Ezt a rezgőcsiszolót most nem azért tettem ki a felújított tetejű munkapadra, mintha bármit is szerettem volna tőle, csak miközben a párom a kertben hevesen dolgozott, gondoltam csak csinálnom kell már nekem is valamit.
   Nyitásképp ugyan sikerült néhány dolgot a helyére tennem, az amúgy nagyon is szükséges pakolászásra azonban (valószínűleg a nem különösebben látványossága okán) még az átlagosnál is rövidebb idő alatt sikerült ráunnom. Szóval konkrétan úgy volt, hogy mikor ezt a mini csiszológépet az eszterga ágyáról elvettem, akkor annyira nem tudtam áttenni semmi annál értelmesebb helyre, hogy végül rákerült a sor. Mármint a szétszedésére, amire nemcsak azért van szükség, mert már több más cikkben is megemlítettem (no nem azt, hogy szét fogom szedni, hanem csak úgy egyáltalán a gépet, ami ugye nálam már alapos indoknak számít), hanem azért is, mert a gép egyrészt egy kissé beteges, másrészt gyanúsan hangos.

   Mikor itt, vagyis a szétszedéssel tulajdonképpen még sehol sem tartottam, akkor annyira nem voltam benne biztos, hogy ezt a gépet most azonnal szétszedem, hogy a megfelelő méretű csavarhúzó elővétele helyett feladatul inkább a gép leírásának többi papírhoz történő odarakását választottam.

   Ha már amúgy is itt voltam, akkor tettem egy még tőlem is szokatlanul erőtlen kísérletet az elajándékozásra előjegyzett CB855-ös telefon előkerítésére, ez azonban - épp mint az előbb a rendrakás - mondhatni csúfos kudarcba fulladt. Mármint a műanyag fiókos mögött még nem a keresett 855-ös telefonok vannak, hanem a TC91-esek, az e feletti polc kipakolhatatlannak minősíttetett, míg a balra látható két sor tüzelő elszedhetetlennek, mire fel azt voltam kénytelen a telefon kérőjének nyilatkozni, hogy talán majd jövőre, ha elfogy a rejtekhely elől a fa.
   Hogy valami pozitívumról is beszámolhassak, ráadásul mindjárt kettőről is, egyrészt a csiszológép papírja még odafért a többihez, másrészt a kép jobb felső szélén megtaláltam azt a méretre szabott rétegelt lemezt, ami az áttételes eszterga építéséhez kell, csak még valamikor hónapokkal ezelőtt, egy mondhatni túlzottan eredményes rendrakás következményeként reménytelenül elkeveredett.

   A tavasz kezdetén valószínűleg azért maradt félbe a pincei barkácsolás, mert egyrészt kiégtem (túl sokat barkácsoltam idelent), másrészt sem a már említett eszterga, sem a csiszolómalom 1.0, sem a mikrométer, sem az esztergabáb nem akart összeállni. A szekrény mélyén rejtegetett önbehúzós kábeldobról már nem is beszélve! Az utolsó komolyabb farigcsálásom egy szúnyoghálóhoz való keret volt, ami mindössze négy darab fából, valamint négy darab csavarból állt, aztán úgy húztam be a kéziféket, mintha csak elő lett volna írva. Az mondjuk igaz, hogy odafent a lakásban belehúztam a dolgokba, mire fel elkészült a fürdőszoba plafonja, a hátam mögötti ajtó festése, és még a szekrények tapétázása is.

   Ezt az aranyos kis gépet amúgy direkt a festéshez és a tapétázáshoz vettem. Mármint azért, merthogy van benne porszívó rész is, pláne saját dobozzal, ami a lakásban történő munkához (szekrények és ajtók csiszolása) ha elengedhetetlennek nem is nevezhető, de mondhatni erősen javallt. Mondjuk amilyen poros a lakás, azzal a kis csiszolással a helyzetén már nem sokat tudtam volna rontani. Ellenben abban, hogy az egész hónapon át húzódó munkáknak végre sikerült nekiállnom, nos abban nagyon is sokat segített. No nem mintha annyit használtam volna, épp csak a létezésének tudata segített rá, hogy a dolgoknak végre nekiálljak.

   Miután a tulajdonképpen alig használat közben nemcsak a portartó doboz teteje esett le, hanem idővel maga a doboz is elvált a géptől, az egyszerűség jegyében a bajonettzár is kapott néhány rétegnyi szigszalagot. Ez amúgy egy vadonatúj gép, vagyis az elhasználtságáról még csak szó sem lehet!

   Bár láttam már olyan műanyag dobozt, aminek a fedele a rápattintás után egyrészt már-már légmentesen zárt, másrészt nyitáskor komoly feladat volt a dobozról leválasztani, ez azonban - megjegyzem őszinte sajnálatomra - még véletlenül sem tartozik közéjük!
   Amúgy a pincebéli kinyitásakor (vagyis két perccel ezen kép készülte előtt) egyáltalán nem volt tisztának mondható. Ez mondjuk nem baj, hiszen azt jelzi, hogy a gép porszívó része rendben működik. Épp mint ahogy a szerző ősi családi káromkodásokat felidéző, valamint fennhangon kimondó része is. Mármint akkor borult ki az átokláda (szerintem el nem ítélhető módon), mikor a pordoboz úgy nagyjából teljes tartalmát - a szigszalagos zárás leszerelését követően - sikerült magamra, a frissen mosott melósruhámra borítanom.

