és ott, nekem lövésem sem volt, hogy mi ez! Ötven
felett már annyira kopóban az agy, hogy képes rácsodálkozni akár a mindennapi
használati tárgyakra is, nemhogy egy ilyen zsákolt valamire, amiről mindössze
annyi ragadt meg bennem, hogy régebben mintha jobb kézről hevert volna
a polcon. Szóval csak ültem, néztem értetlenül, és egy árva szót sem
értettem a látványból. Már eleve ez a necchálós csomagolás
is érthetetlen, és akkor még meg sem említettem azt
a fehér akasztót, meg a piros karabinert!

Kivettem a hálóból a valamit. Plexi bura alatt kisautó. Lehet, hogy nem a délutáni
alvásból történő (az utóbbi időben egyre hosszabbra nyúló) magamhoz térés
idejére kellett volna időzíteni ezt a találós kérdést? Merthogy
továbbra sem értettem amit láttam.

Kell bele elem, az biztos, de ezt látatlanban is megmondtam
volna a LED-ekből, és a fél tojásból kilógó antennából.

Ezek itt ketten, összesen négy darab nyomógombok.
Hangerő le /fel, hangolás le / fel.
Lehet, hogy rádió?

Mert ugye ha nem rádió? Akkor mégis mi a csudának
lenne rajta egy ilyen szép hosszú antenna?

Világít, kikapcsolva, bekapcsolva.

Kicsivel később az derült ki, hogyha teszek bele elemet, majd világítás állásba
kapcsolom, akkor villog az elején a két piros LED. Vagy ez a teteje?
Komolyan mondom, azt sem tudtam, hogy honnan kell nézni!

Hirtelenjében két dolog is bosszantott. Az egyik az volt, hogy még mindig nem
jöttem rá, hogy mi ez. A másik pedig ez az összevissza lifegő karabiner.
Ha az előbbin nem is, de az utóbbin azért tudtam segíteni. Persze
attól, hogy leszedtem a fél tojás formájú valamiről a piros
izét, attól még továbbra sem értem, hogy minek volt rajta.
Valami céllal biztosan fel lehet (vagy kell) lógatni valahova.

Csak ültem, néztem, de továbbra sem értettem. Persze láttam, hogy van belül
egy kisautó. No de minek? Nyomkodtam a gombokat, kapcsolgattam
a tojás oldalán az egy szem kapcsolót, de nem történt semmi.

Márpedig ha valamin rács van, vagy mint most ezen a lyukak, akkor az nem szokott
csak úgy egyszerűen véletlen lenni. A lyukak szinte mindig azért vannak,
hogy kijöjjön rajtuk a hang, vagy esetleg a hő, de a hő azért
jelen valami esetében valószínűleg nem játszik.

Ez a mechanikai elem, ez kérem látványosan egy zsanér. Ha ilyet,
vagy bármi ehhez hasonlót látunk, abból igen nagy biztonsággal
vonhatjuk le azt a következtetést, miszerint az előttünk
heverő valami így vagy úgy, de kinyitható.

Tudjuk be az ébredés utáni félkómás állapotnak, de mikor
ide eljutottam, még mindig nem esett le, hogy mi ez.
Még mindig valahol ott tartottam, hogy minek
van egy kisrádióban, plexibúra alatt,
egy ekkorka kisautó?

Miután többször is izomból nyitottam fel a plexitetőt, ezzel komolyan
veszélyeztetve a szerkezet épségét, kisvártatva rájöttem, hogy van rajta
egy nyitógomb. Ettől persze még nem kerültem közelebb a megfejtéshez.

Viszont miután a kisautó kiesett a helyéről, és nyilvánvalóan ennek is antennája van,
már kétség sem férhet hozzá, hogy ez egy távirányítású kisautó. Itt aztán végre
helyesen akadtak össze tompa agyam fogaskerekei. Még az is beugrott,
hogy kitől kaptam ajándékba ezt a miniatűr csodát. Ez persze
nagyon nem mostanában volt, hiszen még be is volt
rajzolva a táblázatomba, mégpedig jó régi,
konkrétan a 629-es sorszámmal.