   Nemcsak az benne az okosság, hogy összeszedi maga alól a port, hanem az is, hogy a hegyes részével a csiszolandó akármi olyan részeihez is hozzá lehet férni, melyekhez a szögletes smirglijű gépekkel nem.

   Nyitásképp nem a csavarok ki, hanem betekerésével próbálkoztam, hátha csak egy apró elszabadult résztől lett annyira hangos a gép. Hogy mennyire volt hangos, arról azért nem készült videó, mert a zúgás az zúgás, vagyis semmit sem lehetett volna általa megítélni.
   Miután minden csavar - már eleve gyárilag - meghúzottnak minősíttetett, mindet kitekertem, hátha belül szabadult el valami. Vagy esett be, maradt bent. Csak úgy játszásiból még azt is kipróbáltam, hogy így, vagyis csavarok nélkül, pusztán kézzel összefogva indítottam el a gépet, hátha a működés közbeni nyomkodáskor kiderül, hogy melyik pontja zörög, de persze nem tette...

Figyelmeztetés!

 - szerelés közben a villásdugót húzzuk ki a konnektorból (én speciel elfelejtettem)
 - olvassuk el a használati útmutatót (már csak azért sem olvastam el)
 - a zaj és a por ellen használjuk fülvédőt és védőszemüveget
 - pluszban a por ellen pormaszkot
 - valamint egy pár (vajon miért fekete-fehér) munkavédelmi kesztyű sem árt.
   Amúgy a kép még véletlenül sem erről a felsorolásról, mármint a piktogramok felismeréséről szól, mert azokat már csak a képeket a lakásban rendezgetve szúrtam ki, hanem arról a kis piros gombról, ami eddig mintha ott sem lett volna, annyira nem derengett a létezése.

   Íme a csiszológép egy újabb, természetesen szintén erősen kritizálható része. Mármint hiába adtak a géphez porszívócsőhöz való csatlakozó toldatot, ha annak még csak esze ágában sincs a helyén ott maradnia! Próbáltam fordítva, de úgy sem jó. Vagyis ezt már megint csak úgy lehetne használni, ha épp mint a géphez kapott eredeti porgyűjtő dobozt, rászalagoznám a gépre.
   A múltkor meg olyan derékszögű vonalzókat vettem az ALDI-ban, hogy egyrészt nem lehetett velük mérni, másrészt még csak a szögük sem volt derék! Ezek persze nem a legdrágább kategóriájú profi szerszámok, de attól szerintem még nem szabadna ilyen szarvashibákat tartalmazniuk.

   Bár volt bennem némi félsz, hogy a gumi egy darabból van, vagyis a csavarokon felül még az is összefogja a gépet, de csak a két felület illesztése volt annyira profi, mintha a gumiborítás egy anyagból készült volna. Bárcsak a pordoboz rögzítésébe fektettek volna ekkora energiát...

   Mivel nagyon úgy nézett ki, hogy a doboz két felét az eddig kicsavartakon felül még a képen látható talpat rögzítő csavarok is összetartják, illetve mivel ez azért mégiscsak a szétszedtem rovat, lekaptam a gépről a talpát.

   Ezzel a képpel nem azt mutatom, hogy a motor váza is a ház (amúgy persze az), hanem azt, hogy egyrészt a tengely végei golyóscsapágyban forognak, másrészt a turbina azért kettős, mert míg az egyik fele a porszívót működteti, addig a másik a motort hűti. Ez a kettő azért nem lehet egy rendszer, mert ugye akkor a turbina a port is keresztülszívná a motoron, ami azért egy meglehetősen szerencsétlen megoldás lenne.

   Ez itt a porszívó, illetve a pordoboz csatlakozása, belülről, félmetszet nézetben, ami nekem most azért fontos, mert mivel nincs benne semmi, így bárhol szabadon megfúrhatom, épp csak a doboz két felét összetartó csavart tanácsos elkerülnöm.

   Gondoltam kifúrom azt az egy lyukat, betekerem a csavart, aztán már készen is vagyok. Ehhez képest először kettessel fúrtam, mert annak a fúrónak a hegye még úgy ahogy passzolt a pontozóhoz, ami persze jelen esetben egy szúróár volt. Aztán a csavarmenetnek szánt lyukat fúrtam fel a gépházban hármasra, majd amin csak átmegy (mármint a pordobozon), azt a lyukat 4,5-ösre.

   Persze hiába minden igyekezetem, ha egyszer a csavar még véletlenül sem ide, hanem a túloldalra való. Amúgy persze maradhatott volna itt is, csak így fordítva valahogy olyan furán áll a gépen a pordoboz. Már csak azért is, mert ugye ebben az állásban lefelé néz a teteje, ami egy port tartalmazó doboz esetében igencsak ellenjavalt pozíció.

   Ez a fül egyrészt kissé útban van a dobozfedél szigetelőszalagos rögzítésekor, másrészt mivel a pordobozon nem esik jó fogás, így a tető ennél fogva még csak le sem pattintható, mire fel levágtam.

   A pordobozt a helyes pozícióba fordítva, fúrtam a csavarnak a gépházra egy újabb, immáron helyes pozíciójú lyukat. Erre a plusz rögzítésre amúgy azért volt szükség, mert a pordoboz (megjegyzem a bajonettzár ellenére, s amúgy a rezgések hatására) munka közben többször is leesett, aztán csak fújta a gép a port magából kifelé.

   Bár a múltkor keresztben is bevált, a szigetelőszalagos rögzítést most inkább hosszában vetettem be. Ez a pozíció amúgy már csak azért is jobb, mert így a szigszalag egyben szigetel is. Mármint elzárja a résen átjutó por útját.