A töppencs autócskát tologatva, már csak a hangjából is kiderül,
hogy motor van benne. Persze így utólag már könnyű.

Így néz ki maga az autó alulról. Amit nem találtam meg rajta, az a kapcsoló.
Valahol csak be kell kapcsolni, hogy működjön!

Kerestem rajta valami elmozdítható részt, ami mögött megbújhat a kapcsoló,
de nem találtam rajta semmi mozgathatót. Mint az később kiderült, ez úgy
működik, hogy egészen addig megy, míg csak ki nem merül benne az
akku, aztán egyszer csak megáll. Olyankor a kicsi kocsit vissza kell
tenni a bura alá töltődni. Tulajdonképpen miért ne? Ha működik...

Először azt hittem, hogy ez valami olyasmi, mint a lemezárugyári
bádogjátékoknál az elhajtogatós összetartó fülecske, de nem!
Valójában ezeken keresztül jut át az energia az autóba.

Íme az előbb látott érintkezők autó alján elhelyezkedő ellenpárja.
Kicsit zöld, de kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít.

Vannak dolgok, melyek egészen egyszerűen nem férnek bele a szerző fejébe.
Részemről azt szoktam mondani, hogy az én agyamban igazán stabilan csak
a jégcsákány áll meg! Szóval egy tétel a rengetegből az AA, és az AAA
elemek közötti méretkülönbség. Ezt egyszerűen képtelen vagyok
megjegyezni! Amúgy épp ilyen az AC és a DC rövidítések jelentése is.
Utóbbit mondjuk már tudom, csakhogy nem zsigerből megy, hanem minden
egyes esetben el kell rajta gondolkodnom. Az AC-DC együttes, és
a váltóáram / egyenáram mondogatásából fejtem vissza.

Igazán ráférne már az elem készletemre egy alapos átválogatás, mert az elemeknek
már több mint fele döglött. Ezt abból gondolom, hogy mikor kiveszek egy
elemet a dobozkából, akkor az vagy jó, de többségében inkább nem.

Ahogy ezt a képet nézegettem, még az is beugrott, hogy miért kaptam. A kisautót
eredetileg helyén tartó, azonban még újkorában egyből letörő pöcök miatt
küldték vissza. Mivel az ilyen apró műanyag alkatrészek nem, vagy
csak nagyon rossz hatásfokkal (ráfordított idő és energia)
javíthatók, ezért végezte ez a játék nálam.
Szétszedtem alanynak persze
így is tökéletes!

Levettem az autóról a karosszériát, majd megint elmerültem az emlékezésben.
Általános harmadikban volt egy osztálytársam, akinek valami egészen csodás
Matchbox gyűjteménye volt. Ha akkor mutatok Karcsinak egy ilyet, bár ez
nem egy kifejezetten szép járgány, cserébe távirányítós, ráadásul nem
holmi drótos, hanem rádiós, biztos megette volna a sárga irigység!

A szerző egyszer megkísérelt megépíteni egy rádiós távirányítót.
Az egy dolog, hogy nem működött, de még jóval nagyobb is volt ennél!
Már úgy értem, hogy ez a vezérelt autóval együtt is kisebb, mint az én vevőm.
Pedig az enyémben még benne sem voltak a vezérlők! Végül meg sem építettem
a motorokat kapcsolgató áramköröket, mert ugye ha már eleve a rádiófrekvenciás
részek sem működnek, akkor mégis minek rontsak az amúgy is siralmas helyzeten?

Megálltam egy kicsit, hogy legyem időm belegondolni, hogy szét merjem-e szedni.
Itt már minden olyan apró, hogyha innen bármi is kiesik, esélytelen vagyok.
Aztán persze kénytelen voltam, mert valahogy csak rá kellett egy lökés
erejéig csatlakoznom az autó aprócska akkumulátorára. Amúgy
eredetileg a kocsi akkujába a három AAA elemből
töltődne át az energia. Fura ötlet, annyi
szent, de attól még működik.

Az a motor ott jobbra, meglehet vagy legalább hat milliméter átmérőjű!

Lehúztam a celluxot, majd félretoltam az apró plexifedelet az elektronikáról.
A háttérben látszó bordás rózsaszín krumpli, az valamelyik ujjam.

Mikor megláttam, hogy a kormányt mozgató szervo apró elektromágnesei a saját
tekercselőhuzalukkal lettek bekötve, visszarettentem a további boncolástól.

Jobbra látható a rádió vevőjének apró tekercse. Ez igen nagy valószínűséggel egy
úgynevezett szuperregeneratív vevő. A szuperregeneratív egy annyira jópofa
vételi elv, hogy az akár egy szem tranzisztorral is megépíthető áramkörben
összevissza rezeg minden. Mondjuk amit én építettem modellirányító
vevőnek, abban szerintem csak akkor rezgett valami, mikor
mérgemben odacsapkodtam az asztalhoz.

Azért hasonlítom méretileg az autó akkumulátorát egy fültisztító pálcikához,
mert épp ez volt az asztalon. Mert ugye miért is ne kisautó szerelés közben
esne szét a konyhai melegítő. Konkrétan kiesett belőle a motor, s ha már
úgyis kint volt, akkor kitakarítottam a perselyeit. De ez most mindegy.

Feltekertem a tápegységem, 5 volt, 1 amper, hadd szóljon!

Miközben balomban szorongattam az apró akkumulátort, végig azon törtem a fejem,
hogy lepattintsam-e az apró motorról az őt rögzítő kengyelt. Végül két dolog tartott
vissza, meg harmadikként az általános lustaság. Egyrészt a motor közelről nézve
egy apró fényes henger. Ugyan érdektelennek azért nem nevezném, csakhogy
minek szedjem ki, hiszen mutattam már korábban belülről motort. Aztán
meg ugye ott van az is, hogyha kiszedtem az unalmas motort, akkor
már igazán belenézhetnénk a kormányt mozgató szervóba is.
Szóval végül abban egyeztem meg magammal, hogy
jobb ez a valami nekem így egyben!

Az első futómű - számomra meglepő módon - még rugózik is!

Én meg azt hittem, hogy egy 3,7 voltos LiPo akkumulátor. Sebaj!
Úgyis az a fő, hogy még idejében elengedtem. Már úgy értem,
hogy levettem róla a töltést, mielőtt még felrobbant volna.

Ebben az állapotában maximum arra alkalmas, hogy jól felidegesítsen.
Gondoltam kipróbálom az asztalon, mert ott kicsik a távolságok.

Ühüm. Pont mint ahogy írtam.
Itt meg kicsik a távolságok.

Kinyitottam a távirányítót. No nem mintha itt kerestem volna a
hatótávolság kicsinységének okát, hanem csak úgy rutinból.

Ezen a panelen alig van valami.

Mondjuk itt sincs egy kifejezett alkatrész burjánzás...
Érdekes a 49 megahertzes működési frekvencia.
Nem is tudtam, hogy itt lehet modellezni.

Hiába jó a távirányító, ha egyszer úgy szalad a kicsi kocsi, mint a mérgezett egér!
Ez így annyira gyors, hogy képtelenség vele normálisan játszani. Talán valami
tágasabb térben, mondjuk egy iskolai folyosón, ahol lenne tere hova futni.

A necc hálót már értem. Az a bolti csomagolás. Ellenben a piros karabiner funkcióját
még mindig nem sikerült megfejtenem. Mondjuk sétálhatok vele úgy, hogy közben
az övemen lóg. No de mindezt mivégre? Mikor még nélküle is hülyének néznek!

Az már szinte teljesen természetes, hogy rá van pakolva
a fehér dobozra, amiben elhelyezni szándékozom...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.